KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

„Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed!” – Gondolatok Himnuszunk születésére emlékezve

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!
Himnusz-szobor

Nemzeti Himnuszunkra és a Kultúra napjára emlékezünk minden január 22-én.

Ha napjaink történelmét egy-egy régebbi vagy közelmúlti történelmi időszakkal akarnánk összevetni, párhuzamba állítani, ahhoz véleményem szerint a magyar reformkort követő magyar történelem bőségesen mutathat fel példákat. Csak az 1848-as szabadságharcra és leverésére, a Kiegyezésre, 1919-es bolsevik diktatúrájára és következményeire, 1956 szabadságharcára, és annak leverése utalnék. Egyetlen példaként az akkori és mostanihoz hasonló, külső és belső ellenség összefogásának példáját említeném abból a célból, hogy Hazánkat megszerezzék. Intő példa erre napjainkban az EU parlamentjében történtek, az IMF, a hitelminősítők, és a hazánk elleni összehangolt össztűz. Nem elég imádkozni! Isten segítségével nekünk kell megvédeni Hazánkat!

Számomra úgy tűnik, hogy a mai ellenségeinknek az elődei, a gyökerei már ott, akkor is megtalálhatóak voltak, s mintha azoknak az ellenséges, a magyarságnak tudatosan ártani akaróknak biológiai és szellemi utódai tevékenykednének ma is Magyarország tönkretételénél – itthon, és a nagyvilágban is… Gondoljunk csak arra, hogy a Kossuth-bankó mennyire nem tetszett az akkori bankároknak, pl. Rothschildoknak, hogy a Kiegyezés végül is, az I. világháborúba juttatta hazánkat, hogy a 19-es bolsevik diktatúra mit jelentett, miközben elősegítette Trianont. De azt is említhetném, hogy érdemes lenne összevetni I. Ferenc József Olmützi Alkotmányában rögzítetteket a trianoni határokkal, amiről mélyen hallgattak, vagy a kialakítandó császári birodalom tervezett kormányzási irányelveit összevetni napjaink EU-ból Európai Egyesült Államokat kialakítani akaró elképzelésekkel. Ahogy Trianonban szétdarabolták hazánkat, úgy napjainkban fegyverek nélkül, bankok révén hitelekkel és privatizációkkal próbálnak csonka hazánktól is megfosztani bennünket. Nem lehet nem észrevenni, hogy újabb – félő, hogy végső – Trianon készül!

„Aki bántja a Magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed.” – üzeni Wass Albert.

A magyar irodalom és művészetek elsősorban a költészet a sajátos magyar történelmi helyzet miatt, erősen eltér más nemzetekétől. A magyar költők legjobbjai évszázadokon át, egyben a nemzeti függetlenségért is harcoltak Balassitól Zrínyin át Kölcseyig s tovább napjainkig politikus feladatokat is felvállaltak.

Ha a lírai alkotásokkal kívánjuk a magyar reformkor fejlődésirányát bemutatni, akkor 3 vers az, mely a leginkább kifejezi.

Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata, és Petőfi Nemzeti dala.

A költemények kezdő sorai: az Isten, áldd meg a magyart, – Istenhez történő fohásza, a Légy híve rendületlenül Hazádnak, óh magyar, – hazához való hűségre történő felszólítása, a Nemzeti dal: Talpra magyar, hí a haza – fegyverbe szólítása egyértelműen jelzik a magyar társadalomban történő forradalmi változást.

Az Isten kezébe helyezett sorsot követően megfogalmazást nyert a nemzeti hűség iránti elkötelezettség, majd a közvetlen harcra szólítás, a haza megmentésére. De a festészet területéről is bőven találhatunk példákat. Történelmi freskóinkra utalnék itt.

Nemzeti és nem nemzeti himnuszokról

A nemzeti himnuszok olyan hazafias zeneművek, amelyeket az adott állam alkotmánya hivatalos állami jelképként ismer el.

Ilyen például a magyar, a lengyel, a finn, az észt, a francia himnusz, bár utóbbi felfogásában eltér az előzőektől.

Vannak azonban nem nemzeti himnuszok, mint az amerikai, a szovjet, és az EU himnusza.

Az amerikai himnusz 1814-ben keletkezett, az angol-amerikai háború idején, és „A csillagos-sávos lobogóról” szól.

A szovjetek himnusza sokáig az Internacionálé volt, csak a II. világháború alatt vált hivatalossá a sztálini diktatúrát dicsőítő párthimnusz.

Az EU himnusza a Beethoven örömódájának dallama. Szövegéből egyetlen mondatot emelnék ki, amit meggondolandónak érzek:

Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít

Hogy is van ez? Mit is értsünk alatta? A szellem és az erkölcs szembeállításán? Netán hadüzenet az emberi erkölcsi normák ellen? A Tíz parancsolat ellen? Továbbgondolásra javaslom Önöknek is ezt, a szembe állítást.

A magyar himnusz történetéről

A XVI. századtól – a korábbi templomi himnuszok nyomán Európa-szerte néphimnuszok, nemzeti himnuszok keletkeztek.

Magyarországnak a 19. századig nem volt „kanonizált”- egyházak részéről elismert himnusza. A magyar katolikusok népi himnusza a Boldogasszony Anyánk és az Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének volt.

Ez is érdekelheti:  Megszállás akkor és most - avagy a vesztüket érző patkányok ámokfutása

A református magyarság, a Tebenned bíztunk, elejétől fogva kezdetű a 90. zsoltárt énekelte.

Az evangélikusok; „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű Luther éneket.

Ugyanakkor a hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is a nemzeti összetartozást fejezte ki.

Tehát mindig az Isten segítségét, áldását kértük harcaink, elcsüggedésünk, elnyomatásaink nehéz éveiben, balsors tépte évtizedeink alatt.

Az osztrák császárhimnusz, amely az egész császárságban, így Magyarországon is a hivatalos himnusszá vált 1797-ben Joseph Haydn komponálta, Leopold Haschka költeményére.

Ezek után, tekintsük át a magyar Himnusz történetét!

Kölcsey Ferenc Himnusz

Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én Szatmárcsekén befejezte, tisztázta, és aláírta nemzeti himnuszunk kéziratát, a Hymnus a magyar nép zivataros századaiból című, nyolc versszakos költeményét. A kéziratban egyetlen kifejezés megváltoztatása történt. Véglegessé a „lángtenger” kifejezés lett. A vers csak öt évvel később 1828 decemberében jelent meg nyomtatásban, az Aurora almanachban, majd 1832-ban – Kölcsey Ferenc munkáinak első kötetében.

Kölcsey Himnusza nem éltet királyt, uralkodót, még a honszerző Árpádot sem, az ország építő IV. Bélát sem, de még a diadalt diadalra halmozó Mátyást sem dicsőíti. A magyar történelmet ismerteti. A magyar Himnusz egy meggyötört, kétségbeesett nemzet imádsága a megtartó Istenéhez.

A Himnusz megzenésítésére pályázatot írtak ki.

Bartay András, a pesti Nemzeti Színház igazgatója úgy döntött 1844-ben, hogy pályázatot hirdet Kölcsey Himnuszának megzenésítésére, hogy más nemzetekhez hasonlóan, a magyaroknak is legyen saját himnusza. Vörösmarty Mihály Szózatát Egressy Béni már1843-ban megzenésítette. A Himnusz pályázatot Garay János lapjának, a Regélő Pesti Divatlapnak a 1844. március 3-i és a Honderű 1844. március 9-i számában hirdették meg.

20 arany volt a legjobb, ének és zenekari „népmelódiáért” járó pályadíj. A határidő1844. május 1-ső napja volt. A zsűri 1844. június 15-én hozta meg döntését a jeligével beküldött, névtelen pályázatokról. A nyertes az 1843-ban bemutatott Hunyadi László című opera szerzője, Erkel Ferenc volt. Jeligéje: „Itt az írás, forgassátok – Érett ésszel, józanon. Kölcsey.”

Erkel műve mellett hat pályamű kapott dicséretet, – többek közt a Szózat sikeres megzenésítésével korábban első díjat nyert Egressy Béni is.

A Himnusz zenéje eredetileg gyorsabb ritmusú volt, Trianont követő években kezdett el lelassulni, nyilván nem véletlenül a történelmi tragédiákat követően.

A nép is Erkel zenéjét választotta, aki Gárdonyi Géza Erkel emlékkönyvében így emlékszik a komponálására:

Az idős Erkel visszaemlékezése: „Csend van. Ülők és gondolkodok: hát hogy is kellene azt a himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem és hang-hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a himnusz…” (Gárdonyi Géza, Erkel emlékkönyv. 1910.)

A győztes Himnuszt és a dicséretet nyert műveket a pesti Nemzeti Színház ének- és zenekara 1844. július 2-án mutatta be egy színdarab előadása előtt és az egyes felvonások között. A legnagyobb tetszést, a közönség elsöprő tapsviharát Erkel alkotása váltotta ki. A közönség is ugyanúgy döntött, mint a szakemberekből álló bizottság.

A Himnusz 1844. augusztus 10-én szólalt meg először nyilvános ünnepségen, az óbudai hajógyárban, a Széchenyi nevű gőzös vízrebocsátásánál. Még ez év szeptemberében megjelenik nyomtatásban a kottája – Deák Ferencnek ajánlva. Ez lehetővé teszi a mű országos elterjedését.

1844. augusztus 15. a Himnusz először szólal meg egyházi ünnepségen: a pesti polgári őrhad zászlószentelésén, a Rákos mezején.

1848. március 25. – Marosvásárhelyen a fáklyásmenetben felvonuló ifjúság a Himnuszt énekli.

Hivatalos állami ünnepségen 1848. augusztus 20-án hangzik fel először a budavári Mátyás-templomban.

Az 1848-s szabadságharc leverése után viszont csak elvétve szólalhatott meg a Himnusz. Ismét a császárhimnuszt erőszakolták a nemzetre. Csak 1903-ban sikerült törvényileg elfogadott himnusszá válnia Kölcsey és Erkel-művének.

Ez is érdekelheti:  Stoffán György: Elkezdődött…

A II. világháborút követően a magyar címer „szovjetesítése” után, Rákosiék Illyés Gyulával új himnusz-szöveget akartak íratni, és azt Kodály Zoltánnal megzenésíttetni. Ez nem sikerült. Illyés nem vállalta, és a felszólításra Illyés ennyit válaszolt csupán: „meg van az már írva”. A kommunista rendszer által respektált Kodály pedig egy születésnapi fogadáson, amikor Révai unszolta, hogy írjon új himnuszt, állítólag csak ennyit mondott: „Minek, jó a régi!- ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet”.

Himnuszunknak az 50-es évek első felében csak zenéje, szöveg nélkül hangozhatott el.

1956-ban a szabadságharc Himnusza lett.

Az 1956-os szabadságharcnak szinte zenei szimbóluma volt a Himnusz, és mellette a Szózat, a Boldogasszony anyánk és Beethoven Egmont-nyitánya. 1956-ban a Himnuszhoz rendkívül sok esemény, tüntetés, szobor-döntés mellett gyilkos sortüzek kapcsolódnak.

A gyűlölt diktátor, Sztálin-szobrának és a fővárosi és vidéki szovjet emlékművek ledöntését követően, is a Himnuszt énekelték a magyar emberek.

A fővárosban és vidéken a tüntetők, amikor ÁVH központok, laktanyák, rendőrség előtt tüntettek, kérve, hogy a rabokat vagy a letartóztatott munkásvezetőket engedjék ki, netán a laktanyáról vegyék le a vörös csillagot, kivétel nélkül, a sortüzek előtt, mindenütt a Himnuszt énekelték.

Megdöbbentő, de a gyilkos sortüzek a Himnusz első sorának éneklése után, a „nyújts feléje védő kart…” közben dördültek el mindenütt. Erről még ma sem igen hallani.

A Kádári adminisztráció később bár elfogadta a Himnuszt és a Szózatot, de legtöbbször a szovjet himnusszal és az Internacionáléval együtt szólalhatott csak meg.

Csak 1989 őszén vették a hatóságok jogszabályi védelem alá Kölcsey Ferenc szövegét, és az alkotmány szövegének része lett a Himnuszra való utalás. A Himnusz szövegének születésnapja pedig egy 1989-es kormányhatározat alapján a Magyar Kultúra Napja is egyben.

2006. május 7-én Budakeszin avatták fel V. Majzik Mária Himnusz szobrát. A kilenc méter hosszú, négy és fél méter magas alkotás egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, melynek közepén kétméteres, bronzból készült Isten-alak látható. A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.

Itt lenne az ideje, hogy a pesti oldalon, Fót magasságában a Szózatról is készüljön a Himnuszhoz hasonló, méltó alkotás.

Az új magyar útlevelekben kétféleképpen is megjelenik a himnusz: a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat szövegének részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a költemény kottái.

Sajnos mindmáig nem védte az Alkotmány nemzeti imádságunkat. Az új sem megfelelően precíz e kérdésben. A Himnusz végső születésnapja, január 22-e 1989 óta a Magyar Kultúra Napja lett. Sajnálatos, de a magyar művészetek, a kultúra a szemünk előtt silányul el, és hever romokban. Nem véletlenül. Az anyagi okokon túl ezt segíti elő, hogy a Nemzeti Színháznak, a nemzet templomának az arra méltatlan Alföldi Róbert a vezetője még ma is. Kertész Ákostól gyalázkodó szavai után sem vonták meg a Kossuth díjat. De gondolhatunk a legutóbbi DopeMan káromkodó, botrányos himnusz gyalázó éneklésére is.

Régen, amikor Napoleon megkérdezte Francois Talleyrand-ot, hogy mit tegyen, hogy a magyarokat legyőzze, Talleyrand a következőt válaszolta: – Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz! A monarchia idején megvalósították Talleyrand elméletét. Sajnálatos, de a mai liberálisok ezt teszik ma is. Azt is be kell látni, hogy ehhez időnként a Fidesz is asszisztál, sőt időnként be is segít.

A kultúra nem tekinthető csak anyagi kérdésnek, mert a megmaradás záloga.

A magyar értelmiségre pedig hatalmas felelősség hárul, mégpedig kötelező erővel, noha többségük menekül ez elől. A diplomás, még nem értelmiségi, és diploma nélkül is lehet felelősséggel gondolkodó és tevékenykedő személy értelmiségi.

Miközben a jövőnk záloga az ifjúság, romokban a tudás, a kultúra, az ifjúság oktatása. Ahol az iskolaügy, tehát a jövő nemzedékének oktatása, nevelése csak tantervi feladat, vagy egyszerűen csak munka vagy pénzkérdés, ott ezt az első számú nemzeti feladatot elárulták!

Ez is érdekelheti:  Kézbe vagy nyelvre? – avagy a ferences Tóth Damján az Oltáriszentség ellen

Magyarországon a Magyar nyelvnek, és történelem igaz oktatásának a legfontosabb tárgynak kellene lennie. De nem az! Ezzel a jövő sírját ássák a nemzeti oktatást eláruló politikusok.

Magyarországot – viharos, Európát is védő történelmével, máig példát adó kultúrájával, évszázadok óta a mai napig csodált művészetével – a jövő magyar generációjának kell átadnunk – vallják az értékőrző értelmiségiek, mert Magyarországot, a mi Hazánkat, megőrzésre kaptuk őseinktől.

Wass Albert üzenete a Kárpát-medencei magyarság számára ma is érvényes: „Aki bántja a Magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége – a Te veszteséged is. Mert, ha nem így tesszük, úgy némaságunkkal, és bénaságunkkal hitelessé tesszük valamennyi, galád mozdulatukat.

Nem lehet nem látni, hogy: Magyarország, és az egész magyarság bajban van! A külső ellenséges érdekcsoportok, és a belső, hatalomból kiszorult ellenség közös nevezőn vannak, hogy tönkre tegyék hazánkat. Magyarországot tehát a lehető legszélesebb összefogással meg kell mentenünk! A magyar kormánynak nem szabad térdre hullnia a háttérhatalom követelései előtt, mert az, a megmaradt, csonka Magyarország elvesztését jelenti. Szeretném hinni, hogy lesz bennük annyi kurázsi, hogy a kesztyűt felveszik, és megvédik nemzetünk érdekeit.

Nem elég, csak Himnuszunk utolsó versszakával Istent kérni: hogy:

Szánd meg Isten a magyart, kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart tengerén kínjának,
Balsors, akit régen tép, hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép a múltat s jövendőt.

Isten segítségével tennünk kell érte.

Új Esztendei jókívánságok kapcsán egy csodálatos új költeményt juttattak el hozzám. Befejezésül szeretném ezt megosztani Önökkel: Csákváry Zoltán: Újévi imádság (NIF)

2012.01.10.

Orbán Éva

Csákváry Zoltán: Újévi imádság

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén.
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Romokból építsz boldog holnapot,
Hozzád küldjük ma szívünk imádságát
Uram, ne hagyd el árva magyarod!

Ne hagyd el őket, akik téged hívnak
A mélységből kiáltva szent neved.
Megváltást váró rongyos rabjaidnak
Add meg Uram a napi kenyeret.
Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek,
Kiknél az éhség elsőnek kopog,
Mert áldásodból csak akkor ehetnek,
Ha a zsarnok vérebe jóllakott.

Takard be őket tél hidege ellen!
Hozz sebeikre enyhe gyógyulást!
Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel
Bő szüretet és gazdag aratást!
Légy velük, akik verejtékben ázva
Az új Bábelhez hordják a követ,
S mentse meg őket irgalmad csodája,
Amikor a torony mindent eltemet.

Minden áldásod, amit nékünk szántál
Oszd ki közöttünk az újév során,
Hogy túl a tél lidércnyomásos álmán
Élőket köszöntsön a napsugár.
Add, hogy túléljék, amit rájuk mértek,
Keresztre verték, adj hozzá erőt.
Adj nekik, Uram, száz kísértő fénynél
Fénylőbb csillagot, égi vezetőt.

Vezesd őket, hogy soha, soha többé
El ne tévelyedjen a mi nemzetünk.
Légy velük, Uram, most és mindörökké,
Akkor is, mikor mi már nem leszünk.
Akkor is, mikor jő a boldog holnap,
S parányi sorsunk emléke sem él,
Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad,
Szívünk porával messze szállt a szél.

Ki jelen vagy a tűzben és a jégben,
Csillagok közt és bányák mély ölén,
Sötét árnyékban, fénylő napsütésben,
Madárdalban és kis gyermek szemén,
Ki igazgatod sorsok fordulását,
Uram, ne hagyd el árva magyarod,
Hallgasd meg szívünk újévi imáját,
És legyen minden úgy, mint akarod.

(Nemzeti InternetFigyelő)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük