Robert, te nagyon hülye! – kedves levél Fico-nak


A "butaarc" dühös

Alcím: Sok hűhó semmiért, avagy vihar 1 kanál vízben

Bizony, tisztelt Olvasó, ez egy amolyan nyílt levél féle, amit valószínűleg soha a büdös életben nem fog elolvasni Robert Fico, de a honi média gumicsontokkal dobálózó, tehetségtelen firkászai és önkéntes mérvadói talán igen.

Hirdetés

Bizonyos esetekben jó, ha akkurátus az ember és utána néz a dolgoknak. Mit ad isten, kutakodásaim közepette történetesen éppen a szegfűmintás utódpárt – fiatalabbak és gyengébbek kedvéért az MSZP – világhálós oldalára keveredtem, és legnagyobb meglepetésemre, a kért információt is innen sikerült beszereznem, rögtön elsőre!

De ne vágjunk a dolgok elébe, haladjunk szép sorban, ahogy az meg vagyon írva!

Én megértem ezt a szegény Robert gyereket. A reá ható, s gondolom frusztrációval felérő érzés, mely egy erős középhatalmat megtestesítő Magyarország képében jelenik meg rémálmaiban, bizonnyal más szlovák vagy román politikusok fantáziáját is megdolgoztatja időnként. El is követnek mindent annak érdekében, hogy elhessegessék maguktól.

Pedig hiába! Kár a gőzért!

A történelmi Magyarország visszafoglalása már elkezdődött. Egyelőre még csak csendesen – ahogy mondani szokták: fű alatt –, de feltartóztathatatlanul megindult. A nagy közös olvasztótégelynek szánt Európai Unióval kiszabadították a szellemet a palackból, s mivel ez a szellem magyar szellem, nem oly ostoba, mint a mesék dzsinnje, sem furfanggal, sem ármánnyal, sem cselszövéssel vagy valamiféle manipulációval nem vehető rá arra, hogy méltóztassék visszagyömöszölődni valahogy abba a nyüves palackba. Nem bizony!

A dologban a legszebb, hogy mammon világában mammon híveit saját fegyvereikkel, saját harcterükön a saját módszereikkel fogják legyőzni. Idővel a sok vegyes vállalkozás, melyet a gúnyhatár két oldalán élő magyarok alapítanak majd egymással (a kedvezőbb adózás kedvéért, a nagyobb haszon reményében), észrevétlenül, ha tetszik, gazdaságilag foglalja vissza az elcsatolt területeket, hozza létre újra Nagy-, vagy ha így jobban tetszik, a történelmi Magyarországot. De ha mindez még nem lenne elég, nemrégiben olvastam egy érdekes anyagot a Kárpáti Harsonában, ebből idézünk most egy rövid részletet (a cikk teljes terjedelmében a JHF 302-es számában lesz olvasható):

„Ma itthon, a felelősen gondolkodók egyik legfontosabb célja, hogy megakadályozzák a külföldiek földtulajdonhoz való jutását, hisz azé az ország, akié annak a területe. Ezért küzdünk, ezért emeljük fel a hangunkat mindenütt. Óvjuk és vigyázzuk ezt a földet, mert ha nem tesszük, akkor akár eljöhet az az idő is, amikor mi magyarok, földönfutóvá válunk a saját hazánkban.

Azonban egyet nem szabad elfeledjünk. Ez a törekvés elvileg mindig lokális, hisz normális esetben minden ország arra törekszik, hogy a határain belüli területeket hazai tulajdonban tartsa. És a szlovák  vakgyűlölet ennél a pontnál érkezik el a totális és jól megérdemelt pofára eséshez.

Játszunk el a gondolattal!

Ha a Felvidéken az összes magyar, nem törődve a megfélemlítéssel igényli a magyar állampolgárságot, akkor az azt jelentheti, hogy a mai Szlovákia jelentős része egy pillanat alatt magyarok tulajdonába kerül. Nem csak egy-egy hektár, nem csak egy-egy kisebb földrészlet, hanem az egész, úgy ahogy van. Több tízezer hektárnyi föld.”

Forrás: Radical Puzzle, Kárpáti Harsona

Bizony, Istenben szeretett felebarátim! Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ahol az a bizonyos sokat emlegetett emblematikus kapanyél nagyon úgy tűnik, hogy visszafelé fog elsülni.

Ugyanis!

És akkor a szegfűmintás utódpárt világhálós oldalán a témával kapcsolatosan fellelt infóról néhány szóban.

De mielőtt esztet részletesen ismertetném, még egy aprócska adalékkal hadd szolgáljak, szintén a Kárpáti Harsona cikkből. A szerző néhány felettébb érdekes és elgondolkodtató  kérdést tesz fel:

„Vajon mit tud majd a szlovák állam kezdeni azzal, hogy az ország területének egy jelentős százaléka hirtelen külföldiek tulajdonába kerül?

Vajon hogy fogják majd kezelni azt a helyzetet, ha a szlovák lakosság 10 százaléka hirtelen „eltűnik”?

Ki fog majd tisztségviselőket, polgármestereket választani azokon a „szlovák” településeken, ahol szinte nem is lesznek szlovák állampolgárok? És persze majd kik lesznek azok, akiket megválaszthatnának?

Vajon milyen lehetőségek nyílnak meg így, az ott egy tömbben élő magyar állampolgárok előtt? Vajon akkor majd ki vitathatja el az autonómia törekvéseket? És az elszakadásét?

Vajon majd megkérdőjelezheti-e az EU, vagy más nemzetközi szervezet Magyarország azon jogát, hogy megvédje az esetleges atrocitásoktól az ott élő, kizárólag magyar állampolgársággal rendelkező  tagjait?

És akkor – most már tényleg – itt érünk vissza a kályhához, a szegfűmintás utódpárt weboldalához és a rajta található infóhoz.

A Kárpáti Harsona cikkében öngólnak nevezi a Ficoék által meglépett jogi keretekbe foglalt válaszreakciót, mely erős kontraprodukáltsággal bír, rusztikusabban ezzel képződött meg annak a bizonyos sokat emlegetett és mára már emblematikussá vált kapanyélnek az ő elsülése.

Mert miről is van szó?

Nem másról, mint az uniós állampolgárságról. A dolgok jelen állása szerint nagyon úgy tűnik, hogy ez fog kihúzni bennünket a slamasztikából. Ugyanis (és akkor innen gyün az infó, amit a Maszop weboldaláról szedtem le):

„Uniós állampolgárság

Az uniós  állampolgárság intézményét a Maastrichti Szerződés hozta létre. Az EU-tagállamok polgárai eredeti állampolgárságuk mellett ún. uniós állampolgársággal is rendelkeznek, ami többletjogokat biztosít a számukra.

Az Unió  állampolgára az EU bármelyik országában szabadon mozoghat, utazhat és tartózkodhat, a lakóhelye szerinti tagállamban részt vehet a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon, sőt akár jelöltként is indulhat és megválasztható. Az Unión kívüli országokban igénybe veheti bármelyik másik EU-tagállam diplomáciai és konzuli testületeinek védelmét, amennyiben saját országának helyben nincs képviselete, valamint petíciót nyújthat be az Európai Parlamenthez, és jogorvoslatért fordulhat az Európai Ombudsmanhoz.”

Forrás: mszp.hu

Az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező  szociológus-hallgatók köreiben az efféle kényes szituésünök megfelelő verbális érzékeltetésére szokták volt alkalmazni mifelénk a „na baszd meg!” kezdetű szófordulatot. Cizelláltabb lelki berendezkedéssel bíró olvasóink most bizonyára megbotránkoznak az obszcenitás ily fokú naturalisztikus ábrázolás módjának brutalitásán, s valószínűleg azon búsonganak, hogy a helyzet megképződésének korábbi jellemzésére a Kárpáti Harsona cikkírója által alkalmazott „öngól” kifejezés mégis csak helytállóbb lett volna, mi azonban meg vagyunk győződve arról – már csak a szóismétlés elkerülésének okán is –, hogy nem követtünk el retorikai ámokfutást, azaz helyesen jártunk el.

No, mármost a dolgok mélyére hatolva érdekes kapcsolódási pontok fedezhetők fel.

Ad 1: Az uniós jogalkotás felülbírálja a nemzeti törvénykezést, beleértve az adott tagállam alaptörvényét vagy alkotmányát is!

Már pedig mind Szlovákia, mind pedig Magyarország ún. teljes jogú európai uniós tagállam, minek következtében állampolgáraik – ahogyan az a fenti szövegből is világosan kiderül – ún. teljes jogú európai uniós állampolgároknak tekinthetőek, így többletjogokkal rendelkeznek. S ha el is veszik tőlük a szlovák állampolgárságot – melyet legjobb tudomásom szerint maga a szlovák alkotmány tilt meg (ez lett volna egyébként az Ad 2) – még mindig marad nekik kettő, a magyar és az európai uniós állampolgárság. S még ha a magyarra tesznek is nagyívben, az uniós törvények betartására már Big Brother, azaz a Nagy Testvér is odafigyel.

Avagy ha mégsem, akkor ki kell mondanunk, hogy ez a szervezet – mármint a nagyságos és fényességes Európai Porta – egy haszontalan, mi több, kártékony szervezet, mert nem képes arra, hogy biztosítsa a tagállamok jogait, és ki kell lépni belőle, vagy pedig kezdeményezni kell a feloszlatását, a megszüntetését.

Milyen érdekes, ahogy elmúlik a világ dicsősége. Az Európai Unióhoz történő csatlakozást megelőző  kampányban másról sem lehetett hallani, csak az Unióhoz tartozás előnyeiről. A hátrányokról egy árva szó nem sok, annyi sem esett. Most pedig, amikor az efféle előnyökről kellene beszélni, mármint az uniós állampolgárság biztosította előnyökről, újfent csak „hangos kussolásban” van részünk, a média közszereplői és a politikusok hallgatnak, mint az a bizonyos sz-betűs dolog a gazban.

Vajon miért? Ennyire buták, ennyire képzetlenek vagy tájékozatlanok lennének kitűnő tollforgatóink? Ezen azért érdemes lenne elgondolkodni mindnyájunknak!

Értjük, tudjuk, ismerjük, a magyar kártya mindig is benne volt, benne van, és valószínűleg benne is lesz a bennünket körülvevő, és Trianonból hasznot húzó országok paklijában, s ahogyan azt már hosszú ideje megszokhattuk, a döntő pillanatban, azaz akkor, amikor már kifogytak az érvekből, elő is fogják húzni a kártyalapokat.

A kártyára azt szokták mondani, az ördög bibliája. Nagy tétekben pedig csak az üljön oda a kártyaasztalhoz, aki biztos a dolgában. A hamiskártyás pedig mindig az, hiszen ő tudja magáról, hogy csal.

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Facebook hozzászólások


Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Mi volt az indíték? – háttérgondolatok a legutóbbi izraeli gaztettről
M E G H Í V Ó
MJB: SZOLZSENYICINTŐL PLAGIZÁLT, SAJÁT TÖRTÉNELMÜNKRE AKTUALIZÁLHATÓ GONDOLATOK
Close