KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Szitokszóvá lettünk

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

felvidék

Elgondolkodva bandukolok estefelé kisvárosom utcáján, előttem néhány gimnazista korú suhanc hangosan vitázik, szájukon néha-néha ki-kicsúszik egy-két keresetlen szó. Bosszankodva figyelem őket. Ha én ilyenkoromban így beszéltem volna az utcán, estére megkaptam volna nagyanyámtól a magamét – mert ugye ezt azonnal megtudta volna és neveltetésem ilyet nem tűrt meg!

Elgondolkodva bandukolok estefelé kisvárosom utcáján, előttem néhány gimnazista korú suhanc hangosan vitázik, szájukon néha-néha ki-kicsúszik egy-két keresetlen szó. Bosszankodva figyelem őket. Ha én ilyenkoromban így beszéltem volna az utcán, estére megkaptam volna nagyanyámtól a magamét – mert ugye ezt azonnal megtudta volna és neveltetésem ilyet nem tűrt meg!

Morfondírozok, hogy szóljak-e nekik, vagy sem. Szlovákul beszélgetnek, néha kiabálnak, káromkodnak, szitkozódnak is. Végül döntök: elegen vannak ahhoz, hogy meglökdössenek, meg aztán nevelje őket apjuk-anyjuk meg a pedagógusaik. Közben folyik a „magas röptű“ eszmecsere. Egyszer csak azt hallom, hogy az egyikük talált egy mobiltelefont és vissza akarja adni tulajdonosának, kinek telefonszáma a bekapcsolásnál megjelent a telefon képkijelzőjén. Egyikük azonban így szól ingerülten: „Mi az, magyar vagy? Csak nem akarod visszaadni!“ (Čo si Maďar? Snáď to nechceš vrátiť!). Mintha azt mondta volna, hogy ne légy barom, ill.hülye, tartsd meg magadnak! A meglepetéstől megállok, kapkodom a levegőt – mire észhez térek, eltűnnek az egyik lakótömb sarka mögött.

Ez év november 3-án este 18:52-kor mit hallok véletlenül a Markíza televízió „Szalvéta nélkül“ (Bez servítky) című főzőcskéző műsorában? A vendéglátó szakács Jozef Heriban volt. Az egyik résztvevőhöz (Robo Csontoshoz – mint később kiderült – jól beszél magyarul) így szól a kollégája: „Ne légy magyar! Egyél normálisan!“ (Nebuď Maďar! Jedz normálne!). Felszisszenek az ismert szó- és fogalomkapcsolat miatt és figyelni kezdek. Csak nem azért mondta, hogy ha ő magyar, akkor nem eszik normálisan? Vagy talán más célja volt a megjegyzésével? Talán a vacsora résztvevőjeként pejoratívan gondolta? Vagy mégsem és csak arra hivatkozott, hogy a megszólított kolléga magyar nemzetiségű? Vagy nem normális az ízvilága? Ki tudja…!

Tudja ezt az a többi, talán százezer néző is, aki csak hallja a kijelentést és nem vizsgálja a körülményeket? Valószínű, hogy nem! Ezek után meg másnap az iskolában már szlogenként terjed: „Čo si Maďar…?“ (értsd: mi az, hülye vagy…?). És innentől kezdve érvényes a „száll az ige szájról szájra…“.

A televíziósok talán nem is tudatosítják, hogy milyen veszedelmes eszközhöz nyúltak. Ilyet egyszerűen nem illik mondani! Még akkor sem, ha ezt a speciális szituáció megengedi, mert a rossz példa ragadós. Ha pedig találkozik az iskolában a kobakokba alattomosan bevitt magyarellenességgel, vagy fóbiával, akkor kész a katasztrófa! Hova jutottunk! Az a szó, hogy „magyar“ mára társadalmunk egyes rétegeiben divatos szitokszóvá lett. Akkor használják, ha valakit le akarnak hülyézni, dorongolni, vagy ostobának akarnak nézni. Szánalmas egy szidalmazás!

Nehéz erre reagálni, mert más televíziókban még véletlenül sem hallottam, hogy valakit „butatótoztak“ volna! Remélem, nem is fognak – nem illik ez hozzánk még akkor sem, ha ezt történelmi sérelemként néha okkal verik a fejünkhöz.

Ezután megfogadtam, hogy ha csak egy normális alkalmam akad és találok rá fogadókészséget a kijelentést produkáló egyén oldaláról, bizony megszólítom és elmagyarázom kijelentésének bántó, lealacsonyító lényegét és megkérem, hogy ne tegye. Mert mit szólna hozzá, hogy ha őt valaki pl. „lebutatótozná“? Okkal feltételezhetem, hogy neki sem tetszene! Sőt…!

Agárdy Gábor

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

5 thoughts on “Szitokszóvá lettünk

  1. A szépen megírt történet elkeserítő. Mégis örülök, hogy a felvidéki magyarság napi kínjairól megjelent legalább egy írás…

  2. Volt szerencsém a fiam jóvoltából 3 napot Szlovéniába tölteni. Gyönyörű helyeken voltunk, Potrogozban szálltunk meg, voltunk Piranban, Triesztben, Izolán, a horvátországi Umagban.. Mindenhol kedvesek, szolgálatkészek voltak. Rendőrt nem láttam, nem mértek 10 km -ént, sem elbújva, sem nyíltan. Ahogy betettük a lábunk Mo-ra, 200 km alatt hétszer mértek ránk. Ma a régi 51-n mentem a Hősök terére, oda vissza (kb. 120 km), nyolcszor mértek rám. Az, hogy történelmi okok miatt nem szeretnek bennünket a környező országokban megértem. Azt nem, mit szól egy külföldi, ha idejön, és úton- útfélen rendőrt lát, aki méri, figyeli, igazoltatja, megbünteti, zaklatja. Ja! vagy ez a költségvetésbe be van kalkulálva, úgy mint az útadó a benzinben, a súlyadó? Ha már úgy sem szeretnek, ráteszünk még egy lapáttal, hogy otthon mondhassák, „mi az magyar vagy?” Hát én nem csodálom!

  3. Aki visszaadja az elveszett telefon készüléket az egy becsületes MAGYAR EMBER! Ez valójában freud-i elszólás!

  4. Az hogy a Szlovákok ilyen szintre sülyedtek az ő bajuk.Ha eljön az idő, majd emlékeztetjük őket .De most még amig ilyen hulladékokbol :/Lásd:a nyulszáju Károlyi utodait:/összevakart kormányunk van,nincs mit tenni,a hülye Magyart ha jobrol pofon ütik,akár cigány,akár zsidó,akár szlovák.kénytelen mosolyogni és kénytele odatartani a másik oldalát az arcának,mert ha nem teszi keményen lesujt rá az a magyar ig-gazságszolgáltatás és a rend őrei.Kit maga választott.Nem sajnálom a hazám fiait.Aki ilyen perverz,hogy saját kinzóját is maga választja az megérdemli a sorsát.

  5. … hát mit mondjak – „egy abnormális világban a normálisak az abnormálisak!”
    H.B.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük