Makoldi Sándor (1945-2017) festőművészként közeledett a néprajzhoz, melyben felismerte a magyarság ősi hagyatékát. A népművészet kifejezési formái izgatták magyar festőként, főiskolai tanárként, diplomás néprajzosként. Ugyanis a népművészet őrizte meg leginkább a nemzet karakterét, közösségi formáját (közérthetőségét), képírásba tömörített egyetemes mondanivalóját.
A mai Magyarországtól félig elcsatolt Gömör vármegyében találkozott az egyik legősibb bútordarabunk, az ácsolt ládák továbbélésével a XX. századig. A már elfeledett (padlásokra, kamrák mélyére száműzött) egykor itt, a Felvidéken a legdíszesebb kelengyés ládák jelei elkápráztatták. Mint kiderült, az országosan elterjedt bútordarabok legősibb, geometrikus (elvont) jeleinek értelmezésével eddig alig foglalkozott a szakma.
Mivel tudta alkotóként, hogy e jelek nem lehetnek csak üres díszek, meg akarta érteni, hogy miért kerültek főleg a kelengyés ládákra, amit az emberi élet csúcspontján, a házasságkötés ünnepén mutattak meg. A szakrális alkalom szülte fontos tartalmaikat analógiák segítségével fejtette fel, más ácsolt tárgyak (bútorok) hasonló jeleivel együtt a koporsók és bölcsők esetében is, az emberi élet nagy fordulópontjaihoz kötődően.
Már hogy lenne felelőse annak amit a parazita zsido csinál Magyarországon!
Egy olyan orszagben, ahol nincs tisztesseges, igazsagos vezetes, ott csak a becsuletes embereket, Gardistakat buntetik, a bunosoket patyolgatjak, takargatjak a buneiket, halogatjak a felelossegre vonast. Mert hasonlo a hasonlonak orul. A 25 ev is ezt hozta, hiaba volt a remeny, hogy majd emberseges, tisztakezu vezetese lesz az orszagnak. Ez sajnos nem jott be ! Ezt csak a bambak nem latjak !
Amikor zsidók az elkövetők akkor valahogy nem találja a felelőst az (i)gazságszolgáltatás.
H.B.
„A totalitárius rendszerek mindig jó viszonyban voltak, és vannak ma is az alvilággal.
A cél közös: kifosztani, félelemben tartani a hagyományos értékrendű, polgári világot.”