Plágiumbotrány?

Magyarország még ma is következmények nélküli ország. Hála a hamis rendszerváltásnak olyan erkölcsi fertőben élünk, ahol a csalás meg van engedve a bankoknak, a hazugságoknak semmi féle komoly következménye nincs a politikusok vonatkozásában, a körbetartozás szinte természetes jelenségként működik a gazdaságban, s olvashatunk cikkeket arról, hogy minden tizedik nyelvvizsgát igazoló bizonyítvány hamisítvány.

Mindez szinte teljesen természetes az Országgyűlésben ücsörgő és komoly fizetéseket felgomboló „képviselők” számára, hiszen ők is részei a rendszernek, ők is fogaskerekévé váltak ennek a velejéig romlott és hamis, magyar valóságnak.

Lehet persze azt állítani, hogy egyes pártok nem érintettek ebben, de az egyre fokozódó túlszabályozás hihetetlen butasága ellen még senki nem lépett fel, a jogok és kötelezettségek arányosságát nem képviseli senki a „tisztelt házban”, amit sajnos már régóta nem lehet ezzel a jelzővel illetni! A hazugságállam és a hazug demokrácia színháza közben folyamatosan működik. S a pártok magukra vették a megfelelő jelmezt és a számukra megírt forgatókönyvet, ha nem is tudatosan, de tudattalanul váltak bio-díszletté, ebben a tragikus XXI. századi tragikomédiában.

Nézzük először az egyik kormánypárt legutóbbi nyilatkozatát.

„A Kereszténydemokrata Néppárt reményei szerint végre pontot tett a politikai támadások végére a Schmitt Pál államfő kisdoktorija ügyében a független és szakmai testület által lefolytatott és a hibákat feltáró eljárás. A bizottság jelentése szerint formailag megfelelt a Testnevelési Egyetem doktori eljárása Schmitt Pál kisdoktorijának értékelésekor.

A testület ugyanakkor megállapította: az egyetem szakmai hibát követett el, amikor a szövegazonosságokat nem tárta fel időben…(?)

A tényfeltáró bizottság jelentése szerint hiányosságokkal ugyan, de formailag megfelelt a Testnevelési Egyetem doktori eljárása Schmitt Pál kisdoktorijának értékelésekor.”

A végeredmény tehát az, hogy a nem létező köztársaságunk, s annak egy doktorátust „megszerző” elnöke is fel van mentve, mert az erkölcs nem számít csak akkor, ha az kedvez a hatalomban lévő pártoknak, személyeknek.

Én januárban még más véleményen voltam, hiszen még petíciót is készítettem az államfőnek, elismervén azt, hogy bár a köztársasági államforma soha semmi jót nem hozott a magyarságnak, de most nem az a legfontosabb alapkérdés, hogy ezt tárgyalgassuk, hiszen egy új és erőteljes „Pozsonyi csata” bontakozik ki előttünk, ahol az EU ismét le kíván bennünket tarolni. (Emlékeztetőül csak annyit, hogy Őshazába visszatérő Árpád nagyfejedelem népe, s a velük örömmel egyesült ős-honos és nyelvazonos lakosság ellen, 907.július 3-án az egyesült európai hadsereg támadást indított. Ludovikus Rex Germaniae elrendelte, hogy: „..a magyarok kiírtassanak„ Akkor a hon-visszafoglalók legyőzték a nagy túlerőben lévő egyesült sereget, de még egy magas erkölcsi szinten élő, bátor és kulturális, hadtechnikai szinten kiváló vezetés, valamint egységes nemzet vette fel a harcot a korszak EU-jával.) Ma pedig egy ócska, nemzetrontó áldemokráciát és önérdeket védő, sőt naponta gyakorló elit kezében van az ország, akik zsarolhatóak, tehetségtelenek és balgák. Nem véletlen tehát, hogy a bankárkaszt 1982 óta folyamatosan építi ki a hazánk megszállásának újabb és újabb stációit, s nem véletlen, hogy csak szavakban küzd az elit a nemzetért és a többszörösen vesztes magyar társadalomért.(lásd: devizahitelesek átverése)

Képesek leszünk-e egy újabb csatára az egyesült Európával akkor, amikor az államfő önként nem képes önkritikát gyakorolni és nem képes vagy erős kézzel, s a „rablóból lesz a legjobb pandúr” módszerével véget vetni ennek az aljas és erkölcstelen pártszínháznak, vagy lemondani végre.

Ugyanis addig, amíg a politikai pártszínház ezzel a cirkusszal tereli el a társadalom figyelmét a legfontosabb kérdésekről – pl. a bankok csalóan profitmaximalizáló tevékenységének trükkjeiről –, addig nem tudunk még kis csatát sem megnyerni az EU gyarmatosító szándékaival szemben. Amíg nem lesz erkölcsi megújhodás, addig vesztesek maradunk!

A kapcsolatrendszerre épülő, vagy a szellemi tolvajlás eddig azért nem nagyon számított, mert a társadalom sem akarta átvilágítani a saját választottjait, hiszen elhitte, hogy szabadon választott a felkínált portékából. Ám 22 évvel a hamis rendszerváltás után, már vannak a népnek is tapasztalatai a pártszínházak működéséről. ( Pl. Kóka doktor alaposan meggazdagodott, mint egy informatikai cég tulajdonos-vezérigazgatója, de rongálta hazánkat ahol csak tudta miniszterként) Persze sorolhatnám a neveket szinte a végtelenségig, mert szinte minden politikai szereplő jelentősen megnövelte vagyonát. Ezt azonban csak érintőlegesen ítéli el a közbeszéd, hiszen azt, éppen az érintettek és az őket „finanszírozó” háttérhatalom alakítja, s nem a társadalmi tudat. Ha azonban véletlenül valaki el is ítéli a gazdasági vagy szellemi tolvajlást, az sajnos szintén csak a pártpolitikai színház újabb előadása és nem a valóságos intézkedés sorozat az ügy megoldása érdekében! Most, hogy Schmitt Pál doktori disszertációját vizsgáló bizottság megállapította, hogy a kisdoktoriját valójában más szerzők írták. S a neves sportember, a Kádár korszak szállodaigazgatója, valójában csak összeollózta az említett művet, az ember abban reménykedik, hogy végre elkezdődik az erkölcsi forradalom. S, lassan 6 évvel 2006 ősze után most, végre lemondanak azok, akik formai és tartalmi szabálytalanságokkal és nemtelen eszközökkel tettek szert vagyonra, doktori címre. Lemondanak, vagy megemberelik magukat és felismerve a világtörténelmi helyzetet szembeszállnak a globalista rémmel, hogy megmentsék a hazát!

(nem vagyok naiv, s tudom, hogy mindehhez olyan hatalmas társadalmi nyomásra lenne szükség, mint 1956-ban. De bármikor elszakadhat a cérna Görögországban, de még nyugaton is.)

A legmeglepőbb számomra az volt, hogy a doktori eljárás hivatalos dokumentációjában nem lelhető fel sem a doktori szigorlati vizsgáról szóló jegyzőkönyv, sem az írásos témavázlat, sem a doktori értekezést vizsgáló bizottság üléséről szóló jegyzőkönyv, ám a dokumentáció a bizottság szerint így is megfelel „a korabeli szokásoknak”!(?) Sőt a dolgozat „szakszerűtlen” forrásmegjelölésére is a bírálóknak kellett volna felhívniuk a szakdolgozat készítőnek a figyelmét.(magyarul a felelősség át van hárítva!) De nem felelt meg az írás a forrásmunkák megjelölését előíró szabályoknak sem, s így a 21-ből 5 megjelölt mű egyszerűen beazonosíthatatlan! Schmitt Pál sehol sem használta a forrásmunkára vonatkozó közvetlen utalást: így nem használt sem idézőjeleket, sem szövegközi szerzőnév megadását, sem lábjegyzetet. Igaz, az értekezés végén egy ún. irodalomjegyzékben feltüntette a felhasznált művek egy részét, de a jelentés szerint ennek a kisdoktori értekezésnek 180 oldala – a mi a mű közel 80 százaléka –, részleges megegyezést mutat a bolgár Georgiev munkájával.

A bizottság legfontosabb megállapítása azonban az, hogy a dolgozat 34. oldalától 50. oldaláig teljes mértékben megegyezik Klaus Heinemann Sport, the third Millenium című művének részletével. Sőt a mellékletben szereplő 1.- 2. számú diagram tökéletesen megegyezik a bolgár Georgiev művében is fellelhető diagrammal, de megegyeznek a többi közölt táblázatok is.(?) Erre mondják Pestiesen, hogy: durva!

Van azonban ennél durvább is, hiszen amint olvashatjuk a Tényfeltáró Bizottság jelentésében: A „szerző” azt hihette, hogy megfelel az elvárásoknak. S valóban, ezzel megfelelt a kommunista elvárásoknak.

Szomorúan állapítom meg, hogy a 215 oldalas anyagból legfeljebb 12 oldal maradt, vagyis a szöveg 94,6 százaléka más munkák átvétele. No de nézzünk más eseteket a magyar pártpolitikai színpad szereplői közül:

A pofátlanság csimborasszóját jelentő „na és?” Horn Gyulája, még 1977-ben kandidátusi disszertációt írt és védett meg, de sajnos ma ezt a ragyogó művet nem olvashatjuk, mert a mű érdekes módon „zárolt anyag”, s így nem is kutatható. Az írást sokáig az MTA kézirattára őrizte, de azután sehol nem tudtak róla semmit. Állítólag a (TMB) Tudományos Minősítő Bizottság 1994-ben bekérte a célból, hogy megvizsgálja: indokolt-e még az anyag zárolásának további fenntartása. Később az adatvédelmi biztos is vizsgálta a titkossá minősítés okát, de a „Jugoszláv gazdasági rendszer elemzése” című disszertáció valahogy mégsem került nyilvánosság elé. Talán nem is volt más célja az anyagnak, mint az, hogy „pufajkásunk” a közgazdaság-tudományok kandidátusa tudományos fokozatát megszerezze, s így némileg a tudósember látszatát keltse, s egyúttal a dicstelen 1956-os szereplését is eltakarja egy jóhangzású címmel. Az Akadémia Doktori Tanácsának elnöke nyilatkozta régebben, hogy az MTA irattárában nem találták meg azt a szakbizottsági határozatot, amely a dolgozat védésének és őrzésének zárt kezelését rendelte volna el, sőt a maga a disszertáció sem lett minősítve. Az adatvédelmi biztos szerint Horn Gyula 1977-es kandidátusi disszertációja nem lehet zárolt anyag: ezért kutathatóvá kellene tenni!(várom a lehetőségét!)

Horn Gyula 1997-ben azt nyilatkozta: disszertációját ma is vállalja, s MTA Doktori Tanácsa a tudta nélkül zároltatta a dokumentumot, hiszen annak idején csak azért szerveztek zártkörű védést neki, mert a jugoszláv gazdaságpolitikával foglalkozott a tanulmány, s az akkor, állami érdekeket sérthetett. Csak azt nem értem, ha a jugoszláv gazdasági modellről ír valaki, akkor miért nem arra felé vezette az ország szekerét, s miért vitte hazánkat a legszélsőségesebben neoliberális bankárkaszt uralma alá? Miért erőltette a privatizációt, deregulációt, liberalizációt? Nem átlátszó ez egy kicsit, hiszen a jugoszláv modell teljesen az önkormányzati köztulajdon talaján állt?

Az erkölcsi megújhodáshoz azonban éppen arra lenne szükség, hogy a közszereplő vagy nyíltan vállalja egykori önmagát. S nyíltan valljon arról, ami dolgozata kapcsán történt egykor, vagy ha ezt nem teszi, akkor álljon fel és ne járassa le az egyébként is erősen illegitim állam intézményrendszerét. Sajnos kevés az olyan szellemiségű és jellemű ember, mint Ángyán József – aki nem tudván vállalásait megfelelően teljesíteni – ezért mozgásterét nem hagyta tovább szűkíteni, s inkább lemondott a posztjáról. Neki tehát nem kellett „megbukni” plágium, vagy más erkölcsi kérdésben, mert van tartása és lelkiismerete. Következtetésképpen: magyar lelkialkatú ember.

Hiszen nem azt mondom én amit az LMP is szajkóz, hogy azonnal mondjon leSchmitt Pál államfő. Hanem azt követelem, hogy vagy nőjön fel gyorsan Horthy Miklós szintjére, vagy vegye észre legalább azt, hogy a bankárkaszt kiszolgálása nem mehet tovább. Hiszen egy erkölcstelen világban már az is lehet nagyszerű eredmény, ha valaki szembenéz a múltbeli hibájával, megköveti a népet és onnan kezdve hűséggel szolgálja a többszörösen kirabolt veszteseket, egészen a haláláig.(s a magyar nemzet vérzivataros történelmében voltak is erre példák szép számmal!)

Természetesen nem szavakkal – mert azzal már tele van a padlás – hanem tettekkel kellene végre megmutatni a nemzet iránti hűséget, s ehhez a január 17-i petíciónk alapot is adott! Tessenek nyugodtan újra olvasni a petíciót, s lehet elgondolkodni azon, hogy amíg az erkölcstelenség „kaszál” Magyarországon, addig százezrek válnak hajléktalanná, mert nyakunkon a bankárkaszt és az állam által ránk szabadított humanitárius katasztrófa. Hogyan is léptek fel ez ellen az izlandiak, majd a görögök? Ideje van a cselekvésnek! Mert a Fidesz talán nem lövetne a tömegre, mint a szemkilövető Gyurcsányék, de a bankok által becsapott magyarok százezreit nem fogja megmenteni az utcára kerüléstől csak akkor, ha a társadalom valóban összefog! Ahogy tette ezt 1956 őszén, s elutasítja a pénzügyi megszállás bankárkaszti uralmát, bátran és kitartóan. Komoly utcai tüntetésekre hivatkozva a kormány és az államfő is bátrabban tenne lépéseket a megszállók ellen. Nemzettársainkért és a hazáért pedig, minden magyar embernek sikerrel lehet áldozatokat hozni, ahogy az izlandiak is elérték a pénzügyi megszállástól való megszabadulást!.

Dr. Bene Gábor S.

 Nemzeti InternetFigyelő