Ne feledjük 2006-ot sem! (videóval frissítve)

Éppen hatvan esztendeje lesz október 23-án annak, hogy Budapesten kitört a forradalom, mely pár nap alatt hősies szabadságharccá alakult. 2016-ban erre a heroikus küzdelemre és a hősök emlékezetére készül az ország. Így van jól, egy nemzet történelmében az teljesen természetes dolog, hogy megemlékezik hőseiről, azokról az egyszerű emberekről, akik a legdrágábbat, életüket adták hazájuk, hazánk szabadságáért.

Szándékosan az egyszerű emberekről, munkásokról, diákokról szólok, és nem az akkori politikusokról, Nagy Imréről és társairól. Azért nem, mert 1956 forradalma nem tőlük indult, nem ők voltak a kezdeményezői. Akik akkor egy ország függetlenségét és megreformálását elindították, nem a pártpolitikában keresendők. Akkor is így van, ha ezt egyesek (történészek, politológusok) másképp közvetítik. Az aktuális hatalom pedig, mintha megfeledkezne a véres ötvenedik évfordulóról és arról a szégyenletes időszakról, mely 2006. szeptember 17-e és október 23-a között zajlott.

2006 fontos esztendő, egy fordulópont reményét ígérte a nemzet életében. A 2002-es választási csalások nyomán hatalomra került posztkommunisták bukását várták sokan, amely mint tudjuk nem következett be, sőt olyan érzésük volt – mellesleg joggal – sokaknak, hogy a magyarországi választási eredmények egy meghatározott forgatókönyv szerint alakultak. Az eredmény ismert, újabb négy gyalázatos, nemzetrontó év következett az ország történetében. Ezt megelőzően 2004. május 1-től hivatalosan is az Európai Unió tagja lett hazánk, melyért súlyos árat kellett és kell fizetnünk azóta is. A nemzeti érzelmű emberek bíztak abban, hogy a választások fordulatot hoznak 2006-ban, aminek minden reális alapja meg is volt. A fordulat ennek ellenére mégsem következett be. Az emberek bizodalma ellenére mégis olyan érzés alakult ki sokakban, hogy ezt a választást a Fidesz nem igazán igyekezett megnyerni. Ez az érzés sokakban még inkább megerősödött, amikor lezajlott a Gyurcsány-Orbán televíziós vita. Egy meglehetősen visszafogott miniszterelnök-jelölt karaktere rajzolódott ki Orbán Viktor személyében, míg Gyurcsány hozta a magabiztos, öntudatos stílusával azt, amit a posztkommunistáktól már megszokhattak az emberek. Úgy viselkedett, mint aki pontosan tudja, hogy a ló nyergébe újra őt ültetik. Akik ismerték Orbán jellemét, stílusát, karakterét, nagyot csalódtak. Akár az az érzés is támadhatott a vitát néző emberekben, hogy a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét valami visszahúzza, mintha szándékosan nem akarta volna megnyerni ezt a média-összecsapást. Talán így volt, talán nem. Egy biztos, ez a vita sok szavazatot vitt el a Fidesztől és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az MSZP-SZDSZ még négy évig hatalomban maradjon. A választások első fordulójára 2006-ban április 9-én, a másodikra 23-án került sor, egy hónappal később pedig az MSZP frakció zárt balatonőszödi ülésén Gyurcsány világosan bevallotta, hogy az elmúlt uralmi ciklusukban lényegében képtelenek voltak kormányozni. Ez még – ha nagyon jóindulatúak akarunk lenni – talán felfogható lenne egyfajta önkritikának, azonban az az ordenáré stílus, amiben ezt elkövette, és az a jelzős szerkezet, amivel beszédében hazánkat minősítette, minden jó érzésű ember számára elfogadhatatlan, pláne méltatlan egy miniszterelnökhöz. A beszédről készült hangfelvétel szeptember 17-én került furcsa, de mindenképpen szervezett formában a magyarországi médiához. Ennek következtében pár óra leforgása alatt több ezres tömeg gyűlt össze a Kossuth-téren, az Országház szomszédságában, követelve Gyurcsány azonnali távozását.

Másnap a tömeg megostromolta a Magyar Televízió épületét, mely annak volt betudható, hogy annak a proklamációnak a beolvasását, melyet a tüntetők nyilvánosságra akartak hozni, a televízió vezetősége megtagadta, sőt pökhendi módon, az elégedetlen embereket lenézve állt kérésükhöz. Az erre jogosan felbőszült tömeg úgy érezte a kisembereknek is joguk van hallatni a hangjukat, pláne a nemzet televíziójában. Azonban világosan kiderült, a Magyar Televízió nem a magyar nemzet televíziója, sokkal inkább a mindenkori hatalom médiája. Így volt ez 2006-ban, azt megelőzően, de így van ma is. A merev elutasításnak lett a törvényszerű következmény a tv székház ostroma.

Innen indul a párhuzam 1956 és 2006 között. Míg 1956-ban a tömeg a rádióban akarta a követeléseit nyilvánosságra hozni, 2006-ban a Magyar Televízióban kellett volna erre sort keríteni. A tévéostrom gyalázatos eseménysor volt. Azonban nem az ostromlók, hanem azon rendőri vezetők részéről, akik lényegében rendőri egységeket áldoztak be csak azért, hogy a későbbiekben politikai alapot is teremtve, bosszúhadjáratot indítsanak nem feltétlenül az ostromban részt vett személyek ellen, de mindenképpen megfélemlítve a hétköznapi embereket, a magyarságot, jelezvén a regnáló hatalom mindenhatóságát. 2006. szeptember 19-től egyfajta vadászat zajlott az utcán sétáló emberek ellen. Bosszúhadjárat, mely október 23-án teljesedett ki, amikor a hatalom, jogellenesen kiürítette a tüntetők által már szeptember 17-től elfoglalt Kossuth teret.

Érdemes megjegyezni, hogy több médium már 2006. október 24-én beszámolt arról, hogy valószínűsíthető idegen, azaz külföldi rendőri vagy katonai erők bevetése történhetett az oszlatáson, mivel néhányan idegen nyelvű párbeszédeket hallottak a rendőri egységek soraiból. Egyes médiumok ma már ezt tényként állítják. Ez egy rendkívül fontos momentum. Ugyanis külföldi reguláris egységeknek a magyar néppel szembeni bevetése mindenképpen hazaárulás. A legsúlyosabb magyarság és a haza elleni bűntett, melyre engedély csak a legmagasabb szintről érkezhetett. Tulajdonképpen helytelen, ha oszlatásnak nevezzük azt a rendőrségi(?) terrorakciót, amelyet az akkori rendőri vezetők a miniszterelnök Gyucsány Ferenc tudtával, sőt egyes értesülések szerint közvetlen irányításával hajtottak végre. Ugyanis a kivezényelt és azonosítószám nélküli alakulatok, melyek tagjai ráadásul maszkot és a rendőrségen nem rendszeresített, eszközöket (pl. vipera), lőfegyvereket használtak, rátámadtak a jogos elégedetlenségüknek törvényesen hangot adó embertömegnek a Kossuth Lajos tér és az Alkotmány utca sarkán. Majd ezt a tömeget agresszív módon rátolták az Astoriánál megemlékezőkre, akik éppen a Fidesz ünnepi rendezvényén vettek részt. Ott már ütöttek, vágtak mindenkit, akit értek. Fontos megjegyezni, hogy terrorisztikus és félelemkeltő cselekedeteiket nem csupán az utcán, de a környéken lévő vendéglátó egységek belterületén is végrehajtották. Például az Astoriával szemben lévő – és ezt nem reklámnak szánom, de hozzátartozik a tényekhez – Burger King étterembe betörve, szó szerint kirugdalták az ott békésen étkezőket, egyeseknek közvetlenül a fejükhöz szegezett lőfegyvert (pontosabban: az állományban nem rendszeresített puskát) használva. Az étteremben számos kiskorú is tartózkodott szüleivel. Ez mi, ha nem megfélemlítés? A lakosság, az állampolgár megfélemlítése, a hatalom erejének fitogtatása, fenyegetés. A rendőri terrorista akció eredményeképpen számos súlyos személyi sérülés, szemlikövés történt. A lefogott embereket több esetben megkínozták, megalázták, szadista módon viselkedtek velük szemben. Jogtalanul, hamis rendőri tanúvallomások alapján szabadságuktól többeket megfosztottak. Ahogyan 1956 bűnöseinek számonkérése elmaradt, ugyanúgy 2006 vér- és borgőzös szadista rendőr ámokfutói sem lettek az elkövetett bűnük súlyának megfelelően felelősségre vonva. Pedig eltelt tíz év, és a 2010-ben hatalomra került Fidesz-kormány korábbi ígéreteinek ellenében sem tartotta fontosnak az akkori rendőri vezetők és bizonyos állományi tagok pontos, precíz és elvárható felelősségre vonását. Vajon miért? Summázva: az MSZP és a Fidesz egy gyökerűek. Mindkét párt az MSZMP-ből sarjadt.

Tény, hogy a 2006-ban legnagyobb ellenzéki párt és annak vezetője nem állt ki a spontán tüntetők mellett, inkább saját politikai pecsenyéjét sütögetve külön rendezvényeket szervezett néhány méterre a Kossuth téri spontán szerveződött és szeptember 17-től folyamatos tüntetéstől. Ez ismételten felveti a kérdést, hogy valóban akartak-e győzni a választásokon Orbánék, vagy inkább arra játszottak, hogy a gyurcsányi hatalom még inkább tönkre tegye és gazdaságilag abszolút a csőd szélére sodorja az országot. Valahogy úgy tűnik, ez következett be, melynek sikerét le is arathatta a Fidesz 2010-ben. Látjuk az eredményt, az MSZP szétesett, az SZDSZ megszűnt, a legnagyobb politikai erő a Fidesz lett. De milyen áron? És ezt az árat kinek kell megfizetnie? Mindig nekünk, egyszerű magyar embereknek. A politikának semmi sem drága, a cél a hatalom megszerzése és nem szükségszerűen a nemzettudat és a nemzet egységének közvetlen építése. Ez addig így is lesz, amíg hazánknak nincs érvényben lévő alkotmánya. Magyarországnak jelenleg alaptörvénye van, ami nem alkotmány. Az 1944. március 19-e előtti állapotokat, így a Szent Korona alkotmányának jogfolytonosságát lenne szükséges visszaállítani. Amíg ez nem történik meg, addig Magyarországon gyakorlatilag minden jogi berendezkedés törvénytelen. Ezeket a tényeket a 2006-os események kapcsán fontos megemlíteni, hiszen az akkori spontán Kossuth téri demonstráció már alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását kezdeményezte.

Az események világosan megmutatták, hogy a jogos felháborodáson túl, melyet az őszödi beszéd váltott ki, a nép egyszerű gyermekei, akik nem pártpolitikusok, jól érzékelik azokat az anomáliákat, melyek rányomják bélyegüket az ország jogi és ennek következtében társadalmi berendezkedésére. Az is világossá vált, hogy a jelenleg is fennálló pártokrácia akadálya lehet egy nemzet önállósulási, függetlenségi törekvéseinek. 2006-ban, ott a Kossuth téren, pártoktól függetlenül ennek felismerése nagy jelentőségű eredmény volt. Akár az Alkotmányozó Nemzetgyűlés esetleges 2006. október 23-i összehívásának lehetősége is okot adhatott a hatósági brutalitásnak. Most 2016-ot írunk, és gondoljunk bele, Magyarországnak sincs alkotmánya.

Ami pedig a 2016-os megemlékezést illeti, a jelenlegi hatalom is gondban van. Szeretne csak 1956-tal és az akkori eseményekkel foglalkozni. Úgy tesznek, mintha 2006 meg sem történt volna. Ugyanúgy nincs elszámoltatás, mint ahogyan 1956 gyilkosainak elszámoltatása sem történt meg 1990 után. Az a politikai társaság, mely 1990 után a mai napig a mindenkori hatalmat birtokolta és birtokolja, elhazudta a rendszerváltást, szétlopta a nemzeti vagyont, kisemmizetté és kiszolgáltatottá tette a magyarság legjavát és mind a mai napig szemrebbenés nélkül a szemünkbe hazudik.

Változásra pedig ne számítsunk! Ne számítsunk mindaddig, amíg pártérdekek, klikkek döntenek a nemzet élete fölött, és amíg az állam működtetésében maffiózók elvárásainak felelnek meg egyéni érdekeik szerint egyes pártkatonák és pártok. Világossá kell válnia mindenki számára, hogy csak egy új társadalmi berendezkedés által válhat nemzetünk függetlenné, csak így tudunk jövőt tervezni, megtartani hazánkat. Ehhez azonban valós és törvényes alkotmányra van szükségünk. El kell hát indulnunk végre ezen az úton! Így legyen!

Szépe Áron

TV Libertés

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)