Olvasónktól: Tarlós, az MTA és más fanyalgók figyelmébe
Néhány napja meghalt egy német író, Erich Loest. Nekünk nem sokat mond ez a név, de német nyelvterületen eléggé ismert volt. Rákeresve a net. kb. félmillió hivatkozást ad ki német nyelven. A legtöbbje igen méltató, dicsérő tartalmú. Nem sajnálják a jelzőket. Kivételes tehetségnek, nagyszerű írónak, korszakalkotó egyéniségnek, meghatározó művésznek nevezik és tisztelegnek munkássága előtt.
Hogy mért elgondolkoztató mindez a magyar értelmiség előtt példaképként világító Németországban? Egyszerű a válasz: a kettős mércének nevezett szörnyszülött gondolkodás. Míg nálunk, ha valamelyik írónk, gondolkodónk kezébe vett egy náci, fasiszta, szélsőjobb sajtóterméket, az bizony halálos bűn egyesek szemében. És természetesen nem talál mentséget erre a szörnyűségre. Tehetség? Alkotás? Életmű? Ugyan! A szemétdombon a helye.
A híreim szerint Erich Loest Alapítvány is van készülőben. Lehet , hogy még közterületet is elneveznek róla. Valószínűleg megérdemli. Nem irigylem még akkor sem, ha nem ismerem munkásságát. Valószínűleg a non plus ultra szabadság és liberalizmus hazájában méltónak találják arra, hogy feltekintsenek rá, gondolatait ne felejtsék el, hogy tanítsák.
Hogy miért van aktualitása hazánkban?
Nos, Erich Loest 1945 előtt a Német Nemzetiszocialista Párt megbecsült tagja volt egészen a háború befejezéséig.
Ennyi.
Ha valaki párhuzamot vagy paradoxont érez ki ebből és a nálunk történő hisztériából egyes írókkal kapcsolatban, az nyugodjon bele, hogy nem téved.
Havrilla István
Nemzeti InternetFigyelő
Alaposan el lehet gondolkodni….
Anna