KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Szebb Jenő: Mint gárdista, kérem ki magamnak!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Nagyon jól tudom, hogy nem mérhetem magam egy Szentesi Zöldi Lászlóhoz. Mégiscsak a Magyar Hírlap vezető publicistájáról van szó – és ebben a felütésben most tényleg semmi gúny és irónia nincs. Szentesi Zöldi László az úgynevezett jobboldali média joggal kedvelt alakja. Jómagam elismerem a tehetségét, és bár ez nyilvánvalóan nem mérvadó, a konzervatív újságírás kifejezetten művelt és felkészült alakjának tartom, sőt, még a humorát is kedvelem. Azt pedig végképp nem óhajtom megkérdőjelezni, hogy szereti a hazáját.

Ennyi méltatás után pedig tegezni fogom, mert ő is letegezett engem a cikkében (nincs ezzel semmi baj, csak szólok), és azt is előre kijelentem, hogy sem a személyes névmásokat, sem az ezekből képzett bármilyen egyéb névmásokat nem fogom nagybetűvel írni, de nem a tiszteletlenség jeleként, hanem azért, mert mindezt modorosságnak tartom. Őt pedig többnyire Lászlónak fogom szólítani, egyrészt, mert ha valaki letegez, azt jogom van a keresztnevén szólítani, másrészt meg azért, mert hosszú lenne mindenhova kiírni a Szentesi Zöldi Lászlót.

Nos, amiért billentyűzetet ragadtam, az nem más, mint az úgynevezett személyes megtámadtatás műfaja. László tollából a Magyar Hírlap hasábjain „Jobbról át!” címmel megjelent egy cikk, mely engem is érint, engem is megszólít, azon egyszerű oknál fogva, hogy gárdista vagyok. A publicisztikának gyakorlatilag minden sorával vitatkozni tudnék, de most csak egyetlen bekezdést emelek ki, amely így hangzik:

„Kedves jobbikos szimpatizánsok! Térjetek észhez, és gondoljatok végig néhány apróságot! Vona Gábor és a Jobbik szűkebb vezetése máris elárulta radikalizmusotokat: feltűnt az az apróság, hogy amióta a parlamenti bejutás biztossá vált, gyakorlatilag ejtették a Magyar Gárdát?”

Nem, kedves László, nem tűnt fel ez az „apróság”. Mint 2007. októberében felavatott gárdista mondom ezt neked. Jómagam is vidéki, debreceni vagyok. Az elmúlt néhány hétben több tucatnyi helyszínen követtem nyomon Vona Gábor és a Jobbik szűkebb vezetése országjáró körútját a saját megyémben és más, közeli helyszíneken, és semmiféle olyan „apróságot” nem tapasztaltam, mint amiről te beszélsz. Részese voltam olyan rendezvénynek, amely Vona Gábornak aznap már a harmadik lakossági fóruma volt, és annak végeztével, este tizenegykor is bárkivel szóba állt, bárki kérdésére válaszolt, bárki a közelébe mehetett, és aki csak kérte, azzal összeállt egy fénykép erejéig. Mi, gárdisták büszkék vagyunk rá, hogy közös fotón szereplünk Vona Gáborral, mozgalmunk ötletgazdájával és alapítójával.

Hidd el, hajdú-bihari sajtóreferensként van némi rálátásom a történtekre, és bizony mondom néked, pont itt, Hajdú-Bihar megyében fenekedik ránk olyan vérszomjasan az államhatalom, hogy azt boldogabb időkben te is a tollhegyedre tűznéd, mint a demokrácia védelméért mindig síkra szálló (mily komcsi fordulat) és az emberi jogokért küzdő újságíró. De megértem, hogy neked most mások az egzisztenciális, és ebből fakadóan az ideológiai szempontjaid.

Tájékoztatásul közlöm azt az „apróságot”, hogy szervezetünk ugyanúgy tevékenykedik, mint annakelőtte. Az Új Magyar Gárda Mozgalom tagjai homokzsákot pakolnak árvíz idején, könyveket visznek Erdélybe, hajléktalanoknak osztanak ételt, rászoruló családoknak gyűjtenek tartós élelmiszert, a gyerekeiknek játékot ajándékoznak, havat lapátolnak el öreg nénik háza elől, tűzifát aprítanak nyugdíjasoknak, rendszeresen vért adnak, és az élet számtalan területén helytállnak. Soha életemben semmire nem voltam még igazán büszke, de arra az „apróságra”, hogy gárdista vagyok, hogy ehhez a közösséghez tartozhatok, arra mindig, mindenhol és mindenki előtt büszke leszek.

Tudod, László, biztos nagyon jó érzés lehet felvenni a jól megérdemelt honoráriumot egy cikkért. De én nem cserélném el azt az örömet arra az érzésre, amikor egy kisgyerek, aki még soha életében nem kapott semmit karácsonykor, egyszerűen azért, mert a szülei mindig is szegények voltak, egyszer csak rád mosolyog, és el sem tudja hinni, hogy amit átnyújtasz neki, az az övé. Csak az övé! Hogy őt is megszánta végre a Jézuska. Azt az ártatlan, de a kegyetlen élet iránti mély alázatot tükröző, könnyben úszó tekintetet te nem láthattad, és nem is a te arcodon peregtek a könnyek, hanem a gárdisták arcán. Meglett férfiak és sokat látott harcosok arcán.

Mivel már nem lehet, mert tiltja a magasságos törvény (érdekes módon csak itt, Hajdú-Biharban), nem szegénylegénynek öltözünk, hanem terepmintás gyakorlónadrágba meg barettsapkába. Csak azért, hogy tehessük azt, ami a dolgunk. Amire esküt tettünk. A Szent Korona előtt. Amit – nem vitatom – te is ugyanúgy tisztelsz, mint én. Te is, a Magyar Hírlap vezető publicistája, a konzervatív újságírás tehetséges, művelt és felkészült alakja, meg én is, a nevesincs senki. Az egyszerű közember. A gárdista.

Miközben te jól megérdemelt, hatszámjegyű honoráriumaidat veszed fel a Széles-kasszából, aközben mozgalmunk tagjai ötven-, száz-, kétszázezres büntetéseket fizetnek be az államháztartásba, csak azért, mert például jelen mertünk lenni egy ’56-os kopjafa felavatásán. Persze ezeket a büntetéseket nem mindenki tudja befizetni. Van olyan tagunk, aki majd közmunkában váltja meg a rá kirótt penitenciát.

Tudod még követni, László? Az én Hunor bajtársam szabad idejében, a saját pénzéből könyvet visz Erdélybe, hajléktalanoknak oszt ételt, kisgyerekeknek visz karácsonyi ajándékot, és az én Hunor barátomat rasszistának, nácinak, antiszemitának, fasisztának bélyegzi a közmédia, és szegénykém csak kapkodja a fejét, és nem érti, mi a baj azzal, amit ő csinál, amit ő érez, amit ő képvisel. És még jól meg is büntetik érte. Hát mi rosszat tett ő?

László! A te kenyéradód, Széles Gábor, a Magyar Hírlap meg az Echo TV főembere az én barátomat nemzeti bolseviknak nevezi. Ugye neked nem kell mindenféle áthallásokról beszélnem, Szentesi Zöldi László? Nemzetibolsevik – nemzetiszocialista; ergo: náci. Az én aranyszívű, senkinek sem ártó barátom, ez a csöpp emberke náci. A sajátjaiért tenni akaró, a nincstelen, a két keze munkájával másoknak örömet hozó vézna kis fickó egy fasiszta disznó.

László! Ha az én barátom sváb, ruszin, pláne cigány lenne, és egyedül tevékenykedne, te írnád róla az első magasztaló riportot. De szerencsétlen Hunor „csak” magyar. Magyar egy olyan hazában, ahol ő huszadrangú, sőt, üldözendő állampolgár. Ha teszem azt Ausztráliában élne, már az egész sajtó az önzetlen kis csenevész magyar tetteit zengedezné, idehaza meg egy nyomorult munkanélküli, egy eltaposnivaló gárdista, aki fekély a nemzet testén.

Szentesi Zöldi László! Te egy művelt ember vagy. Ha valahol lepottyan az égből egy idézet, te mindjárt megmondod, hogy Senecától származik, Galileitől avagy Mikszáth Kálmántól. Tehetséges vagy és jól felkészült. A képességeid arra predesztinálnak, hogy országos tévécsatornák és vezető napilapok kiemelt embere légy. A humorod is elsőrangú. Ha az osztálytársad lettem volna a gimiben, mivel közel egykorúak vagyunk, biztosan szerettem volna a te körödhöz tartozni.

De nem mérheted magad az én Hunor barátomhoz. Nem mérheted magad ahhoz a csöpp kis emberhez, aki megszakadt a Hernád mentén homokzsák-pakolás közben, csak hogy a cigányok házát ne öntse el az ár. A rasszista disznó. Nem mérheted magad Hunorhoz, aki a fejszét alig bírta megemelni, de fát hasogatott az öreg néninek. Nem mérheted magad Hunorhoz, aki kérte, hogy ha már részt vett a könyvek gyűjtésében, és éppen rá is ér, mert munkanélküli, hadd menjen ki a mikrobusszal Erdélybe. Aki nem tudja kifizetni a büntetést, amit a kopjafa-avatás miatt rótt rá a bíróság, ezért ledolgozza. Így aztán elmondhatjuk, hogy a nap minden ébren töltött percében a magyarság felemelkedésén fog tevékenykedni.

Nem mérheted magad hozzá. Mert ugyan Hunor közel sem tud annyi idézetet, mint te, és nyilván megbukna az érettségin, ha Amerika felfedezésének világpolitikai összefüggéseiről kérdeznék, és Othellóról is csak annyit mondana, hogy az egy jó szőlőfajta, de magyarságból az év minden napján jelesre vizsgázik. És a mai időkben ez többet ér mindennél.

Most pedig mennem kell, mert a Hajdú-Bihar megyei Rendőrkapitányságon hamarosan kihallgatnak egy bizonyos feloszlatott társadalmi szervezettel kapcsolatban, és örülni fogok, ha nem verik rám az egyesülési joggal való visszaélés „apróságos” bűncselekményét, kedves László. Remélem, a szerkesztőségi szobában jó meleg van, és már nagyon készültök a teljeskörű elszámoltatással kapcsolatos leleplező és oknyomozó cikksorozatokra. Ott is hívd majd fel a figyelmet az „apróságokra” feltétlenül, de munkátok sarokkövét ne az apróságok képezzék.

Köszönjük a magyar társadalom nevében.

Szeretőn ölel:

a Gárda

Szebb Jövő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

0 thoughts on “Szebb Jenő: Mint gárdista, kérem ki magamnak!

  1. Adjon az Isten!
    Kedves Szebb Jenő!
    Arról, hogy kicsoda ez a Szentesi Zöldi László, nekem fogalmam sincs. Igaz vagy nyolc éve nem nézek TV-t és életemben nem igen olvastam újságot. Inkább az Evangéliumot forgatom. Meg metafizikával foglalkozom.
    A „sikeres” ember, persze tisztelet a mindig lévő kivételeknek nekem a mai világban gyanús.
    Az Ön leveléből értesültem erről az emberről, máshonnan meg ezek után nem is kívánok.
    Gratulálok nyílt leveléhez. Nemcsak tartalmilag, stilárisan is kitűnő.
    A média taktikát változtatott a gárdával kapcsolatban. Kevesebb a hír, az is mocskolódó. Arról, ami meg az Önök igazi feladata soha nem tudósítottak.
    Nem baj, akinek van esze és szíve, tudja hol keresse az Önökről szóló híreket. ”
    Kedves Gárdisták! Minden történet a Golgotán játszódik.
    Tőlünk függ, hogy a keresztet vállajluk-e, avagy beállunk a „Feszítsd, meg!”-et ordítozó, handabandázók sorába.
    „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért,mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,1-10.)
    Szebb Jövőt!

  2. Nagyon szép és jól megfogalmazott levél,gratulálok irójának!!!
    Aki még ebből sem ért,az a bugyuta tv-nézése közben fog elpusztulni csipsszel,és sörrel a kezében,a szoba közepén megfagyva.
    A Gárda bizony él,és gyarapodik akármennyire nem tettszik ez egyeseknek,és pofonokat igérget(amit először saját magának kellene megadni,hogy észheztérjen)
    A Szebb Jövő reményében!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük