KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

„Romlasz magyar nép, romladozol hazám”

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Az alábbi levelet Dr. Léhmann Györgytől kaptuk. Érdemes végig olvasni, s elgondolkozni, miféle rablás zajlik mind a mai napig hazánkban, s hogyan herdálják el közpénzeinket! Íme a levél:


Augusztus 4-én tudtam meg azt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum bővítésére és környezetrendezésére kiírt pályázat nagyságrendjével megegyező mértékű díjakban részesültek azok a pályaművek, amiket az M7-es autópályától északi irányban 200 m-re, a parttól 1 km-re található, Siófok Somogyi út 53. szám alatti volt Kenyérgyár helyének beépítésével kapcsolatosan „siófoki 320fok Kulturális Központ” néven ez év márciusában a Siófok Város Önkormányzata által kiírt pályázatra küldtek be. A díjazottak összesen 33 millió forintot kaptak.

Továbbá az építési tervek elkészítésére a kalkulációk szerint 235 millió forint a költség, míg a kettő ütemű építési beruházás 2,4 milliárd, illetve 2-2,2 milliárd forintos költségvetés alapján valósul meg. A tájékoztatás szerint ennek a „projekt”-nek előkészítése a Balaton Fejlesztési Tanács kiemelt támogatását élvezte Suchman Tamás elnöksége idején már évek óta.

Okát a siófoki beruházásnak a „Tervlap” internetes lap a következőkben jelöli meg:

„A régió kortárs művészeti jelenlétét megalapozó központ 2007 óta szolgáltat helyszínt olyan országos színvonalú kiállításoknak és szakmai rendezvényeknek, melyekkel sikerült Siófokot bekapcsolni a progresszív, kortárs művészeti szcénát támogató és megjelenítő országos helyszínek közé.” (szcéna: <görög> feltűnő, botrányos jelenet, <régiesen> színházi jelenet; szcenárium <görög>, szcenárió <olasz>: rendezőkönyv, forgatókönyv, szövegkönyv)

Beismerem nekem fogalmam sem volt idáig arról, hogy a Kenyérgyár elhagyott épületében bármiféle művészeti jelenlétet alapoztak volna már évek óta, de az is igaz, hogy ha nekem azt mondja valaki, hogy a progresszív, kortárs művészeti szcénának alkotásait tekintsem meg ingyen, nem bizonyos, hogy lélekszakadva rohanok oda. Egyik ismerősömtől tudom, hogy ő egyszer elsősorban étkezés okából már volt ott kiállításon, de neki már csak az a vendégeknek járó étel maradt, amit az addigi látogatók, – siófoki nagyemberek – meghagytak.

Elmondása szerint egyébként a kiállításon akkor egy mexikói alkotónak elmagyarázhatatlan alkotásai, Siófok régi plakátjai, valamint fényekkel megvalósított játszadozás voltak láthatók. Ennél pontosabban írt erről a 2007. óta tartó állítólagos művészeti alapozásról a Pécsi Stop az alábbiak szerint:

„Rendeztek már itt életmű-kiállítást Frank O’Gehry építésznek, volt kortárs képzőművészeti tárlat és grafiti-verseny, tavaly a Mao-korszak kínai propagandaplakátjaiból és kortárs kínai fotóművészek képeiből álló kiállításnak adott otthont. A működtetési költségeket, amelyeket jelenleg még siófoki vállalkozók állják, a fejlesztések megvalósulását követően a város biztosítja majd a turizmusból és a központ rendezvényeiből származó bevételekből.”

Természetesen utána néztem az elmúlt három évben kiállított alkotásoknak így megjelölt egyetlen név szerinti alkotója személyének, akinek életrajzánál a Wikipédia a következőket írja:

„Gehry egy torontói zsidó családba született 1929. február 28-án. Kreatív gyermek volt, nagyanyja bátorítására, édesanyjával közösen „mini városokat” épített különböző fadarabokból, fahulladékból. A későbbi munkáiban felhasznált anyagokat, a hullámlemezt, kerítésdrótot és egyebeket valószínűleg nagyapja vaskereskedésében töltött vasárnap délelőttök inspirálták. Az apjával és anyjával együtt, rajzolással töltött idő vezette be a művészet világába…

1947-ben Gehry Kaliforniába költözött, ahol áruszállító sofőrként dolgozott, közben a Los Angeles City College-ben tanul, majd végül az Universety of Southern California Építészeti Iskolájában szerzett diplomát.

Diplomájának megszerzése után, több különböző munkahelyen, de nem építészeti területen dolgozott, és az Amerikai Egyesült Államok hadseregében is szolgált. Egy évig várostervezést tanult a Harvard Graduate School of Design keretében, de még a program közben otthagyta az intézményt. 1952-ben, még Frank Goldberg néven elvette Anita Snydert, ő volt az, aki Gehry szerint rávette a névváltoztatásra, így lett a neve Frank Gehry…

Legismertebb munkái a bilbaói, teljes egészében titánötvözettel bevont Guggenheim Múzeum, a prágai táncoló házak, a Los Angeles-i Walt Disney Concert Hall, a chicagói Millennium Park Pritzker pavilonja, vagy épp saját, Santa Monica-i otthona.”

Így bizonyosodhattam meg arról, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum bővítésére kiírt pályázattal kapcsolatos díjakkal azonos mértékű díjazás mellett kiírt siófoki önkormányzati pályázat után megvalósuló, közel ötmilliárd forintba kerülő építészeti monstrum a Frank O’Gehry – Frank Goldberghez hasonlók, illetve graffitizők és plakátkészítők, esetleg kínai vagy más távoli nemzetiségű fotósok „alkotásainak” bemutatására fog szolgálni. Az év tizenkét hónapjában.

Arról nincs tájékoztatás, hogy ez a tényleg épületes elgondolás kinek a fejében és mikor született meg, csupán annyit tudunk, hogy a Suchman Tamás által vezetett Balaton Fejlesztési Tanács kiemelt támogatását élvező „projekt” előkészítése több éve zajlik.

Kétféle elgondolásom van ezzel kapcsolatosan.

Az egyik szerint a több évi előkészítés időtartamába a 2002. év is beletartozik. Az az év, amikor Tel Aviv egyik nagyon forgalmas főútvonala mellett Varga Imre Wallenberg szobrát felavatták. Az ünnepségen Dr. Balázs Árpád siófoki polgármester jelenlétében Tel Aviv főpolgármestere, valamint a magyar és svéd nagykövet mondott beszédet, de jelen volt az ünnepségen Tomi Lapid, Izrael korábbi miniszterelnökhelyettese és igazságügy minisztere a Jad Vasem Intézet elnökeként.

Ehhez a szoboravatáshoz kapcsolódóan Tomi Lapid halálát követően az egyik nekrológ a következőket írta:

„Hozzá fűződik – Tomi Lapid-hoz – Raul Wallenberg szobrának – Varga Imre budapesti emlékműve másának – felállítása Tel-Avivban.”

Így tudtam meg azt, hogy a Tel-Avivi szoboravatási ünnepséget, és ezen Varga Imre és Dr. Balázs Árpád jelenlétét is minden bizonnyal Tomi Lapid szervezte meg, és szerintem ő ragaszkodott ahhoz, hogy Varga Imre Tel-Avivban ne magyarnak, ne is budapestinek, hanem siófokinak vallja magát. A Magyar Nemzetben 2008. március 1-én megjelent egyik cikk szerint pedig szintén ő, Tomi Lapid volt az, aki az újságíró kérdésére többek között a következő nyilatkozatokat adta:

„Nem azért telepedtünk le Izraelben, hogy együtt éljünk más népekkel, hanem azért, mert a holokauszt után arra jutottunk, hogy kell a zsidóknak egy saját állam.”

„Ha a zsidók írnak zsidókról, akkor olyat is megengedhetnek maguknak, amit a keresztények nem.”

„Most többet engednek meg maguknak (a magyarokra utalva), mint korábban.”

„maguk a szólásszabadságot odáig vitték, hogy annak ernyője alatt a legszörnyűbb nyilas propaganda folyik Magyarországon. Amit ma maguk megengednek a demokrácia nevében, mint például a Magyar Gárda, az sehol máshol nincsen Európában.” (szintén a magyarokra utalva)

„nemcsak Izraelt bántják, hanem rossz hatással vannak az amerikai kapcsolatokra is.” (mármint a magyarok)

Tehát ez a Tomi Lapid volt az, aki a Varga Imre féle Wallenberg szobornak Tel-Avivi felavatását szervezte, majd 2008. nyarán bekövetkezett halálát követően vele kapcsolatosan lehetett újságban az alábbiakat olvasni:

„A Fidesz-magyar Polgári Szövetség frakciója megrendülten értesült Tomi Lapid haláláról – írja közleményében Németh Zsolt. A magyar származású izraeli politikus sokat tett a magyar-izraeli kapcsolatok fejlődéséért, illetve folyamatosan törekedett az izraeli politikai közélet és a Fidesz közti párbeszéd folyamatossá tételére – hívta fel a figyelmet a Fidesz külügyi kabinetjének vezetője.

Tomi Lapid miniszterként a legmagasabb rangú külföldi politikus volt, aki 2005-ben szót emelt szülőföldjén, a Vajdaságban történt magyar-ellenes atrocitások ellen. Magyarország egy igaz barátját veszítette el – zárul a közlemény.” (HírTv, 2008-06-01)

Utóbbi kijelentését Németh Zsoltnak nem tudom megállni szó nélkül. Mert ugye ahhoz semmi közöm, hogy Németh Zsolt, vagy a Fidesz-magyar Polgári Szövetség igaz barátjának tekinti Tomi Lapidot. Ez magánügy. De Magyarországgal kapcsolatosan Tomi Lapidot igaz barátként emlegetni a fenti nyilatkozatai ismeretében, felér Németh Zsolt részéről egy nemzetgyalázással.

Ilyen körülmények között gondolom úgy, hogy a 2002. évi Tel-Aviv-i Wallenberg szobornak megrendelése, majd az avatási ünnepségre vezető izraeli politikusok közé történt meghívása Varga Imre szobrásznak és Dr. Balázs Árpád siófoki polgármesternek egyfajta hálaadás volt Tomi Lapid által, az említett két személy irányába.

Hiszen ez a szobrász az, aki az MSZMP KB egyik 1985-ben hozott határozata alapján Kun Béla születésének 100. évfordulójára a Kun Béla emlékművet 1986-ra Budapesten felállította, és ő, Varga Imre szobrász az, aki a Dohány u-i Zsinagóga kertjében lévő szomorú fűzet mintázó „Életfa” művet 1991-ben elkészítette. A fának harmincezer levelével együtt.

Ennek a hálaadásnak, valamint a Németh Zsolt féle igaz barátság következményének gondolom azt, hogy már 2002-ben elkezdődhetett Tel-Aviv-ban Frank O’Gehry és tsai érdekében a siófoki Kenyérgyár területén megvalósítható sokmilliárd forintot elpazarló ötlet kiagyalása Tomi Lapid által kezdeményezve. A Tomi Lapid-i hálaadás hálaadásaként.

A másik elgondolásom szerint pedig nem más történt most is a siófoki Kenyérgyár körül, mint a Siófoki Önkormányzat által korábban tett nagyberényi földvásárlási történethez hasonló megismétlése.

Ahhoz a történethez hasonló, ami úgy kezdődött, hogy 1999. március 30-án Dr. Balázs Árpád siófoki polgármester aláírta azt a szerződést, mely szerint a Siófoki Önkormányzat 279 millió forintért megvásárolt Nagyberényben néhány hektáros földterülettel együtt egy betondugóval használhatatlanná tett gyógyvízkutat további gyógyvízkútfúrási lehetőséggel együtt. Azzal a szándékkal, hogy napi 2-3000 m3 nagyberényi gyógyvízet csővezetéken 18,5 km távolságra elszállítják egy siófoki gyógyfürdőbe, és az év tizenkét hónapjában ez a gyógyfürdő biztosítja Siófokon a vendégforgalmat.

Kútfúrásra, szakértőkre, „projekt menedzserek”-re, egyebekre később még elköltöttek közpénzből a vételár többszörösét kitevő összeget emiatt a szintén épületes ötlet miatt, és mindennek eredményeként jelenleg a nagyberényi gyógyvízből hetente 20-30 m3 vizet szállítanak Siófokra tartálykocsiban a legnagyobb keresztényüldöző római császárról elnevezett Galériusz fürdőbe.

Azok pedig, akik kétségtelenül jól jártak ezzel a bámulatos gyógyvízötlettel a közvagyon kárára, nyilvánvalóan nem mások, mint a megvásárolt nagyberényi földterület tulajdonosai, és néhány siófoki nagyember.

Nem ismerem a siófoki Kenyérgyár földterületének tulajdoni viszonyait, de arra gondolok, hogy a nagyberényi tulajdonosokhoz hasonlóan az itteni tulajdonos is úgy gondolkozik, hogy mondjuk az a 200 millió forint elég haszon számára, amit ezen a kenyérgyári ügyön ő kereshet a Siófokon és másutt lévő nagyemberekkel együtt.

Az pedig, hogy eközben újabb 4-5 milliárd forint összegű beruházásnak olyan arányú lesz a végén a vesztesége, mint amilyen arányban van a nagyberényi napi 2000 m3 gyógyvíz a heti 30 m3-hez képest, ezeket a fajta embereket 2010-ben éppúgy nem zavarja, mint ahogy 1999-ben sem zavarta.

Utóbbi elgondolásomból is kiindulva véleményem az, hogy a siófoki kenyérgyári ötlet első elgondolásom szerinti története esetén sem Tomi Lapid, vagy Frank O’Gehry – Frank Goldberg, illetve hozzájuk hasonlók felelősek a sokadik olyan beruházásért, mint amilyen most éppen a siófoki Kenyérgyárnál van készülőben. Az említett emberek nem a magyar nemzethez tartoznak, ezért tudomásul veszem azt, hogy saját maguk és hozzájuk hasonlók előnyére ott ártanak hazámnak, ahol csak tudnak.

Hanem az ilyen fajta nemzetcsonkításért a Dr. Balázs Árpád féléket, a Varga Imre féléket, a siófoki önkormányzati képviselőkhöz hasonlókat, hazám hasonló „nagyembereit” tartom felelősnek.

Akik tudják jól, hogy fentiekhez hasonló „közéleti tevékenységségükkel” összefüggő személyes hasznuk mértéke olyan arányban áll Tomi Lapid, vagy Frank O’Gehry-Frank Goldberg félék javára történt kezdeményezés után a nemzet vagyonában bekövetkező kár nagyságához képest, mint ahogy a nagyberényi heti 30 m3 gyógyvíz mennyisége aránylik a napi 2000 m3 gyógyvíz mennyiségéhez.

Akiknek közéleti tevékenységet észlelve Petőfi híres sorait nyugodtan átírhatjuk rájuk gondolva úgy is, hogy

„Akinek drágább ingyen jött fillére,

Mint a hazáért szenvedők millió forintja”

Siófokon 2010. augusztus 10. napján.

Dr. Léhmann György Siófok Szűcs u. 1. sz. a. lakos

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

One thought on “„Romlasz magyar nép, romladozol hazám”

  1. TESTVÉREIM ugye ti is ugy gondojjátok ,hogy PETŐFI SÁNDORT IS UJRA KELL TEMETNI,MERT MAGYAR SZENT FÖLDBEN A HELYE AZÉRT Ő JOBBAN MEGÉRDEMLI MINT NAGY IMRE?!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük