KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Pörzse Sándor: a jobbikos tagság ostoba!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

NIF: Mi meg azt mondjuk Pörzse Sanyónak, amit a Sárga Pólósok DR. WELLMANN GYÖRGY FŐBÍRÓ-nak üzentek.

Pörzse! Húzd ki a nyelvedet a Vona gló Gábor seggéből!

Nováknak meg: Hajrá Novák! Demokrácia és radikalizmus jól megférnek egymással!

Itt az ideje, hogy bevesd a kuruc.info-t magad mellett!!! Használjátok cikkünket a személyi kultusz lefaragásának módozatairól! Csupaszra kell vetkőztetni a királyt!

Novák párti JOBBIKOSOK!

-Gyertek át a NIF-re!

-Küldjetek információt a belháborúról!

Titeket támogatunk:

-A radikalizmust, a besimulás helyett!

-A magyar érdeket a PT érdekei helyett!

Pörzse Sándor szerint Vona Gábornak kell eldöntenie, hogy kivel szeretne együtt dolgozni, és kivel nem. Méghozzá gyakorlatilag azért, mert a Jobbik tagsága erre képtelen, mivel túl ostoba hozzá.


NIF: Vona gló Gábor döntött már. Olyan Jobbikot akar, amelyik „hasonszőrű az LMP-vel és az Együtt-tel”. Választási szövetséget kötött velük!!!


Hatalmas a helyezkedés a Jobbikban. A tét pedig az, hogy ki milyen párthatalmi pozíciót fog meg a 2018-as választás előtt.

Sikerül-e Vonának kiszorítani a Novák Előd fémjelezte vonalat, vagy végleg meggyengülnek pozíciói?

Mivel a tét elég nagy, így mindkét tábor jelentős erőket vet be.

Vona ugyanis elnöki vétóval kívánja kiütni a nyeregből a jelenlegi Jobbik-elnökség egy részét, amit Novákék nem hagynak annyiban.

A hatalmi harc gyakorlatilag két eltérő hatalomtechnikai megközelítés, a néppártosodás és a radikalizmus küzdelmére redukálódott le.

Míg az egyik tábor a vezető tévedhetetlenségével, addig a másik az alulról szerveződő demokráciával érvel.

Pörzse Sándor a Barikád legújabb számának főszerkesztői vezércikkében írta meg véleményét, és tette le voksát Vona Gábor mellett. Méghozzá nem is akárhogy!

 „Lehet, hogy durván hangzik, amit mondok, de a tagság egész egyszerűen nem tudja eldönteni, ki a jó alelnök. Azt az elnök tudja eldönteni. A tagság azt tudja eldönteni, hogy szűkebb környezetében ki a legkiválóbb közülük.” 

„Sőt, van egy olyan jelenség is (és aki volt Jobbik-kongresszuson, az ezt tudja), hogy aki nagyobbat és nagyobb hévvel mond, azt megválasztják alelnöknek. Elég egy kongresszuson beígérni, hogy visszafoglaljuk Erdélyt, betiltjuk a MAZSIHISZ-t, közös cellába kerül Orbán és Gyurcsány, elkobozzuk a Hitgyüli vagyonát, és máris kész az alelnökség. Az, hogy ennek semmi alapja, sőt ha akarná valaki, sem tudná végrehajtani, az a felhevült pillanatokban egyáltalán nem számít.” 

Ennyit arról, hogy hogyan is áll a Jobbikon belül a néppártosodás. Ennél azonban sokkal súlyosabb jelenség, hogy milyen szinten nézi le saját tagságukat a párt egyik vezető véleményformálója. Ugye, megint az a borzalmas tagság, Szabó Iván óta ismerjük ezt a fogalmat. Most eljött a Jobbikban is az emdéefedés ideje. Azok kezéből facsarják most ki a döntés lehetőségét, akiknek a hátán felkapaszkodtak.

Végül tehát pont olyanok lettek, mint akik ellen egykor létrejött a Jobbik.

forrás: spiler.blog.hu.  2016. április 29. Szerző: Edward Blake

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

12 thoughts on “Pörzse Sándor: a jobbikos tagság ostoba!

  1. „Lehet, hogy durván hangzik, amit mondok, de a tagság egész egyszerűen nem tudja eldönteni, ki a jó alelnök. Azt az elnök tudja eldönteni.
    Minek ide tagság? Ha csak az elnök tudja mi kell, akkor álljon csak a Jobbik az egy Vona Gáborból, ne érezze magát akadályoztatva. A tagság pedig alapíthat másik pártot is. Vona nélkül.

    1. Ha a tagság ostoba, akkor Vona és Pörzse alakítson egy okos tagságú pártot, melyben Vona az elnök és Pörzse a tagság!
      Erről eszembe jutott a klasszikus vicc:
      A bolondok házában 2 bolond elhatározza, hogy május elsejésdit játszanak. Döntésre jutnak, hogy az egyik viszi a zászlót, s a másik a nép, aki kórusban kiabál és oszlopban menetel. Aztán cserélnek.
      Ahogy ez lenni szokott, a zászló vivő nem akart cserélni, csak ment elöl és lobogtatta a zászlót. Újra kérte a nép, hogy cseréljenek, de az első bolond a zászlót nem akarta kiadni a kezéből. Tovább vonultak, amikor a zászlóvivő hatalmas seggbe rúgást kapott. Dühösen hátrafordul s rá kiáltott a népre. Ki volt ez?
      -Nem lehet tudni ebben a nagy tolongásban. -válaszolt egy hang a népből.

  2. Én elég sokáig dolgoztam Pörzsével. Mit várnak tőle, focista a lelkem, és az ilyen mentalitásúak az Orbán hátsóját tisztogatják.

  3. Csak úgy kérdezem Pörzse Sándort : Nem hasonló szövegekkel hódított a jobbik még 2010 előtt? Dehogynem!

  4. ” a jobbik is olyan mint a piac tér. Ott sem az igaz beszéd a lényeg,hanem a hangulatra keltésre játszanak.

  5. Pörzse Sándor 2010-ben csaknem elküldött engem melegebb éghajlatra, amikor (többek közt) azt a kérdést mertem neki feltenni, hogy ő, mint a Magyar Gárda egyik alapító tagja, mért nem volt ott egy szintén Magyar Gárda alapító tagjának a temetésén. Válasza lényegében az volt, hogy ehhez semmi közöm; ilyen kérdéseket akkor se tegyek fel neki, ha netán Jobbik szavazó vagyok; mert ez se jogosít fel engem erre. A továbbiakban kérte, hogy ne zavarjam.
    Ilyen volt az egyik jobbikos országgyűlési képviselő már a parlamentbe kerülésük első évében. Ez egy macskajancsi, aki széles gábor által vezetett ECHO Tv egyik munkatársa, műsorszerkesztője volt korábban.
    Mivel levéltitkot nem ajánlatos felfedni, így alább csak az én válaszlevelemet teszem itt közzé, melyből sok érdekes dologra fény kerül.
    Íme a levelem:
    Tisztelt Képviselő Úr!
    Kérem tisztelettel, engedje meg, hogy néhány gondolatot fűzzek az Ön nem éppen udvarias, nem kimondottan kapcsolatápoló válaszleveléhez.
    Mindenekelőtt nagyon fontosnak tartanám teljesen egyértelművé tenni, hogy Ön van miértünk, 800 ezer ismeretlen választópolgárért, nem pedig fordítva! Ebből az alapállásból kiindulva vettem a bátorságot, hogy sokat szenvedett hazánk felemelkedésére hivatott mozgalomnak és politikai pártnak egyik parlamenti képviselőjét (jelen esetben Önt) jobbító szándékkal bíráljam. Tettem ezt saját drága időmből, teljesen önzetlenül, szívem minden melegével és szeretetével.
    Én ugyanis nem vagyok jól fizetett országgyűlési képviselő, nem voltam újságíró, nem voltam jól fizetett TV-s műsorvezető; nem szolgáltam egyetlen percig se hazánk közismert ellenségeit! Ehelyett sokkal inkább vállaltam volna az éhkoppot!
    Tehát én egy senki vagyok! Ennek ellenére mégis nagyon sokan adnak a véleményemre, és kíváncsian várják körleveleimet, melyekben a Jobbik jó hírét gyakran nem egészen megalapozottan keltem s viszem tovább.
    Képzelje el, én, a SENKI is! — kapok naponta közel 100 levelet! Ezeket ha mind nem is olvasom el, de mindegyikbe beleolvasok; a nekem szóló leveleket kivétel nélkül mind megválaszolom, és persze mindenből levonom a tanulságot. Talán ennek is betudható, hogyha bármiről véleményt mondok, azt előtte jól átgondolom, ha kell, a tények, történések után nézek, így nemigen mondok hülyeségeket.
    Hál’ Istennek gyalázkodó levelet nagyon ritkán kapok, de azokat is mind, végtelen türelemmel, nagyon udvariasan megválaszolom. Ha nem így tennék, akkor legfeljebb csak a saját renomémat rontanám, és így nem tartoznék senkinek számadással. És mégsem teszem, mert mindenkinek a véleményére kíváncsi vagyok, hiszen soha nem tudhatom azt, hogy ki fogja megmondani nekem a „frankót”!
    Az Ön leveléből sajnálattal azt a következtetést vontam le, hogy Ön egyike azoknak a Jobbikos országgyűlési képviselőknek, kik erősen kifogásolható nyilatkozataikkal, helytelen magatartásukkal, s cselekedeteikkel végső soron tönkre is tehetik ezt a pártot. Azt a PÁRTOT, amelyhez nagyon sokan óriási reményeket fűznek még. A Jobbik felelőssége: ezen belül ÖNÉ!!! — tehát óriási! Kizárólag a Jobbikon múlik, hogy szétszaggatott hazánk, ez az agyongyötört picinyke Magyarország feltámad-e! — avagy, szépen leereszkedik saját népe, nem utolsó sorban az Ön által is megásott sírjába.
    Az Ön helyében én nagyon, nagyon szépen megköszöntem volna a bizalmat, az őszinte kritikát, és magyarázatot adtam volna minden felvetett kérdésre. Ott, ahol meakulpázni kellett volna, ott semmi pénzért nem mulasztottam volna ezt el. Azt is nagyon nagyra értékeltem volna, hogy a kritika belülről jött, s nem kívülről! — telekürtölve ezzel a Jobbikkal ellenséges világot.
    Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy az Ön velem szemben tanúsított magatartását vajon hány képviselőtársa tartaná helyesnek! Mit szólna ehhez pl. Vona Gábor; mit szólna ehhez mondjuk Murányi Levente, Balczó Zoltán? Vagy mit szólna ehhez az a Morvai Krisztina, aki szerint mindnyájunknak küldetése van e világon!
    Tudja mit? Saját lelkiismerete megnyugtatásául küldje meg az említett uraknak és hölgynek norma kontrollra, és kérem, ne felejtsen el tájékoztatni engem az eredményről, hiszen nekem is pontosan tudnom kell azt, hogy kiknek keltem jó hírét, kikért vállalom azt, hogy hazánk esküdt ellenségeinek céltáblájává váljak akkor, amikor nyugdíjas éveimet élhetném biztonságban, jó anyagi, s egyéb kedvező körülmények között!
    Csak egyetlen egy kitételére válaszolok konkrétan: Igen én az Ön számára ismeretlen vagyok, de ugyanebben a minőségemben, az „ismeretlenség homályába burkolódzva” tettem ki a szívemet, lelkemet azért, hogy a Jobbik a parlamentbe bekerüljön! De Önnek nincsenek meg azok a nemes tulajdonságai, amelyekkel a haza ügyét híven, kellő alázattal, de mégis emelt fővel szolgálni tudná, önzetlenül. Nem akarok részletesen kitérni az Ön rendkívül otromba levelének minősítésére. De ha ebben a levelében foglaltakat Ön még mindig helyénvalónak tartja, akkor nekünk valóban nincs többé miről beszélnünk. Ennek megfelelően, az Ön kérésének eleget téve, őszinte kritikáimmal többé nem zaklatom: e-mail címét a címlistámról töröltem.
    Honfitársi üdvözlettel:
    Vattay Szabolcs

  6. Nem vette senki sem észre, hogy Pörzsétől nem hangzott el a címben szereplő mondat? Legalábbis a kiszedett idézetek nem tartalmazzák. Gyanítom, a néphülyítő. összeugrasztó újságírásnak vagyunk itt az áldozatai. Az eljárás lényege: a tényleges állításhoz hozzálódítunk, alátámasztjuk valamilyen idézettel, ami közeli jelentéstartalommal bír és összeugrasztjuk a tagságot, hadd oszoljanak, széledjenek.
    Annak idején nem értettem egyet azzal, hogy Vona a Gárdát Orbán kérésére feladta. Ma már látszik, miért számított a Gárda zavaró tényezőnek Orbánék szemében, hiszen ők már akkor tudták, hogy a Kalergi terv megvalósítása küszöbön áll. Cél Európa nemzeteinek felhigítása, tönkretétele, a terror veszélyre hivatkozva az önállóságuk teljes felszámolása, egy jól hülyíthető és befolyásolható ember-massza megteremtése. Az is kétségbeejteő, mennyire nem veszik észre az emberek, hogy Orbán nagyon mást mond és nagyon mást tesz, Szavakban nagyon nemzeti – telve fülkeforradlami lendülettel – , s a tettekben mindig a nemzeti lét egy darabkája hal meg, ld devizahiteles ügy, Románia, Szerbia csatlakozása. TTIP titkos támogatása, oktatás, egészségügy, honvédelem aláásása, nemzeti ipar felszámolása, Zoltai pufajkás kormánytaggá emelése, stb.
    Amikor Vona kirúgta László Petrát az N1 tévétől egy ügyes újságírói hecc nyomán, akkor már azt mondtam magamban: Na ez is egy újabb megfelelési kényszeres politikus, Mint utólag kiderült, nem is volt igaza, mert Petra csak a rendőrt akarta segíteni, hogy a neki nem engedelmeskedő migráncs elé áll, aki valószínűleg a talaj egyenetlenségei miatt hamarabb felbukott, mint Petrát elérte volna. Egy jó vezető a saját embereit akkor is megvédi, ha hibáztak. Petra esetében még ez sem mondható el, hiszen a hatóság is több mint egy éve töri a buksiját, hogy lehetne mégis vétkesnek kihozni, de nem nagyon megy nekik sem.
    Pörzsének lehet, hogy igaza van, amit mond. De nem lehet nem észre venni, hogy Vona olyanoktól akar megválni. akik karakteresebbek voltak, megalkuvásra nem nagyon kaphatók, akár konfrontációt is vállaltak.
    De meg lehet próbálni Vona fejével is gondolkodni. A nemzet megmentése csak az eddig regnáló társaság teljes menesztésével volna megvalósítható, de a tv, rádió, újságok annyira uralják az agyakat, hogy csak arra van esély, hogy a nemzet-felszámolók folytatják. Ezt írta Orbán is arcátlanul az egy szavas programjában: Folytatjuk… Lehetne határozottabb, kevésbé megalkuvó módon politizálni, de ehhez nagyobb támogatás kellene, ami nincs. A taktikus harcmodor egyik eleme, hogy nem adok támadási felületet. Egy keményebb kiállás heves médiatűzbe kerül, és a kevés megszólalási lehetőséggel védekezésre sem sok a lehetőség. Esetleg meg lehetne próbálni konformista módon győzni és nem konformista módon folytatni?
    Egy biztos: ha a nemzet élni akar, gyökeresen szakítani kell azzal, ami eddig volt. Mennyire fog nőni ennek az esélye egy szétesett Jobbik mellett?

    1. Péter!
      Te nem vettél észre vmit:
      -A cimben nincs idézöjel!
      -A cim Pörzse véleményének összegzése!
      -A cikket cimestöl együtt a NIF atvette; forras megadva alul! En elolvastam a link linkjeit is!!! Te nem???
      -Hogy Vona egy jellemtelen alak, azt tudjuk mar 2009-tol
      -Vona a jellemtelenségét igazolta többször: Garda lemosva, Betyarsereg lemosva, ja és van egy „öngyilkossag” is a szamlajan, mikor Gyöngyöspatan konkurrens polmesjelöltet allitott, mert neki nem volt jo az idegenlégios Esze Tamas, aki ott rendet csinalt volna. „Holtan találták Eszes Tamást, a Véderő elnevezésű szervezet vezetőjét” -MTI.
      -Esze Tamas esete ota az én szememben Vona egy közvetett gyilkos! Undorodom töle, még a nevétöl is!!!

      1. Megosztó szándék vagy sommázat. Lehet rajta vitatkozni, de nem érdemes. A lényeg a hozzászólásod második részében van, ami ezeket a kérdéseket veti fel: Tekinthető-e Vona egy nemzeti párt legalkalmasabb vezetőjének, amelyik győz és a nemzetet visszahelyezi jogaiba? Nincs köztük Vonánál különb?

  7. Emlékeznek még a „Nagy Francia Forradalomra”?
    Mindig volt és van és lesznek is igazhítűbbek az igazhitűeknél, forradalmibbak a forradalmiaknál, sőt!
    És így megy ez, és ment mindig is a történelem folyamán.
    Akik ma olyan forradalmiak, azok holnapra már a még forradalmiabbak és igazhitűebbek, és nemzetibbek szemében aljas árulók lesznek.
    Szomorú, de ez a politika anatómiája. Hazugabbnál hazugabban előadott hazugságok.
    Nem véletlen, hogy az emberek ma undorodnak a politikai pártoktól és politikusoktól.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük