Nyilasok a kommunista pártban
Avagy: több zuglói háborús bűnös egészen az 1967-es perig büntetlenül és háborítatlanul élhetett a Magyar Népköztársaság területén
A második világháború után sokan próbáltak eltűnni az országból, megúszni a háború alatt elkövetett tetteikért a felelősségre vonást. Voltak olyan egykori nyilasok is, akiknek eszükbe sem jutott ez, más utat választottak. Beolvadtak a kommunista pártba, ott csináltak karriert.
Már kevesen élnek azok közül, akik emlékeznek 1944. október 15-re, amikor a rádióban beolvasták vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó proklamációját. Mindenki azt hitte, az ország megszabadul a náciktól. A fellélegzés nem tartott sokáig, a rádió később újabb proklamációt közölt. Horthy lemondott…
A történelem két hír közötti tragikuma ismert. Egy SS-ejtőernyős vadász zászlóaljjal körülvették a budai várat a német páncélosok, áttörtek a testőrségen, és foglyul ejtették Horthyt. A hatalmat Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt vezére vette át. Szálasi pribékjei rémtettek sorozatát követték el a zsidósággal szemben, falhoz állították azokat a magyar honvédeket is, akik nem kívántak a vérontásban részt venni.
Munkahelyemre tartva a Thököly úton több olyan épület előtt autózom el, ahol a nyilasok bestiális gyilkosságokat követtek el. Áldozataik között akadtak gyermekek, nők, idős, beteg emberek. Nem kímélték a Mexikói úti Nyomorék Gyermekek Otthonát sem, vérfürdőt rendeztek ott is. 1967. január 18-án, 22 évvel a rémtettek után kezdte meg a Budapesti Fővárosi Bíróság a „zuglói nyilaspert”. 1944. október 15. és 1945. január 11. között több mint ezer embert gyilkoltak meg a zuglói nyilasok.
Hogyan történhetett meg, hogy csak 22 évvel később vonták felelősségre a tetteseket, akik addig háborítatlanul éltek köztünk? Rákosiék meghirdették a „kisnyilas nem nyilas” elvét, ezáltal sokan a felelősségre vonás helyett beépültek a kommunista pártba. Itt aztán nem egy esetben kerültek össze üldözők és üldözöttek. E döntéssel Rákosiék menedékjogot teremtettek azoknak, akikről tudták, kik voltak valójában, szemet hunyva az embertelenség, a háborús bűnök felett is!
Felmerül a kérdés, hogyan fordulhatott elő abban a társadalomban, amely tele volt besúgókkal, hogy évtizedeken keresztül nem ismerte fel senki egykori kínzóját, társai hóhérát?
A zuglói nyilasok első pere 1949. augusztus 15-én kezdődött. 1949 végéig huszonkét pártszolgálatost ítéltek halálra, és úgy látszott, a bűnösök elnyerték méltó büntetésüket. A zuglói nyilasok aktái azonban 1950 után irattárba kerültek. Ki gondolt volna arra, hogy a nyilas bandából tizenkilencen háborítatlanul élnek. Évek teltek el, amikor egy járókelő felismerni vélte a zuglói nyilasház egykori vezetőjét az utcán, de a nevét nem tudta, ezért bejelentését követően ugyan leporolták az aktákat, de a nyomozás során arra jutott a rendőrség, bizonyára disszidálhatott, mert nyoma veszett. 1965 közepén fordulat következett be. Kröszl Vilmost valaki felismerte, a nevére is emlékezett, s a rendőrségen bejelentette. A nyomozás elkezdődött, így került a nyomozók kezébe Bükkös György aktája, akit korábban tíz évre elítéltek. Az Országos Lakcímnyilvántartónál kiderült, 18 Kröszl él az országban. A kör szűkült, végül Kröszl vörös haja perdöntő volt a kiválasztásban. Sikerült előkeríteni egy nyilaslistát, több gyanúsítottról derült ki, hogy rémtetteik után nevet változtattak. Önéletrajzukat meghamisították, így történhetett, hogy a gyanú a kecskeméti légierőknél szolgálatot teljesítő Monostori Gyulára esett. Monostorit korábban Michaliknak hívták, nem akarták elhinni a nyomozók, hogy lehetséges az, hogy a Magyar Néphadsereg egyik tisztje nyilas tömeggyilkos.
Közben jelentkeztek tanúk, akik elmondták, őket hol, mikor, milyen atrocitás érte. Megtalálták a Thököly út 80. számú ház egykori házfelügyelőjét, a Mexikói úti Nyomorék Gyerekek Otthonának egykori gondnokát, és azt a hullaszállítót, aki 1944 novemberében és decemberében, illetve 1945 januárjában a holttestek szállításában közreműködött. Természetesen az időközben őrizetbe vett nyilasok tagadták a bűncselekményeket, de egymásra minden további nélkül vallottak. Megkímélem az olvasót a per jegyzőkönyveinek szörnyű részleteitől, de ízelítőként említenék néhányat. Voltak gyerekek, akiket a Thököly úti nyilasház emeletéről, szüleik szeme láttára dobtak le, voltak, akiknek lábujjai közé papírt tettek és meggyújtották, vagy akiknek a szemét bajonettel kiszúrták. Nem kímélték a nőket sem, saját családjuk előtt bestiálisan megerőszakolták, s kivégezték őket. Volt olyan eset is, amikor villamossínre fektettek gyerekeket, de a villamos vezetője megtagadta, hogy átmenjen rajtuk.
A per során a vádlottak közül többen azzal védekeztek, ők áldozatok, Szálasi eszméjének áldozatai. A legfőbb bűnük, hogy hittek és cselekedtek. Ma nem állíthatjuk, hogy a nyilaskeresztes párt tagjainak egy része nem volt valóban megtévedt kisember, nem volt köztük mindenki gyilkos, de azok, akik falhoz csaptak gyerekeket, vagy bajonettel metszették fel 16 éves lányok mellét, kéjjel végezték ki a nyomorék gyermekek otthonának lakóit, méltó büntetést kaptak. Esetükben az a döbbenetes, hogy a szadista gyilkosok hogyan tudtak 1967-ig eltűnni a kommunista igazságszolgáltatás elől?
1967. június 28-án hirdetett ítéletet a Legfelsőbb Bíróság háborús bűntett miatt a zuglói nyilasperben. Kröszl Vilmosra, Németh Lajosra és Sándor Alajosra halálbüntetést, Bükkös Györgyre, Hollai Józsefre, Szőke Antalra, Baráth Kálmánra, Kálmán Lászlóra, Füredi Pálra és Erős Jánosra 15 évi, Kraut Józsefre 14 évi, Kovács Jánosra és Kovács Istvánra 13 évi, Mészáros Lászlóra 12 évi, Hernádi Jenőre 11 évi, Kraut Gyulára és Baráth Jánosra 10 évi, Monostori Gyulára 8 évi szabadságvesztést szabtak ki. Micsoda nyilvántartás lehetett az országban, hiszen az elsőrendű vádlottat, Kröszl Vilmost, már 1961-ben is árdrágító üzérkedés miatt egyévi börtönre ítélték! Kröszl részt vett az 1956-os forradalomban is, fegyverrel járt be munkahelyére, azonban a forradalom leverése után őt békén hagyták. A másodrendű Németh Lajost 1944. december 25-től a XIV. kerületi nyilas pártszervezet vezetőjévé nevezték ki, 1945 után Bölcske tanácselnöke volt. 1946-ban belépett a kommunista pártba, ahonnét lopás miatt kizárták. Bükkös György harmadrendű vádlott helyettes kerületvezető 1945-től töltötte be e tisztséget, őt tízévi szabadságvesztésre ítélték, és 1956. augusztus 16-án szabadult.
Hollai József negyedrendű 1946-ban már belépett a Magyar Kommunista Pártba, kétszer is kiváló dolgozó oklevelet kapott, majd a szakszervezeti bizottság titkárának választották. 1965-ben kérte felvételét az MSZMP-be. Füredi Pált 1945-ben internálták, ahonnan megszökött. Kecskeméten kétszeres sztahanovista kitüntetést kapott. Monostori Gyula 1949-ben önként bevonult a Néphadseregbe, tiszti iskolát végzett, letartóztatásáig különféle beosztásokban szolgált. 1949-ben tagja lett a kommunista pártnak, a letartóztatását követően kizárták. Katonai szolgálata alatt háromszor kapott kitüntetést. Néhány kiragadott név bizonyítja azokat az állításokat, amelyeket eddig is tudtunk, hogy az egykori „kisnyilasokból” hogyan lettek a kommunista pártállam élharcosai. Az elsőrendű vádlott védője Bárándy György volt, aki egy nemrég vele készült interjúban azt mondta: „Úgy adtam be legjobb tudásom szerint megírt kegyelmi kérvényeket, hogy közben imádkoztam, ez az ember ne kapjon kegyelmet. Sándor Alajosról viszont elhittem, nem tapad vér a kezéhez. Mélyen megdöbbentett, amikor megtudtam, a bitófa alatt bevallotta, gyilkolt. Mielőtt felakasztották, azt kiabálta: bátran halok meg egy zsidómentes Magyarországért.”
Szerző: Vámos György
Forrás: Magyar Hírlap Online
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó cikkek:
LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű
Éredekes történet ezzel kapcsolatban: Bejczy Antal, a világhírű NASA robotika professzor mesélte, hogy amikor a háború után egyetemre jelentkezett, elment Debrecenbe felvételizni, s nagy csodálkozására az egykor Ercsiben szolgáló nyilas körzetvezető ült a párt részéről a felvételi bizottság asztalánál. Természetesen Wimpffen gróf főintézőjének fiát nem vették föl oda… Később úgy került be az egyetemre, hogy egy gyárban dolgozott fizikai munkásként – kitűnő érettségi bizonyítvánnyal, amit Kalocsán a Jezsuita Gimnáziumban szerzett. Az üzemvezető ismerte az édesapját, és egy alkalommal odahívta, megkérdezve, hogy ő e az a Bejczy, akinek az apja a Wimpffenek főintézője volt. Amikor kiderül a dolog, akkor a kommunista üzemvezető azt mondta: Te Bejczy fiam szerzel egy „kirúgott” apácát a gyerekeim mellé nevelőnőnek, én meg beteszlek az egyetemre… szerzett… Hát ennyit a mi érdekes 20. századi történelmünkről…. Kis országunk van, és így csak egy söpredékünk…
Semmi értelme milliószor a 67 évvel ezelőtt történt, mindössze néhány hónapig tartó szélsőség uralmán rágódni, agyonbeszélt, feltárt anyag, régen lerágott csont. Abba kéne hagyni az elakadt lemezjátszó-játékot! Ennél az ún. 1919-es tanácsköztársaság sokkal több bűnt követett el, és azok sincsenek még kibeszélve. Pláne nincs elszámoltatva a kommunista diktatúra sok tömeggyilkosa, haszonélvezője – egészen az utódpárt mai gazdasági tolvajaiig.
Nem kell az intéző gyerekét követni, aki már rég meg is halt. Szétverték és nagyrészt fizikailag megsemmisítették az uralkodó osztályt, elpusztították a teljes középosztályt, (egzisztenciálisan, mentálisan, erkölcsileg), de ez nem volt elég, még a parasztságot is ellehetetlenítették, öngyilkosságba kergették, de bátran felléptek az értelmesebb munkásokkal szemben is!!!!
Itt él köztünk a nemzetközi terrorista Gerő édesgyermeke, éppen a Habsburg Intézet igazgatójaként, a körmös Bauer szélsőséges fiacskája a maga leküzdhetetlen gyűlöletarzenáljával, és nagyon hosszú hosszú a szélsőséges kommunisták leszármazottainak sora, – amiről a másik oldalon szó sem lehet! (Ugyan Hitler, Szálasi, de még sokkal kisebb bűnösök gyermekei virágozhatnának ilyen helyeken – ha egyáltalán lettek volna.?)
Még egy aspektus, ami abszolút friss: az állami intézmények élén megmaradtak a szoci, vagy ilyen beállítottságú vezetők, akik a mai napig is szabotálják a szakszerű munkát, önmagukat és haverjaikat jutalmazzák és tüntetik ki, lopnak ezerrel, ahogy gyurcsány(i)éktól megtanulták, és erről le sem tudnak szokni. Nap mint nap ezt hallom másoktól is, hogy legtöbbet a vezetők lopnak. EZZEL KÉNE FOGLALKOZNI, MERT ENNEK LENNE ÉRTELME, HASZNA IS. A régi, már sokszorosan megbüntetett, elhunytakat meg hagyjuk nyugodni
(akik legtöbbször mindenféle bűn elkövetése nélkül kerültek a vádlottak padjára, ill. lettek osztályidegenek, klerikális reakciósok, stb. stb.).
Igaza van a Klarinak…..igaza van a Klarinak……igaza van a Klarinak…
A pető gyereket se kell kihagyni aki letagadta apját-anyját hogy csak őrmesterek voltak miközben a tényleges rangja mindegyiknek őrnagy volt az avh-ban! A bárdokat és a többi tetvet is mindet fel kéne kötni!
Oszinten sajnalom Vamos Gyorgyot a szelektiv emlekezete miatt.Mert emlekezhetne peldaul arra a parancsra is:NE OLJ!..es akkor eszebe juthatna az a hitsorsosa is,akit zsido olt vagy oletett meg Rakosi /Roth Mano az 1956 elotti idokben.
Vagy emlekezhetne peldaul arra a parancsra is:NE LOPJ!…es akkor eszebe juthatna az a hitsorsosa is,akinek a tulajdonat,a hazat,nemes egyszeruseggel,egy hitsorsosa elrekviralta es most Gy.F.felesegenek a tulajdona.
Emlekezetenek felfrissitesere ajanlom elolvasasra dr.Szeszak Gyula cikket(ez a NIF-en is megjelent).Jomagam is ujra olvastam,mert mar majdnem elsirtam magamat ,annyira szelektiven kezdtem el emlekezni a fenti cikk kapcsan.De aztan megnyugodtam.Megiscsak jol emlekszem a csaladunkat (GOJOK VAGYUNK) az utobbi 65 evben ert sok-sok kinzas (vese-leveres utani halal,borton,kitelepites,stb.)remiszto emlekeire.Minket nem karpotoltak a magyar zsidok,pedig ezeket ok kovettek el velunk,a magyar gojokkal.Meg bocsanatot sem kertek.Elnek a tolunk elrabolt ingatlanlanokban,magas nyugdijjal haboritatlanul.
Tudja,Vamos ur,ha errol is irt volna,akkor hitelesebb lett volna mindaz,amirol maga irt.Nem vonom ketsegbe,a cikkben irt esemenyek valodisagat!Csak azt a franya,szelektiv emlekezetet sajnalom.
Ilyen hozzaallassal Onnek megnyugvasa es nekunk,gojoknak igazsag adas soha nem lesz.MIERT IS NEM?
Mert:
„Hát’ napjainban asszimilációról már szó sincs. Ellenkezőleg! A zsidóság elérkezettnek látja az időt, hogy programjával a nyilvánosság elé lépjen. De milyen program ez? Vallási, nemzetiségi, faji program? Mindhárom együtt! A zsidóság – Konráddal szólva – olyan államot óhajt szervezni, a jelenlegi Magyarország helyén, ahol mások lesznek az utcaseprők.
Konrád szerfölött leegyszerűsíti a kérdést. Voltaképp arról van szó, hogy a zsidóságnak [és a cigányságnak] nincse nek talajgyökerei, azaz közvetlenűl a földből megélni nem tud, nem is akar. Ezért nem alakult ki náluk ötezernéhány száz év alatt a földművesek osztálya. „A testi és szellemi munka különböző értékeléséhez hozzájárult az a tapasztalat is, hogy a kifejezetten testi munkára utalt és abból élő föld népe tényleg tudatlan volt és az is maradt. A föld népe és a „tudatlan” fogalom megjelölése a héber nyelvben ugyanazon szóval történt. Az „amhaarec” jelentette „a föld népét” és a tudatlant is. [Dr. Fejér Lajos – „Zsidóság” ] Ezért nem hajlandók földrajzilag körülhatárolt területen egységes népként megtelepedni. Létformájuk a diaszpóra, amit nem az üldöztetés kényszerít rájuk. Gyökereiket az őket „befogadó” nép testébe mélyesztik és kiszívják abból az élet-nedveket, a termelő munka gyümölcsét. Ez egyfajta „szimbiózis”, a fa és a belőle élősködő fagyöngy együttélése, melynek során a fa egyre sápadtabb erőtlenebb lesz, a fagyöngy pedig egyre szebben virít…
Ez egyáltalán nem új jelenség. Ezt csinálják több mint ötezer éve. Az „eredmény” mindíg és mindenütt ugyanaz: a gazdanép türelme elfogy és a gyilkolják, fogságra vetik, deportálják, stb. őket. A zsidóság minden „üldöztetésből” levonja a tanulságokat, a maga módján. Azaz egyre állhatatosabban ragaszkodik saját ártatlanságához és egyre eszelősebben gyűlöli a gonosz gójokat. Így vált a „gyűlölet népévé”.
A genetikai alapon determinált zsidó gondolkodás jellegzetes kettősséget mutat. Teljes irracionalitás a gondolkodás alapjaiban, magasfokú racionalitás a felszíni jelenségek elemzésében és megoldásában.
A huszadik század zsidó modus vivendi-je a két alapvető világrendszer, a szocializmus és a kapitalizmus felülvezér lése, azaz zsidó hegemónia itt is – ott is. Herzl Tivadar ezt még úgy fejezte ki a Zsidó Állam c. könyvében: „…ha süllyedünk, a forradalmi proletáriátus élcsapatává válunk, ha emelkedünk, velünk emelkedik a ‘pénztárca’ szörnyű hatalma.” Európában a bolsevizmus segítségével próbáltak uralomra jutni, azaz „emelkedni”. Ennek szolgálatába szegődött az európai és magyar zsidó értelmiség színe – java. Gondoljunk csak Lukács – Löwinger Györgyre és társaira, akik az orosz forradalom lángját akarták mindenáron átdobni Európába.”
http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Ket%20torzs/Ket%20torzs-het%20torzs.htm
Kerem Ont es hitsorsosait vegezzenek onvizsgalatot ,akkor talan nemcsak az OKOZATOT,hanem az OKOT is megtalaljak.
„Nem kell az intéző gyerekét követni, aki már rég meg is halt.” – írja Klári. Nos, Tájlkoztatásul jelzem, hogy a professzor úr él és egészséges. Illenék tudni!
Ez a Vámos féle ,,történelem” a zuglói nyilasokról, pont olyan, mint a
Képíró peren Falvai Zsolt ügyész vádirata, vádbeszéde, egyéb érvei, beömlesztett salátái(ZZS). /Egyébként ez az ügyész több mint 150 főt helyezett előzetesbe a 2006. okt 23-i események után, a TERRORISTA rendőrök (szerelőruhás személyek, 1990-től már érvénytelen renfokozattal v anélkül, és a többi egyenruhakellék(jogi fogalom! – Rendvéf-Rendrs tv stb.) nélkül, ezalapján és enélkül is jogtalan kényszerítő eszközökkel, és ezekután hamis rjelentések írásával – 2.fokon >90%-t törölték ezen ügyészi vádemeléseket!!!! / Tehát ezen ügyész is a Berkesi-Bauer-PéterGábor stb 6 elemistől-dipis szadista-defektes-megélhetési-személyiségzavaros Katpol-Ávó-ÁVH-s ,,eljárások” alapján komponált jegyzőkönyvek-vádiratokkal, szintén uilyen bírókkal legyártott perekkel.
Lásd Képíró per (>70%-a vágatlanul a youtube.com-on) Zinner, Szakály, Zétényi és természetesen a Falvai felvételek!!! Nos ilyesféle perekből idéz a Vámos mint valós tényt. A Szálasi per 500 oldalon már, hiteles-szószerinti-gyoríásos 500 oldala 1988 óta olvasható (a több mint 5000 oldalból) Ahogy a Magya?Rádió ügyfélszolgálata letagadja ezen és többi per hangfelvételének meglétét, természetesen sem ezt sem a periratokat (már amit meghagytak) nem merik közzétenni pl az interneten, uígy a zuglói nyilaspert sem. Ezen per bírája Jankó Péter 1944. márc 19-én személyesen fogadta a megszálló német csapatokat, mint a Győr-megyei Bróság vezetője. Vagy Major Ákos Don-kanyarban hadbíró! Vagy a komcsi bíróság vádpadján ülnek, vagy mint bírák Szálasi, Mindszenthy, Rajk, Bárdosi és nyilaspereket stb lejátszank… A ,,nyilasból”-lett kommunista párttag meg bőven lehetett beépült komcsi! Vagy 1945,1956 után ÁVÓ-n,, bevallott” nyilas. PéterGábor(6elemi, szabósegéd, 9hónap alatt rendőr-altábornagy!! ÁVÓ-ÁVH) mondása 1945-: Ha akarjuk azt is bevalja, hogy tegnap este a Churchillel sétált a Margit-hídon!!!! A Vámos ide is meg oda is szerepelget – megél belőle, végzettsége? Szepesi György (,,Galambos” fnevű besúgó iskoláit ki látta?!) De érettségit v diplomát is tudott, hogyan kaptak(!) 1989 előtt….
Az elhallgatott genocídium
Közvetlenül a II. világháború után Lengyelországban 277 börtönben és 1255 kommunista koncentrációs táborban több mint 200 ezer német származású polgári személyt gyűjtöttek össze. Sztálin írásos parancsára a haláltáborok vezetőit szándékosan zsidók közül válogatták, akik éheztetéssel, kínzásokkal és szadista kegyetlenkedésekkel ezeknek a német származású civileknek, többségében nőknek és gyerekeknek életét tömegesen oltották ki.
A szovjetek által megkövetelt, és teljes mértékben támogatott bosszúhadjárat azonnal beindult: a Jacob Berman vezette ÁBH emberei a Lambinowice (német neve Lambsdorf) melletti átnevelő táborból fiatal német nőket és lányokat mezítláb hajtottak ki a városka határában levő szántóföldre, ahol korábban több mint 500, a háború alatt kivégzett lengyelt temettek el. A nőket arra kényszerítették, hogy a mész nélkül sebtében elhantolt holttesteket kiássák, melléjük feküdjenek, csókolgassák és közösüljenek a már régen oszlásnak indult hullákkal. A táborba visszahurcolt lányok és asszonyok közül hatvannégyen meghaltak a pár nap múlva kitört tífuszjárványban.
Sztálin marsall, a Szovjetunió kommunista pártjának főtitkára és a Vörös Hadsereg főparancsnoka 1945 novemberében a Közép- és Kelet- Európát megszálló szovjet csapatok egyik első és legfontosabb feladatának azt jelölte meg, hogy népnevelési és nácítlanítási célból gyűjtsék össze és deportálják Németországba a megszállt területeken élő német származású polgári lakosságot.
A háborút Moszkvában átvészelt, és a szovjet fővárosból hazaküldött lengyel kommunisták Varsóban is nekiláttak a parancs végrehajtásának. Haladéktalanul felállították az Állambiztonsági Hivatalt (Office of State Security), aminek az élére – Sztálin külön utasítására – a zsidó származású Jacob Bermant nevezték ki. Berman a hivatalhoz tartozó alosztályok, börtönök és koncentrációs táborok élére olyan zsidókat állított, akiknek rokonaia háborúban meghaltak, és a szovjetek biztosak lehettek abban, hogy megvan bennük a feladat végrehajtásához szükséges bosszúállási vágy.
Jacob Berman a Swietochlowice nevű felső-sziléziai kisváros (német neve Schwientochlowitz) mellett létrehozott kommunista koncentrációs tábor parancsnokának Shlomo Morelt, egy 26 éves zsidó partizánt nevezett ki. Morel szülei és rokonai Auschwitzban haltak meg, csak ő és az egyik unokaöccse élte túl a háborút.
A swietochlowice-i táborba az első, német származású polgári személyekkel teli vasúti vagonok érkezése után este 10 óra körül Solomon Morel besétált az egyik barakkba és pálcájával a csizmás lábát verve közölte a németekkel, akik sosem jártak azelőtt koncentrációs táborban: „Engem Morelnek hívnak és zsidó vagyok. Az egész családomat kiirtottátok Auschwitzban. Ott megesküdtem, ha élve kikerülök, mindent visszaadok nektek…. a mai naptól kezdődően megfizettek azért, amit csináltatok”.
A lambsdorfi történet és a fenti idézet egy zsidó származású amerikai történész professzor több európai országban végzett hétévi kutatómunkájával és kétszáz túlélő szóban és írásban tett vallomásának felhasználásával készült könyvéből való. A már elhunyt John Sack sok nehézség után 1993-ban tudta megjelentetni a Szemet szemért: elhallgatott történetek a zsidók által a németek ellen 1945-ben elkövetett bosszúhadjáratról című könyvét.
A könyv Wrath of Solomon (Solomon bosszúja) nevű fejezete hosszan részletezi a túlélők visszaemlékezéseit Shlomo Morel kegyetlenkedéseire:
„Az őrök kisméretű kutyaházakba kényszerítettek a nőket és a gyerekeket, és megparancsolták nekik, hogy ugassanak, és aki nem
ugatott elég hangosan, vagy engedély nélkül abbahagyta, azt ott helyben eszméletlenre vagy agyonverték…. megparancsolták az embereknek, hogy a földön hason fekvő társaiknak a gerincére ugorjanak…. az egymás elleni bokszmeccseken addig kellett két németnek egymás véres orrát verni, amig az őrök megunták, és az is előfordult, hogy a sok ütéstől az egyik fogolynak kiesett az üvegszeme…..
…..rendszeresen a többi női fogoly szeme láttára tucatjával erőszakolták meg a német nőket, a zsidó őrök előtte hosszú sorba állva vártak a sorukra
….. egy 14 éves fiúnak a szőke haját benzinnel leöntötték és meggyújtották, a fiú életben maradt, de megőrült a fájdalomtól, és utána az egész életét egy zárt intézetben élte le.
… az őrök arra idomították a kutyákat, hogy a kikötözött öregembereknek és kisfiúknak rohanva széttépjék a nemi szervüket.”
Ezeken az eseményeken Shlomo Morel személyesen vett részt, és vezette a tábor foglyainak kínzását. Az irányítása alatt állt koncentrációs tábor lakóinak több mint 80 százaléka nem élte túl a szadista embertelenségeket.
A II. világháború után a zsidó nép kárpótlásáról folyó, és soha véget nem érő tárgyalások során a nyugatnémet kormány készíttetett egy felmérést az 1945 májusi kapituláció után a német polgári lakosság ellen elkövetett atrocitásokról. A kormány elé terjesztett, és sokáig titokban tartott dokumentum szerint a német nép kollektív megbüntetése nevében a szovjet megszállás alá került országokban 200-250 ezer német származású polgári személyt hurcoltak koncentrációs táborokba, ahol mintegy 70-80 ezer ártatlan polgári lakos pusztult el.
Európában az 1940-es évek közepétől zajlott le az emberiség történelmének legnagyobb etnikai tisztogatása: Lengyelországból,
Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszlávia területéről tizenhat millió német származású polgári lakost telepítettek ki. (A forrás nem említi Magyarországot) Lengyelországból főleg a sziléziai területekről ötmillió embernek kellett távozni úgy, hogy a fejenként egy bőrönd bepakolására sok helyen még öt percet sem hagytak!
Shlomo Morel a háború után a kommunisták vezette Lengyel Népköztársaságban maradt, ahonnan 1994-ben a biztos menedéket nyújtó Izraelbe távozott. A zsidó tömeggyilkos az ágyban párnák között bekövetkezett haláláig jó anyagi körülmények között álnéven élt Tel Avivban, a Simon Wiesenthal Center zsidó fejvadászai soha nem keresték, a nyugdíját a zsidó államtól kapta, és a Moszad 24 órás védelme alatt állt. Lelke sok ember átkától kísérve 2007. február17-én szállt le a pokolba.
1998 decemberében a katowicei állami ügyészség nemzetközi elfogatóparancsot adott ki ellene, és kérte Izraelt, hogy 1600
rendbeli gyilkosságban való részvétel miatt adják ki Lengyelországnak. Az izraeli hatóságok elévülésre hivatkozva megtagadták a kérést. Az Interpol értesítette a zsidó állam kormányát, hogy ha Morel kilép Izrael állam területéről, akkor a lengyel kérésre elrendelt nemzetközi elfogatóparancs értelmében letartóztatják és átadják a varsói kormánynak.
Eva Kok, a katowicei ügyészség vezetője újabb tanúvallomásokat és bizonyítékokat csatolt a meglévő Shlomo Morel kiadatását követelő iratokhoz. Most már a gyilkosságok mellett a nemzetközileg elfogadott törvények értelmében elévülhetetlen (Izraelis aláírta és életbe léptette) „emberiség elleni bűntettekkel” is kiegészítette a kiadatási kérelmét, amit a lengyel külügyminisztérium diplomáciai úton ismét eljutatott Izraelbe. Az izraeli hatóságok és az izraeli igazságügyi minisztériummég 2005 júliusában is elutasította a szadista gyilkos Morel kiadatását követelő sorozatos lengyel kérelmeket.
„Morel már a háború utáni békeidőben elkövetett bűncselekményeit nem engedhetjük a szőnyeg alá söpörni, az izraeliek nagyon erélyesek és célratörőek a hasonló bűnök elkövetőivel szemben, és ha tetszik ha nem, el kell fogadniuk azt, hogy más nemzetek is ilyen módon akarnak érvényt szerezni a nemzetközi és országuk törvényeinek” – nyilatkozta Kok az angol lapoknak.
Dr. Lubomyr Luciuk, a legnagyobb kanadai ukrán polgárjogi szövetség elnöke szónoki kérdést tett fel a Morel-ügyről véleményét kérdező ukrán nyelvű kanadai újság riporterének:
„Az egész világ tudja, hogy a nácik hatmillió (?) zsidót szörnyű módon semmisítettek meg, tehát itt nem arról van szó, hogy egyenlőségjelet tegyünk hatmillió zsidó és nyolcvanezer német emberi élet közé…. inkább arról az elfogadhatatlan kettős mércéről kell beszélnünk, hogy a nácivadász Simon Wiesenthal Központ, a B’Nai Brith, a Zsidó Világkongresszus és a többi zsidó érdekvédő szervezet remekül együtt tud működni a náci bűnöket elkövetők kézrekeritésében, de most Shlomo Morel ügyében nem szólnak és nem tesznek semmit és ha ők nem is, de a zsidó állam egyszerű és becsületes polgárai hogyan tudnak elszámolni a saját lelkiismeretük előtt ezzel az elképesztő kétszínűséggel?”
Források: The Telegraph, The Toronto Star, Allied War Crimes,Ukrainian Archive, The Ukrainian Weekly, Ukrainian Canadian Civil Liberties Association, John Sack: An Eye for An Eye: The Untold Story of Jewish Revenge Against Germans in 1945.
http://front14.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=178&Itemid=1
Front14.hu (Jack Corn írása nyomán)
A kommentek nagyon hasznos és elgondolkodtató adatokat, tényeket közölnek. Helyes.
Kár hogy Solomon rémtettei nem kapnak elég nyilvánosságot. Sajnos.
„A ,,nyilasból”-lett kommunista párttag meg bőven lehetett beépült komcsi! Vagy 1945,1956 után ÁVÓ-n,, bevallott” nyilas. ”
Ez hihető.