Reiner Péter: Kívül és belül


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

nobook02Sokszor csodálkozom a hazai belpolitikai élet fonákságain, pedig azt hittem húsz év politikai kín-tornája edzetté tett bármilyen megnyilvánulás elviseléséhez. Bízva jóhiszeműen az emberekben, ezért rendszeres meglepetések érnek. Párom, szerelmem és küzdőtársam váratlan visszavonhatatlan távozása kiszolgáltatottá tett a jó- és rosszhiszemű Isten áldotta politikai partnereimmel szemben.

A házasság intézményét végtelenül komolyan véve nálunk létforma volt nemzetünk folyamatos szolgálata. Hivatása és született páratlan erre irányuló képessége meg tudta védeni az otromba támadásoktól és hozzám társulva e csodás védelem ernyőjében tudhattam magam váratlan haláláig. Megszűntével érzem igazán, mit is jelent az egymásért, kisebb-nagyobb közösségeinkért, hazánkért, nemzetünkért érzett szolidaritás, felelősség.

A sors, talán kárpótlásul, azzal a lehetőséggel ajándékozott meg, hogy kihívásként szembesüljek folyamatos, lelkemig hatoló őrzött emlékével, mert távozása egyben folyamatos kihívásokra történt jó és kevésbé szerencsés válaszokra késztetett, melyek következtében közéleti tényezővé váltam, akaratom ellenére.

Nem lehet véletlen, hogy a székelyek által küldött szemfedője és kopjafája az azóta elhunyt pálos-rendi szerzetes barátom által és széles baráti kör tisztelete közepette felszentelése egybeesett, szent nemzeti szimbólumunk, a Turullal ékesített emlékhelyünk megtámadásával. Nem kerülhettem ezért el, hogy ne szólalhassak meg azonnal védelmében, nem véve észre a kamerák hideg tekintetének felém fordulását.

Az sem véletlen, hogy eggyé válásunk hivatalos tanúját épp személyem szorította rá egy 1956-ról szóló történelmi dokumentum megírására, aminek bemutatóját úgy szerveztem meg baráti körünk részére, hogy csak néhány nap választott el bennünket a forradalom 50. évfordulójától. Ráadásul már hetekkel korábban megállapodtunk a közös megemlékezésről. Már tudom, hogy nem a véletlen műve az sem, ami velünk történt, szembesülve az állami terror hatalmi tébolyának borzalmával, megemlékezésünket, ünnepünket két lábbal tiporva.

Ugyancsak nem a véletlen műve, hogy barátommal, aki később egy lassan megkerülhetetlen középpárttá váló politikai erő alelnökekévé vált, együtt utazhattunk a politikai Európa központjába, hitet tenni hazaszeretetünkről, ahol új barátokra tettünk szert, akik azóta meghatározó erőként épültek be életünkbe.

Az új, életre szóló barátokkal együtt éltem át újra, ami eltávozott társammal már a zsigereinkig hatoló élmény volt, mit is jelent számunkra a mai napig kezelhetetlen gyászként átélni az aljas trianoni döntést. Nemzetünk szétszakítottságával szembesülni, amikor az Európában példa nélkül álló létünket megélve mind a négy égtáj felé jelenlegi határainkat átlépjük. Ezek, az új barátok közül talán a megmutatott új élmények hatása alatt is néhányan a jövő garanciájává váltak, egyikük már sokunkat képvisel hitelesen a politikai Európában.

A korona is szimbolikusan tetteimre került végképp megosztva az eddig látszólag barátnak hitt embereket, amikor nagyon is gondolkodva, teljes felelősséggel, egy olyan csapatba jelentkeztem elsők között, mely szándékaival merő ellentétben, végképp megosztotta megtervezetten kivéreztetett és önhatalmúan privilegizált információkkal félrevezetett nemzetünket.

Végül átéltem, mit is jelent, amikor egy tehetséggel megáldott barát azzal áll elő, hogy szeretne könyvet írni, megszólalásaimról, a velem készült riportok és az érzékeny témáról eddig összegyűjtött benyomásai alapján, mert úgy érzi, hogy évtizedes tabuk ledöntésére van esély a tervezett könyvvel. A könyv megjelenésétől kezdve életem közmegítélés tárgyává vált ennek poklaival, örömeivel. Természetes volt, hogy elkerülhetetlen lesz érdekek sérülése nélkül megszólalni, de naponta szembesülni ennek következményeivel számomra elképzelhetetlen volt.

A korábban, meggyőződésem szerint nemzetünkért érzett oszthatatlan felelősség, a nagyon nem kívánatos pártpolitika csapdájába esett. Hiába minden prevenció, a könyvek nem juthattak simán és rendeltetésszerűen a végállomásukhoz, az olvasóhoz. Már jóval a bemutató hatalmas sikere után, az óvatos példányszámra tervezett, könyvesboltokba kiküldött, eladásra váró példányokat egy szándékosan késleltetett levél visszaparancsolta a raktárba. Az üzenet: ezért meg ezért nem járulunk hozzá a rádiónknál, televízióknál és napilapunknál készített riportjaink könyv formában történő megjelenéséhez.

Hirtelen egy világ omlott össze bennem, szándékaim ellenére, oszthatatlan nemzetféltésünk sokarcúvá vált, kisajátító pártpolitikák önző érdekek mentén történő gondolkodásának következtében. Az aranyszabály újra csapdába esett. Mindenekelőtt a nemzeti érdek, csak ezután a pártérdek. Belülről kívülre kerülve találtam eszményeimet, az igazságról megalapozottnak hitt eddigi, számomra hiteles közösséggel kialakított jövőképemet. Újra és újra fel kell tehát vetnem, a hatalmat megszerző, de gyakorlása következtében önmagát törvénytelenné züllesztett bűnszövetkezet leváltása megkerülhető e hitelesség nélkül.

Azonnal előbújik a kérdés, mitől válhat a politika hitelessé? Bizonyítottan csak attól, ha felvállalja a múlt és a közelmúlt újragondolását, ezt olyan szakemberekre bízva, akik hitelességét társadalmunk döntő többsége egységesen ítéli meg. Ha pontosan számba veszi a károkat és okozóit és ha úgy kezd a romok eltakarítása utáni nemzetépítéshez, hogy kíméletlenül törvény elé állítja és elítéli a károkat okozókat, rablott vagyonuktól megfosztva őket.

Nem lehetünk tekintettel a felelősségre vonásnál semmilyen más érdekre, csak a nemzetére. A hitelesség fogalma sem osztható pártérdekekre, az együttműködés csodálatos eszményképe sem válhat demagógiák játékszerévé.

Talán a legfontosabb, a fogalmi rendszerek azonos értelmezése, mert nélkülük még a hitelesség sem töltheti be történelmi küldetését. Nincs és nem is lehet reális, hosszú távú jövőkép, ha az ezt kialakító politikai szerepvállalók nem képesek egymást olyan módon kiegészíteni, hogy a tevékenységüket hitelesítő demokráciánk fundamentumát képező választói akaratot ne azonos fogalmi rendszerrel értelmezzék.

Végezetül, csak egy olyan politikai légkör kialakítása segít nemzetünk egyesítéséhez, ahol a fogalmi rendszerek egységesítése után a hitelesség eszközével megalkotásra kerül végre nemzeti önrendelkezésünk és önazonosságunk konszenzusos kialakítása és egységes nemzetpolitikával állunk végre lehetséges partnereink elé, figyelembe véve sajátos, példa nélkül álló helyzetünket.

Budapest 2009. október 17.

Reiner Péter

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Read previous post:
A helyi rendőrség politikai ámokfutása Túrkevén
Megjelent és már letölthető, mert Jó Ha Figyelünk!
Kaslik Péter: A neoliberális gondolkodásmód jellegzetességei
Close