KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Stoffán György: Nemzeti skizofrénia – avagy, ma is minden magyar a kommunizmus áldozata!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Eltűnődöm egy-egy, valamilyen megemlékezésre kijelölt nap aktualitásán. Ma például, a kommunizmus áldozatainak emléknapja van. Szokás ilyenkor a Gulágról, Sztálinról, nemzetiségi alapon történt deportálásokról, az Andrássy út 60-ról, Recskről, Mindszentytől beszélni. Azaz vannak állandó, és a kisebb szellemi energiával rendelkező, de mégis demokratikusan bársonyszékbe került politikusok számára is könnyen megtanulható mantrák. Nem nehéz tehát, a megemlékezéseken hatásos és könnyeket fakasztó beszédben felidézni a jelent. Mert senkit ne tévesszen meg az, hogy amikor a kommunista múltat és a múlt áldozatait emlegetjük, akkor mindössze egy letűnt korról beszélünk. A kommunizmus ugyanis nem szűnt meg, illetve ma ismét felülír mindent, egész Európában. Ám, nem olyan veszélyes ma, mint ötven esztendeje… annál sokkal veszélyesebb.

Miben áll ez a veszély? Nos, abban, hogy a korábbi gyilkos rendszer nem csak megölt egyes, neki nem tetsző tömegeket, hanem abban, hogy a szellemet mérgezte meg. A keresztény munkásból tudatlan, párttag prolit, a parasztból kapzsi, párttag TSZ-tagot, a magyar keresztény középosztályból üldözendő értelmiséget, és így, ellenséget faragott, az országot ezer éven át megtartó társadalmi réteget pedig, kirabolta, kiirtotta, bebörtönözte, elüldözte, s még a neveiket is elvette. A nemzet tartóoszlopait, azaz, a keresztény iskolákat megszüntette, a szerzetesrendeket feloszlatta, a kórházakból elzavarta a betegápoló szerzetesnővéreket, a cserkészetet betiltotta… és elrettentésként papok és szerzetesek ezreit börtönözte be, ölte meg. Az egyházi utánpótlást úgy határozta meg, hogy eljussunk a mai sötét világhoz.

A kommunizmus ma is létezik, él és fejlődik úgy itthon, mint Európa minden országában. És nem csupán a baloldali ellenzék által.

Mert mit is látunk ma? Amolyan történelmi skizofréniát, amelyet a politikai szalonképesség határoz meg. Van, amiről beszélhetünk és van, amiről nem eshet szó. Hiszen, ma egy olyan Unió tagja vagyunk, amelyben a nácizmus és a kommunizmus egyesül, és amelynek az alapjait a volt szocialista országokban a kommunizmus, Nyugaton pedig, a jólét alapozott meg. Mi voltunk a szerencsésebbek, mert a diktatúra kifejlesztett egyfajta önvédelmi reflexet, s mi magyarok, sokkal nehezebben törünk be, mint a körülöttünk élő szláv népesség, amely önmagát is képes elpusztítani a birodalmi fenéknyalás okán. Persze, a birodalmi fenéknyalás nálunk sem ismeretlen, hiszen azok, egykor Moszkva urait szolgálták, ma azok a legeurópaibb európaiak. Nekik mindegy, hogy kié a fenék.

Ez is érdekelheti:  Bloomberg: Az Egyesült Államok dühös Macronra

Azonban, a mi jobboldalunk is szenvedi a kórt, azaz, a nemzeti skizofréniát. Már a rendszerváltásnak nevezett időszakban érezhető volt, hogy valami nem stimmel. Antallék mindenkinek meg akartak felelni, ezért alapszerződésekben mondtak le Észak-Magyarországról, a Kárpátaljáról és Erdélyről… Ám, ez csupán a jéghegy csúcsa volt. Ezernyi, a diktatúrából hozott beidegződés határozta meg az akkori jövőt, ami mára a jelen, és aminek okán a mai kormánynak drámai küzdelmet kell folytatnia – a létező európai kommunizmussal, nácizmussal szemben. Eközben nem változtatunk az oktatás terén (például, máig nem állítottuk vissza a gyermekek lelki nevelését biztosító és szakmailag is magas szinten végzendő zeneoktatást, művészettörténetet), mert az oktatás már az alapoknál olyanná lett, mint egy épület fundamentuma, amelyből kilopták a cementet. A tudós tanárokat börtönbe zárták, vagy jobb esetben udvart sepertek valamelyik gyárban. A betegápolás is halódik, mert nem volt utánpótlása annak a néhány szerzetesrendnek, amelyek csak és kifejezetten ezzel foglalkoztak. Az élet minden szegmensében ott vannak azok a bűnök, és e bűnök mára beteljesedett eredményei, amelyeket a kommunizmus okozott, tartott fenn, és amire épül a mai náci-kommunista Európa. A legdrámaibb jelenség az, hogy ennek a náci-kommunista Európának vagyunk szervezett tagjai, egy törvénytelen népszavazás eredményeképpen.

Tart tehát a kommunizmus, létezik és tombol. Nem vesszük észre, nem szabad észrevennünk, hogy ugyanaz a beteges, nemzetáruló és nemzeteket megszüntetni akaró ideológia ütötte fel a fejét harmincegy évvel a népámító rendszerváltás után, mint amitől megszabadulni reméltünk. Itt élnek velünk jobboldalinak tűnő, de a mai korszellem ellen küzdő, magyar kormány ellen lázító baloldaliak, akik nemzetiszínű zászlókba csavarva szolgálják amerikai uraikat, és a hozzájuk csatlakozókról minden információt átadnak a megbízók irattárának…

Kommunizmus van, nácizmus van, bár a kettő egy tőről fakad és egy központ irányítása alatt áll. Csupán annyi változott, hogy ma már szabad megemlékeznünk a kommunizmus áldozatairól, s úgy tennünk, mintha nem egy létező, romboló, testet és lelket gyilkoló rendszerben élnénk. Ráadásul háború van, pusztítanak a különböző ideológiák, mindenki tudós lett a közösségi oldalakon, nincs tisztelet senki iránt, a hit bástyája is repedezik Róma dombjain, így, kapaszkodó is alig van. Illetve volna! Egyetlen, biztos kapaszkodó: Krisztus. XII. Pius idején, később XXIII. János pápa által is megerősítve, máig érvényes az 1949-ben hozott pápai határozat:

„Azok a hívő keresztények, akik a kommunisták materialista vagy keresztényellenes tanítását vallják, főleg, ha védelmezik és propagálják, ezen tény alapján a katolikus hit aposztatáinak minősülnek, az Apostoli Szentszék hatályába tartozó kiközösítés alá esnek, és nem járulhatnak a szentségekhez.” (DH 3865)

Amikor a nép képviselőit választják, katolikus polgároknak NEM MEGENGEDETT olyan pártokra vagy jelöltekre adni a szavazatukat, akik, még ha nem is hangoztatnak a katolikus tanítással ellentétes elveket, (…), de mégis társulnak a kommunistákkal és támogatják őket cselekedeteikkel (DH 3930)

Létezik tehát, egy keresztény mag, amely a józan politizálás, a hit és az imádság erejével ellent tud állni ennek az újraéledt – vagy ki sem halt – sátáni ideológiának, s talán sikerül egy-két országot visszavezetnie a normalitás, az emberközpontú szellemiség, a szeretet és a keresztényég útjára. Mert miden más elpusztul! Ám, ez az út sem lehetséges, ha a kommunista ideológiából megkövesedett semmit, azaz, a demokráciát és a köztársaságot tartjuk alkotmányos rend helyett elsődlegesnek a politikai élet színpadán. Járhatatlan ez az út is, ha nem fehér és fekete létezik, ha nem az igen és a nem tisztasága a meghatározó.

Ez is érdekelheti:  Nyílt levél Magyar Péternek

Emlékezhetünk tehát, a múlt áldozataira, a meghurcolt, megölt, kirabolt magyar társadalomra, a vagonokban az Alföldre, a Gulágra és Prága mellé deportált magyarokra. Azonban, ha a ma élő náci-kommunista ideológiáktól és azok követőitől nem tudunk megszabadulni, akkor az emlékek újra valóra válnak. Ha nem nevelünk lélekben és tudásban gazdag generációkat, ha elveszti a társadalom a kereszténységét, ha csupán kényszer vagy divat a nemzeti érzés, ha mást lát, és mást hall a polgár, akkor hiteltelen lesz minden jó szándék, tett és intézkedés. És akkor ismét jönnek a vagonok, a lefüggönyözött autók, s mint máris tapasztaljuk – a megrendelt ítéletek… a kommunizmus, a nácizmus, a liberalizmus egysége, azoknak a vezetésével, akiknek a felmenői már egyszer sárba taposták a keresztény magyar nemzetet, és ebből a sárból még nem tudtunk felemelkedni. Mert ők sokkal precízebbek nálunk… Így emlékezzünk ma, a kommunizmus áldozatairól Hölgyeim és Uraim, ott a Parlamentben és a Kárpát-medence minden zugában, gazdagon és szegényen egyaránt. A kommunizmus, létező veszély, ki nem hevert fájdalom, tragikus jövőbeni lehetőség…

Stoffán György

Kiemelt kép: Egy férfi sír egy halott mellett, aki egy légicsapás áldozata lett egy egy lakóparkban az ukrajnai Harkiv külterületén 2022. február 24-én. Stringer / Anadolu Agency (Fotó: STRINGER / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP)

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük