Stoffán György: Jogos és fontos volt-e a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele?


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!
Csernoch János Esztergomi érsek, bíboros-hercegprímás

A jelenlegi magyar politikai és erkölcsi züllés közepette nagyon is helyénvaló volt az a körlevél, amelyet egy hete olvastak fel minden katolikus templomban Magyarországon. A körlevél megjelent számos nemzeti honlapon, s e honlapokon a körlevél alatti megnyilvánulások, olvasói hozzászólások drámai képet mutatnak arról a tudatlanságról, amelyben a nemzeti érzésű, egyébiránt jó szándékú, de félrevezetett magyar emberek élnek. Olyan egyházellenes hangulat, és egyházgyűlölet tapasztalható e hozzászólásokban, amely felülmúlja a legvadabb kommunista diktatúra egyházellenességét. Többek között a püspökök szidalmazása, az egyház magyarellenességgel való ostoba megvádolása, rágalmazása, a Szentírás semmibevétele, az egyház törvényeinek tudatlan és súlyos károkat okozó bírálata olvasható a körlevél alatti vélemény-nyilvánításokban.

Mindezt nem értékelhetjük másképpen, mint úgy, hogy a jó szándékú magyar embereket előre megfontoltan és jól szervezetten egyházellenességre uszítják. Hogy kik, azt döntse el a Kedves Olvasó. Minden esetre ezt a tudatlanságot, és műveletlenséget tükröző gyűlölethullámot vissza kell utasítanom mind a magam, mind a Római Katolikus Egyház többi tagja nevében. Vissza kell utasítani, mert nem megengedhető, hogy a katolikus ember bizonyos „nemzeti” szövetségek és pártok fellázított tagjainak szemében értéktelen, sőt eltakarítandó legyen, noha magyarsága és nemzetéért való harca és aggódása nem kisebb jelentőségű és értékű, mint e fellázított és gyűlöletben élő sámándobos ősvallást magáénak tartó szervezetek tagjaié.

E szervezetek vezetői körmönfontan használják ki a szocializmusból és liberalizmusból szabadulni akaró, de vallási, hitbáli ügyekben járatlan tömegeket, s bizonyára utasításra és szakemberek segítségével kidolgoztak egy beteges és tudománytalan, uszító „vallási” eszmeiséget, amelyben ott szerepel a katolikusság megszüntetése, a keresztény értékek eltiprása, megsemmisítése, illetve mindezen célok tömegekkel való elérésének terve. Teológiai képzettség, valamint egyháztörténeti ismeretek nélkül bárki elfogadja – hiszen a kommunisták is ezt tanították – a Katolikus Egyház bűnösségének vádját. Ez pedig tűrhetetlen és visszautasítandó, de törvénybe is ütköző cselekmény: Btk. 269.§. Mindazon szervezeteket, amelyek a Katolikus Egyház ellen lázítanak és emberek százezreit sértő és kirekesztő indulatokat gerjesztenek, először szép szóval, de ha ez nem érvényesíthető, akkor a törvény erejével kell rendre utasítani. Ugyanis a katolikus Egyház sem ócsárol, nem gyűlölködik, és nemzetünk fejlődéséért dolgozik minden erejével az iskolákban éppen úgy, mint a szociális intézményekben, s a templomok körül alakult csoportokban, illetve az egész társadalomban, az egész társadalomért sok esetben úgy, hogy arról a „nagyközönség” mit sem sejt.

Teológiai kérdésekben nem kívánok vitát folytatni, de egyháztörténeti tények bizonyítják annak az egészen aljas rágalomnak az ellenkezőjét, amely a Magyar Katolikus Egyházat nemzetellenességgel, és a magyarság melletti kiállás elmulasztásával vádolja. Efféle vádakat korábban csak a kommunista és liberális közösségek engedtek meg maguknak, hiszen ezzel is az egyház lejáratását igyekeztek elérni. Ma ott tartunk, hogy a keresztény Magyarország nemzeti elkötelezettségű rétege szolgálja ki azokat, akiket e réteg is saját ellenségének tart.

Emlékeztetnék arra, hogy a magyar történelem során hány egyházi személy, püspök, érsek és az alsópapság soraiból ezernyi vértanú áldozta életét a csatamezőkön, várbörtönökben, akasztófán, vagy a bakó bárdja alatt… legutóbb pedig Auschwitzban vagy a Gulágon. A magyarországi szerzetesközösségek tagjai a nemzet melletti kiállás áldozataivá váltak Dózsa parasztfelkelésétől a vérszomjas kommunista diktatúráig. Az esztergomi érsekek is a nemzetért dolgoztak, s kevés volt közöttük, aki saját érdekében (nem az egyház érdekében!), elfordult a nemzettől. Vértanúk százait sorolhatnánk fel itt, de bizonygatni fölösleges a történelmi tényeket. Tanulni, ismerkedni kell mindazzal, ami előttünk ismeretlen, s ostobaságra mutat, ha valaki egyes hőzöngő előadók, vagy a nemzetmentők képében gyűlöletre uszít.

Alább példaként a társadalom előtt ismeretlen, vagy csak névről ismert nagy magyar érsek nemzetért vívott küzdelmének kis szeletét adom közre tanúságul arra, hogy az Egyház vezetése milyen energiákat áldoz magyar nemzete védelmének oltárán. Egyben javaslom mindazoknak, akik a Római Katolikus Egyház ellen érzett gyűlöletükben tobzódva élik mindennapjaikat, kezdjenek el tanulni és utána nézni mindannak, amit egyháztörténetnek hívunk. Teológiai kérdésekben pedig nem a világi előadókat kellene hallgatni, hanem a szakavatottakat, akik nem keverik össze Jézust, és a képzelt pártus herceget…

Kérem tehát, hogy a béke, és a nemzeti összetartás erősödése érdekében hagyjon fel mindenki a nemzeti érzésű keresztény emberek és a magyar történelmi keresztény egyházak, köztük a Magyar Katolikus Egyház rágalmazásával, a tényektől és a valóságtól elrugaszkodott gyűlöletkeltő és tudománytalan előadásokkal, a kommunista és liberális egyházellenesség nemzeti színbe és „ősmagyarvallásba” burkolt továbbvitelével. Végül had hívjam fel e gyűlölködők figyelmét, hogy bármilyen bátorítást kapnak is az Egyház elleni fellépésüket és oktalan vélemény-nyilvánításukat illetően, a magyar katolikusság erős, egységes és hajthatatlan, mint mindig, amikor a nemzeti kérdésekben, a haza megmentésében és megmentéséért kellett tevékenykednie. Az ostoba gyűlölködés és gyűlöletkeltés nem vezet sehová, és a magyar nemzet ellenségeit erősíti! A Katolikus Egyház püspökei viszont most ismét időben szóltak, figyelmezettek, egy drámai következményeket magában hordozó tényre…

És íme, egy példa: Csernoch János esztergomi érsek nemzetért való kiállásának dokumentuma, amelyhez hasonló súlyút eddig a mai nemzeti szervezetek, egyházgyűlölő „ősmagyarvallásúak” és a nemzeti pártok diplomáciai ismeretek, és kellő tudás hiányában nem voltak képesek megtenni:

CSERNOCH JÁNOS

(1912-1927)

Csernoch János hercegprímás annak a drámai kornak volt esztergomi érseke, amelyben Magyarország összeomlott. A Monarchia oldalán elvesztette az I. világháborút, az ország egy időre kommunista prédává vált, majd Trianon földarabolta a nemzet testét, országunkat alacsonyabb kulturális szinten lévő, de hegemonista politikát folytató és terjeszkedési ambíciókkal bíró államok kapták meg, 3/4 részben.

Csernoch prímás már a világháború utolsó évében látta e veszélyt s igyekezett fölhívni a figyelmet a várható tragédiára. A kommunista diktatúra idején a Tanácsköztársaság Kormányzótanácsát is figyelmeztette a békeszerződés várható kimenetelére, ám azok, nem lévén semmilyen kötődésük Magyarországhoz és a magyar identitáshoz, figyelmen kívül hagyták a “Magyar Tanácsköztársaság hercegprímásának” intését.

Prímássága alatt kétszer is részt vehetett pápaválasztáson, 1916-ban és 1922-ben. Mindkét alkalmat arra használta, hogy rávegye bíboros társait Magyarország érdekeinek, hazájukban való szolgálatára. Ez több esetben meg is történt. Amikor 1926-ban részt vett a chicagói eucharisztikus kongresszuson, beszédeiben nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az amerikai kormánylépéseket tegyen Magyarország, Szent István országa újraegyesítése érdekében. Franklin D. Roosevelt, aki 1933 és 1945 között volt az USA elnöke, többször hivatkozott is Csernoch János hercegprímás chicagói kérésére, s ennek szellemében ellenezte Észak-Erdély tervezett Romániához csatolásit. Roosevelt elnök és utóda Truman azzal indokolták – főbbek kőzőit – Észak-Erdély Magyarországnál való maradását, hogy ott minden kulturális és társadalmi értéket a keresztény magyarság teremtett meg, s ezeket az értékeket a romón műveletlenség és gyűlölet meg fogja semmisíteni. A történelem igazolta a két nagy amerikai elnököt.)A békeszerződés aláírása alatt Csernoch prímás óriási erőfeszítéseket tett hazája megmentéséért. A Magyarországon állomásozó Sir George Clark entente-megbízotthoz írt memorandumában a következőket közli:

„Kötelességemnek tartanám, hogy mint a magyar katholikus egyház feje, Önnél mint a szövetséges hatalmak megbízottjánál tiszteletemet tegyem. Azonban a román megszálló csapatok részéről támasztott kétségek miatt az Esztergomból Budapestre való utazásra nem vállalkozhatom. Kegyeskedjék ezért megengedni, hogy röviden írásban adhassam elő, amit személyesen mondani szeretnék.

Nézetem szerint a jelenlegi magyar kormányt kellene a választásokig meghagyni, a román csapatokat Magyarország területéről elrendelni, a politikai választásokat mielőbb megtartani s az új kormányt és az új alkotmányt a választások eredményétől függővé tenni. A mostani kormány az ország lakosságának óriási többségét képviseli, a szabad választást garantálja, a választandó képviselőkből álló nemzetgyűlés határozatainak nem prejudikál, sőt amennyiben a békekötés még a választások előtt történnék, a békekötésért is felelősséget vállalhat.

Az ország lakosságának nagy többsége ma a nemzeti és keresztény politikát sürgeti, úgy a magasabb intelligencia, mint a polgárság, a földmívesek és a munkásság megundorodott a proletárdiktatúrától, amelynek fölidézésében és fenntartásában részesek voltak a magyar szociáldemokraták, akik a kommunistákkal kőtős pártot alkottak és legjobb vezéreiket, tömegeiket és szakszervezeteiket átengedték a proletárdiktatúra támogatására. A kijózanodott munkásság a proletárdiktatúra után nem akar többé hallani a szociáldemokrata vezérekről és elvekről, amelyek végeredményben azonosak a kommunista elvekkel. Csatlakozott a nemzeti irányú keresztény-szociális munkásmozgalomhoz. Kevesen maradtak a szociáldemokrata táborban. Tehát a munkásságot a kormányban ma jogosan csak a keresztény-szociális vezetők képviselhetik. A földművesek mindig keresztények és nemzetiek voltak. éket a mostani kormányban a keresztény és nemzeti irányú földművelésügyi és a kisgazdaminiszter képviselik. Nagyatádi Szabó István túlságos koncessziókat tett a szociáldemokrata és kommunista iránynak. Azért ma a földmíves osztálynak nem jogosult képviselője.

A polgárság liberális frakciója, amely Országos Nemzeti Pórt neve Blatt ismeretes, kevés hívővel bír, s annak programja majdnem teljesen azonos a Keresztény Nemzeti Egyesülés programjával. Inkább személyi ambíciók választják el a két pártot, s a liberális frakció egyes embereinek kompromittáltsága, amit ezek nem akarnak beismerni.

Ma a kormány kiegészítésének szükségességét el nem ismerhetem. Ha a polgbrság liberális frakciója meg tud egyezni a kormonnyal, ők is részt vehetnek a kormányzásban, tiszta múltú emberek által. De a szociáldemokrata pártiak kormányba való álvétele ellen az egész ország hangosan és szenvedélyesen tiltakoznék, mert saját hóhérait nem akarja a nyakára ültetni, s nem tűrheti ezeknek erőszakos, nemzetietlen és keresztényellenes uralmát. A keresztény kormány nem akarja a szociáldemokraták működését megakadályozni, de velük együtt nem kormányozhat.

Amily elkeseredett és izgatott a nép a szociáldemokratákkal szemben, oly indulatos a zsidósággal szemben. Zsidók voltak a szociáldemokrácia és a kommunizmus vezérei, akik a magyar népet hihetetlenül megkínozták. Nem lehet a népre ráerőszakolni, hogy most újra zsidók uralkodjanak rajta, ha ezek egyenkint nem is hibásak. Nincs szó zsidóüldözésről vagy pogromokról, amelyeket mindenki elítél, hanem a zsidók nemzetietlen és kereszténygyűlölő törekvéseinek korlátozásáról, amely nélkül a keresztény Magyarország nem állhat fönn. Egyébként a zsidóság a merő számarány alapján sem igényelheti a kormányzásban való részvételt. Elvben nem záratnak ki, de egyelőre lehetetlen a zsidók részvétele a kormányzásban, ha a belső békét akarjuk.

A kath. egyház sohasem hirdette a zsidógyűlöletet, hanem védelmezte a zsidókat a nép haragja ellen. Sok katholikus pap életének kockázatával védte a zsidókat, pedig a commune ideje alatt sok katholikus papot megöltek, csak azért mert pap.

Ha a papság vezetné a népet a zsidók ellen, akkor végpusztulós várna a zsidókra. Magyarország pszichológiáját csak az érti meg, aki végigélte a commune borzalmait, a szociáldemokraták és zsidók nemzeti és vallásos érzést gázoló barbárságot. Ami Magyarország államformáját illeti, annak eldöntését a választásokból kikerülő nemzetgyűlésre kell bízni. Jövendő politikánk is a választásoktól és a békekötéstől függ. A választások szabadságát az entente képviselői ellenőrizhetik. Magyarország természetesen nem veheti megnyugvással tudomásul határainak megcsonkítását és több millió magyarnak lekapcsolását, valamint olyan nemzetiségek lekapcsolását, akik Magyarország mellett maradni akarnak. A magyar nép, amely becsületesen teljesítette kötelességét, vallásos és hős volt, nem érdemel mások politikájáért nemzeti és gazdasági létét tönkretevő békét. Ilyen béke nem volna béke. A jó Isten dönti el, igazunk volt-e vagy sem, de az bizonyos, hogy jóhiszeműek voltunk a harcban és adott szavunkat megtartottuk, amíg magyarok kormányoztak minket. Soha nem tudnók megérteni, hogy az igazság követelné tönkretételünket.

Egy ezeréves országnak földarabolása oly tragédia, amely visszahatással van a világ sorsára. Egy nép csak pillanatig nyugodhatik meg az erőszakban, állandó megnyugvást csak az igazság teremthet. Az igazság pedig az, hogy a nemzeteket ne erőszakkal csatolják egyik államból a másikba. Kívánjuk, hogy Magyarországtól ne szakítsanak el senkit, megkérdezése nélkül. Föltolakodott vezérek nyilatkozatai semmit sem érnek. Nyilatkozzék a nép, szabad népszavazással. A teljesen szabad népszavazás eredményében meg tudnánk nyugodni, bármily fájdalommal is. De amikor látjuk az elszakítandó népek ragaszkodását a keresztény Magyarországhoz, amely a különböző népeknek szabadságát úgy fogja védeni, amint azt a régi keresztény magyar királyok védték, akkor nem tehetünk egyebet, mint könyörögni a szövetséges hatalmak képviselőinél: fontolják meg a tervöket és biztosítsák a Magyarország történelmi határain belül lakó magyar és nem magyar nyelvű népének a teljes szabadságot annak eldöntésében, hogy a magyar államhoz akar-e tartozni vagy más államhoz. Ilyen szabad akaratnyilvánítás alapján álló békekötés meghozná a külső és a belső békét.

Mint katholikus főpap, fölhasználom az alkalmat ama kérésem előterjesztésére is, hogy a megszálló csehek, románok és szerbek utasíttassanak, hogy a katholikus püspökök lelki jurisdictiojának gyakorlását ne akadályozzák, az egyházi birtokokat el ne foglalják, és jogos élvezőiktől el ne vonják.

Fogadja kötelező tiszteletemet:

Csernoch János

Magyarország prímása”

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

2 hozzászólás a(z) “Stoffán György: Jogos és fontos volt-e a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele?” bejegyzéshez

  1. Azt gondolom, hogy a hazafias hirportalok hozzaszoloi korban kozel allnak hozzam, es a sajat napi es elmult idokbol valo tapasztalataikat irjak meg. Nem szukseges oket sem meggyozni arrol a tenyrol, hogy a legnagyobb katolikus egyhaz, minimum lapit az elmult husz evben. A benyomasunk rola az, hogy ajtatos szemekkel bort isznak es vizet predikalnak. A nyilvanvalo magyarellenes gazdasagi, szellemi es lelki tamadasokkal szemben semmilyen (!) ellenallast nem mutat! Gyilkosok kozt cinkos aki nema! Nem hallani poroskodest, kiallast a magyar szellemi, kulturalis ertekek modszeres megsemmitese ellen. Pedig ez a testulet magasan kepzett, kimuvelt egyenekbol all, nekik potencialisan eselyuk lett volna barmilyen vitaban ervekkel legyozni az ultraliberalis “gondolkodok” agyament, nyakatekert ideologiai elfajzasaikat. Nem hasznaltak erre szellemi kapacitasaikat. Ehhez nem lett volna szukseg anyagiakra, egyhazi vagyonra. Ez a tudas ott van a fejekben, csak eppen jora kellene hasznalni azt ami mar megvan, es nem a sult galambot varni. Talan, ha kicsit hatarozottabban lepnek fel a tul liberalizalt kozgondolkodas ellen, az elmult husz ev kicsit jobban alakulhatott vona gazdasagi ertelemben is, es akkor mar vissza kaphattak volna foldi javaikat is ami szerintem is megilleti oket, de szemmel lathatoan karpotlasuk elmaradasa okan oly mertekben sertodtek meg, hogy vissza vonultak irodaikba es ott csendben egymas kozott tanacskoznak. Husz eve. Az en korosztalyom es a nalunk fiatalabak sokkal-sokkal tobb aktivitast vartunk volna el. Csalodtunk. Ennek vannak kovetkezmenyei. Ennyi es nem tobb. A korlevelet kifejezetten provokacionak tekintem, ami az elobbiekben felsoroltak utan eros sertesnek is tekintheto. Ha jol tudom Jezus egyetlen alkalommal ragadtatta el magat, billent ki a halk szavu, bekes tanitoi szerepbol. Ez akkor tortent amikor a kufarokat kiuzte a templombol. Szamomra ennek az az uzenete, hogy vannak dolgok amik nem lehetnek semmilyen korulmenyek kozott a piac-profit terepei. Ilyennek tartom az oktatast, az egeszsegugyet, szocialis halot, vallast. Legalabb ezeken a teruleteken neki lehetne latni az asztal borogatasnak, akar fizikai ertelemben is. Ugy nez ki az egyhaz nem koveti Jezus tanitasat. Ahhoz, hogy ez az egyhaz vissza szerezhesse egykori dicsfenyet, nagyon sok munka all elotte. Mivel a magyar kultura resze a megbocsajtas, azt gondolom nincsen minden elveszve. Amennyiben az egyhaz belatja mulasztasait, felhagy a mindenkori kormanyokkal valo kollaboralassal es hozza kezd ahoz a feladathoz ami alapvetoen kotelessege lett vona az elmult husz evben is, nem lesz kiteve semmilyen tamadasnak, sot.
    A lelki udvosseghez feltetlen szukseg van a testi epsegre, egeszsegre, szellemi fejlodesre is. Ugy tudom a demokracia alapja a megfelelo informacio, ha a gyulekezetek tagjaitol megvonjak ezt, azok testi-lelki egeszsege erdekeben az egyhaznak is kotelessege potolni a hianyt. Es ha ezt egyesek politizalasnak is tekintik, akkor is eletmento, ertekmento feladatnak kell felfognia minden olyan egyhaznak aki nem reszvenytarsasagnak tekinti magat.

  2. Sajnos ez a hozzászólás is tükrözi azt, amiről írtam a cikkben. Felszínes tudás, felszínes műveltség. Ugyanis: a Katolikus Egyház az elmúlt húsz évben számos alkalommal fellépett a nemzeti ügyekben, gazdasági és erkölcsi kérdésekben irányt mutatott, s minden ember érdekét védte, egy-egy nyilvános megnyilatkozásában. Azoknak akik támadják az Egyházat, azoknak egy dolog nem tetszik: az Egyház nem zsidózik és nem cigányozik, hanem a szeretet krisztusi parancsának eleget téve próbál e liberális és erkölcsileg züllött társdalomban utat találni és utat mutatni azoknak, akik hallgatnak az Egyház tanítására. Egyedül a Katolikus Egyház azonban nem válthatja meg ezt a globalizációtól fertőzött országot. A jobboldalnak oda kellene állnia az Egyház mellé és azzal a csiszolt és mesteri diplomáciával kellene politizálnia, amellyel az Egyház politizál, védi mások és saját, másokért fenntratott érdekeit. Az Egyház ugyanis nem önös érdekeket szolgál, hanem társadalmi és erkölcsi érdekeket, értékeket. Krisztus tanítása szerinti életet hirdet, amely nem a ma tapasztalható primitív gyűlöleten alapul, hanem a szereteten, a megbocsájtáson, mások felemelésén, megsegítésén. Föl kellene már fogni, hogy az Egyház nem harcos politikai szervezet, hanem Krisztus új választott népének egysége, amelyben mindenki megtalálja élete értelmét, célját és értékeit s amelyben eleget tehet Isten reá szabott tervének.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Csath Magdolna: Bajnaiék égig érő cinizmusa
Dohán Mihály: Oroszország, az Amerikai Egyesült Államok és a többiek (12. rész)
A Jobbik megkezdte felkészülését az országgyűlési választásokra (videóval frissítve)
Close