Reiner Péter: Szégyen


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Tisztelt Honfitársaim, Kedves Barátaim!

Nem véletlenül adtam a fenti címet gondolataim összefoglalójaként.

Egyre ritkábban hallgatom, olvasom az írott és elektronikus médiát, mert sajnos nem lóg ki abból a sorból, ami Hazám jelenlegi közállapotát jellemzi! A régi beidegződéssel, egy óvatlan mozdulattal a távirányítóval ma bekapcsoltam a közszolgálatit, ahol négy arc nézett vissza rám. A kérdezők tették, amiért fizetik őket, a válaszoló pedig sokszor begyakorolt kommunikációs látszat nyugalommal felelgetett.

A téma a megálmodója és valamikori működtetői révén valaha szebb napokat látott Magyar Demokrata Fórum röviden MDF-nek nevezett politikai képződmény és vadházassága volt. Néztem a kérdezők és a válaszolgató arcát és testemet elöntötte a forróság, sajnos nem a szerelem csodás érzetétől. Egyetlen arc sem pirult el a joviális beszélgetés közepette, miközben az enyém égett a szégyentől! Hova léptem én be 1989 tavaszán, a már négy éve halott barátom lakásán tételesen az első kerületben, ahol aláírtam a belépési nyilatkozatot, erdélyi akciózás közepette. Istenem, már öt éve eltávozott csodás társam és feleségem is kizárólag ennek a mozgalomnak köszönhettem, aki Kanadában járva ismerkedett meg az alapítóval és párjával március idusán és akaratlanul a karjaimba irányították új pártbelépőként az elhíresült Márvány utcába, ahol a csodás véletlent ajándékul kapva, éppen én tartottam ügyeletet.

Itt vannak mellettem, barátaimként jó néhányan, a kilépettek, kizártak hosszú végtelen sorából és tudom, hogy az ő arcuk is éghet a szégyentől. Hol vannak a pártfegyelmit nyakamba zúdító MDF-es megmondók, a kormány tagjai, a párt korifeusai, a nemzetet álmodók, a kizárással fenyegetők, mert veszélyt szimatoltak társaimmal végzett sok éves önzetlen nemzetépítő munkánk következményeként, szélsőségességgel, nacionalizmussal revizionizmussal és ez nem vicc, antiszemitizmussal is megvádolva! Időnként összefutok általában véletlenül az MDF nagy öregjeivel, azokkal akikkel együtt tudtam gondolkodni és azokkal – ilyen volt a többsége -,akikkel soha.

Látom az arcukon a bánkódást, néha a bűntudatot, ritkábban a büszkeséget, mert valóban ha nem is sűrűn, de volt mire büszkének lenniük, legalábbis eredeti, tisztességes szándékaik szerint. De az egymással szünet nélkül vívott küzdelem, a hatalom általuk megízlelt, semmihez sem hasonlítható íze és a gyávasággal terhelt alkalmatlanságuk ide vezetett. Nézem tehát a parlamenti pártok közös szégyenének bizonyítékát, és várom, hogy az eredetileg erre szabatott újságírók valódi politikai kérdést tegyenek fel, sajnos nem kockáztatták meg egy ilyen kérdés feltevését a látszat arcú bérmunkásnak, aki ma a politikai öszvérgnóm vergődésének, valamennyiünk közös szégyenének tárgyi bizonyítéka.

Közben arra gondolok, az alapító és a többi lakitelki, akik ma más pártban politizálnak – nem biztos, hogy a Nemzet üdvére -, vagy már rég elhagyták kártételeik színterét, hogyan hagyhatták idefajulni a politikát? Éreznek e felelősséget a korábbi rossz döntésekért, a semmivel sem indokolható visszalépésekért, megteremtetve akarva-akaratlanul a dávidizmus patyomkin falú valódi politikai romhalmazát, azt a fürkészdarazsát, mely utódait Nemzetünk élő testében hagyva tovább rágják egyre nehezebben követhetőbben élő szöveteinket? A valódi szégyen, melyet kizárt emdéefesként ma magamra kell hogy vegyek az az, hogy hiába tettem meg mindent egyre szűkülő számú társaimhoz csatlakozva, hogy megmentsük az akkor valóban nemes céllal megszületett mozgalom értékei átmentésével Hazánkat, nem sikerülhetett, mert a látszatdemokráciájukkal is folyamatosan visszaélők kezében csak eszköz volt, a fegyverként használt szavazások végtelen sora, melyekben leszavazottként sorra alulmaradtunk. Tehát eszköz volt, hogy kiélhessék hatalomvágyukat, az ebből következő legtöbbjük számára történt meggazdagodásukat, hogy elfedjék totális alkalmatlanságukat, hogy átengedjék a terepet egy nemzetinek nevezett liberális pártnak, amely élt is a felkínált lehetőséggel.

De volt egy másik,nagyon szomorú következménye is.

Létrejött a parlamenti pártok által közösen létrehozott dávidizmus torzszüleménye. A közös büntetésüket reményeim szerint elnyerik majd a parlamenti színjátékot játszó pártok és az egyre bölcsebbé váló választók meghozzák majd véleményüket szavazatukkal, azt az urnába dobva.

Adjon az Isten végre Szebb Jövőt Drága Hazánknak, Nemzetünknek!

Reiner Péter

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Stoffán György: Szocialista mutyizás – gyerekek ellen
Miért szavazok a Jobbikra?
Az (orosz) zsidó maffia világszervezete
Close