Nem baleset, merénylet volt!


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!

Az Interfax Hírügynökség (a területi kormányzó tényközlésére hivatkozó) jelentése szerint szombaton (2010-04-10-én), az oroszországi Szmolenszk katonai repterének közvetlen közelében lezuhant a lengyel államfőt, Lech Kaczynskit, a feleségét, valamint más fontos személyiségeket (kormánytagok, történészek, honvédelmi és pénzügyi szakemberek, továbbá a néhai katinyi áldozatok hozzátartozói), összesen 132 főt szállító repülőgép. A „balesetet” senki sem élte túl, erre utal a szerteszét szóródott és égő roncsok állapota is. Az orosz gyártmányú, Tu-154-es elnöki különgép letarolta a fákat, majd több darabra tört, és kigyulladt. A repteret előzőleg a sűrű köd miatt lezárták, s a pilótának javasolták, hogy inkább Minszkben vagy Moszkvában szálljon le, de ő az eredeti terv szerint akart landolni. A szerencsétlenség után a terepet ellepték a tűzoltók s a mentőegységek; a körülmények kivizsgálására alakult bizottság vezetésével Vlagyimir Putyin miniszterelnököt bízta meg Dmitrij Medvegyev orosz államfő.

Kaczynski Katinyba (Katyn) látogatott volna, az 1940-es bolseviki mészárlás helyszínére, hogy lerója kegyeletét a több ezer ártatlanul kivégzett katonatiszt emlékművénél. Előzőleg a héten Putyin már tisztelgett a mártírok előtt, Donald Tusk lengyel kormányfővel együtt. Erre az eseményre a nem éppen oroszbarát Kaczynskit nem hívták meg, ezért akart ő külön emlékezni. Sajnos azonban nem jutott el odáig…

A 2005 óta hivatalban levő lengyel elnök (előzőleg varsói polgármester) kiváló hazafi, valamint markánsan jobboldali, konzervatív és keresztény elveket valló személyiség volt. Éppen ezért „mérvadó” nyugati körökben nem kedvelték túlzottan, sőt néha szélsőségesnek, antiszemitának is bélyegezték. Ezeket az alantas jelzőket azzal érdemelte ki, hogy mindenekfölött Lengyelország érdekeit nézte, s nem hódolt be az idegen globalizálóknak, bárhonnan is jöttek hazáját „fölvásárolni” (lásd Simon Peresz!), vagy kifosztani. Körömszakadtáig harcolt népének céljaiért, igazi államférfi – mondhatnám: szabadsághős – volt, nem úgy, mint gerinctelen „magyar” kollégái. Halála súlyos vesztesége az egész lengyelségnek, de nekünk, nemzeti érzelmű magyaroknak sem lehet közömbös. Bár MSZP–SZDSZ-es pribékjeinkkel nem volt jó viszonyban, ettől még őszintén szerette a magyarságot, melyet sohasem azonosított elfajzott helytartóival és kufárjaival.

Ikertestvérével, a korábban miniszterelnöki posztot betöltő Jaroslaw Kaczynskivel, valóságos forradalmi áttörést hajtott végre a Lech Walesa után erősen balra tolódott (Aleksander Kwasniewski), „liberálisan” korrumpálódott lengyel közéletben. Tekintélyt vívott ki országának az EU-ban és világszerte, s persze legalább ennyi ellenséget is szerzett cionista és szabadkőműves berkekben. Vajon kinek jöhetett kapóra a halála? Az oroszoknak s a KGB-nek semmiképp, hiszen nem érdekük a két ország amúgy sem felhőtlen kapcsolatának további rombolása. (Kivitelezőnek őket csak abban az esetben tudnám elképzelni, ha a gépen nagyszámú zsidó is utazott volna, erre azonban semmi sem utal.) Viszont akár Izraelnek, akár az Európai Unió héber elöljáróinak (lásd még az osztrák Jörg Haider különös tragédiáját, ahol a szuper-biztos gépkocsi kerekeinek számítógépes vezérlésébe kontárkodtak bele valakik!) sokat érhetett a lengyel elit jelentős részének ilyen úton történő kiiktatása. A teljes igazságra valószínűleg itt sem derülhet fény, azonban a végrehajtás módja erősen a Moszadra vall!

Állítólag az elnöki gép már 20 éves volt, s éppen le akarták cserélni egy korszerűbb típusra. Ugyanakkor nyilván fokozott felügyelet és karbantartás alatt állt, hiszen nem akárkiket szállított rendszeresen. Beleértve e műveletekbe a robotpilóta és a leszállást segítő elektronikus-komputeres egység gyakori ellenőrzését is. Viszont nem hinném, hogy az alapos átvizsgálásokon túl állandóan őrizték is. Ebben az esetben pedig a merényletet előkészítő ügynökök könnyűszerrel hozzáférhettek, s átprogramozhatták a landolást irányító (felügyelő) szoftvert olyképpen, hogy a mérőműszer a tényleges magasságnál 50-100 méterrel többet mutasson. A pilóták zöme (különösen rossz látási viszonyok közt!) sohasem a saját szemére hagyatkozik, hanem mindig a kijelzőket nézi. Ez esetben úgy vélhette szegény kapitány, hogy még bőven ereszkedhet, de akkor már (jóval a kifutópálya előtt!) helyrehozhatatlanul földbe is csapódott. A többit már tudjuk… Nem biztos, hogy pont így történt, de az igen, hogy ilyen amatőr hibák, véletlen katasztrófák nincsenek… Egyébként likvidálására ennél alkalmasabb pillanatot aligha találhattak a terroristák.

Viharos történelmünk során a lengyelek mindig baráti kapcsolatokat ápoltak velünk (közös szentek és uralkodók, 1848, 1956 stb.), s ennek szorosabbra fűzésére tán épp most, a magyarországi választások után támadt volna újabb remek lehetőségünk. E szándékunkat persze változatlanul fenntartjuk, de bánatunkra ezt már nem Lech Kaczynski elnök úr közreműködésével valósíthatjuk meg. Osztozunk a lengyel nép fájdalmas gyászában, és szívből kívánjuk, hogy az irgalmas Isten adjon nekik méltó vezetőket, s ugyanezt óhajtjuk a magunk számára is.

Siklósi András

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Április 11-e József Attila születésnapja, a költészet napja
Részvét és gyász kifejezése a Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára Igazgatójának, dr. Sutarski Konrádnak
UTÓLSÓ VACSORA A VÁLASZTÁS ELŐTT – ugye, nem vagy áruló (Júdás)?
Close