KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Oh, mondd, te kit választanál? Már ha választhatnál!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
De nem választhatsz, mert nem engedik meg neked, hogy választhass!
Ez van.

Jó ideje már annak, hogy billentyűzetet ragadtam a jelenlegi magyarországi történések kommentálása végett, most se tenném, de az az apró, ám nem elhanyagolható tény, mely szerint az angol abszurd elmehet a sóhivatalba, hiszen most már fasorban sincs a magyar rögvalósághoz képest, mégis erre késztetett.

Most is, mint már annyiszor, bebizonyosodott, tényleg az élet – mely minden ellenkező híresztelés ellenére igenis erőteljesen élni akar – a legnagyobb rendező, játszi könnyedséggel, már-már azt mondanánk, amolyan laza ujjgyakorlatként küldi le megalázóba akár a legnagyobb hálivúdi történetcsinálókat, történetmesélőket. De ez a mi országunk (tényleg a mienk még?) sem hétköznapi, abban egészen biztos vagyok, ahogy mondani szoktam: jócskán kilógunk a vásárlók rendezett szövetéből. Józan paraszti eszünket szabira küldtük, úgy tűnik egyhamar nem is fog visszatérni, hogy gatyába rázzon bennünket.

Vannak bizonyos dolgok, történések, melyekre már a szemöldökünket sem vonjuk fel, a homlokunkat sem ráncoljuk össze, hiszen oly messzire esnek a jelenlegi, egekbe feltornászott ingerküszöbtől, hogy szinte említésre se méltók, meg hát amúgy is, rég belefásultunk a mindig ugyanazok között zajló, valahonnan messziről, a gyarmatbirodalom központjából dirigált helycserés hatalmi csatározásoknak tűnő parasztvakításokba.

Immáron a közöny az úr!

Ebben az állóvízben próbálnak meg most erőteljes fodrozódásokat kelteni a politikai lövészárok két oldaláról egymásra kommunikációs zárótüzeket zúdító érdektömörülések. Az általuk kitartott média siserahad módjára járatja csúcsra az elvtelen szervilizmust, tombol a szolgalelkűség. A köztévé és a visszhang csatorna csontig benyal a fiatalnak már semmiképpen, demokratáknak pedig már alig nevezhető kormányzó pártnak és csatolt részeinek, az egykoron nevében még magyar ATV a valaha szebb napokat látott Hír Tv-vel pedig ugyanezt teszi, csak éppen a másik kompánia alfelénél találjuk meg őket.

Unom.

Unom, hogy csak és kizárólag mindig ebből a két társaságból és csatolt részeiből szabad választani! FIGYELEM! Nem azt írtam, hogy lehet, hanem azt, hogy szabad! Ugye érezzük az árnyalatnyi, ám annál fontosabb és lényegi különbséget?

Ismerjük őket, mint a rossz pénzt! Tudjuk, láttuk, hogy mire képesek. A különbség maximum abban van, hogyan és mennyi közpénzt tesznek el. Az egyik végtelen arroganciával, nyílt színi pökhendiséggel, hihetetlen mértékben vesz el a közösből, szinte kérkedve az ún. parlamenti demokrácia rendszere által biztosított „négy évig azt csinálok, amit akarok” című korlátlan hatalomgyakorlás módszertanával. A másik csapat is ugyanezt csinálta, csak a színfalak mögött. Ne felejtsük el, a leválthatatlan nép azon része, amelyik még hajlandó volt részt venni a demokrácia nevű parasztvakításban, kétharmaddal zavarta el őket a kormányrúd közeléből.

Tudjuk tehát – vagy legalábbis azt hisszük róluk –, hogy tudjuk kik ők (és honnan szalajtották őket), tudjuk, vagy legalábbis erőteljes sejtéseink vannak arról, mit és hogyan csinálnak akkor, amikor rájuk van bízva az ország sorsának irányítása, és mégsem mondhatjuk azt, hogy köszönjük szépen, a továbbiakban nem kérjük egyiket sem!

Nem engedik meg nekünk!

Csak és kizárólag belőlük szabad választani!

Belőlük, akik továbbéltetik a kádárizmus államszocializmusának langymeleg posványát, zseniálisan átültetve és adaptálva azt a nép számára eredeti tőkefelhalmozásként eladott honi barbárkapitalizmus keretrendszeréhez.

Tulajdonképpen nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen egykori KISZ-titkárok egymás közti vircsaftjait szenvedi el egy egész ország. A politikai osztály (kaszt) leszármazási vonalakon keresztül, mintha csak hitbizományba kapta, de még inkább örökölte volna meg az országot. Teljesen mindegy, hogy éppen milyen rendszer van, egykori pártállami felmenők leszármazottait láthatjuk a képernyőn, vagy éppen a parlamenti patkóban 42-fogas amerikai fogpasztamosollyal belevicsorogni a kamerákba.

(Ne feledd, te mint állampolgár, két dolgot semmiképpen sem tudhatsz meg, bármilyen színezetű is a kormány: kik voltak az ügynökök és tartótisztjeik, illetve hány kettős-, vagy többes állampolgár ül a parlamenti patkóban!)

A vallonok és flamandok közé keveredett balga belgákhoz hasonlóan, a mai közlési rendszerek végletekig eltorzított diskurzusterében már semmiképpen sem komilfónak vagy européernek számító kérdést magam is feltenném – éppen ezért most már némiképp félve –, hogy akkor mi, magyarok, akiknek elegük van mindkét bagázsból és a kisebbik rossz helyett most már végre valami jóra szeretnénk a szavazatunk adni, mi hova álljunk?

Immáron vagy kétezer év óta tudjuk, Platóntól, Arisztotelésztől, hogy a demokrácia az egyik legócskább, gyakorlatilag a történelem szemétdombjára való társadalmi berendezkedés. Annyi bizonyos, a tartós és igazságos együttélésre teljesen alkalmatlan. Platón a csőcselék uralmának nevezi, míg Arisztotelész „Politika” című munkájában a kerülendő társadalmi berendezkedések közé sorolja.

Mi a baj a (parlamenti) demokráciával?

Az, hogy a demokrácia nem minőségi, hanem mennyiségi rendszer!

A demokráciában nem azért következik be valami, mert az a közjó szempontjából a kívánatos, hanem azért, mert (állítólag) azt akarják a legtöbben! Vagy arról hiszik azt, közlik azt, hogy a legtöbben akarják! Márpedig a népet nagyon könnyű becsapni! Nem egyszer, nem kétszer, többször, sokszor, akárhányszor!

Moneypuláció című könyvemben egy szemléletes kis példával érzékeltetem az Olvasó számára a demokrácia ebbéli végzetes hibáját. Adva van két alkoholista, meg egy egyetemi professzor. Az lesz, amit a két alkesz akar. De nem azért, mert ők bölcsebbek, okosabbak, jobbak lennének, mint a prof. Pusztán csak azért, mert ők vannak többen.

A dolog profánsága, hogy ebben az esetben beszélünk ún. minősített, azaz kétharmados többségről! Itt tehát nem arról van szó, hogy fogom magam és varázsolok, mondjuk ilyen vagy olyan hivatkozásokkal átrajzolom a választási körzetek határait, itt tényleg megképződik a háromból kettő!

A parlamenti demokrácia rendszerének legjobb, legtömörebb, egymondatos összefoglalását talán Hankiss Elemér nyújtja át számunkra. Íme:

„A legjobb nap a választás napja. Akkor egy napra ők vannak beszarva.”

A Sárember kora című könyvsorozatommal járom az országot, és amikor könyvbemutató előadásaimon ez a téma a kötetek kapcsán szóba kerül, a közönség nagyon kevés kivételtől eltekintve mindig úgy reagál, hogy a (parlamenti) demokrácia egyetlen lehetséges alternatívájaként azonnal a diktatúrát említik meg. Ez mutatja meg számunkra a legjobban, mennyire nem ismerjük a saját (valódi) történelmünket, és azt is, miért lehet újra és újra, vég nélküli ismétlésekben eljátszatni velünk az asszisztálást, ehhez az embertelen, lélektelen, és istentelen választási rendszerhez. Ezért érik el tényleg játszi könnyedséggel, hogy ne is akarjunk kiszállni a mókuskerékből, de még csak el se gondolkozzunk azon, hogy akár ki is lehetne szállni belőle! Az egyszer, többször, sokszor megbukott pártok és katonáik helyett ezért nem akarjuk, hogy jöjjenek most már teljesen mások, ezért nem tudjuk, hogy akarhatnánk, hogy jöjjenek most már teljesen mások! Tényleg függetlenek!

Mondjuk 106 olyan ember, akit tényleg alulról szerveződve, a régi tizedes rendszerhez hasonlóan saját magából izzad, vagy termel ki maga a nép. 106 olyan ember, akit a környezete ismer és elismer, aki életével, azzal, amit letett a közösség közös asztalára, bizonyítja, hogy tényleg érdemes a képviselőség jelentette tisztségre.

A mai rendszer azonban ezzel teljesen ellenérdekelt. Persze ezen sincs mit csodálkoznunk, hiszen a televíziós beszélgetések alkalmával nem akad egyetlen politikus, (az eseményeket, történéseket általában mindig csak utólag magyarázó) politológus, de még sajtómunkás sem, aki egyáltalán szóvá merné tenni, miért egy olyan rendszert erőltetnek ránk minden körülmények között, melyről már kétezer éve tudjuk, hogy teljesen alkalmatlan a társadalom tartós, és igazságos együttélésére. Miért nem egy olyant, amiről tudjuk, hogy ennél sokkal több védelmet, garanciát és oltalmat biztosít a nemzetnek és annak minden egyes tagja számára?

Ma a parlamenti demokráciában – ahogyan azt Hankiss Elemér oly szemléletesen elmagyarázta nekünk – a szabad mandátum következtében a megválasztott képviselő és az őt a Törvényhozás Házába küldő választó között a következő választásig, tehát négy évig, semmiféle érdemi – tehát jogi, törvényi úton kikényszeríthető – visszacsatolás nincs! A képviselő, ha csak valami törvénybeütköző cselekedetet nem követ el, vagy ebbéli cselekedetét jogilag igazolható módon nem tudja lefedezni, gyakorlatilag azt csinál, amit akar.

Ilyenkor fordul elő az, hogy a megválasztott gyakorlatilag azzal kezdi ténykedését, hogy rögtön visszavonja a választás előtt tett ígéreteit, és ennek semmiféle következménye nincs.

Csak emlékeztetőül, Francisco esetében Dr. Halász József fordult az ügyészséghez, mire az volt a hivatalos válasz, hogy a hatóság nem vizsgálhatja azt, hogy ki, mit ígért és azt betartja-e, mert ez nem jogi kategória (értsd: a parlamenti demokrácia rendszerében tehát mindenki azt hazudhat, amit akar, rá nézvést semmilyen hátrányos következménnyel nem jár), a hatóság csupán a választási procedúra jogszerűségét vizsgálhatja.

Ezzel szemben a szakrális alapokon nyugvó apostoli magyar királyságban a nemességnek nemcsak joga, de egyenesen kötelessége volt fellépni akár magával a királlyal szemben is, ha az nem megfelelően uralkodott!

Ahogy mifelénk mondani szokás: a kettő között zongorázni lehet a különbséget!

A most zajló „huszár üti futót és rosál” típusú, a média nagy nyilvánossága előtt zajló, utólag ez is meg az is kiderült x-ről meg y-ról is módszertan még valamit megmutat a számunkra. Azt, hogy mennyire mélyre süllyedt az a valami, amit egykoron társadalmi morálnak neveztünk.

A kereskedelmi televíziók gondolkodásról végleg leszoktató „csak szórakoztatni akaró” napi gyakorlata változtatott bennünket ennyire elvtelenné, mindent készpénznek vevő, mindent elsőre (de másodikra már egész biztosan) „bekajáló” uniformizált egyen-fogyasztóvá.

És a csomagolás mindig tökéletes! Az igazság egyik fele itt, de a másik fele egészen biztosan odaát van. Odatették át.

Az még érthető, amikor szóvá teszik, hogy a Polt-féle államhatalmi szerv bizonyos esetekben azonnal serényen tüsténkedik, más esetekben meg egyáltalán nem, és hát ez nagyon nincs rendben. Lásd: egy nap alatt visszakerül a hűvösre a kényes infókkal rendelkező tag. De a nép egyszerű gyermeke – s ily forma vónék magam is, némi józan paraszti ésszel megáldva – azzal már nemigen tud mit kezdeni, amikor azt látja, hogy egy előzetes letartóztatásban lévő ember integet a rácsok mögül, hogy hát nem addig az! Ő kéri a labdát, ő gyünne vissza a játékba! És összegyűjtik neki az 500 aláírást, ő ugye a rácsok mögül nem nagyon tudja összegyűjteni, és ő képviselőjelölt akar lenni.

Ilyen van? Vedd már észre, itt csak ilyen van!

Persze ezen sincs mit csodálkoznunk, hiszen a televíziós beszélgetések alkalmával megint nem akad egyetlen politikus, (az eseményeket, történéseket általában mindig csak utólag magyarázó) politológus, de még sajtómunkás sem, aki egyáltalán szóvá merné tenni, hogy gyerekek, álljunk már meg egy szóra, tényleg előzetesből a parlamentbe? Itt mindenki meghülyült?

És hiába mondja azt bárki, hogy mivel nincs eltiltva a közügyek gyakorlásától, jogilag rendben van a dolog – mai szóhasználattal azt is mondhatnánk: lepapíroztuk, vagy megoldottuk okosba’ – mehet, erkölcsileg, morálisan etikailag viszont egyáltalán nincs rendben, tehát nem szabad, hogy mehessen!

De ez ma már nem számít.

Nem választhatsz, mert nem engedik meg neked, hogy választhass!

Csak és kizárólag mindig azokból, akikről már tudod, hogy foghatók, zsarolhatók, kézben tarthatók, ellenőrizhetők és (alkalom adtán kézileg is) vezérelhetők, de ami a leglényegesebb és legfontosabb, a nemzet érdekeinek képviseletére teljesen alkalmatlanok.

És még valamit, amolyan emlékeztető gyanánt!

Vajon miért nem engedik létrehozni a felsőházat, amely a pártok felett állva ellenőrzést gyakorolhatna a politika mai csinálói felett, hiszen ülésterem formájában a helye is meg van az ország házában?

Mit csinál a párt?

Vedd le a szó elejéről a „P” betűt és megtudod.

 

„…beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt”

(Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról)

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

 

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

8 thoughts on “Oh, mondd, te kit választanál? Már ha választhatnál!

  1. Mivel az egész világon ez a „demokrácia” nevű választás van érvényben, marad a kisebbik rossz választásának lehetősége. Azok, akik átélték 2006-ot, az ötvenedik évfordulót azok tudják, ezektől még sokkal több is kitellik. Nem volt elég nekik a Nemzeti Konzultáció és a Népszavazás.
    Mivel ilyen elvtelen, köpönyegforgató és nemzetellenes ez a társaság, ha elegen elmegyünk szavazni április 8.-án olyan elsöprően kell megnyernünk a választást, hogy ezek ne jussanak be a Parlamentbe, csak akkor, ha látogatási nap van és vesznek belépőjegyet.
    Megismételjük a 2/3-ot vagy a 4/5-öt és még ellenzéket is választhatunk magunknak.
    Mert, NEM KORMÁNYT KELL ITT VÁLTANI, HANEM ELLENZÉKET!
    Megmondom őszintén én a Munkáspártra gondoltam, ugyan merőben más ideológia, de viszont hazafias és következetes, mert kb. 30 éve ugyan azt mondja. Inkább Őket nézném a Parlamentben, mint ez a többszörösen leszerepelt tolvaj csűrhét. A csalódott fizimiskájukra leszek kíváncsi április 8-a után, hiába acsarkodtatok fiúk, ezt is elqrtátok, hiába volt a nemzetközi segítség, internacionalisták. Erre az ellenzékre még egy tyúkólat sem szabad rábízni, nemhogy egy országot.
    Lehet visítozni, mikor választás után megszavazzák a „STOP SOROS” törvényt. Akinek nem tetszik, el is mehet egy tetszőleges NO-GO zónába, fizetjük az oda utat, élvezzétek az életet egy szép színes demokráciában.

  2. Tökéletes Írás!
    Sajnos az elmúlt kétezer év alatt az Emberből sz@r ember lett.Ezért lehet megtenni mindazt a rengeteg aljasságot, mocskosságot,az Élet minden területén,ami most van. A „többség vagyont,hatalmat és még több pénzt akar,ezért mindenáron,még a sajátjai kárára is szolgálja, kiszolgálja azt a bizonyos „vallási csoportot amely az Élet ellen küzd a saját világuralmi célja megvalósítása érdekében. Neki nem számít az eszköz, csak a cél a fontos. A Magyar(?) parlamentben már nagyon régóta nem Magyarok ülnek,a Magyar érdekek meg pláne nem fontosak nekik. De mindenbe beletudják hazudni a látszatot,mintha. Agyhalott generáció ,akinek nem az Élet a fontos,hanem annak a kellékei. Hogy körbe vegye magát még több kacatokkal,hirdesse önön hamis nagyságát,aztán ha eljön az ideje ,eltűnjön az idő szemetesládájában. Mindent beáldoz,amiért érdemes „itt lenni, csak hogy tündökölhessen egy darabig. Az Igazság, Etika, mára semmit nem jelent a többségnek. Tömeges felébredés soha nem volt,és most sem várható el, amúgy is, „itt a mindenben mindenkori elsőket keresztre feszítik,aztán imádják majd. A választási komédia csak addig működhet,míg vannak akik asszisztálnak hozzá,az pedig mindig lesz,mert jellem nélküli, ócska pártkatonák szép számmal akadnak e Hazában.
    „elmebeteg emberek irányítják a világunkat,elmebeteg célokkal.
    És az egészben az a legelmebetegebb,hogy aki erről beszél,azonnal
    elmebeteggé nyilvánítják.” (J.L)

  3. Kedves Pécsi Polgár!

    Először is tisztázzunk valamit. Független képviselő nem létezik! Mert, ha létezne, akkor a választóitól is függetlennek kellene lennie!

    Másodszor a szakrális alapokon nyugvó apostoli magyar királyságban a nemesség nem a népért, a nép képviseletéért szállt szembe a királlyal, hanem kizárólag a saját érdekeiért.

    A magyar jogrend (???) jelenlegi állapotáért pedig a politikai vezetés korrupt, maffia által uralt tagságának disznósága okolható. Meg a választók, akik nem szereznek érvényt a törvényességnek. A polgári engedetlenség ma is törvényes jog!

    Egyetlen ország polgársága sem élhet rendezett törvények között, ha nem fejezi ki erejét azok felé, akire bízta az ország vezetését! Rendezett törvényesség csak egészséges lelkületű és életerejű polgárság esetén létezhet!

    1. Hát,… függetlennek mondott képviselők elég sokan szaladgálnak manapság. És nincs róla tudomásuk, hogy ők nem léteznének.

      Ha a nemes csak a saját érdekéért szállt volna szembe a királlyal, akkor halálbüntetés járt volna neki. A királlyal csak a törvény betartatása érdekében szabadott szembeszállni. Tessék megnézni a híres ellelnállási záradékot, aminek az előzménye már a Vérszerződés szövegében is megtalálható. Van oklevél arról, hogy Zsigmond megdicsér egy ispánt, aki épp a törvény betartása miatt szállt szembe vele. A Wessellényi féle összeesküvésben (1671) az ott végül koncepciós perben kivégzett főurak az ellenállási záradék szellemében léptek fel az ország érdekéért a Habsburg királlyal szemben, I. Lipót emiatt is erőszakolta ki az 1687-88 évi országgyűlésen az ellenállási záradék eltörlését, és amiatt is, mert útjában volt az abszolutista törekvéseinek.

      A jogállamiságunk helyzetéről pedig épp itt a NIF-en jelent meg ez az érdekes közlemény:
      https://internetfigyelo.wordpress.com/2016/07/20/a-valsag-egyre-csak-szedi-aldozatait/
      Ha ez mind igaz, akkor a rendezettség még nagyon nagyon messze van.

  4. Tökéletes írás. Nincs is mit hozzátenni, legfeljebb egy köszönetet.

  5. Érthetetlen ha valakinek ehhez hasonló vélemények lakoznak a fejében , miért is tarja magát magyarnak , hát ha olyan nagy a demokrácia a világban akkor válasszon egy olyan népséget amelyikről nem szükséges ezeket a negatív véleményeket hordoznia , tehát akkor boldogan élhet , mert ezekkel a véleményekkel semmit nem változtat , a földön járó emberek mindennapi életén —

  6. Röviden összefoglalva: a pártokrácia a nemzethalálhoz vezet. Minden ez, csak az nem, ami a nemzet érdekét szolgálja. A fordítottja jobban igaz: minden, ami a nemzet ellehetetlenítését szolgálja.
    Van még egy nagyon fontos tény: ezek az emberek, akik pillanatnyilag a palettán szerepelnek, egyhangúlag és tökéletesen alkalmatlanok egy ország vezetésére. Külön külön sem és együtt sem. Koncra éhes súlytalan senkik, a nemzeti érzést, becsületet, helytállást hírből sem ismerő szörnyetegek. Nem tudom, meddig folytatódhat ez így, de egyszer valahol biztosan elszakad a cérna. Ha nem, akkor pedig a mi csodálatos országunk szűnik meg létezni: ami nem sikerült évezredeken keresztül, pár patkány egy puskalövés nélkül keresztülviszi 30- 40 év alatt…

    1. Annyira azért nem vagyunk megbüntetve , még egyelőre , egy földön járó nemzet , türelmes , és azt is tudja , hogy hol a határ– mindenesetre bekavart ez a migráció nagyon , de kitartás ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük