Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Ne feledjék a világ egyik, hanem a legszebb Országházában általunk, a jóvoltunkból üldögélő Hölgyek és Urak, hogy illene a hely szellemének megfelelően viselkedniük. Nem képmutatásra gondolok, hanem normális, az ország és a benne élő Magyarság gondjaival, bajaival ténylegesen törődő és azokat megoldani is tudó emberi hozzáállásra gondolok, nem pedig alantos, kisstílű oda-vissza vagdalkozásokkal eltöltendő időre.
Kedves Anna!
Ez túlzott elvárás a zsidóktól – CSAK a saját érdekükben hajlandók bármit is tenni.
H.B.
„Van egy – zömmel budapesti – dac és érdekszövetség, mely nagyjából a kiegyezés óta mérgezi a magyarság életét. Nevezte már önmagát ezerféleképp. Volt szabadelvű, mint Jászi, haladó és felvilágosult, és volt szocdem. Járt a Galilei-körbe, támogatta Károlyit, majd később Kun Bélát. Megfordult köztük hadseregszállító, népbiztos és filozófus. Lelkesedett a szovjet bevonulásért, majd lett hithű kommunista, s az eszméért rajongott. Olykor még kevesellte is Kádárt. Maoista izgatásért ült is pár darab belőlük, de jött a 80-as évek, és ők megvilágosodtak. „Demokratikus ellenzék”. Erre cserélték le a táblát, lettek a nagybetűs DE, majd az SZDSZ. Őket már ismerjük. Ávós nagypapa, Szadeszes fiú, LMP-s unoka. Ez a származási és vérvonal.”
(Pozsonyi Ádám)
ez az oldal amennyire tetszett régebb,most egyre kiábrándítóbb …hol van itt a “hebegés” -illene valóság hűen tudósítani …ne járassák le magukat
Egy Tisztességes Ember nyilvánosan nem sért meg egy másik Embert! Ha ezt szándékosan megteszi, vagy a becsületébe gázol, vállalja,hogy ezért a másik bocsánat kérésre kötelezze,vagy elégtételt vegyen. Valaha ez így működött, de eltűnt,mint ahogy a Tisztesség,és a Becsület is! Azért lehet aljas módon a másik Ember becsületébe gázolni,gyalázni,rágalmazni,minden következmények nélkül! Ja hogy van bíróság is ! Az igaz, de minek!
Bocs, de a videót nem néztem meg, mert baromira nem érdekel, hogy milyen módon gyalázzák egymást, s ahogy Anna írja, hogyan szentségtelenítik meg a gyönyörű Országházat.
Csak arra szeretnék reagálni, amit Sajgó Imre úr írt, Ezen az oldalon nagyon sok érdekes és hitelt érdemlő cikk van, s persze akadnak vitathatóak is, de szerintem nem romlott, hanem inkább javult a színvonala. Igaz én csak 2014 vége óta látogatok el ide, és nem véletlenül, mert sok érdekes és máshol nehezen található írást olvashattam eddig a NIF oldalain. Érdemes elolvasni a NIF közleményét!