PINTÉRISZTÁN – Orbán Viktornak

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

Azt gondolom nem túlzok, amikor azt állítom, hogy országos megdöbbenést okozott az Ön által a belügyminiszteri posztra várományosnak nevezett Pintér Sándor minapi kijelentése.

Alább a csillagvonal alatti cikkben idézem figyelmébe, hogy miniszterjelöltje nincs meggyőződve a 2006. szeptember 17-e és október 23-a között történt sorozatos és védhetetlen rendőri brutalitás törvénytelenségéről. Nem csoda, hiszen közvetlen üzleti kapcsolat fűzte Gergényi Péterhez, aki abban az időben a BRFK élén teljesített a hatalom által kézivezérelt szolgálatot. A fogcsikorgató főpolgármestertől ezért hamarosan meg is kapta a nyilvánosság előtt élő egyenesben valótlanságot hangoztató főtiszt a kitüntetést. Skandalum!

Holló a hollónak? Persze, bármi áron!

Mondanom kell, talán ezt még lehet, mielőtt a jelöltje hatalomba kerül, hogy ez az ember a magyarok döntő többségének szemében lehetetlenné tette saját magát. Személyének jelölése erre a fontos beosztásra erősen megkérdőjelezhetővé degradálódott.
Csupán emlékeztetem Önt, Dr. Orbán Viktor, hogy 2006. október 23-án, ötszázezer magyar emberen tett erőszakot az a kommunista gyökerű hatalom, ami képtelen volt elviselni a nép jogos felháborodását, hallván az MSzP frakcióülésén Gyurcsány Ferenc által elmondott beszédét.

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

Egy kérdést kénytelen vagyok feltenni Önnek, és jelöltjeinek, kivéve Pintér Sándort.
Mitől félnek? Tessék kimondani az igazat!
Ugyanis egy ilyen kijelentés nyomán ennek az embernek, bármilyen szakmai tudást tulajdonítanak személyének, igen csekély morális motíváció maradt a tarsolyában a magyar rendőrség vezetését elvállalni.

Tudom, mások is kifejezték tiltakozásukat ezt a kijelentést tapasztalva. Tudja, kedves Orbán Viktor, ez egy lelki gumibot ütés volt Pintér Sándortól. Ez az állítás nem tűr vitát, és ennek nyomán jelöltjének lecserélése pedig halasztást.

Igen, állítom, mint a helyszínen ártatlanul szenvedője, noha csupán a könnygáz aljas támadásának, hogy amit akkor a rendőrség művelt, minden résztvevő vezénylőjével az élen, az egyenlő a háborús bűncselekménnyel, ami mint tudjuk soha nem évül el.
Ehhez kéne végre igazodni! Ugyanis addig soha nem lesz megbékélés a magyar társadalomban, ameddig a puskás rendőrtől a vezénylő tiszteken át a tiszteket habzó szájjal vérengzésre uszító öszödi böszme rabszíjra nem fűzetik.

Tisztelt Dr. Orbán Viktor!

Ön előszeretettel kommunikálja a média megfelelő felületei felé, hogy a Nép az Önök kétharmada mellett tette le szavazatát. Túl azon, hogy ez számszerűen nem felel meg a valóságnak, igen, tartozik azzal a magyaroknak, hogy megvonja Pintér Sándortól a belügyminiszteri jelölést.
A számszerűségre visszatérve szükségesnek tartom leszögezni, hogy a választójogukkal élő magyar állampolgárok adtak a fidesznek kétharmadot, és véletlenül sem a választópolgárok összessége. Mondta is rögvest azon az éjjelen, hogy azért a többiek érdekét is igyekeznek majd szolgálni. Nemes gesztus egy ilyen extatikus eredmény után, ami egyébként a számszerű valóság mellett kitartva mindössze valahol az 52 és 53 százalék között táncol.

Továbbá emlékeztetni vagyok kénytelen Önt 2006. október 23. estéjére. Azon az estén az Ön ünnepi beszédének végén csak a siketek nem észlelték a rendőrségi helikopterek provokatív rárepülését a tömegre! Azon az estén csak a faorrúak nem érezték az Asztóriánál az aljas könnygáztámadás hatását! Azon az estén csak a vak nem látta a kerámia betétes gumilövedékek szikrázását a Brodway mozinál a Dohány utca sarkán a járdát szegélyező gránitlapok élén, miután a pánikba taszított tömeg előbb megtapasztalta a kardlapozó lovasrohamot. Akár a Majmok bolygólya című filmben történt volna, rabtartói úgyanúgy tereltették az ártatlan, és csapdába ejtett magyarokat. Vérlázítóan undorító jelenetsorok zajlottak azon az estén, amire soha nem lesz bocsánat. Érti? Soha.

S mint ki jól végezte dolgát, Ön beült a páncélozott szolgálati autóba, majd nagy sietve magára hagyta azt a tömeget, akikről pontosan tudta, hogy részben azért a névért mentek oda, aki hátha kimondja azt az egyetlen várt szót, hogy Utánam! Nem ezt tette!

Mivel dicsekszik akkor Ön egy látszólagos kétharmadot markolva, ami egyébként csupán a parlamenti patkó lefedettségét jelenti, s nem a magyarok összességének véleményét?
Mivel dicsekszik Ön akkor, amikor már a hivatalos lehetőségek megnyílása előtt úgy viselkedik pártjának minden tagja, mint akik máris törvényalkotói esküjükkel a hátuk mögött intézkedő képesek? Közben kinevez egy Pintér Sándort!

Csak találgatni merem, eléggé autentikusnak véli-e Ön is a Magyar Nemzet című napilap közlését ennek a személynek az idézett kijelentéséről, illetve a lap által hivatkozott HírTV közlését. Nem hagyhatnak tehát kétséget afelől, hogy gondolkodás nélkül a rendőrség ma is állományban lévő tiszti garnitúrája ma is megtenné ugyanazt, mint volt négy esztendeje.

Nem ragozom tovább. Nincs értelme.
Egy dolgot azonban szeretnék elmondani. Ez pedig úgy szól, hogy amennyiben ezután a profán elszólás után Pintér Sándor mégis megkapja Öntől a belügyminisztérium irányítását, attól a pillanattól ne számoljanak hitelességük tartós fenntartásával. Mondhatni azt azonnal elvesztik. Borítékolom, lesznek erők ebben az országban, akik ezt a világnak is tudomására adják.

Frencváros, 2010. május 5.

Lengyel Károly,
egy magyar választópolgár

Nemzeti InternetFigyelő