Reiner Péter: A Nobel-díj


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!
reiner_gobl
Reiner Péter és Göbl György a Magyar Gárda-per tárgyalásán 2008-ban (Fotó: NIF)

Orbán Viktor kormányzásának számomra egyik legmaradandóbb élménye volt az újjáépített Millenáris Parkban megszervezett és megrendezett Álmok Álmodói című kiállítás. A kiállítást sok-százezer társammal úgy éltem meg a mai napig befolyásolva életem, hogy érdemes és csodálatos magyar emberként megszületni, ebben az országban élni és egy különleges gondolkodásmódra is esélyt adó, csodálatos nyelvet birtokba venni.

Nagy élményem volt ugyancsak, hogy a Magyarok Világtalálkozójára érkező, hosszú évtizedes önkéntes száműzetést vállaló, az Egyesült Államokban élő, nemrég eltávozott tudóssal lehetőségem nyílt rövid, négyszemközti párbeszédre. A vele történt találkozás, nem túlzás életre szóló tanulságok élményével gazdagított és nagyban hitelesíti, segíti nemzetemért történő felelősség vállalásom. Különleges munkásságát, magyarságát, zsidó gyökerei vállalását, nemzetben történő gondolkodását, felelős antibolsevizmusát és csodálatosan megőrzött nyelviségét példaként állíthatjuk a ma élő nemzedékek elé.  Soha nem felejtem el szavait: ”csak magyarul gondolkodva jöhettem rá elért kutatói eredményeimre, ez másképpen nem történhetett volna meg”, fejtette ki és büszke volt nemzetére, az elszakított nemzetrészek magyarságára, ahonnan származott.

A kiállítás többi Nobel díjjal jutalmazott magyar tudósával azonos nemzet tagjaként hasított zsigereimbe egy másik Nobel díjas minapi üzenete, akiről eddig téveszméim által vezettetve azt hittem, hogy magyarként látta meg a napvilágot. Most tájékoztatott, hogy ébredjek fel, mert mást jelent magyarul is beszélő emberként és mást jelent magyarként élni, alkotni.

Már régen tudom, hogy gellert kaphatott az alapítók eredeti szándéka kitüntetésekor, mert bármilyen zsinórmértékkel próbálom értékelni   életművét, bárhogy közelítem meg, szinte olvashatatlan Sorstalanság című, a Nobel díjra felterjesztett művét, meg kell állapítanom, hogy valójában ez bizony politikai Nobel díjként őrzi majd meg rövid ideig az emlékezet. Ami közös sorsunkban, az a vállalt zsidó gyökerek és innen bizony végérvényesen szétválnak útjaink.

Innen üzenem Gaertner úrnak, szintén német név tulajdonosaként, hogy büszke vagyok magyarságomra még, ha véleménye szerint állítólagos antiszemitizmus tombolna hazámban, amit itthon élőként nem tudok érzékelni. Büszke vagyok szülővárosomra, és annak ellenére  nem tartom balkáninak, hogy egy-két nemzedéken keresztül tudatosan betelepített, a bolsevizmus „osztályellenség” elleni küzdelme következtében többségében megsemmisített polgársága helyébe költöztetett lakói, átnevelt, gépi kisfogyasztóként adták voksaikat az alkalmatlanságra, az alig álcázott bűnök folyamatos elkövetőire.

Hírek szerint egy másik, hazámból elszármazott  hasonmás ajánlotta emberünket erre a politikai Nobel díjra elismerésre méltónak, a bizottság pedig ennek elfogadásával meggyőzött, üzenni akart a minőség kirekesztésével, hogy nem a tehetség, a hitelesség,  a többség által elismert értékek megítélésének alapjai, hanem valami más, amibe inkább jobb nem belegondolni!

Még egy dolog közös bennünk az idegen hangzású neveinken kívül, mert én továbbra is Geartner úrnak nevezem a hazamegtagadót. Én is érintett vagyok családommal, mert apám szintén Buchenwald-ban töltötte szabadságát, nem önként választva és családom tekintélyes részét gyászolom a vészkorszak tombolása után, és igazat adok neki abban, hogy a totalitarizmus a náci vészkorszak után nem ért véget. Csakhogy innen volt veszélyes számára és még nagyon sokak számára tovább gondolni a megtörtént szörnyűségeket, mert csak most kezdjük megismerni a valódi történelem eddig és jelenleg is tudatosan eltitkolt eseményeit és az áldozatok talán a nácizmusénál nagyságrenddel szörnyűbb számát. Az érintettséggel szembesülni valóban szörnyű lehet, sajnos a mi, és az utánunk következő generációknak kell szembesülniük az egyre gyalázatosabb adatokkal.

Talán Gaertnerék is tudják, hogy csak a megismert történelmi múlt lehet alapja egy tisztességes majdani társadalom felépítésének, a valóság feltárása erősebb igény bármely érdeksértésnél. Nem engedem, hogy hazámat, nemzetemet, bárki is gyalázza olyan megalapozatlan vádakat terjesztve, amik minden valóságalapot nélkülöznek. A folyamatos távollét nem alapozhat meg hiteles véleményt egy országról, egy nemzetről.

Az a tudatosan, az egész nemzetre kiterjesztett, sugallt vélemény, amit illetéktelenül magyarságunkról terjeszt az állítólagos szélsőjobboldaliságról, beágyazódott és számomra értelmezhetetlen antiszemitizmusról, szándékosan elhallgatva, kik okozták és jelenleg is okozzák országunk szörnyű kirablását és tartós bérbeadását, csak arra kérem Gaertnert és a vele egyivású társait, maradjanak továbbra is világvároslakók, minél távolabb hazámtól.

Legyen büszke, jól megszolgált politikai munkássága gyümölcsére, Tormay Céciletől, késői utódként bitorolt kitüntetésére, melyet a névadó, ha élne, már nem biztos, hogy felvállalna.

Bp. 2009 nov. 11.

Reiner Péter

Nemzeti InternetFigyelő

Kapcsolódó anyag: Siklósi András: Ünneprontás egy irodalmi Nobel-díj kapcsán

Facebook hozzászólások

5 hozzászólás a(z) “Reiner Péter: A Nobel-díj” bejegyzéshez

  1. A Reiner-cikk címében olvasható “A Nobel Dij” helyesen: Nobel-díj (már ha egyáltalán fontos a magyar nyelv illetve a magyar nyelv helyesírása az igaz magyarok számára.)
    Ami különösen feltűnő: a radikális nemzetinek mondott honlapokon százszámra találni ehhez hasonló helyesírási hibákat…

    • Kedves Zoltán!
      Köszönjük a helyreigazítást, igaza van.
      Azonban egy dolgot meg kell jegyeznünk. Ezeken a “radikális” portálokon nem dolgoznak fizetett szerkesztők, pláne nem olvasószerkesztők, akik az előforduló helyesírási, vagy éppen gépelési hibákat feladatkörüknél fogva kijavítanák. Ezeken a portálokon olyan emberek dolgoznak a nemzet érdekében, akiknek többsége napi több óra, más jellegű, a családja és megélhetése érdekében végzett munka után teljesítenek nemzeti feladatot.
      Lehet, hogy hemzsegnek a cikkek a hibáktól, sajnos azonban nem minden esetben van módunk, vagy lehetőségünk azonnal javítani, hiszen legtöbbször nem vagyunk gépközelben.
      Üdvözlettel:
      A NIF szerkesztői

    • Mint a vélemény megalkotója,természetesen tudom,hogyan kell helyesen a címként használt kifejezést írni.
      Csakhogy szándékosan emeltem ki szabálytalanul,hogy kétszer rugjak bele az általam megvetett emberbe.
      Használhattam volna a “Nobel díjasok” kifejezést is,de ezzel ártok azon díjukat életművükkel megszolgáló embereknek,akiket Isten ments bántani.
      A pálya szélén több ezer foci szakértő ül,ez közhely!
      Üdvözlettel Reiner Péter

      • Tisztelt Reiner Úr!
        Nagyon pozitívnak látom az Ön hozzáállását dolgokhoz és szeretném,ha emailban felvehetném Önnel a kapcsolatot,hogy nagy vonalakban elmondhassam miért is kerestem meg.
        Tisztelettel:Gábor
        24oroszg@gmail.com (ezen a címen kérném,hogy jelentkezzen)
        köszönöm!

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
A Gólem életre kel! – Karnyújtásnyira csak Orwellia szép új világa, azaz a Lisszaboni Szerződés meglepetései
A magyarság fekély Európa testén – Magyar tragédia 1944-1949 (videó)
Jöjjön, és győzzön végre a Jobbik! – Interjú a Szebb Jövő főszerkesztőjével
Close