Roy Tov: A nap, amelyen Izrael meghalt


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Az államok nem tudnak meghalni. Egyszerűen nem élnek, nincs lelkük. Azok csupán szervezetek, amelyek a tökéletes világban csupán adminisztratív ügyekkel foglalkoznak és alávetik magukat a polgáraik alapvető főhatalmának. Mégis, bizonyos értelemben az államok tükrözik a polgáraik életét, és ha a polgárok meghalnak, az állam megszűnik létezni.

Ezért az emberek a társadalom alapvető egységei. „Mi, a nép” – ezek az amerikai alkotmány szép kezdő szavai. A nép alakította ki az államot és adta neki a felhatalmazásokat, a főhatalom belőle ered.

A tekintetben, hogy az államnak nevezett létező miképp viselkedik, a népé a felelősség. Annak a létezőnek tisztelnie kell az emberi jogokat. Ha nem teszi, akkor a polgároknak minden lehetségest meg kell tenniük, hogy felszámolják a jogsértéseket, akár azt mondva (és megtéve), hogy „Itt hagyom ezt a gonosz szervezetet”. Izrael állam vonatkozásában én ezt már sok éve megtettem.

Legutóbb átnéztem a Goldstone Jelentést. Megállapítja, hogy a legutóbbi Gáza elleni izraeli támadás példátlanul erőszakos volt, mégpedig oly mértékben, hogy Izraelt terrorista létezőként határozta meg az 1690-es cikkelyben. De még ennél is tovább megy.

Abban a pillanatban, amikor az izraeli társadalom a hadserege útján letartóztatott, sőt megölt olyan polgárokat, akik megpróbálták megadni magukat (1684-es cikkely), nyilvánvalóvá tette az erkölcsi alkalmatlanságát. Tekintet nélkül arra, hogy milyen humanista nevelésben részesült, minden egyes tábornok és katona erkölcsileg elfajzottnak bizonyult, távol az Isten országától.

Abban a pillanatban, amikor az izraeli társadalom a hadserege útján szétrombolta az élelmiszer ellátó intézményeket, az ivóvíz tisztító berendezéseket, beton-gyárakat és lakóépületeket (1688), akkor erkölcsileg visszatért abba a korba, amikor az emberek kisgyermekeket áldoztak föl fa szobroknak. Fehér foszfor  gránátok kilövése az ENSZ Segélyszervezet Gázabeli épülettömbjére (1716) és más hasonló események lényegileg nem különböznek a gázkamráktól.

Abban a pillanatban, amikor az izraeli társadalom a hadserege útján vandál módon trágárságokkal és fajgyűlölő jelszavakkal firkálta tele a falakat (1689), akkor a hadsereg katonái és tisztjei a Kristályéjszakát ismételték meg, mégpedig az izraeli kormány és társadalom áldásával. Az áldásuk nélkül azonnal bírósági eljárással kellett volna szembesülniük.  Ezeket az elvadult vandálokat az izraeli társadalom hősöknek tekinti. A Beit Oranim leirata – amely a honlapomról letölthető – bizonyítja ezt.

Abban a pillanatban, amikor az izraeli társadalom a hadserege útján a palesztinokat mint élő pajzsot használta (1689), elveszítette az emberi méltóságát. A derék izraeli katonák akár palesztin csecsemőket is kötözhettek volna a homlokukra; az is védelmezte volna őket.

Abban a pillanatban, amikor az izraeli társadalom a hadserege útján módszeresen rettegésben tartotta a polgári lakosságot, nem mássá, mint terrorista társadalommá vált (1690).

Abban a pillanatban, amikor az izraeli társadalom a Shin Beth és a Moszad útján mindenfajta kritikát terrorral fojt el, elvesztette a jogát arra, hogy demokratikus államnak nevezzék.

2008. december 27-én, amikor az izraeli társadalom megkezdte a maga kegyetlen támadását Gáza ellen, öngyilkosságot követett el. Már most figyelhetjük a lassú, de biztos halálát. Isten mentsen meg bennünket a vadállat utolsó rúgásaitól.

A ford. utószava: Azok számára, akik nem tudnák, mi az a „Sámson opció”, amire a szerző utal, röviden összefoglalom:A hatalmas erejű bibliai Sámsont a palesztinok bevitték egy színház szerű csarnokba, ahol 3000 ember tartózkodott. Sámson kidöntötte a csarnok tartóoszlopát, amely leszakadt, és mind a háromezer embert, magát Sámsont is, megölte. Sámsont, ezt a lényegében terroristát, a zsidók az egyik legnagyobb nemzeti hősüknek tartják. A „Sámson opció” – amellyel izraeli politikusok, mint a politikai zsarolás eszközével, már nyíltan fenyegetőztek – az, hogy az állam összeomlása esetén, „most már minden mindegy” jelszóval, kilövik az atombombáikat bárkire. Ezek volnának a „vadállat utolsó rúgásai.”

http://www.roytov.com/articles/dayisraeldied.htm

Fordította: Dohán Mihály

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó:  Az antiszemitizmusnak nincs határa – besározták a Goldstone Jelentést

Facebook hozzászólások

2 hozzászólás a(z) “Roy Tov: A nap, amelyen Izrael meghalt” bejegyzéshez

  1. A vízkészletünk kiaknázása miatt tárgyalt a napokban hazánkban egy Izraeli küldött./Echo/.Németh Miklós Attila:”Nem jó a Jobbik szélsőséges politikája,sokat kell még tanulniuk”/Echo/.Az értem,hogy Csintalan elvtárs miért mond hasonlókat,de már ők is kezdik?Remélem Pörzse úr azért odafigyel az ilyen és ehez hasonló mondatokra,hiszen munkatársak.Ráadásul egy műsorban.Kolompár helyett meghívhatták volna pl Morvai Krisztinát,vagy egy bünözővel fontosabb studió interjút készíteni mint egy hazáját szerető,tanult,EP képviselővel?Szép kis nemzeti tv,akkor miért csodálkozunk,hogy az országpusztítók ennyire magabiztosak?Akikről szól a fenti írás,azok pontosan tudják kik a kollaboránsok hazánkban.Mondjuk jó páran vannak……….lásd ex-kommunisták.No,de az állítólagos nemzeti oldalon is ennyien?Elkeserítő…..

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Nyílt levél Kósa Lajosnak, Debrecen polgármesterének
Nyílt levél Uzonyi Attilának, Debrecen rendőrfőkapitányának
Na végre! – avagy Ki, vagy mi számít szélsőségesnek ebben a fene nagy úri demokráciában?
Close