Nemzet és Barátság

Tisztelt Barátom, Kedves Sándor!

Alig néhány hónap választ el bennünket egymástól, korosztályosak vagyunk, annyi csupán a különbség, hogy Te ez év második felében állsz majd meg kerek évfordulódon visszanézni és elgondolkodni és ugyanezt jövő júniusban teszem. Még egy lényegtelen különbség és egy erős azonosság van köztünk.  Rád azt mondták, hogy „jugó magyar” régebben, most határon túli, Délvidéki, Vajdasági elszakított magyar, rám pedig azt, hogy holokauszt vagy szebben: vészkorszak túlélő.

Ami viszont mindkettőnket felfogásom szerint elszakíthatatlanul összeköt: egy Nemzet tagjai vagyunk magyarként és Isten ajándékaként csodás nyelvünk és kultúránk birtokosaként és továbbadóiként. Még valami titok összeköt bennünket: a közösen átélt és sajátosan feldolgozott élmény, és az ehhez rendelt hasonló vagy ugyanolyan fogalmi rendszer…

Az úgynevezett rendszerváltás felfedező élménye hozott össze kovászként bennünket a kilencvenes évek fordulóján. Soha nem felejthető élményem volt Veled kapcsolatban, éspedig, hogy megismerkedésünket politikai kényszerűség generálta. Ugyanis a baráti köröm többsége az úgynevezett rendszerváltásban döntő szerepet játszó és azóta önmaga politikai halálát okozó MDF soraiból, alapítóiból és kényszerűségből ellenünkre párttá váló tömörülésből került ki. Már akkor sejtettük, hogy elkötelezettségünk okán a pártkereteket jócskán szétfeszítő politikai tevékenységünk alapítvány létrehozását teszi szükségessé.

199 -ben megalapítottuk a Kárpát-Alpok Alapítványt, olyan személyiségekkel, akik már akkor olthatatlan belső kényszert éreztek Hazánk és Nemzetünk felemelésére a ” megvalósult szocializmusok ” történelmi bukása után. Az alapítvány, mely „takarék lángon ” mind a mai napig működik, számos olyan nemzetpolitikai szempontból meghatározó konferencia és össznemzeti felelős együttgondolkodás kezdeményezője és lebonyolítója volt, és ezzel a  mai napig érvényes-hatályos nemzetpolitikai közgondolkodás elindítója is, melyre alapítói tagjai joggal és megalapozottan lehetnek büszkék.

Hogy csak egyet említsek az ilyen ma már közhasznúvá vált fogalmi rendszerek közül, az 1994-ben  a felvidéki Madarászházán közösen megalkotott és elfogadott társnemzet fogalma. /Emlékeim szerint Te is részt vettél meghívottként a Polgármesterek Világtalálkozóját létrehozó, kb. kétszáz magyar polgármestert és politikai közszereplőt megmozgató konferencián/

Veled nem az említett konferenciánk, hanem talán a legelső hozott össze 1991-ben, az egyedüli hazai alapítású Pálos szerzetes rend akkor, nemrég, a világégés után ötven évvel, és  a bolsevizmus elköszönése után újra megnyitott Gellérthegyi Sziklatemplom kazamatáiban.

Alapító társunk, az azóta megboldogult pálos szerzetes, Árva Vince atya, meghívására rendezhettük első komoly konferenciánkat ilyen megtisztelő helyen, ahol felelős társaiddal, Vékás Jánossal és Ágoston Andrással,  a megújulni szándékozó Kárpát-medencei magyarságunk önrendelkezési folyamatában elsőként mutattátok be, zárt és elméletileg értő körben, az első szabadon választott kormány számos tagja jelenlétében – védhetően és azóta is aktuálisan – az autonómia igényt és megvalósíthatósága részleteit. Ott és akkor ismerhettem meg, hogy hogyan gondolkodik Hódi Sándor közös nemzetünk jelenéről, jövőjéről. Munkáit kissé távolabbról követve úgy érzékelem, hogy megismerkedésünk 23 éve óta Hódi Sándor nemzetünkért érzett felelőssége és munkálkodása semmit nem vesztett erejéből.

Most, hogy kerek-évfordulós megállóhoz közelegsz, szívből kívánom, hogy még sok-sok évet tölts el ilyen felelős közgondolkodással, és adjon  Isten Neked és Társadnak ehhez jó egészséget és erőt!

Isten Óvja Drága Magyar Hazánkat és Nemzetünket, és adjon részére Szebb Jövőt!

Budapest, 2013. február 6.

Őszinte híved: Reiner Péter

Nemzeti InternetFigyelő

 

Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.

Kérjük Önöket, hogy a

DONATE

gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!

A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.

Nagyon köszönjük!