KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Prof. Dr. Bokor Imre: DÍSZTEMETÉST KAP (?) TÖRTÉNELMÜNK LEGNAGYOBB, LEGÜGYESEBB, LEGSZERENCSÉSEBB SZÉLHÁMOSA?

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG  (MJB) POSTALÁDÁJA


DÍSZTEMETÉST KAP (?) TÖRTÉNELMÜNK  LEGNAGYOBB, LEGÜGYESEBB,  LEGSZERENCSÉSEBB  SZÉLHÁMOSA, KAPITÁLIS HAZUGJA, TÖBBSZÖRÖS DEZERTŐRJE, MINDEN HATALOM  KISZOLGÁLÓJA ÉS  CSERBENHAGYÓJA,  BAJTÁRSAIT  BITÓRA SEGÍTŐ KAMÉLEONJA

Áttekintve Király Béla  elhunyta alkalmából  megjelentetett nekrológokat, az a benyomás alakul ki az emberben, hogy a megemlékezők elsöprő többsége  vagy  teljesen elfogult, vagy semmit sem ismer  Király Béla  viselt dolgaiból.

A dokumentumokkal,  tanúkkal és  Király  (egy és ugyanazon  eseményről) több variációs nyilatkozataival bizonyítható, hogy Király  Béla  csupán határozott fellépésének,  lehengerlő hazugságainak,   hihetetlen szerencséjének, valamint a karrierjét egyengetőknek (cinkostársainak)  köszönheti,  hogy  – érdemtelenül – mindig feljebb kúszott a  ranglétrán és beosztásaiban.

Király  Béla  esküjét megszegve  Szálasi mellé állt 1944-ben,  önként jelentkezett Kőszeg védelmére, onnan dezertált a szovjetekhez és átadta nekik a Kőszeget védő zászlóalj okmányait, valamint  a Kőszeg körüli aknazár  telepítési vázlatát, amelyet Szilvási Lajos hadnagytól kért el.

Később azt állította, hogy Kőszeget akarta megmenteni a háborús pusztításoktól,  és 1600-2000  katonát vitt át 16 löveggel a szovjetekhez, és elérte, hogy Kőszegen egy lövés sem dördült el (Sic!).  A  zászlóalj (Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárában lévő) harci naplójából  viszont  kitűnik, hogy Kőszeget súlyos tüzérségi csapások érték,  bombázták is a várost  és a Kőszegről  Ausztria felé kitört zászlóalj 173 fős veszteséget szenvedett. Ez a veszteség Király „lelkén szárad”, mert igazolható, hogy dezertálása előtt néhány órával még harcra buzdította  a  zászlóalj tisztjeit, majd egy tiszttársától eltulajdonított  (ellopott) gépkocsival, harmadmagával, fehér zászlót kitűzve átment a szovjet csapatokhoz.

Király Béla 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba,  felvételét kérte a hadseregbe,  tüneményes gyorsasággal  (5-év leforgása alatt) őrnagyi, alezredesi, ezredesi  majd a tábornoki karba lépve,  vezérőrnagyi  rendfokozathoz jutott. Az utóbbi története jellemzi legjobban  Király morálját és szerencséjét,  mivel Sólyom László altábornagy, a vezérkar főnöke, egyben a Hadiakadémia  alapítója és parancsnoka,  megtagadta  a honvédelmi miniszter (Farkas Mihály) utasítását, hogy az 1950-es díszszemlén, mint a díszelgő alakulat parancsnoka adjon be jelentést  neki és a  társaságában lévő szovjet katonai főtanácsadónak. Sólyom László kijelentette, hogy  ő, mint vezérkari főnök nem hajlandó jelenteni egy szovjet tábornoknak, aki lehet   a katonai parádé  megtekintője, de nem szereplője! Farkas  azonnal intézkedett, hogy a tábornoki szabóságnál készítsenek egy öltönyt  Király Bélának, kineveztette vezérőrnaggyá és Király  teljesítette  minisztere kérését…

Ez is érdekelheti:  A NATO 25 évvel ezelőtt indította meg terrorbombázását Jugoszlávia ellen

Később az elől sem zárkózott el, hogy  Sólyom Lászlóra  és más tábornok kollégáira  (az ún. tábornoki per során)  dehonesztáló kijelentéseket tegyen a nagy nyilvánosság előtt.  Sólyom Lászlót és öt tábornokot valamint egy ezredest halálra ítéltek és   kivégeztek, a holttesteket pedig egy libalegeltető mező  szélén lévő árokparton „elkaparták”!  Királyt kinevezték Sólyom altábornagy megüresedett akadémiai parancsnoki székébe, sőt  megkapta a kivégzett Beleznay tábornok Csorna utcai lakását (a benne lévő ingatlanokkal együtt), és belefekhetett  a mártír tábornok megüresedett ágyába.

Egy nyilatkozatában  Király elismerte, hogy  teljesített Farkas kérését (a tábornokok besározására), és „semmilyen lelkiismeret furdalást nem érzett”(Sic!). Az már csak hab Király tortáján, hogy úton-útfélen azt hirdette, hogy ő volt a Zrínyi Akadémia jogelődjének számító Hadiakadémia  alapító parancsnoka. Ezt oly annyira elhitték neki, hogy  néhány évvel ezelőtt, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemen – egy  ünnepségen -, Királyt köszöntötték, mint az akadémia egykori alapító parancsnokát…

Király Béla  (tábornok társaihoz hasonlóan) 1952-ben  szintén  a koncepciós perek egyik áldozati alanyává vált,- első fokon halálra ítélték, másod fokon (két hét elteltével!) életfogytiglanra változtatták az ítéletet.  1956 szeptemberében szabadult,  október 14-én levelet írt Bata István honvédelmi miniszternek, ecsetelte, hogy: „börtönéveit derűs optimizmusban töltötte, angolul tanult és történelmi ismereteit bővítette, készen áll a szocializmus  további építésére” (Sic!).

Október 28-án este felajánlotta szolgálatait Nagy Imre miniszterelnöknek, kérte, hogy nevezzék ki a Nemzetőrség főparancsnokává, de Nagy Imre  ellenezte ilyen beosztás létesítését, elfogadta, hogy Király legyen a Nemzetőrség tiszteletbeli elnöke, majd  október 31-én kinevezte Királyt Budapest  katonai parancsnokává!

Király tehát jelenlegi  „ajnározóival ellentétben”,   október 23-28 között, kórházban volt, tehát nem harcolhatott a szovjetek ellen. November 4-től pedig  elhagyta a fővárost és katonáit (dezertált),  mint Budapest katonai parancsnoka,  és a Szabdság, illetve János hegyen át,  Nagykovácsit érintve,  Ausztriába szökött!

Király  1956. december 30-án érkezett az USA-a (New York-ba),  interjút adott a The Providence Jurnal  szerkesztőjének,  azt nyilatkozván, hogy  öt évig ült halálos  zárkában, október 28-án a forradalmárok szabadították ki a rabkórházból,  nyolc harckocsival és  400 emberével (Sic!)  áttört Buda felé a szovjetek gyűrűjén és  Nagykovácsin át Ausztriába távozott.  Király állítása szerint Nagykovácsinál egy légvédelmi tüzér osztály,  volt amelynek egy  ütegét vették birtokukba a nemzetőrök és  egy használható löveggel harcoltak a szovjetek ellen, akik tüzérséggel bekerítették őket, és  vadászbombázókkal bombázták az ütegeit.   Király minden egyes állítása hazugság! Egyetlenegy harckocsija sem volt (!),  három gépkocsival,  mintegy 40-45  nemzetőrrel hagyta el a fővárost,  majd Nagykovácsinál a nemzetőreinek  egy részét is  cserbenhagyta a beérkező  szovjet ezred láttán.  Nagykovácsinál  sem légvédelmi ezred, sem osztály nem volt soha!  Király  keverte a  szervezetek neveit,  és nem tudott különbséget tenni az üteg és a löveg között.   Egy kisebb  nemzetőr csoport rögtönítélő bírósága  (távollétében) halálra is ítélte Királyt!  Ezt az ítéletet „kiérdemelte” volna   Kőszeg és Budapest  elhagyása miatt is! Nagykovácsinál,- a szovjetek fogságába került  nemzetőrök (mintegy 15-17 fő) azt vallották, hogy Király  Ausztria felé távozott.  Távozása olyan gyors  volt, hogy a szovjet ezred  felderítő főnöke vezetésével kutatására indult  gépesített csoport „bottal üthette” Király nyomát.  Vagyis: Király itt sem harcolt a szovjetek ellen!

Ez is érdekelheti:  A NATO 25 évvel ezelőtt indította meg terrorbombázását Jugoszlávia ellen

Említést érdemel, hogy  Király  a későbbi években  „kreált” egy „Nagykovácsi csatát”, ahol  megütközött a szovjetekkel és megverte (megfutamította ) őket.  A kreációnak  több változata jelent meg  Király  előadásaiban, elsőkét a The Providence Jurnálnak  adott „meséje” volt a kiinduló „tétel”, de felbátorodva a hiszékenyek reagálásán:  „megnövelte” a Budapestről kivonuló erőit egy  biztosító zászlóaljnyi erővé, majd   ezreddé, végül pedig  több ezer fővé, akikkel „laza menetben” (Sic!) vonult Ausztriai felé.

Királyt elhalmozták kitüntetések tömegével, díszpolgári címekkel (hat USA  állam, illetve város díszpolgára),   elnöki vagy elnökségi tagsággal, professzori titulussal,  és külföldi utazásokkal, ahol bátran terjesztette  hadvezéri  történeteit az ámuló hallgatóság előtt   (Japán, India,  Tajvan,  Hongkong,  Fülöp-szigetek,  Thaiföld,  Malajzia, Szingapúr, Dél-Vietnam és „állomásokat”  érintve  gyűjtögette  hódolóit és  elismeréseinek sokaságát).

Meg kell jegyezni, hogy példátlanul gazdag kitüntetés-gyűjteményében találhatók: Horthytól, Mussolinitől, Hitlertől, SzálasitólGöncztől, Horntól, MádlitólMedgyessytől, Gyurcsánytól és másoktól kapottak;  Farkas neveztette ki tábornokká,  Göncz vezérezredessé, Nagy Imre  Budapest katonai parancsnokává,   katonai tanácsadója volt  Keletinek,   Orbánnak, Medgyessynek,  frakcióvezetője az SZDSZ-nek,  alelnöke a Parlament Honvédelmi Bizottságának, stb., stb.

Király 2008. augusztus 19-én (tolókocsiban) ellátogatott a kivégzett tábornokok sírjához,  bocsánatot nem kért a hozzátartozóktól, de kitüntetéseit mutogatva, azzal volt elfoglalva, hogy kerítsék elő neki az „amerikai katonai attasét”(Sic!), mert  sűrgősen beszélni akar vele.

Búcsúlevelében (vagy végrendeletében) azt kéri, hogy Nagy Imre mellé helyezzék örök nyugalomra,  a mellé a miniszterelnök mellé, akit ’56-ban magára hagytott, és  azt állította, hogy Nagy Imre megtiltotta neki, hogy a szovjetek ellen fellépjen, ezért távozott Budapestről.   Arra nem adott magyarázatot, hogy a tiltás ellenére miért bocsátkozott harcba Nagykovácsinál a szovjetekkel,  miért hagyta hogy a PESTI SRÁCOK és nemzetőrök  elvérezzenek  Budapesten, miközben ő  Szabadság hegyről és a János hegyről  szemlélte Budapestet, mert egy szemtanú állítása szerint  azért ment a János hegyre, mert   hivatásos katona létére  jól tudta, hogy a térség legmagasabb pontján kell elhelyezkedi (Sic!)…  Ehhez már semmit sem lehet hozzáfűzni, ha ezt egy őrvezető mondta volna, azon is mosolyogni kellene. Ez a következménye annak, ha valaki „ajándékba” vagy  „jószolgálati elismerésként” kapja a rendfokozatokat!

Ez is érdekelheti:  A NATO 25 évvel ezelőtt indította meg terrorbombázását Jugoszlávia ellen

Ha mégis megtörténik (az elkerülhetetlennek látszó) dísztemetés, akkor a  búcsúztató ne feledkezzen meg a kőszegi hősi halált halt katonákról,  a koncepciós perben  kivégzett tábornokokról és főtisztekről, Budapest szétlövéséről,  a PESTI SRÁCOKRÓL,  a Nagykovácsnál  elpusztult nemzetőrökről, mert  nélkülük nem lenne teljes  a „királyi” nekrológ.  MERT ELHUNYTAKRÓL VAGY JÓT,- VAGY SEMMIT,- VAGY CSAK AZ IGAZAT!

Azoknak pedig, akik most megengedhetetlennek és „halottgyalázásnak” tartanak hasonló   tartalmú  anyagok megjelentetését, azt kell üzennem, hogy  Király  Béla  sötét ügyeit eddig is „agyonhallgatták” a médiák, most  a dicsőítésén fáradoznak, a dísztemetéssel pedig  azokat  csúfolnák meg az ILLETÉKESEK, akik Király  viselt dolgai miatt immáron 64 vagy 53  éve porladnak az anyaföldben, senki sem vizsgálta a történteket. Királyt elhalmozták minden földi jóval,  mindent elfogadott  és soha nem kért bocsánatot senkitől. A kivégzett  Sólyom altábornagy lánya, Sólyom Ildikó kijelentette, hogy:   „Ez volt Király Béla  utolsó dezertálása”, „megúszta”, hogy még  életében   leleplezzék  szörnyű   bűneit.   Igazat  adok Sólyom Ildikónak,  Király  utolsó  dezertálását   pedig  (- Nagy Imre mellé -) a cinizmus, a képmutatás vagy az agybomlás  egyikének tartom,  Nagy Imre forogni fog a sírjában, ha  teljesítik Király kérését.

(Prof. Dr. Bokor Imre)

az MJB elnöke

(2009. július 16.)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

3 thoughts on “Prof. Dr. Bokor Imre: DÍSZTEMETÉST KAP (?) TÖRTÉNELMÜNK LEGNAGYOBB, LEGÜGYESEBB, LEGSZERENCSÉSEBB SZÉLHÁMOSA?

  1. Király Béla nem volt dezertör.
    Az utolsók egyike volt, aki telefonon beszélt Nagy Imrével november 4-én hajnalban, a szovjet invázió megindulásakor. Nem kért több jelentést Király Bélától a szovjet hadmozdulatokról, hanem elmondta híres rádióbeszédét. A beszéddel ellentétben csapataink – a Magyar Honvédség – nem álltak harcban, kivéve a magyar forradalmárokat, a nem reguláris erőket. Király Béla egy csapat nemzetőrrel, egyetemista felkelők csoportjaival Nagykovácsi felé vette útját. Visszaemlékezéseiben nagykovácsi csatáról ír, eszerint felvették a szovjetekkel a harcot. Ezt többen cáfolják. Király Béla viszont Malasenko szovjet altábornagyra hivatkozott, aki akkor a különleges hadtest vezérkari főnöke volt, és emlékirataiban igazolta a nagykovácsi csata megtörténtét. Király november végén lépte át a határt, ami harminchárom évi emigrációja kezdete lett.

  2. Nagy Imre sürgette Király Bélát, gyorsítsa meg az új karhatalom felállítását. Engem csodálattal töltött el felettesem energiája és szervezőtehetsége. Igazi vezérkari tisztként és hazafiként tevékenykedett. Célunk az volt, hogy rövid időn belül létrehozzunk egy ütőképes karhatalmi erőt, amely háttérbe tudja szorítani mindazokat, akik a normális élethez való visszatérést akadályoznák. A normális élet számunkra azt jelentette, hogy be kell fejezni a harcot, be kell indítani a termelést és létrehozni a bizalom szellemét a kormány és a lakosság között.
    November 4-re két hadosztály nemzetőrt vontunk össze Budapest területére. Ez az erő elegendő volt, hogy biztosítsa a normális élet megindulását a fővárosban. A felelőtlen vagy anarchista elemek száma elenyésző volt. Ha túlkapások történtek, ezek legnagyobb részét maguk a felkelők állították le, s lefegyverezték azok elkövetőit.
    Kopácsi Sándor: Életgogytigaln cimű memorájábol

  3. 1956 őszén szabadult.
    Innen érdekesen alakult az élete. A Honvéd Kórházba került, megműtötték, a forradalom ott érte, amikor is egy delegáció kereste meg a Deák térről, a rendőr-főkapitányságról október 29-én, hogy menjen oda, mert nemzetőrséget akarnak alakítani. Akkor már ott voltak a Corvin köziek, a Széna tériek és más jelentős forradalmi csoportok. Király Bélát megválasztották a Forradalmi Karhatalmi Bizottság elnökévé és a Nemzetőrség főparancsnokává. Egyes katonatörténészek azt állítják, hogy Király Béla sohasem volt a Nemzetőrség főparancsnoka. Ennek ellentmond az a tény, hogy ezt a döntést elfogadta a parlamentben Nagy Imre miniszterelnök a jelen lévő Tildy Zoltán és Vas Zoltán egyetértésével, az erről szóló hírt a rádió bemondta. A másik ténybeli állítást maga Kopácsi Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya, a Nemzetőrség parancsnokhelyettese igazolta egy interjúban, amit a Magyar Nemzetben adott nekem: „Október 31-én alakítottuk meg hivatalosan a Nemzetőrség Főparancsnokságát a Kilián laktanyában Maléter Pállal, Király Bélával és a felkelőcsapatokkal, Pongrátz Gergellyel, Angyal Pistával, Szabó bácsival és sorolhatnám tovább. Itt mindenki elfogadta a kormányprogramot és azt, hogy 1956 nemzeti felkelés és szabadságharc.”
    Magyar Hirlap, Stefak riportja
    http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=174036

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük