Őszinte vélemény a délvidéki politikáról
Egy délvidéki magyar fiatal gondolkodás módjára, véleményére szeretném felhívni a figyelmet. Jó látni, megtapasztalni, hogy egyre inkább felnő egy új generáció, akire jellemző a legnehezebb helyzetben is a hazaszeretet és a tenni akarás.
– Mit mondanál magadról az anyaországiaknak?
Szabó Attila vagyok Délvidékről, a délvidéki Péterrévéről, vagy, ahogy népies nevén mondják, „Peterlúról”. Ez egy kb. hatezer lélekszámú falucska, ami valamikor ennél jóval nagyobb volt. Sajnos, a mi fél falunk eltűnt, bár magyarságában ma is erős. Annak ellenére, hogy folyamatosak, és jelenleg is zajlanak a betelepítések, ettől függetlenül még megmaradt a magyar jellege. Mi azért dolgozunk, hogy ez így is maradjon a jövőben is. A falunak napjainkban kb. 70%-a magyar, ami 4000 magyart jelent.
– Milyen szervezetet képviselsz, ki hozta létre, és mik a céljaitok?
Nekünk a faluban van egy ifjúsági szervezetünk, ami falunkénti ifjúsági csoport. Igyekszünk azokat az embereket összegyűjteni, akik a faluért dolgozni, tenni akarnak, nem siránkoznak azon, hogy semmi sem jó a Délvidéken, és semmi sem jó ezen a világon. S képesek legalább néhány követ egymásra tenni, hogy elmondhassák, hogy építettek valamit, és tettek azért, hogy itt valami megváltozzon.
– Milyen idős ez a település?
Péterréve első írásos említése már a honfoglalás után 100 évre rá létezett. Már akkor, a latin nyelvű szövegben is úgy említik,„Péterfalva, Péterréve révvel a Tiszán”. Ez abból ered, azt tudni kell, hogy nálunk a faluban mai napig működik a rév. Ez az egyetlen olyan tiszai rév, amelyről ez elmondható a téli időszak kivételével, és mai napig kézzel húzzák. Acélsodrony van kifeszítve – ezt kézi erővel, kis fa botocskákkal, amit mi kukának hívunk, amin egy fél falu lyuk van, – és kézi erővel húzzuk át a kompot. Ezt máshol motorizálták, de nálunk a rév mindennap így működik.
– Hogyan látod a délvidéki magyarság helyzetét?
Jelenleg szomorú a helyzetünk. Tudni kell, hogy az 1910-es népszámláláshoz képest, a magyarság létszáma megfeleződött. Talán már annyian sem vagyunk. Az egykori félmillió délvidéki magyarból jóval kevesebb, mint kétszázötvenezren maradtunk, és folyamatosan fogyunk. Ehhez hozzátartozott Trianon, az első és második világháború, 50 év diktatúra, az 1944-es vérengzések, és a kilencvenes évektől a délszláv háború. Ezek közül egy sem tett jót a Délvidék magyarságának. Már az 1970-es években is volt egy nagy kivándorlási hullám, de ettől függetlenül, a 70-es évek végéig, pozitív volt a délvidéki magyarság népszaporulata. Azóta viszont folyamatosan csökken a magyarság. S bár nagyon örülünk, és nagyon hálásak vagyunk, hogy megkaptuk az egyszerűsített honosítás lehetőségét, és magyar állampolgárrá válhattunk, de azt azért tudni kell, hogy nagyon sokan ezt ugródeszkának használják, mert könnyebben jutnak ki nyugatra. Pont ez a baj, hogy a mai fiatalokban nincs kialakítva az a nemzeti elkötelezettség, az a gyökér, amellyel ezer módon és szállal kapcsolódnának be Délvidék ősi, magyar földjébe. Csak a nagy lomb van, az ősi történelmünk van meg, amit egy könnyű fuvallat is kifújhat innen. Sajnos ez a fuvallat nagyon sokszor Münchenig, Berlinig, Londonig röpíti ezeket a fiatalokat. Mi azért reméljük, hogy visszatérnek, de lássuk be, hogy nem azért mennek el, mert el szeretnék hagyni a hazájukat, a szülőföldjüket, hanem, mert nem szeretnének az otthonukban sem nyomorogni.
– Mi állíthatná meg ezt a tömeges elvándorlást?
Erről a kérdésről személyes teóriám van. Én úgy gondolom, hogy a délvidéki magyarságnak azért mai napig van valamennyi föld a kezében. Olyasmire gondolok, ami a dél-afrikai búrok esetében megvolt, akik a dél-afrikai vagyon nagy részét kezelik. Ez volna az egyik megoldás. Erős gazdasági helyzetbe kerülni. De a mi vidékükről teljesen eltűnt a magyar földesúr. A magyar mecenatúra. Ez annak köszönhető, hogy a titói rezsim kivégezte, elkobozta, elkonfiskálta a mi összes vagyonunkat. Ma nincs olyan, hogy magyar földesúr. Az összes délvidéki földterületet, állami gazdaságot szerb maffiózók vásárolták meg és fel, és alig találni olyan részt, ami néhány száz holdas magyar parasztoké lenne. Ennél nagyobb nem is nagyon akad. A több ezer hektáros birtokok mind valahonnan Boszniából, Horvátországból, Belgrádból jött szerb maffiózók kezében vannak. A szerb nagygazdák nélkül eltűnt a szerb mecenatúra is. Így nagyon nehéz előbbre haladni.
A nemesebb lehetőség az lenne, ha nem a politikusok hangos zsivajával, az asztalok verésével, és nem is a fegyverek ropogásával, hanem a bölcsők zajával kellene visszaszereznünk a Délvidéket. Hiszen nemcsak azé a föld, aki megműveli, azé is, aki teleszüli. Ez követendő példa lehetne, így működött ez Koszovóban is. Ez volna a mi főfeladatunk. De hát nehéz gyereket vállalni, bár lehetséges, olyan nehéz és rossz anyagi körülmények között, ami a Délvidéken van.
Megmondom őszintén, jelenleg csak a kőkemény elhatározás az, ami a magyarokat itt a Délvidékem megfogja. De ehhez bizony egy kőkemény hazaszeretet kell, aminek viszont fontos feltétele, hogy az emberek olyan neveltetést kapjanak. Az is nagyon fontos, hogy az emberek tudjanak a saját történelmükről. Nagyon fontos az, hogy élő kapcsolatunk legyen az anyaországi magyarsággal. S ez az, amivel az anyaország minket leginkább tud segíteni. Az, hogy élő kapcsolatot tartsanak fenn a délvidéki magyarsággal, ezáltal bennünket is megerősítve, és ezzel az ezer szállal, ezer gyökérrel hozzákötni a Délvidékhez. Ez lenne a legjobb és leghasználhatóbb megoldás az itteni magyarság számára.
– Említenél néhány történelmi tényt, amit illik ismerni?
A történelmi Délvidék a Petőfi-szindrómában szenvedők Mekkája, a végtelen alföld, és annak szülöttei szerves alkotói voltak a magyar történelemnek, és hirdetői a híres magyar szellemnek. Délvidéken látta meg a napvilágot Kosztolányi Dezső, akit a nagyapja tanított meg írni-olvasni. A nagyapa viszont személyesen ismerte Petőfi Sándort, akit Újfaluban léptetett elő Bem apó. Ott, azon a településen, ahol Weissmüller Johann is született, akit Tarzanként ismert meg a világ. A városka azonban mára összenőtt Temesvárral, ahol Klapka György is született. Őt a péterváradi születésű Jellasics bán kis híján legyőzött Tápióbicskénél, amennyiben nem érkezett volna segítségül, a szintén déli végekről származó Damjanich. A csatát pedig az óbecsei születésű Than Mór örökítette meg festményén, kinek a szülővárosában avatták fel a Gustave Eiffel által tervezett zsiliprendszert, amelyet Türr Istvánról neveztek el. Türr viszont Klapkával együtt alapította a Nagy Orient szabadkőműves nagypáholyt. Mindemellett a délvidéki 1848/49-es vértanúként tartjuk még számon Kiss Ernőt, kinek porai a bánsági Eleméren nyugszanak, a zombori születésű Schweidel Józsefet, és a törökbecsei birtokáról hadba induló Leiningen-Westerburg Károlyt.
A délvidéken kezdték el először magyarra fordítani a biblia szavait 1438-ban Kamancon. A délvidéki aracsi puszta templomban jegyezte le Pominóczky Fülöp az első ismert magyar dalszöveget és kottát. Délvidéken 16 évvel az újkori olimpiák előtt előolimpiát szervezett Palicson Vermes Lajos. Egy délvidéki angoltanár, Králik László alapította meg a magyar cserkészmozgalmat. Délvidéken született Törley József pezsgő gyáros, Herczeg Ferenc költőfejedelem, és Illy Ferenc a presszókávé feltalálója is. A sort még hosszan lehetne folytatni, de talán innen is érezhető, hogy a Délvidék miért is a magyar haza szerves része.
– A magyar kormány anyagilag is segíti a Délvidéket. Ez a politikusokhoz száll el, vagy valóban olyan segítség is, ami értelmes lehet.
Most van egy 50 milliárdos segítség, amit egy helyi politikai pártnak szántak. Azt pedig tudjuk, hogy a politikai pártok hogyan működnek. Főleg egy kampányban, amikor egy szerb országos kampány előtt kap ennyi milliárdot egy párt. Már korábban is kiszivárgott egy un.„mutyi lista”, ami alapján előre le volt könyvelve, és tudni lehetett, hogy kik nyernek majd ezekből a pénzekből. Az első kiírt pályázatokban már vannak olyan emberek, akik szerepeltek. Ez a pénz nagyon jó. Fantasztikus, hogy ezt kaptuk, nehéz erre rosszat mondani, nem is akarok. De azt tudni kell, hogy itt 6-8 ezer euróra lehet pályázni, amit néhány hónap alatt Németországban is meg lehet keresni. Viszont néhány hónap után is élni kell. Ez segítség, de a délvidéki magyarság itt tartására meddig lesz meg? Szerintem a kilencvenes években, amikor Szerbiában minden eladó volt, akkor lett volna igazán jó és eredményes. Akkor kellett volna adni. Így sajnos kicsit ez elkésett. Segítségnek jó. Több módon támogat jelenleg is a magyar kormány. Gondolok itt a Magyar Nemzeti Tanácsra, az Európai Kollégiumra, akár a beiskoláztatás programjaira, akár a Bethlen Gábor Alapnak a pályázataira. Rengeteg mód van, csak az a baj, hogy ezeknek a pályázati kiíróit és elbírálóit sokszor a politika nevezi ki. Sajnos bizony sokszor pofára adják a pénzeket, és nem az ügy alapján. Így azért nehéz helyezést elérni. Vannak tiltó listák itt a Délvidéken is.
– Kik kerülnek tiltó listára?
Azok, akik nem a mindenkori hatalommal szimpatizálnak, és vannak saját gondolataik. Ezek a gondolatok pedig nem mindig esnek egybe akár a mindenkori magyar vagy szerb nagypolitika akaratával. Sajnálom, hogy így van, de nyílt titok, hogy ez így működik.
– Jelenleg melyik magyar párt kap legtöbb támogatást a magyar kormánytól?
Egyértelműen a Vajdasági Magyar Szövetség és Párt.
– Fiatal ember létedre, hogyan látod, és hogyan látják az itteni fiatalok ez a párt úgy képviseli a magyar érdekeket ahogy az ifjúság elvárná tőle?
Ennek a pártnak rossz szokása, hogy az egész itteni magyarság nevében szokott nyilatkozni. Én viszont ezt csak a saját nevemben tudom megválaszolni. Ezeknek a politikájára a fiatalok nyílt választ adtak azzal, hogy tömegesen hagyják el a Délvidéket. Ennél pontosabb válasz nem kell. Ezzel mondják ki a véleményüket. Ez egyértelműen nem jó. Az előzőleg lezárult ciklusban már hatalmon volt ez a párt. Önkormányzati és tartományi és köztársasági szinten is. Az Európai Parlamentben is volt képviselőjük. Ha netán az amerikai elnököt is ők adták volna, minden szinten jelen lettek volna a világon. Ilyen pozíció mellett fogyott a délvidéki magyarság a legnagyobb mértékben, és mentek el legtöbben a szülőföldjükről. Egyszerűen ezt a pártot már nem lehet jobb pozícióba juttatni a szavazatainkkal, miközben a délvidéki magyarság fogy, az ő tanyáik viszont szépen épülnek, ezt meg kell hagyni.
– A VMSZ mennyire alkalmazkodik a szerb elvárásokhoz?
Szokták mondani, hogy a kisebbségi pártoknak mindig a többségi hatalmon lévőkhöz kell simulniuk. Én ezzel nem értek egyet. Hiszen ez valamilyen szinten erkölcsi kérdés. Az utóbbi néhány év is bebizonyította, hogy a koalíciós szerződés nagy részét nem tartották be a szerbek. Gondoljunk bele! Az 1944-es események kapcsán mai napig egyetlen tömeggyilkost sem neveztek meg. Itt nem voltak Képíró Sándor perek. Mai napig egyetlen tömegsírt sem tártak fel. Szerbiában nem kértek bocsánatot a magyarok ellen elkövetettekért. Ha belegondolunk, hogy a délvidéki magyarság fogy, a helyi magyarság teljesen el van nyomva, és duplán meg kell mindenért dolgoznia. Attól függetlenül, hogy hatalmon van ez a párt, az biztos jó valakiknek. Őnekik ez biztosan könnyebb volt, több zsíros pozíciót és fotelt tudtak kiosztani, de ettől függetlenül a délvidéki magyarságnak ez nem használt. Ettől függetlenül olyan hatalommal van jelenleg koalícióban, a helyi magyarság legerősebb pártja, amelyet a magyar kormány leginkább támogat.
A magyar kormány is a legutóbbi választások során eljött mindenféle miniszteri szinttől kezdve, és végig parolázta őket, végig kampányoltak nekik. Ez a párt, a Szerb Haladó párt annak idején a Seselj csetnik féle Szerb Radikális pártból vált ki, annak a szellemét és gyökerét hordozzák. A miniszterelnökük a kilencvenes években olyan nyilatkozatokat adott, hogy minden megölt szerbért száz muzulmánt kell megölni. Maga is jelen volt Vojislav Šešelj (Seselj) vajdával Szarajevó ostrománál. Ezek az emberek most egyszerűen levetették a rókabőrt, és fölhúzták a báránybundát, ami Európának tetszik. Nem is bántja senki a régi dolgaikért őket, mert ők most európiert játszanak. Én nem hiszek abban, hogy az ember jelleme így meg tud változni. Ők csak olyan szerepet játszanak, ami tetszik a globális hatalomnak, de ettől független. Ugyan azok az emberek maradtak, akik zsigerileg gyűlölik a magyarokat, és a kisebbségeket. Őnekik nem érdekük az, hogy a Délvidéken egy erős magyarság legyen, és eleve a Délvidék akár bármilyen féle autonómiát, függetlenséget elérhessen. Az ő érdekük az, hogy olyan magyarok legyenek, akik a hátán fát lehet vágni, ki lehet zsigerelni, és akár a szavazataikat is meg lehet néhány konccal, szép szóval szerezni. Ez az ő érdekük, és nem az, hogy a magyar előre haladjon. A mi érdekünkért csak mi tudunk tenni. Leginkább pedig úgy tudunk tenni, ha megőrizzük a magyarságunkat, és minél erősebb magyarrá válunk.
– Mi váltott ki ellenérzést benned, a magyar kormánytagok látogatásakor?
Konkrétan itt volt Szijjártó Péter, szerbül beszélt, és a következőt mondta: „Ha vajdasági magyar lennék, a VMSZ-re szavaznék, ha pedig szerbiai szerb lennék, a Szerb Haladó pártra.” Orbán Viktor miniszterelnök is volt lent. Ölelgették, csókolgatták egymást, ezzel az Aleksandar Vučić – csal (Vucsics), aki maga is nagyon jól tudott a különböző tömeggyilkosságokról, amik Boszniában folytak, és ő maga is háborús pusztító volt. Lent volt Németh Zsolt, aki szintén kampányolt itt mellettük. Szóval a magyar kormány, most már nem a 15 millió magyarnak a kormánya, hanem csak azoknak a magyaroké, akik a nekik tetsző pártra szavaznak. A magyar kormány kizárta, és nem képviseli az itteni magyarságnak egy részét. Ezt nem így kellene. Minden magyarért felelősnek kellene lennie, és nem csak egy pártért, és az arra szavazó pártkatonákért. Minden magyar számít, főleg ahol így fogy a magyarság.
Orbán Éva
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Megjelent a KAPU májusi számában
NIF