KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Szítják a feszültséget a Krím körül – És ami a krími népszavazáshoz vezetett…

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

A Majdan képei. A rendőrség kiégett autóbuszai

Victoria Nuland akkori amerikai külügyi helyettes államtitkár (ma Ukrajnáért is felelős külügyminiszter-helyettes).

Itt éppen mézes puszedlit osztogat a Majdanon. Amikor kiaranyoskodta magát, este közli: kormánya 2009 és 2013 között ötmilliárd dollárt költött az ukrán választók által megválasztott, törvényes államfő megdöntésére.

A Majdan napjaiban alakult „Jobb Szektor” – az ukrán szélsőjobboldal ernyőszervezete. Rövidesen saját különítményeivel is terrorizálta a Donbassz kezdetben védtelen lakosságát. (A közelmúltban ők fenyegették meg a kárpátaljai magyarságot is.)
A liberálfasizmus Ukrajnában honosította meg a legyőzöttek letérdeltetésének, az ellenállók megfélemlítésének mostanra a BLM által gyakorolt szokását.
A Majdan győzelme után nyíltszínűen térdeltették le és alázták meg a törvényes rendet önfeláldozóan védő rendőröket.
Térdeltetés, megalázás várt az új rend ellenségeire.
Miért nem kért többé a Krím (és a Donbassz) Ukrajnából? Többek között ezért.
A Majdan győzelme után, Kijevből hazafelé tartó krími tüntetők autóbusz-konvojára fölfegyverzett szélsőséges ukrán nacionalisták támadtak rá. Az utasokat hosszú órákon át alázták, bántalmazták, fenyegették, terrorizálták. HÉT (de lehet, hogy még több) EMBERT PEDIG LELŐTTEK.

„HAMAROSAN JÖVÜNK!” – üzentek az utasokkal.

Nos, kinek lett volna kedve ezek után, egy ilyen országban maradni?  Akinek igen – az élje át azt, amit ezeknek az embereknek át kellett élniük!

Miért nem kért többé a Krím (és a Donbassz) Ukrajnából? Többek között ezért.

Az előbb említett Jobb Szektor elrettentő videója a fegyveres és rendvédelmi szervek mindazon munkatársai számára, akik nem eléggé buzgón teljesítik az új rend parancsait.

Ennek a rendőrzubbonyos férfinek azért kellett halállal lakolnia, mert orosznak született. A nyakában a tábla: „MUSZKÁKAT A BITÓRA!”

(Korábban maga a videó is látható volt. Több mint két és fél percig mutatták az áldozat haláltusáját. A mellette álló két jómadár gondosan arrébb igazgatta, valahányszor heves rángatózása, himbálózása, kapálózása közepette kinyúlt lábfeje esetleg földet érhetett volna. Amikor mozgása megszűnt, akkor magára hagyták. Néhány percen belül még meg lehetett volna menteni.)

Ez is érdekelheti:  Kuleba őrjöngve adott interjút a Politicónak: Adjátok ide nekünk a rohadt Patriotokat!
A 2014. március 16-i krími referendum szavazócédulája, rajta A KÉT VÁLASZTHATÓ LEHETŐSÉGGEL: OROSZORSZÁG, VAGY UKRAJNA.

Annexió idején nem szoktak választási lehetőséget hagyni.

Oroszországra, illetve Ukrajnára a választók az alábbi arányban szavaztak:

A KRÍM:                         96,77 %    2,51%

SZEVASZTOPOL:         95,6 %      3,37 %

Aki addig figyelte az eseményeket, már megértette: a népszavazás éjszakáján, az eredményhirdetés után miért a Szimferopol főterét ellepő emberek megkönnyebbült, túláradó öröme, boldogsága, örömkönnyei, ujjongása.

Aki pedig tovább figyelte az eseményeket, és egy-két hónappal később látni kezdte azt a máig tartó borzalmat, ami a Donbasszban folyik, az pláne megérti ezeknek az embereknek, a krímieknek az örömét. ŐK MEGÚSZTÁK!

És akinek nem volt olyan szerencséje, mint a Krímnek. Két hét telt el a donyecki népszavazás után, amikor 2014. május 26-án az ukrán légierő – a donyecki repülőtérért indult harcok közben – rakétákkal, géppuskákkal lőni kezdte Donyecket és annak lakosságát. Ettől menekült meg a Krím.
2014. augusztus 27-én – három nappal az után, hogy Donyeckben – szégyenmenetben végigvezettek ugyan a városon ukrán hadifoglyokat, ám utána rögtön AUTÓBUSZRA ÜLTETTÉK ÉS HAZAENGEDTÉK ŐKET.
Az ukránok így „hálálták meg” a nagylelkű gesztust: az általuk elfoglalt repülőtérről tüzérséggel, sorozatvető rakétákkal tüzet nyitottak a város belsőbb kerületeire. Egy forgalmas utcán telibe találtak egy éppen arra haladó autót, a benne utazó családdal. Apa, anya és karon ülő kisdedjük bennégett a fáklyaként lobogó autóban: esélyük sem volt. Ettől menekült meg a Krím.

Porosenkó ukrán elnök egyszer azt mondta: a mi gyermekeink iskolába fognak járni, az ő gyerekeik pedig a pincében fognak ülni. ÉS EZ LESZ GYŐZELMÜNK ZÁLOGA. Ígéretének első felét nagyjából be is váltotta. Más kérdés, hogy a legsúlyosabb tüzérségi támadások közepette is a Donbassz népköztársaságai megszervezték az oktatást, ha kell, a pincében is. A Krím gyermekei viszont már a nyolcadik tanévet kezdhetik meg teljes békében. A gyermekek nyugodtan játszhatnak az utcán, mehetnek haza az iskolából. Ott már nem fordulhat elő, hogy az iskolából kitóduló gyermekeket tüzérségi támadás éri, és az egész utca azzal van elfoglalva, hogy a gyermekeket biztonságos helyre menekítse. Iskolába mentek az első olyan gyermekek, akik eddigi életükben még sosem láttak BÉKÉT.
Az ötéves Vagyik. Nagyanyjával a ház udvarára indultak. A gyerek előreszaladt, játszani. Nagyanyja már csak egy robajt hallott. Az ukránok egy drónról robbanószerkezetet  dobtak a ház udvarára. Nagyanyja kereste unokáját, de csak egy rongykupacot talált. Aztán valami megmozdult. Akkor látta meg az idős asszony kisunokája holttestét, mellette a karjait, leszakítva. ILYESMI A KRÍMBEN MÁR NEM FORDULHAT ELŐ.
Ez az életérzés a Krímben már ismeretlen. Elvetemült gazemberek azonban, mint amilyenek Nyugat-Európa megháborodott, degenerált terrorállamait irányítják, azt akarnák, hogy újra az legyen.
Összeállította: Csikós Sándor

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük