Stoffán György: „Kopernikusz” és a magyar valóság…


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Fiatal koromban egy hónapig a budai Szent János Kórház (akkor csak János Kórház, lévén a kommunista söpredék hatalom – mint ma is), pszichiátriája mellett lévő büfét vezettem, hiszen eredeti szakmám a szálloda és vendéglátóipar. Nos, élmény volt ez az egy hónap a számomra, mert ott tudtam meg igazán a betegektől és az ápolóktól, hogy voltaképpen egyikük sem bizonyos abban, melyikük az ápolt, és melyikük az ápoló.

Az egyik ápolt, így harmincegynehány év után is megmaradt az emlékezetemben. Csillagász volt a képzettsége, és a hivatása. Bele is bolondult, ahogy kell. Úgy ismertem meg, hogy első ott töltött napomon jött egy ember, pizsamában és köntösben, az eget szemlélve. Megállt a kiszolgáló pultnál, szerényen, már-már alázatosan köszönt, és kért két zsemlét párizsival – elvitelre. Közben egy másodpercre sem vette le a szemét az égről. Amikor fizetett, akkor is felfelé nézett, de pontosan odaadta a 4 forintot, amibe a két párizsis zsemle került. Ismét köszönt, megnyugtatott, hogy állandó kuncsaftom lesz (rám sem nézve tudta, hogy új ember áll a pultnál), s elballagott… mondanom is felesleges – az eget fürkészve…

Nem álltam meg, hogy meg ne kérdezzem az egyik kórházi egyenruhás embert, ismeri-e ezt az égre meredő embert. Elmondta, hogy évek óta kezelik itt. Szerinte hatalmas tudós lehetett volna, ha nem azon kezd gondolkodni, hogy mi lehet még az általa ismert űr után… és azután és azután. A kórházi ember azt is elmondta, hogy ezt a beteget Kopernikusznak nevezték el, s Kopernikusz tudatában van jelen állapotának, a kórházban létnek, de őt ez nem zavarja, mert ő bárhol van, mindenütt ugyanaz az ég… és ő dolgozik, kutat. Ámde Kopernikusz beteg, azaz bolond volt…

Miért is jutott eszembe ez a kis történet a régmúltból? Mert hasonlóságot vélek felfedezni a mai magyarországi emberek, pártok, szervezetek és politikusok, valamint Kopernikusz között. Ugyanis Magyarországon manapság mindenki elbeszél a valóság mellett, senki sem azzal foglalkozik, ami a dolga volna, s már-már az egész ország belehülyült abba, hogy mást lát és ért, mint ami a tény, az egyszerű és megoldható valóság.

A pártok vezetői közül a legtöbben az Európai Uniótól nem látják az igazságot, a nemzeti érdeket, más pártok szintén EU-centrikusan az EU-ellen, de oda bekerülve, és ennek nagyon örvendve az Unió ellen hangoskodnak. A civil szervezetek némelyike visszafelé tekintve igyekszik jelmezekben visszaidézni egy letűnt és tudományosan még fel nem tárt világot, vallást alapít erre a törekvésére, de karba tett kézzel várja, hogy jöjjön Csaba királyfi és intézze a nemzet sorsát. Az egyházak régi hatalmukat visszasírva, de a mai kornak behódolva teszik a semmit, az evangelizáció, és pasztorálás helyett… miközben azért saját érdekeikre igencsak odafigyelnek… annál kevésbé Krisztusra. Igaz, sok pap látja ezt és tesz is ellene, de ez kevés a világ mai keresztény erkölcsi, hitbéli állapotát illetően. Olyan a világ, olyan Magyarország, mint Kopernikuszunk, aki a világmindenséget akarta becserkészni, meghódítani és innen a földről minden rejtelmét megoldani. Pedig… pedig a világ sokkal egyszerűbb és élhetőbb lehetne, ha nem erkölcsi senkik és kórházi kezelésre szoruló, melldöngető nagy magyarok, hazudozó niemandok irányítanának, hanem a józanész.

Lássuk csak, mit lehetne tenni az „Erdélyt vissza, mindent vissza”, a „Vesszen Trianon”, az „Éljen Horthy Miklós” skandálás helyett itt a Kárpátok gyűrűjében a magyar nemzet és a velünk élő nemzetek érdekében. Ha nem a nagy fizetés, és az uram-bátyám uralkodna a fejekben, hanem az önzetlenség a Haza és a Nemzet tekintetében, akkor például lévén két kivétellel EU-tag minden utódállam, egy olyan kárpát-medencei magyar gazdasági közösséget, amely akár a nemzetközi gazdasági válság ellenszere is lehetne. Mondják, Magyarország élelmiszerellátása is veszélyben van… és ha az veszélyben van, akkor az összes Kárpát-medencei államé is hasonló helyzetben lesz hamarosan. És mi nézünk, mint Kopernikuszunk, ahelyett, hogy tennénk ez ellen, akár az állam és a nemzeteket eltiporni készülő (Lisszaboni Szerződés) EU törvényeivel szemben is. Ha Magyarország cca. hatszor annyi embert tudna eltartani mezőgazdaságilag, mint ahányan élünk e csonka országban, akkor a kérdés, és a probléma már nem is kérdés és nem is probléma. Termelni kell. Miből, hogyan, mit ad hozzá az állam, mit vesz el az EU? Mindegy! Termelni kell! Disznót kell tartani, marhát kell tartani, majorságot kell tartani, vetni és aratni… mert ez azt élet rendje. Kárpát-medencei Magyar Mezőgazdasági Kongresszust kell összehívni, és itt megalapítani a megfelelő együttműködési szervezetet, szervezeteket. Magánszemélyekből, dolgozó, termelő emberekből, akik látják, hogy a magyar mezőgazdaság minden történelmi időszakban képes volt akár Európát is kihúzni a nyakig érő trágyából… A kongresszusra mindenki a saját pénzéből utazzék, ne kérjen senki állami támogatást, és a leendő szervezet leendő vezetői se azon törjék a fejüket, hogy vajon mekkora lesz az illetményük egy sóhivatal élén. Mert nem lesz illetményük, s nem sóhivatal az, amiről beszélek. Civil szerveződésről beszélek, amelynek véletlenül se magyarországi legyen az irányítója, mert akkor eleve elbukott a kezdeményezés.

Mit is lehetne elérni ezzel a szerveződéssel? Sokat! Például, ha egy TSZ elnök a megtermett búzát jó áron tuja eladni, akkor egy ilyen szervezet a maga szakembereivel csodákat tudna művelni a Kárpát-medence mezőgazdasági áruival. Újra indulhatna a tőzsdéket kizáró cserekereskedelem, amely megoldhatná a bizonyos cikkek hiánytól szenvedő kárpát-medencei területek problémáit. Meg kell alapozni egy saját árfolyamhoz igazodó árrendszert, és ki kell zárni minden New York-ból vagy Tel Avivból érkező gazdasági iránymutatást. A Kárpát-medence önálló mezőgazdasággal, azaz önálló magyar mezőgazdasági szervezettel gyorsan elérné a világszínvonalat, hiszen ehhez megvannak a területi és szellemi adottságai. Ha a mezőgazdaság tekintetében sikerül egy efféle magyar összefogás, akkor itt az ipar, a kereskedelem, amely területek is könnyen csatlakoztathatóak ehhez a civil szervezethez, amely azonban minden szellemi és gyakorlati tőkét magáénak tudhat.

És tovább megyek a gondolatban.

Ha minden működik, akkor bizony megkezdődhet a velünk élő népek bevonása is ebbe a gazdasági szervezetbe, amely akkorra nem is csupán egy szervezet, hanem a Kárpát-medencei államok gazdaságának motorja lehetne.

Mi kellene mindehhez? Tisztesség az üzletben, szavatartó szakemberek, megbízható fizetési morál, és persze a tisztesség keretein belüli haszon. Ma a magyarországi gazdaságban, iparban, szolgáltatásban és kereskedelemben, az Unióval ellentétesen gondolkodnak a tulajdonosok. Hiszen 100 Ft-ból ők 83% akarnak a magukénak. A normális, kommunizmussal nem fertőzött Európában az éves nettó haszon 17 – 20 %-ra tehető a cégek esetében. Míg Magyarországon a cégtulajdonosok – az állam tudtával – minden munkaügyi törvényt áthágnak, s honfitársaikat rabszolgaként, papíron viszont törvényesen foglalkoztatják, addig ez a nyugati vállalkozók és cégvezetők fejében meg sem fordul. Hasonló, de nem ennyire drámai a helyzet a többi volt kommunista országban, utódállamban. Ám a megoldás az utcán hever, csak le kell érte hajolni… mint mondták a régi újságírók a „témát” illetően.

Vannak azonban tisztességes vállalkozók és cégtulajdonosok – még Magyarországon is -, akikkel a Kárpát-medencei Magyar Gazdasági Szövetséget építeni lehetne. A nép jóléte a legfőbb törvény – mondták a rómaiak. S egy jó gazdasági közösségben, ahol nem a zsidó tőke és az aberrált, mindenkit gyűlölő és mindenit bosszút állni akaró cionizmus az irányadó, hatalmas eredményeket lehetne elérni úgy, hogy a receptért még a „mágikusan” hangzó Unió is könyörögne. Hiszen a jó gazdasági közegben az emberi természet is megváltozik. A tót sem féltené a Felvidéket a magyaroktól, hanem a boltban megvett Beherovkát együtt illogatná a zipser, a tót és a magyar.

A Kárpát-medencében nincs recesszió. Azonban termelés sincs, és ez az, amit recessziónak hiszünk, nevezünk. S miért nincs termelés, mert a paraszt is az államtól kéri a támogatást ahelyett, hogy egyik évről a másikra megtermelné magának a vetőmagot is. A sült galambtól és Kopernikusz viselkedésétől elrugaszkodva, végre a lehetőségeket kellene meglátni Kárpát-medence szerte a magyaroknak, ha már az Unió lebontotta az elválasztó határokat, s olyan Szerződést léptet érvénybe, amely bár a nemzeti mivoltunkat akarja, ha kell tettleg is megsemmisíteni, de amelyben a határok nélküli gazdaság szerepét megnöveli. S mert ez így van, nem kellene minden fillért, banit és eurócentet a zsidók zsebébe tenni. Van a magyarnak, székelynek is esze és rátermettsége arra, hogy kikoptassa a gazdaságon keresztül a betolakodókat… Csak akkor nem azon kell vitatkozni, hogy UDMR vagy nem UDMR, hogy Fidesz vagy Jobbik, (netán rühes kommunista csürhe), hanem meg kell fogni az eke szarvát és dolgozni, termelni, és nem megijedni attól, hogy csak ilyen-olyan áron tudjuk eladni… Magunkévá kel tenni a termeléstől az eladásig mindent. És ha ez nem sikerülne, akkor lehet ősmagyarvallásban békét keresni… mintegy kémlelni az eget pizsamában, a kórházban – ha lesz még ilyen intézmény…

Kéne végre számos olyan szakember, aki egy újságíró ötleteit szakmailag, de ugyanazon hazaszeretettel kezeli és dolgozza ki. Mert vesztegetni való időnk nincs! A magyar-és az összes nemzet ellen gyűlölködő, új hazát kereső izraeli zsidók, pereputtyostul ugyanis, „már a spájzban vannak”…

Ha pedig gazdaságilag nem lépünk, összefogva és egymást kiegészítve, az általuk hozott törvényeket saját érdekeink szolgálatába állítva, akkor megérdemeljük, hogy utolsó csicskások, ócska segédmunkások legyünk a megszállók kedvére, és céljainak megfelelően.

A cikkíró az Európai Idő főmukatársa

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Egy hozzászólás a(z) “Stoffán György: „Kopernikusz” és a magyar valóság…” bejegyzéshez

  1. Idoszeru a kerdes, hiszen a Hangya Szovetkezet jo pelda arra, amit Stoffan ur megfogalmazott. Csak hat senkinek nem az a celja, hogy ertelmes dolgokat tegyen az asztalra, hanem az, hogy maradjon a hozonges, a jo fizetesek a politikai allasokban. Ha a cikket jol megnezzuk, akkor lathato, hogy az iro nem csak egy dologra, hanem a masok altal eszre nem vett sokfele dologra ravilagit. gartulalok a cikkhez.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Read previous post:
Black Commentator: „Mi harcoltunk az apartheid ellen”
Sztálinváros legfrissebb időjárási adatairól itt tájékozódhat!
Ma nyolcvan éve annak, hogy a fosztogató román horda kivonult Budapestről
Close