Szíriai „tömegdemonstrációk”

Az alábbi írás szerzője egy remek antiglobalizációs honlap munkatársa, akinek ez a fontos leleplező cikke még így is naivan tekint a világra, mert az általa leírt megtévesztést nem tudatosan gyártottnak tekinti. Akik ebben kétkednének, azoknak figyelmébe legyen ajánlva, hogy a „nagy júniusi tüntetéseket” a fősodor média a kormány melletti tüntetések fotóival illusztrálta, azokat kormányellenesnek hazudva.

Szíria – Hazugságok és manipulációk

Pierre Piccinin, a Mondialisation.ca munkatársa…

<<A hamai események, avagy hogyan sokasodik 10.000 tüntető az AFP híradásában 500.000-ré.>>

2011 júliusában Szíriába utaztam, hogy meggyőződjem a tüntetések okairól. Az egész országban szabadon utazhattam Deraa-tól Damaszkuszig és Damaszkusztól Aleppóig, átutazván délen a drúzok lakta Djebel-en, érintve Homs, Hama, Maarat-anNouman, Jisr-al Shugur városokat, a török határt, megtekintvén a török határátkelőhelyeket, amelyeken keresztül, mint tudjuk, a menekültek elhagyták Szíriát, aztán Alepppótól Deir-ez-Zor-ig keleten, átkelvén a szíriai sivatagon több útvonalon is…

Igazolva láttam egyrészt, hogy létezik egy a civil társadalomból eredő, kifulladóban lévő mozgalom, amely a rezsim demokraticációján fáradozik, és másrészt vannak más ellenzéki mozgalmak, néha erőszakos jellegűek, amelyek nem azonosak a békés demokratikus mozgalmakkal.

Különösen igaz ez a szunnita közösség frakciójára, a muszlim testvérek körül megszervezve, akik Szíriában egy iszlám köztársaságot akarnak alapítani, amitől a keresztények és a kisebbségek nagy része retteg, akik inkább a status quo és a Baath párt mellett állnak, amely az állam laikus jellegét garantálja.

De eltekintve attól, hogy ez igazolta feltételezésemet, szembesülnöm kellett egy olyan valósággal, amin elcsodálkoztam, mivel egy forradalmi nyüzsgésben lévő országot képzeltem el: ahogy a nyugati média ábrázolja Szíriát, egy teljes káoszban leledző országot, amelyet rendszeresen megráznak hatalmas, több százezer embert felölelő tüntetések, na ez a kép semmiképpen nem felel meg annak, amit az ember a helyszínen tapasztalhat.

Valójában a már kezdetekben gyenge kisebbségben lévő demokratikus ellenzék egyre inkább elgyengült, főleg a kormányzati erők nyomása következtében, és ma csupán néhány nagyvárosi negyed perifériájára szorult, ahol néha pár száz ember összejön, néha pár ezer, leggyakrabban pénteken, a mecsetek kijáratánál, és bizonyos iszlám befolyás észlelhető is ezekben a szegény negyedekben. Ezek a tüntetések a rezsimre nagyon kis befolyással bírnak.

Ettől a demokratikus mozgalomtól eltekintve az ellenállás fegyveres formát is ölt, főleg Homs-ban, városi gerillának is nevezhetnénk, amelynek nehéz meghatározni az eredetét és a céljait. Ezek az eltakart arcú, erőszakos és kis számú fiatalok se képeznek veszélyt a kormányra nézve.

Azonban Hama városában, amely a „muszlim testvérek” fellegvára, az ellenállás szélesebb. Ez Szíria egyetlen városa, amely szinte ostromállapotban van, ahol nagy tüntetések is zajlanak.

Hama 1982-ben egy felkelés központja volt, amit Hafez al-Assad, a mostani elnök Bashar al-Assad erőszakkal levert. A represszió állítólag 10-14.000 ember életébe került.

Amikor az ellenállás elkezdődött, múlt februárban a muszlim testvérek újraindították mozgalmukat Hamában, és a rezsim, amely egy az 1982-eshez hasonló felkeléstől félt, tüzet nyitott egy tüntetésre, amely mint beigazolódott, akkor erőszakmentes volt (legalábbis Hamában).

Hama lakói ezután megerősítették a város bejáratait, ahonnan a hadsereg visszavonult és amelyeket páncélosokkal vett körül, hogy zavargások esetén beavatkozzon. A kormány nyilvánvalóan el akarta kerülni a vérfürdőt, félvén a nemzetközi közösség reakciójától, és mivel az ellenállás mindenütt alábbhagyott, úgy látszik a lassú ellehetetlenítés mellett döntött.

Július 15-én érkeztem Hamába, s az úteltorlaszolásoknál nem tartóztattak fel. Az üres városban káosz uralkodik: kiégett autók, törmelék, hevenyészett barikádok által lezárt utak és szanaszét heverő szemét… Rendet néhány fiatalokból álló csapat tart fenn, akik a bulvárokon motoroznak.

Ezek a fiatalok gyorsan körülvettek, mivel nyugtalanította őket, hogy fotóztam. Amikor megmutattam belga útlevelemet a helyzet lezserebbé vált: „Belga!, belga!”, kiáltoztak. Én voltam az egyetlen külföldi megfigyelő a terepen (a rezsim nem enged be újságírókat az országba). A fiatalok örömtelien körülugráltak és szabadon közlekedhettem a tüntetők között, felmehettem egy magas épületre, ahonnan jó fotókat készíthettem.

Az ima után az Asidi téren, a nagy al-Alhamein út végén, több ezer ember jött ki a mecsetekből és szóródott szét mindenfelé. Az Allah akbar kiáltásokat rezsimellenes lózungokkal ötvözték. „Akarjátok-e Bashart?”, „Nem!”. Utána egy hosszú menet ment körbe egy több tíz méteres szíriai zászlót lengetve. A hadsereg nem lépett közbe; nem volt erőszak. Később alkalmam volt elbeszélgetni a fiatalokkal, akik megkértek, hogy tudósítsak mozgalmukról.

Amikor este visszatértem hotelembe, nagy volt a meglepetésem az AFP híreit olvasván, amely egy millió tüntetőről beszélt ezen a napon Szíriában (július 15-én), amelyet az ellenállás kezdete óta a legfontosabbnak nyilvánított, 500.000 tüntetővel Hamában.

Hamában a valóságban 10.000 embernél több nem volt.

Ez az «információ» annál inkább abszurd, hogy Hamának csak 370.000 lakosa van. Más hírek következtek, legalább olyan abszurdak: 450.000, aztán 650.000 tüntető Deir ez-Zor-ban, egy város 240.000 lakossal. Oda utaztam; az ország egyik legnyugodtabb városa.

A számok mindik különbözőek, egyik forrástól a másikig; néha erősen változnak és a becslések nem egyszerűek.

De ebben az esetben nem nehéz becslésekről van szó, hanem félreinformálásról, propagandáról. 500.000 tüntető megrázkódtathat egy kormányt, 10.000 aligha.

Szíriáról hónapok óta hasonló „információk” látnak napvilágot.

Hogy sokasodhat 10.000 tüntető ilyen csodásan 500.000-ré az AFP híreiben?

Az AFP forrásai? Az aki rendszeresen, hónapok óta, minden médiában visszatér. Az, aki lassacskán szinte az egyetlen forrássá vált minden szíriai eseményt illetően. Ez a szíriai emberi jogokat felügyelő szervezet (OSDH).

Azonnal érdeklődtem az OSDH felől. Nem tartott sokáig míg felfedeztem, hogy emögött a tiszteletreméltó címke mögött egy politikai szervezet rejtőzködik, mint amilyenek az Amnesty International vagy az Emberi Jogok Ligája, londoni székhellyel, amelynek az elnöke Rami Abdel Ramane, a Baath rezsimnek régi ellenfele, ismert Szíriában, ahol azt is tudják róla, hogy szoros kapcsolatban áll a muszlim testvérekkel, akiknek ő is tagja.

Ugyanez a szervezet, az OSDH terjeszti a Youtube-on is a videókat, «több tízezer» tüntetővel Szíria minden nagy városában, miközben, ha megvizsgáljuk ezeket a videókat, nem láthatunk többet néhány tucat embernél, közelről fényképezve, akik így tömeg benyomását keltik, de a kritikus szemet nem téveszthetik meg.

A médiák Szíriáról így már hónapok óta hamis képet gyártanak, ami jó részt egy olyan forrásból származik, amelyet úgy látszik nem kérdőjeleznek meg.

Szíria ilyetén imázsa, amely szerint az ország forradalomban él és ahol a Baath párt a szakadék szélén táncol, egyáltalán nem hasonlít a helyi valósághoz, ahol a hatalom kezében tartja a helyzetet és visszaszorította az ellenállást.

De ezen a szíriai dezinformációs eseten túl, van még rosszabb is: általában elmondható, hogy Temesvár, a Golf háború és Jugoszlávia leckéje hiábavaló volt. A médiák, még a legmegbízhatóbbak is, könnyen csapdába esnek, nem fordítanak elég időt a hírek ellenőrzésére, sem azok eredetének vizsgálatára, még akkor sem, ha fennáll a veszély, hogy olvasóiknak egy virtuális realitást tálalnak fel és egy képzelt világot fabrikálnak…

Fordította: Vajta Dénes

Forrás: mondialisation.ca

Nemzeti InternetFigyelő