Nyílt levél régi, hiteles barátomhoz Ágoston Andráshoz, Délvidékre

Kedves András!

Továbbra is nagy figyelemmel és végtelen nyugalommal olvasom hírleveleid, és mivel életutadért tisztellek, nem kíméllek meg régi barátomként véleményemtől.

Tudod nálunk, a budapesti zsidóságnál, elterjedt sommás vélemény (hangsúlyozottan a bűnös vörös város zsidóiról van itt kizárólagosan szó, és nem az ideiglenesen elszakított nemzetrészeink és vidéki zsidóságunk döntő többségének magyarságtudattal megáldott tömegeiről!), hogy nem arra kell odafigyelnünk, amiről beszélünk, írunk, hanem sokkal inkább arra, amiről folyamatosan hallgatunk, mert a lényeg ott van!

Igaz lehet ez a „gójokra” is (vagyis a nem zsidókra általában) hiszen ez nem valláshoz, származáshoz, hanem sokkal inkább jól vagy rosszul felfogott emberi érdekekhez és gyarlóságokhoz fogható.

Ezért nagyon fontos információkhoz juttatsz, de nagyon fontos információk rendszeresen elkerülik figyelmed a Kárpát Hazában történtekről.

Sebaj, ahogy közhasznú alapítványunk által szervezett 1995-ös, a Felvidéken, Madarászházán rendezett, és később az elhíresült „Magyar Polgármesterek Világtalálkozója” néven a gödöllői polgármester által később felvállalt önkormányzati konferenciánk tökéletesen eltalált címe is mutatja: „Rész és Egész”, hogy ilyen részinformációk hangyaszorgalommal összegyűjtött egészéből áll össze csak teljes képünk a valóságról.

Ma, amikor sokan úgy gondolják, hogy végre nemzeti kormány viszi a nemzet ügyeit, mert ezért is kapott kétharmados többséget választóitól az új hatalom az Ország Gyűlésében, árgus és feszült figyelemmel kísérjük társaimmal, hogyan valósulnak meg a kampányban haloványan és homályosan megígértek a gyakorlatban.

A forró és iszonyatos esőzéseket is hozó nyár sem feledteti velünk a bolsevizmus tombolása után nehéz körülmények közé jutott Nemzetünk és országunk legsürgősebb feladatait, miközben demokrataként és magyarként feszülten figyeljük az új narancsos hatalom sajátos demokrácia felfogásának hétköznapjait, mind a belpolitikában, mind pedig a nemzetpolitikát illetően.

Most szándékosan nem megyek bele részletekben, de ezt ősszel kíméletlenül és objektív szemüveggel meg fogom tenni.

Elementáris igazság érzetem és húsz évnél régebbi párt és nemzetpolitikai tapasztalataim alapján vetem majd össze az elveket a gyakorlattal.

Most csak annyit, hogy szemben a megtapasztalt és gyurcsányéktól átvett orbáni vízióval, természetesen a bolsevik hatalom  lenyúlt rendőrsége, ügyészsége és bírósága által rendezett koncepciós „dimitrov perben” törvénytelenül betiltott Magyar Gárda fölesküdött pártolójának tekintem magam soktízezer társammal együtt továbbra is!

Ez kőkemény politikai kategória, mert szemben a narancsos állítással, a Magyar Nemzeti Gárda időközben nemzeti alapintézménnyé vált, még akkor is, ha a vörös város médiája túldimenzionálja a Gárda eleve alkalmatlan vagy időközben alkalmatlanná vált személyiségeit.

Először az elhazudott és ellopott rendszerváltás folyamatában ez a kiváló csapat sikeresen újraintegrálta nemzetünket, sokszázezer embernek adva új reménységet és reális politikai célokat.

Így látom én belülről, és ennek adok folyamatosan hangot most is és a jövőben is.

A régi barátsággal a valóban Szebb Jövő reményében

Reiner Péter,

Budapest 2010. aug.14.

Nemzeti InternetFigyelő