Reiner Péter: Kárpátaljai figyelő

Tisztelt Honfitársaim, Kedves Barátaim!

Magyarként és közeli illetve távolabbi múltunk ismerőjeként nem lehet és nem is szabad Kárpátaljáról hideg fejjel, érzelem mentesen szólni.

Sokadszorra járva  a közelmúltban a csodálatos elorzott  tájakat és épített örökségünket újra és  újra megérve és megértve a trianoni diktátum máig ható drámai következményeit, évfordulója közeledtével, nem lehet és nem is szabad elválasztani a részeket az egésztől, a teljes Kárpát-medencében élő magyarságunkról  kell szólnunk és cselekednünk.

Vagyis egész magyarságunk jövőképét kötelességünk felelősséggel alakítani egyéni és közösségi szinteken egy percig sem hagyni ez ügyben nyugodni a mindenkori felelős kormányt.

Szerencsésnek érezhetem magam, mert esetemben a mindenkori közös élmények szabják a közös bölcsességet és az ezekből levonható politikai és emberi üzeneteinket.

Nem volt ez másképp most Kárpátalján sem, ahol nyugodt szívvel állíthatom, hogy az ott élő magyarságunk legkiválóbb közéletet joggal és okkal formáló egyéniségei fogták kezeinket, honismereteink hiteles alakítóiként, hogy nehogy tévedésekkel, hanem hiteles élményekkel hazatérve alakíthassuk maradék országunk, sokszor tudathasadásos magyarságukban és hitükben meggyengült nemzetpolitikára még fogékony magyarságát.

Az élet azon a tájon szinte nem emberhez és nem magyarhoz méltó, az idegen érdekekért folyó gátlástalan háborúskodás kizsigerelte szinte utolsó tartalékait is, ott élő közösségünknek.

Mégis látnunk kellett látogatóként  itthoni eltörpülő gondjaink miatt szinte szégyenkezve, hogy nem adják fel még a kényszerből golyófogónak kitett fiataljaink a cinikus katonai behívások miatti ideiglenes eltávozóként, de felmenőik sem az őshonos jogaikat és közösségük iránti felelősséggel fogalmazzák meg kölcsönös gondolatcseréinkkor.

Kárpátaljai kistelepüléseink háztájaiba betekintve őszinte tisztelet fog el az élni akarás bizonyítékai láttán és bizony a szemeimet a könny borította el, amikor tegnap felhívott egy család, sírva újságolták, hogy a minapi váratlan jégverés  szó szó szerint lefektette és elverte közeljövőjüket.

A beszélgetés folytatása viszont nagyon tanulságos volt, hogyan kell viselkedni azon a tájon egy felelős magyar embernek, megalapozott magyar  közösségi jövőképet sugározva.

Ezt az élményt csak megerősítette a közszolgálati rádió egyenes adásként közvetített pünkősdhétfői Istentisztelete, a szívünkhöz közel álló Tiszamenti településünkből, melyről már részletesen tájékoztattam olvasóimat

Kérdés, hogy amikor felelős kormányunk kiáll Ukrajna területi egysége mellett, hogyan gondol felelősként, túszként fogva tartott magyarságunk érdekeire és őshonos jogaiból is adódó önrendelkezésére!

Mélységes az aggodalmunk, hogy jelenlegi kormányunk Délvidéken élő magyarságunk érdekeit is lábbal taposva, koncként dobja oda prédaként a háttérhatalmak parancsának engedelmeskedve, amikor nem tanulva Felvidék és Székelyföld szomorú példájából megismételni készül Szerbia uniós csatlakozásának gyakorlatilag feltételek nélküli támogatásával.

Szavakban nemzeti tettekben pedig minősíthetetlen viselkedésével Kárpátalján is fejet hajt kormányunk a nagyhatalmak érdekeinek, nem tanulva az 1991-es jogérvényes beregszászi referendum ott élő magyarságunk érdekeit sutba dobó Antall kormány bűnös cselekedeteiből, mely a Kárpátalján élő magyar közösség feje fölött kötötte meg a magyar ukrán “alapszerződést”, végképp feladva a trianoni diktátum békés felülvizsgálatának még a jogos igénye lehetőségét is!

Ezzel a lépésével az akkori kormány megásta a kormánykoalíció nagyobbik pártjának, az MDF-nek a sírját és az utókor is jogosan ekként fog emlékezni.

Vajon tanul a jelenlegi kormány elődje bűneiből, vagy megismételni készül?

Reiner Péter

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)