Narancsiszap?

Furcsa hírt jelent meg egy napilap cikkében (http://www.mno.hu/portal/746501). Rendben van, mindenki pontosan tudja, hogy az iszapkatasztrófáért a milliárdossá vedlett, bolsevik szocializáltságú cégvezetési garnitúra a felelős.

No, de kérdem, van erről bírósági végzés? S még mielőtt bárki meggyanúsítana a közutált jogtalanul gazdagok rétegét védeném, le kell szögeznem, hogy a tárgyilagosság vezette gondolataimat. Ugyanis amennyiben egy kormányrendelettel bűnössé lehet tenni bárkit ebben az országban, akkor itt nem vörösiszapról szól a történet. A történet ettől kezdve arról szól, hogy minden szükséges törvényes eljárást Róth Manó módjára szabadságukban vélik felrúghatónak, majd kisvártatva megnyitják esetleg az Andrássy út 60-ban Igazság Zrt. néven az új vallatószobákat.

Hirdetés

Valamikor a középkorban valakire kiáltva rámutattak, hogy seprőn látták lovagolni az előző holdtöltekor, az rövidesen kerékbe töretett, felnégyeltetett, befalaztatott, megsütötték. Mindezt persze hatalmuk nagyobb dicsőségére, a köznyugalom és a közrend áhított (újabban két héten belüli) helyreállításának érdekében. Későbbiekben kitűnőnek vélték a szabotázs meglehetősen ködös fogalmát, hogy valakinek szétrugdalják a máját, veséjét, egyéb szervét.

Mindez eddig a történelem villanásai.

A hétköznapi dolgok ma már másról szólnak. A hétköznapi események zsigerből, mondhatni ujjgyakorlatként törnek elő, már-már panel-forgatókönyvek szerint. Különösen káprázatos szikrákat eredményez az a jognak vélt hatékonyság, ami alapján egyik hatalmi ágazat beleütközik egy másikba. Magyarul mondva megy az arcán, amikor nem tud hatékonyan cselekedni, még ha valós is az általa megfogalmazott szándék és vád. Ma MAGYARORSZÁG államformája törvénybe foglalva köztársaság. Ennek az államformának vannak jogi rendszerei, keretei, korlátai. Aki ezeket áthágja, vét a jog ellen, annak számolnia kell a következményekkel.

Azonban nem számolt ezzel a jelenlegi kormány. Nem mást tettek, mint a független magyar bíróságot félresöpörve, megnevezték bűnösnek a jelenlegi MAL-t mint céget és annak cégvezetését. Tudva, hogy a Magyar Köztársaságban a Törvényalkotásról szóló törvényben foglaltak szerint egy rendelet akkor léphet hatályba, ha azt minden jogi fórumon elfogadták, és nyomtatásban megjelent. Ez a nyomtatott hirdetési forma a törvény szerint a Magyar Közlönyben történő megjelentetés, amit a Miniszterelnöki Hivatal működtet a mai napig, lévén saját kiadványuk. Hogy egy Kormányrendeletet a Magyar Közlönyben tesznek közzé, az még mindig nem jelenti azt, hogy az a rendelet jogszerű, erkölcsös. Ez a hatalmon lévők politikai hovatartozásától független tény.

Igen, múlhatatlanul szükséges a felelősség megállapítása, a felelősök megnevezése és a vétkesek megbüntetése – ha kell, akár a teljes vagyonuk terhére. De könyörgöm, nem így! Nem így! Ez azt a benyomást kelti, mintha egy elefánt szabadulna abba a bizonyos porcelánboltba.

Kérem tisztelettel, a jog és a rend nem úgy működik, hogy ha valami indulat szétfeszíti a társadalom tűrőképességét, de valós cselekvőképességében jogilag, anyagilag a kormány mozgástere korlátozott, akkor üljünk át egy estét, hozzunk hangzatos rendeletet, és nyomozati cselekmények nélkül, bírósági végzés nélkül behajtjuk a bűnösnek kikiáltotton, amihez csak kedvünk van. Anno a szebb lakásokat foglalták így el a moszkovita ivadékok, amit egy égész nemzet máig nem képes megemészteni. Meg sok minden más hasonlót sem. Úgy gondoltam, ma ez már nem eshet meg. Most megesett. A jog is megesett. Minden segítség most kevés. Mintha feneketlen kútba gyűlne a sűrű fillér a ritka forinttal. Hihetetlen kínok okozója volt ez a gátszakadás. De ez nem mentség a jogi gátszakadásra.

A károsultakat kártalanítani szükséges, a bizonyítékok alapján megnevezett és elítélt vétkeseket pedig meg kell büntetni. Megnyugtatóan hatalmas iratanyag áll rendelkezésre, amiből szorgos eljárás keretében lehet felépíteni a megdönthetetlen vádat. De nem rendeletileg. Ez a rendeletiségben fogant kormányzás az igazi narancsiszapáradat.

Sok olyan esemény vár még feltárásra, amitől viszket a kormány ülőfele, a népnek meg a tenyere. Példának okáért a nemzetközi cégek megadóztatása az egy helyes lépés. Bár formájában és végrehajtásában csekély eredmény reménye fűződhet hozzá. Ha volna bátorságuk hozzá, megvizsgálnák azt a törvényi hátteret és környezetet, ami alapján egykor az ideáramló rablótőke a rabszolgává tett nemzet szinte ingyen munkaereje mellé ráadásnak sok évi törvénytelenségben fogant adókedvezményt is kaptak, borítékolom, mást mutatna az ország pénzügyi mérlege. Egyszer legalább vennék a bátorságot, és kiszámolnák azt az elképesztő összeget, amit ezek az útszéli ritterek többszörösen kiszípolyoztak a gazdaságunkból! Vissza minden kínban kiizzadott magyar forintot tőlük, és akinek nem tetszik, el is lehet innen menni. Adójóváírásként államosítani az itteni mindenüket!

Egyetlen helyes döntés társulhat ellensúlyként ehhez. Ma is tanítják az egyetemeken azt az elképesztően egyszerű jogtételt, amit az ókori Róma szenátusa felismert, hogy „Törvénytelenségből jog nem ered!”. És pont. Ha akkor törvénytelen volt a haszonszerzésük érdekében a magyar nemzet kárára előnyöket biztosítani, akkor az a károkozás folytatólagosan, szervezett keretek között fennáll azóta is, hiszen itt grasszálnak úton útfélen, mint valami kereskedelmi feslett életű. És hogy erről egyik szavam, a másikba ne öltsem, visszamenőleg a törvénytelen kedvezményeket kamatos kamattal – ahogy feléjük szokás! – kiróni adóként, az már tekintélyes összegre rúgna. Mindössze valós igazságszeretet és érzet, és megfelelő elszántság kell hozzá.

És hosszan sorolhatnánk! Befejezésül egyetlen emlékezetes esetet idézek. A Magyar Növényolajipari Gyár működtetését egy darab – utóbb bekeretezett – egész kemény magyar forintért vette át egy jöttment. Jó időben volt jó helyen – tartja a vörös csürhe mondása. Az az eset előre vetítette a teljes mértékű, gátlástalan szabadrablás lehetőségét. Mint egy berobbantott várkapun elkezdtek beözönleni a spekulánsoktól kezdve mindenféle gyanúsabbnál gyanúsabb alakok, szervezetek. Tettek, amit tettek és amit tehettek. Mert bármit megtehettek, és senki nem kiáltott megálljt! Most itt áll egy egész nemzet ingben glóriában, sűrű imát mormolva holnapi kenyeréért, miközben az új milliárdosok nyájasan, nyálasan röhögnek a markukba.

Kérem tisztelettel, mindehhez még kormányrendelettel nevezni meg a bűnöst? Mi jöhet még?

Esetleg az alkotmány felfüggesztése a jog még nagyobb dicsőségére, politikai vezetőnek kikiáltott népség nagyobb dícsőítésére. Csak el ne felejtsék beiktatni a mindenható paragrafusok közé, hogy ennek a törvénytelen cselekedetnek a gondolati tagadása is gyűlöletbeszéd, netán államellenes cselekedet!

Na, akkor jön el Róth Manó kanaánja. Már látom is a gyárak irodáiban a búzakalászt morzsolgató alakot a képeken.

Ferencváros, 2010. november 5.

Lengyel Károly

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


2 thoughts on “Narancsiszap?

  1. Tökéletes elemzés. Örülök, hogy valaki megalkotta és közzé tette helyettem. Ez egy gengszterháború. Effélét viszont képtelenség törvényes eszközökkel megvívni. Jól tudjuk, hogy a maffia klánok egymás közti leszámolásaikat nem a törvény előtt intézik.Ha sikerült az állam mezébe bújniuk, legfeljebb az erőszak leplezésének eszközeként alkalmazzák a paragrafusokat. Az igazi problémát én abban látom, hogy belső hatalmi harcukban ártatlan kívülállókat használnak fel kirakati áldozatként. A Fidesz gyakorlatában ez már nem először fordul elő. Senki nem vádolhat részrehajlással, mert ha valaki, akkor én,személy szerint igazán a multik áldozata vagyok…A problémák feltárása azonban csak egy dolog. A tisztességes MEGOLDÁST nem látom és úgy érzem mások sem látják.

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Változnak az idők: Tolvajt kiabál a tolvaj
Budapest szovjet városparancsnokának 1. sz. parancsa a mai napra (1956)
Tabukat döntögető vita a zsidók mivoltáról és valódi jelleméről
Close