KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Stoffán György: A „szegedi Kapisztrán” születésnapjára – „Már pedig a mi magyar Hazánkat nem adhatjuk fel!”

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

1884. június 20-án, a magyar történelem egyik nagy alakja sírt fel Csáktornyán, egy egyszerű polgári házban, közel a csáktornyai ferences kolostorhoz. Itt nevelkedett és itt kapta a hívást, amelynek engedett és lett a magyar ferences rend történetének nagy alakja.

Ám, nemcsak a szerzetes kolostor falai között élte életét, hanem a tágabb, szeretett közösségéért is mindent megtett, vállalva a szenvedéseket, a megaláztatást és a számkivetettséget. Zadravecz István máig példaképe a nemzetet szerető, a nemzethez hű, a nemzetért minden áldozatra képes magyarnak, s ma mégoly nagy szükség van példamutatására, hiszen ezer sebből vérző népünk, hazánk ma is úgy kénytelen tűrni a korbácsot, mint Jézus tűrte az emberek bűneiért. Mi a saját bűneink fájdalmát szenvedjük, de gyógyír erre a fájdalomra a nagy püspök példamutatása.

Amikor a kommunisták gyilkos hazaárulása 1919-es ámokfutása kezdődött, Zadravecz, az egyszerű franciskánus házfőnök ki mert állni a Szeged-alsóvárosi ferences templom szószékére és onnan hirdette, hogy a kommunista-liberális söpredéket meg kell állítani, mert az, a haza, a hit és a nemzet ellen tör.  Szavai ma is éppen annyira aktuálisak, mint amikor elhangzottak ott, Szegeden, 1919-ben. A kommunista gyilkosságsorozat felszámolása után, a Nemzeti Hadsereg megszervezésébe kezdett, lelkesítve a háborúból hazatért katonákat, elsiratva a megcsonkított hazát, de nem feladva a nemes irredenta gondolatot: „Mert a hazát vissza kell szerezni, mert a haza egy a mi hitünkkel, katolikusságunkkal, s ez a haza Mária országa, amelyet nem taposhat oláh, tót és szerb hadibakancs.” A nagy püspök, mint próféta beszélt a bolsevizmus és a liberalizmus drámai következményeiről, amely következményeket ma testközelből vagyunk kénytelenek megélni, megtapasztalni… ismét!

Beszédei, lelkesítő gondolatai ma is, sokak számára erőt adnak 

A köztársaság minálunk hazafiatlanságba, internacionalizmusba vezet. És ezért nagyon vigyázzunk, hogy ez a forrongás, mely tart, a hangzatos „köztársaság” frázis, amelytől a lelkek rettenetes módon követelőznek, ki ne vetkőztessen bennünket magyar érzelmeinkből és az internacionalizmus karjaiba dobjon!

Mi az internacionalizmus? Az, hogy egyenrangúsíttassék az egész világ! Testvéreim, az igazságok, melyek akár társadalmi, akár természettudományi igazságok, azok igenis internacionálisak. Azok mindenkié, töröké, magyaré, franciáé, angolé. Így vallás, szellem, tudomány szempontjából internacionalista vagyok. De dacára, hogy a nagy igazságok lehetnek mindenkié – a nemzeti, a magyar érdekek – nem lehetnek mindenkié! Lehetek internacionalista tudásommal, vallásommal, de nem lehetek magyar meggyőződésemmel. Ez az én földi, nemzeti és hazafias érdekem! E magyar érdeket ápolom a milliók lelkében! Milliók! Bele ne zavarodjatok hát az internacionalizmusba! Ez annyi volna, mint hazánk feladása!… Azt gondoljátok, azok, kik kínálgatják nekünk az internacionalizmust, az angolok, franciák, szerbek, románok – internacionalisták? A legnagyobb fokban nacionalisták! Bennünket; szegény kis nyomorgatott országot, az internacionalizmus karjaiba akarnak dobni, hogy politikájuknak lehasaljunk. Már pedig a mi magyar Hazánkat nem adhatjuk fel!”

     

Az 1919-es bolsevizmus felszámolása után a Kormányzó kérte, hogy Csernoch János bíboros érsek terjessze fel a Szentszéknél Zadravecz tábori püspöki kinevezését, amelyet az öreg esztergomi érsek örömmel teljesített, s maga szentelte püspökké Szegeden a ferences barátot.

Ez is érdekelheti:  Levédia krónikása: Kompromisszumok

Trianon után páter Zadravecz volt az egyetlen hivatalos személy, aki látogatást tett és élelmet, pénzt gyűjtött a Rongyos Gárdának, amely – ha lett volna kormánytámogatottsága –, nemcsak Nyugat-Magyarországot, de Erdélyt és a Felvidéket is megmenthette volna a megszállástól, hiszen a Gárda gerincét a feloszlatott Székely Hadosztály tagjai alkották, kiváló vezetés alatt. Zadravecz hangot is adott fenntartásainak, a budapesti kormány, sőt, a Kormányzó nemtörődömsége, félrevezetettsége fölötti egyet nem értésének.

A király visszatérésének megakadályozása is ellentéteket szült az állam vezetése és a püspök között, ugyanis Zadravecz arra hivatkozott, hogy a Kormányzó esküt tett a királyra, s ezt az esküjét szegte meg, amikor kiadta Boldog IV. Károlyt a szabadkőműveseknek, azaz hagyta, hogy a nagyhatalmak száműzzék Madeira szigetére, ahol hamarosan meg is halt az uralkodó.

A végső ellentét akkor alakult ki, amikor a király száműzetésben tartott temetésének napján, a Budai Várban esküvőt tartott a Kormányzó lánya… majd a Koronázó templomi requiemen az esküvő minden résztvevője megjelent. Erről naplójegyzeteiben így ír Zadravecz püspök: „Épp egy évvel ezelőtt járt itt először a király… épp egy éve esküjével ígérte, hogy Horthy nélkül egy lépést sem tesz az ország felé… ez ígéretét a szerencsétlen októberi járással megszegte… s íme, épp egy évre rá halott… Igen, minden eskü szent, de a király esküje a legszentebb! Valahogy megismétlődni láttam V. László esküjét, esküszegését… s meg nem tartott esküje évfordulóján beállott halálát. (…) Felmentem a kormányzóságra. Kíváncsi voltam a hatásra. Lelkem mélye háborodott fel ama dévaj öröm láttán, amelyben az egész társaság úszott… Különben a kormányzóék nászra készültek: Gondoltam, el fogják halasztani temetés utánra, de a kormányzó kijelentette, hogy nem odázhatja el, csak az az óhaja, hogy egész zárt körben, éspedig a Vár egyik szobájában történjen az esküvő. És 1922. április 3-án, a Vár egyik szobájában, mely kápolnaszerűvé lett alakítva, kérésre megeskettem a kormányzó leányát Fáy Lászlóval… Lagzi a Várban, midőn a Vár jogos, koronás ura a ravatalon fekszik.

Április 4-én Csernoch bíboros hercegprímás ünnepélyes nagy requiemet celebrált a koronázó templomban. Az egyik liberát én tartottam. Undorral láttam Nagy Pálékat, Thanékat és egyéb katonáékat a requiemen…

A liberális sajtó számos támadást intézett Zadravecz püspök ellen, de maga a szabadkőművesség is támadta, hivatalban lévő állami alkalmazott-tagjain keresztül, így Zadravecz néhány év múlva, amikor megpróbálták belekeverni a frankhamisítási ügybe, lemondott. A lemondás közvetlen oka mégsem a frankhamisítási botrány volt, hiszen itt minden sajtóperben elítélték a püspökről hazudozó liberális újságírókat. A lemondás igazi oka az volt, hogy az állam akkor sem mert egységesen kiállni a trianoni gyász mellett, s magát a püspököt is támadták irredenta magatartásáért. A Honvédelmi Minisztérium is szorongatta, ezért Zadravecz nem kompromisszumokat kötött, hanem lemondott. „Válasszatok magatoknak olyan püspököt, akinek a hasán ugrálhattok, miközben folyik belőle a trianoni trágyalé!” – írta magánlevélben Csáky hadügyminiszternek…

Ez is érdekelheti:  Stoffán György: Elkezdődött…

Lemondását követően sem szakadt el teljesen a politikától, hiszen a pasztoráció mellett sok civil szervezet elnöke és tiszteletbeli elnöke volt. Amerikai látogatásai során felkereste a magyarokat, megerősítve bennük a nemzettudat nagyszerű érzését.

A Kormányzó lassan megbékélt a lemondott püspökkel, s több alkalommal felkereste a Margit körúti kolostorban, hogy egyes politikai döntését megbeszélje a régi szegedi harcostárssal. A püspök, szónoklataival tömegeket mozgatott meg, és 1941 telén egy hónapot töltött Csíksomlyón, hogy megismerhesse a székelységet és az erdélyi ferencesek életét. A csíksomlyói látogatásról szóló Historia Domus azonban már nincs meg. Feltehetőleg az oláh megszálláskor olyan helyre rejtették, ahonnan még nem került elő… Zadravecz püspök erdélyi látogatásáról Darvas-Kozma József csíkszeredai plébánostól tudunk néhány részletet, az akkori csíki plébánosok feljegyzései alapján.

A második világháború alatt is komoly munkát végzett a püspök. A hűvösvölgyi Szentföld ferences zarándokhelyen zsidókat bujtatott rendtársaival, s mivel a politikai vezetőket ismerte, számos zsidónak szerzett menlevelet, s volt, amikor a nyilasoktól kért és kapott élelmet a megmentett zsidók számára, mondván, hogy az élelemre a ferenceseknek szüksége van… A szovjet megszálláskor  egy orosz tiszt kereste föl és kérte, hagyja el az országot, mert a ’19-es moszkovita zsidók, akik a szovjet hadsereggel tértek vissza Budapestre, már feljelentették a szovjet titkosszolgálatnál. Zadravecz azonban nem hagyta el az országot, mert mint mondta: „Nem követtem el semmi olyat, ami törvénybe ütköznék”…

Ezzel szemben mégis, mint az első koncepciós per vádlottját két évig tartották a Konti utcai börtönben, ahol a táborokból visszatért, kereszténygyűlöletben tobzódó zsidó nők embertelen kínzásoknak tették ki mind testileg, mind lelkileg. A bíróság nem találta bűnösnek, illetve csak annyit tehetett, hogy az előzetes letartóztatásban töltött időt, mint börtönbüntetést szabta ki. A szenvedés nem ért véget ezzel, hiszen kényszerlakhelyről-kényszerlakhelyre kellett költöznie, közben anyját is elvesztette, anyja pasaréti házát pedig, egy kommunista kisajátította. A ferences rend nem fogadhatta be egyik kolostorába sem, így a kényszerlakhely felodása után a zsámbéki plébánián élt, 1965-ben bekövetkezett haláláig, Budapestről kitiltva.

Így sem tétlenkedett. Titokban be-bejárt pestre, meglátogatta a kolostort, és a teológiáról kirúgott papokat szentelt sokszor éjszaka, magánlakásokban. Ebben, egy ideiga később hosszú börtönre ítélt néhai Tabódy István volt segítségére.

Rendje még ma sem ismeri el egyértelműen nagyszerűségét, buzgóságát és a magyarságért, a magyar katolicizmusért, az elcsatolt területek visszaszerzéséért végzett, sok szenvedéssel járó, emberfeletti munkáját. Igaz, annyit már megmert tenni a rend vezetése, hogy konferencián beszélgettek róla, ahol végre, ha finoman is, de felemlegették élete néhány általuk is pozitívnak tartott apró részletét. Teljes elismertsége azonban még várat magára.

Ez is érdekelheti:  A NATO 25 évvel ezelőtt indította meg terrorbombázását Jugoszlávia ellen

A magyar emberek szemében Zadravecz szenvedése és életszentsége világos. Boldoggá avatásáról sincsen szó, mégis sokan szentként tisztelik, hiszen egész életében a hitet, a nemzetet és az emberiességet szolgálta. Egyetlen bűne volt, hogy kitartott Krisztus mellett, és Mária országát sem hagyta cserben. Püspöki jelmondata: „Pro regno Mariano” – azaz, „Mária országáért”.

Földi maradványit, kérésének megfelelően az esztergomi ferences templom kriptájában helyezték örök nyugalomra…

Ha komoly egyháztörténészi vizsgálat alá vennők a magyar katolikus egyház 20. századi történetét, minden bizonnyal bebi­zonyosodnék, hogy a Magyar Katolikus Egyház szenvedéstörténete báró Apor Vilmos püspök meggyilkolásával és Zadravecz István súlyos megpróbáltatásaival kezdődött, amelyet követtek: a ferences Kiss Szaléz és társai, Boros Fortunát provinciális és erdélyi ferences rendtársaiVezér Ferenc pálos szerzetes és rendtársai, Márton Áron erdélyi püspök és partiumi püspöktársai, Mindszenty József hercegprímás és az összes 20. századi magyar vértanú szenvedései.

Zadravecz István püspök lelki és szellemi hagyatéka – Márton Áron erdélyi püspök és Mindszenty József szellemi és erkölcsi hagyatékával egyenlő mértékű és értékű, s ezt nem győz­zük hangsúlyozni. Hiszen Zadravecz István püspök a mai emberhez szól, a mai problémákat dol­gozza föl és ad ezekre a bajokra érthető és megvalósítható re­ceptet. Csupán egyet nem tud adni a társadalom­nak: hitet. Mert sem az egyháztörténészek, sem az egyházi vagy világi elöljárók nem merik példaképül állítani még ma sem, amikor pedig a legnagyobb szükség ezeknek a nagyszerű példaképekben az ismeretére volna!  Ahhoz azonban, hogy e szellemileg, lelkileg és erköl­cseiben, valamint magyarságában leépült magyar társadalom visszatérjen hitéhez és egyházához, erkölcseihez és ke­reszténységéhez, meg kell ismernie a nagy ferences püspök szellemi és lelki „ha­gyatékát” is. E elsődleges feladata volna minden magyar katolikus iskolának, papnak, a protestáns iskoláknak és lelkésznek. Mert a magyarság fennmaradása, a történelem, a hősök és példaképek, a nemzeti elkötelezettség és a hit ismerete és megismertetése nélkül nem képzelhető el. Zadravecz István ferences püspök a kereszténység és a magyarság egységét bizonyította egy szenvedésekkel teli életen keresztül. Ám, személye és áldozata kimaradt a Nat-ból is… Ideje volna tehát pótolni – amíg nem késő… ha még nem késő…

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük