Prof. Dr. Bokor Imre: TÜKÖRKÉP EGY KAPITÁLIS HAZUDOZÓ MEGDICSŐÜLÉSÉT SEGÍTŐ YAD VASHEM BIZOTTSÁG MUNKÁJÁNAK ÉRTÉKÉRŐL


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

A világ közvéleményének a  tudatába beleplántálták, hogy a Yad Vashem  Bizottság által adott  elismerés (kitüntetés) megkülönböztetett értéket képvisel a kitüntetések ranglistáján, mivel  a kitüntetést kizárólag azok a személyek kapták (kapják), akik segítettek az üldözötteken és (gyakran) életük kockáztatásával is  védelmezték az elesetteket. Az alábbi példák megkérdőjelezik  a Yad Vashem Bizottság (YVB) tárgyilagos döntéseit, olyan kirívóan diszkriminációs eljárásuk bemutatásával,  amelyek  arra utalnak, hogy a YVB felületes munkát végez, megalapozatlanul dönt kitüntetések adásáról vagy  az odaítélés elutasításáról, illetve a kérelem érdemi vizsgálatának végrehajtásáról.

I.
MIÉRT KAPOTT YAD VASHEM KITÜNTETÉST KIRÁLY BÉLA?

A 2009. július 3-án elhunyt Király Béla arról volt híres, hogy “légből kapott”n ellenőrizhető (bizonyíthatatlan)  “hőstetteit”  több változatban adta elő, de mindig ügyesen megmagyarázta  a mondókáját, és  elvárta a hallgatóitól vagy az olvasóitól, hogy “vakon” higgyenek neki. A Yad Vashem Bizottság is  “készpénznek” vette, hogy Király,  vezérkari századosként, 2-3 alkalommal (néhány hetes időtartamban),  frontszolgálatot  teljesített, alapvetően ellátási (gazdálkodási) feladatok végrehajtására, de  egyik  főfeladatának tekintette a  zsidó munkaszolgálatosok  ruházatának és  fekvőhelyének rendbetételét,  hiányzó sapkarózsáik pótlását és   szálláskörletük  kitört ablakainak beüvegezését. Mindezeket az ott lévő német és magyar katonák  szeme láttára,  akik  (ismereteink szerint) szintén nem dúskáltak ruházati cikkekben és  táblaüveg lapokban.

Az utóbbihoz csak annyit lehet hozzátenni, hogy  abban a háborús időben  üveghez még a hátországban  is csak  mérhetetlen nagy  protekcóval lehetett hozzájutni,  az pedig a kinti, frontközeli ellátási rendszer munkáját dícséri, hogy  az ottani magazinokban még sós-hering és kvász mellett sapkarózsát  is árúsítottak.

Király egy nyilatkozatában megemlítette, hogy a munkaszolgálatosoknak azt tanácsolta: gyűjtsék össze a zsoldjaikat,- vásároljanak szekereket és lovakat, azzal jöjjenek haza, megkönnyítve a gyalogolással járó fáradalmakat.

Egy másik nyilatkozatában azt állította, hogy kétszáz főt segített haza, gépkocsival biztosítva azt útjukat, hogy ne érje őket atrocitás, és ne kallódjanak el a hosszú úton.  Megállapítása szerint, a század teljes létszámmal, veszteség nélkül hazatért.

Hazugságain felbátorodva, Király  eljutott a 400 fős század emlegetéséig, és ha halála nem következik be,  akkor talán ezer fős század megmentésének meséjét is elmondta volna…

Ezekben a nyilatkozatokban sok minden   „sántít”:  (1) egy század nem kétszáz, nem négyszáz főből áll, hanem 100. száz  (azaz egyszáz) főből,  (2) gépjárművel nehezen lehetett kísérni vagy vezetni  a  lovas kocsival közlekedő oszlopot, (3) egy százados (de még  egy hadsereg parancsnok sem) nem volt abban a helyzetben, hogy a német frontparancsnokság engedélye nélkül,  akár egy szakaszt is kivonjon a hadműveleti területről, (4) nehezen képzelhető el, hogy Király Béla  200 – 400 fő részére megfelelő ellátást (élelem + víz) és szállást biztosítson (hazafelé meneteléskor)

Katonai  szemszögből nézve a kérdést, mérhetetlen  “nagyvonalúsággal” kezeli  ezt az eljárását Király Béla, de  a YAD VASHEM bizottság is (mondhatnám úgy is, hogy naiv vagy bárgyú módon), mert azt még egy  kéthetes kiskatona is tudja, hogy a szemlélő elöljárónak nincsen joga  az adott alegység, egység vagy magasabb egység ügyeibe beavatkozni és  közvetlenül intézkedni, hanem  csak az érintett parancsnok  útján (közvetítésével). Király  “bölcsen” hallgat arról, hogy ki volt  a század (?) parancsnoka,  és miért nem azt vonta felelősségre, ha  hiányosságokat tapasztalt a helyszínen, hiszen a századparancsnok  feltehetőleg  több és jobb helyi ismeretekkel rendelkezett, mint a Budapestről lelátogató vezérkari százados.

Király arról is hallgatott, hogy mit tett a századparancsnok  az alegység hazajuttatása tárgyában, mert egy  “x” verziós előadásában azt  nyilatkozta, hogy hazamenetelük során a partizánok fogságába kerültek,  az ő személyét is beleértve, de ezzel le is zárta a  tájékoztatást, pedig  ezzel kezdődött  volna  a történet legizgalmasabb folytatása, miszerint a partizánok mit tettek a századdal, Király Bélával és az anonim századparancsnokkal, nem beszélve a szakaszparancsnokokról?

Kizárt dolog, hogy a  partizánok  engedték őket  tovább  sétálgatni és a tiszteket futni hagyták volna,  de ezt a kérdést senki sem  vizsgálta a kitüntetés  kiutalásakor.

Annak ellenére, hogy Király állítását 2-3 munkaszolgálatos (a  200 – 400 főből) is tanúsította, mégis  megkérdőjelezhető a Yad Vashem Bizottság  döntése, mert a tanúk csak arról beszéltek, hogy Király százados rendesen viselkedett velük szemben. Talán a Bizottságnak fel sem tűnt, hogy az egyik tanú azt  igazolta, hogy Sztanyiszlauból tértek haza, Király viszont azt állította, hogy Proskurowban volt a „század” … Az már – talán – említést sem érdemel, hogy két tanú Király „földije” volt és testvérekről volt szó!

Vagyis: a kitüntetés adományozásának jogossága „gyenge lábakon állt”! A Bizottság nagyon jószívű és nagyvonalú lehetett a döntés meghozatalakor, de az sem mellékes, hogy a kitüntetés odaítélésekor (1993-ban) Király Béla már vezérezredesi rendfokozatban volt és  országgyűlési képviselőként tevékenykedett az SZDSZ frakciójában.

ÖSSZEGEZVE: Király  többvariációs  hazugságaiból lehetetlen kibogozni az igazságot,  de az biztos, hogy ilyen mesékre csak “agyalágyult” (vagy teljesen tájékozatlan és maximálisan elfogult bizottság ad kitüntetést). Király  megint  “lapot húzott”  19-re, és  (mint mindig), be jött neki a “tökalsó”.

Most is bejött a nyerő lap, mert borítékolni lehetett, hogy dísztemetéssel búcsúztatják  történelmünk legnagyobb, legszerencsésebb hazudozóját, árulóját,  dezertőrét  és kaméleonját, aki a fél világot az orránál fogva vezette, beleértve Király ravatalánál  búcsúbeszédet tartó Bajnai Gordon, Szekeres Imre és Mandúr László elvtársakat,  a Gyurcsány banda törzs-hazudozóit (vagy  törzs-cinkosait), aki  stílusosan: hazug szavakkal  fűszerezett nekrológjaikkal búcsúztak a hazugság  királyától. Vagyis:  a nagy hazudozót  olyan  hazudozók búcsúztatták, akik  érzelmileg is közel állnak az elhunythoz, nem csupán  protokolláris  feladatot teljesítettek…

II.
MIÉRT NEM KAPOTT YAD VASHEM KITÜNTETÉST FEHÉR LAJOS,  A LEGENDÁS „PACAL”?

Fehér Lajos (Budapest, 1926. 05. 12.) ifjúsága kenyérgyárban, pékségekben, és a ring kötelei közt telt el, miközben a Mária Valéria lakótelepről járt munkahelyére, valamint az ökölvívó edzésekre, illetve versenyekre. A PACAL becenevet azért kapta, mert éveken át egy kis lábasban vitte tízóraira, ebédre és uzsonnára az akkori idők legolcsóbb táplálékának számító ennivalót, mivel  (utólagos) állítása szerint, ki nem állhatta a libamájat és a kaviárt…A CSIKÁGÓ HŐSE becenevet viszont azzal  érdemelte ki, hogy 1944-ben a Budapest, VII. kerületi egykori István út 12. sz. alatti Kleisz János sütőmester cégénél dolgozott, és RENDSZERESEN juttatott kenyeret az üldözötteknek (kenyérjeggyel nem rendelkező menekülteknek), valamint a gettóba zárt zsidóknak.  Tette ezt abban az időszakban, amikor az életével játszott a németek és a nyilasok által üldözött zsidók vagy katonaszökevények megsegítéséért.

PACAL SPORTPÁLYÁJA

IFJÚSÁGI BAJNOK (1944),  A DUBLINI EB BRONZÉRMESE (1947), VÁLTÓSÚLYÚ MAGYAR BAJNOK (1951), NÉGYSZERES NEMZETKÖZI HADSEREG-BAJNOK, AZ EGYETLEN ÖKÖLVÍVÓ A VILÁGON, AKI HÁROM OLIMPIAI BAJNOKKAL  MÉRKŐZÖTT (CSIK TIBOR, TORMA II. GYULA, PAPP LÁSZLÓ), A MÖSZ ÜGYINTÉZŐJE.

EMLÉKEZŐK

Kleisz János özvegye 1985-ben szóban és írásban is elismerte, hogy tudomása volt Pacal tevékenységéről, de ő is a kitaszítottak pártján volt, és „hallgatásával” fedezte  Csikágó hősét.

Kariskó Tibor cipészmester 1987. április 13-án  írásba adta, hogy Pacal nem csak kenyeret, hanem lóhúst is juttatott a rászorulóknak, amit csak azok tudtak igazán értékelni, akik a szőnyegbombázások időszakában  (majd pedig  Budapest ostroma alatt) legfeljebb a húsjegyüket süthették meg a petróleumfőző lángján, ha  volt  petróleumuk. Pacal a bombázás vagy a tüzérségi tűz  áldozatául esett lovakat  szeletelte fel, és  egy  15-20 literes  vájdlingban cipelte a gettó kerítéséhez, valamint a  pincékben (óvóhelyeken) lévő idős  – magatehetetlen – emberekhez.

Arnold Antal szabómester (1987. februárjában) írásos igazolást adott arról, hogy ún. SAS behívóval a zsebében bujkált a budapesti VII. kerületi István út óvóhelyein (pincéiben) 1944-45-ben, és Pacal segítségével vészelte át a vészterhes időket.

Ramos Aviva izraeli lakos 1967. január 12-én levelet küldött a Magyar Izraeliták Országos Képviselete Irodája címére (Budapest, VII. Síp u. 12.), amelyben ecsetelte Fehér Lajos tevékenységét és többedmagával javasolta, hogy az igaz embereknek járó YAD VASHEM  kitüntetésben részesítsék.

Szántó Imre, a Ferencvárosi Torna Klub ökölvívó edzője 1987. február 21-én  írásos igazolást adott arról, hogy Fehér Lajost mindig türelmetlenül  várták a  edzőteremben, mert  a sütődéből hozott  pékárukkal  segítette, a fűtetlen  teremben,  „mezítláb” edző ökölvívókat.

A Munkaszolgálatosok Országos Egyesülete 1996. február 22-én  levélben kérte Joél Aron  urat, Izrael Állam Budapesti Nagykövetét, hogy a mellékelt dokumentumok alapján  terjessze fel Fehér Lajost a Yad Vashem kitüntetésre, mert a vészterhes korszakban számtalan zsidó  életének megmentője volt.

A MUSZOE levelére válasz nem érkezett…

Azóta már több cikk és e-mail jelent meg a MAZSIHISZ-nek és  a Yad Vashem  Bizottságnak címezve, de  mindketten mélységes  hallgatásba burkolóznak.

FEHÉR LAJOS /PACAL/ EMBERMENTŐ TEVÉKENYSÉGÉT ISMERŐK, ÉS A  YAD VASHEM  KITÜNTETÉS ODAÍTÉLÉSÉT TÁMOGATÓK JEGYZÉKE

1/ Salgó László főrabbi, 2/ Sárközi József előadóművész, 3/Sebes Gusztáv labdarúgó mesteredző, 4/ Barabás Mihály  artista művész, 5/ Szabados Márton boksz-tréner,  6/ Ádler Zsigmond boksz-tréner, 7/ Metlesz Mihály   nyugdíjas,  8/ Kálmán Györgyné,   9/ Harangi Imre olimpiai bajnok,   10/ Gábor Rezső MÖSZ. bíró,  11/ Bende István színház szervező, 12/ Szántó Imre boksz-edző, 13/ Bácsovics Dezsőné szőnyeges, 14/ Keller László (USA) főpénztáros, 15/ özv. Fehér Istvánné szőrmés, 16/ Sárosi Imre úszóedző,  17/ Fürzt Ferencné a pékmester leánya,  18/ László György  Magyar Rádió,  19/ Salgó György  esküvői tanú, 20/ Kariskó Tibor cipész, 21/ Kazimir Károly színházigazgató,  22/ Kertész Alíz  olimpiai bajnok, 23/ Rutka Ferenc festőművész,  24/ Paraczky Sándor ökölvívó, 25/ Bondi Miksa ökölvívó,  26/ Énekes Rózsi, 27/ Kőnig Miklós OTSH, 28/ Léner Péter színházi főrendező, 29/ Sermer György MÖSZ elnök, 30/ Unger László rendőr tiszt, 31/ Kővári László  klub-vezető, 32/ Hemz György cirkuszigazgató,  33/ Papp László   háromszoros olimpiai bajnok, 34/ Kabos László színművész, 35/ Borszéki Zoltán követségi dolgozó, 36/ Ösztreicher Emil labdarúgó vezető, 37/ Kárpáti Rudolf  többszörös olimpiai bajnok, 38/ Hoffman Gábor  boksz-intéző, 39/ Baron  László  ökölvívó,  40/ Arnold Antal szabómester, 41/ Fábián  Jenő kenyérgyár vezető,  42/ Mérei Vilmos kereskedő, 43/ Jeles Ferenc villanyszerelő, 44/ Albert Ferenc kultúrmunka-szervező, 45/  Fóti  András rendőrtiszt.

EPILÓGUS

Aligha vitatható, hogy 45 személy szava talán nyom annyit a latba, mint 2-3  személy (pontatlan vagy semmitmondó) tanúskodása.  PACAL is mondhatta volna az üldözötteknek, hogy gyűjtsenek pénzt, és vegyenek azon kenyeret vagy húst. Ő viszont  élete kockáztatásával  ingyen adta azt, amiért akkortájt az aranyat sem sajnálták az emberek.

TISZTELT MAZSIHISZ és YAD VASHEM BIZOTTSÁG! A Fair Play szabályait betartva, fordultunk Önökhöz , hallgatásuk azt jelenti számunkra, hogy igazunk van, Önök elfogultak, elhamarkodottan  döntenek, a diszkrimináció talaján állnak és  az udvariasság sem a  jellemző vonásuk!

Sokunkszámára Király(bizonyítottan) érdemtelenül kapott elismeréstÖnöktől,ugyanakkor  PACAL (csupa nagybetűkkel írva a sportolói becenevét)  IGAZ EMBER!         Dicsősséget hozott a magyar névnek, Magyarországnak.  Elesettek sokaságát támogatta, miközben maga is szűkös körülmények között élt: dolgozott, sportolt, tanult, az életét kockáztatta  másokért,-  és életfilozófiája  szerint: „ Jobban szeretett adni, mint kapni”. Sokat adott (bizonyítottan) a gettoba zárt zsidó honfitársainknak, de egy  köszönő szót  (választ) sem kapott azoktól, akik a hazug és szélhámos Király homlokát  babérkoszorúval  diszítették.

Önök  kiállították a bizonyítványt saját magukról és a Yad Vashem  kitüntetés értékéről is! Pótvizsgára sem mehetnek, mert Fehér Lajos (Pacal) ma már nem fogadna el Önöktől semmit (sem választ, sem magyarázkodást, sem elismerést)! No comment!

Eredeti dokumentumok alapján összeállította:
(Prof. Dr. Bokor Imre.)

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Előtérben a Boldogasszony – Áll a Székely Himnusz emlékmű Szegeden
Vass István: Üvöltőkórus vadászpuska kísérettel
Czakó István: Népirtás – avagy Libás-Egyforintos Gordon újabb próbálkozása
Close