Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Hungarian
English
Russian
German
French
Slovenian
Croatian
Czech
Slovak
Romanian
Igen, én is szeretném, ha a Rákóczi Szabadságharc hivatalos nemzeti ünnep lenne, ahogy március 15. is.
Gyerekorom meghatározó élménye volt a Rákóczi Szabadságharc. Nagypapa sokat mesélt erről, ahogy neki is mesélték a szülei, nagyszülei.
Azt nem csodálom, hogy a migránsok százezrei nem kötődnek a hazájukhoz, talán a valódi nemzetállam kialakulásának hiánya miatt, de azt, hogy mi még itt vagyunk ezeknek az elszánt, hősies szabadságharcoknak és nemzeti hőseinknek köszönhetjük, mégis a fiatal felnőttekben szinte többet nyom a latban egy okosnak mondott készülék és a nyugati bérezés, mint a nemzethez való tartozás érzése, szerencsére nem mindenkiben.