Hirdetés

Morvai Krisztina gondolatai a Tiszta beszéd címmel Reiner Péterről megjelent könyv első bemutatóján

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

morvai-krisztina

Tisztelt Honfitársaim, Kedves Barátaim! 

Szelet vetettem és vihart arattam, amikor Hegedűs Lóránt kérésére 2013. november 3.-án, nyilvánosan méltattam Horthy Miklós Kormányzó életművét, a Hazatérés Templomában, szobrának felavatásakor.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

A közzé tett beszédem és “Küzdőtéren ” címmel írt utólagos magyarázatomat nagyon-nagyon sokan, szeretettel és tisztelettel fogadták. Akadtak azonban jó néhányan, akik személyesen megkerestek és interneten is “üzentek”, újabb megszólalásra is kaptam jó néhány jeligés “felszólítást”.

Úgy döntöttem, hogy ezért engedélyét kérem az általam is nagyra becsült Morvai Krisztina független, de nem érték független EP képviselő barátomnak és küzdőtársamnak, bő négy évvel ezelőtti nyilvánosan elmondott akkori gondolatai közzétételéhez…

Morvai Krisztina a most közlendő gondolatait, a rólam 2009. május 5-én, “Tiszta beszéd” címmel megjelent és rögtön példátlan módon az első kiadását bezúzni kényszerült könyv első bemutatóján mondta el, ott megjelent, közel háromszáz jó barát és régi kedves ismerős előtt.

A könyv sorsáról még érdemes tudni, hogy az első ezer példány példátlan bezúzása után, mely a Fidesz közeli média triász, a Magyar Nemzetben, a Hír TV-ben és a Lánchíd Rádióban korábban velem elhangzott és megjelent riportok beszélgetések könyvben történő megjelenését tiltotta meg. /A tiltás indokait nem közölték, de sejthetők!/

Ezért is a könyv páratlan sikert és több kiadást ért meg, de hitelesen cenzúrázva, bélyegzővel és tucatnyi üres oldallal jelent meg és szinte az egész Kárpát-medence magyarsága és a hazai olvasóközönség is széles körben ismerhette meg, “hála” az első kiadás betiltásának.

Következzenek tehát minden kedves és minden engem “félreértő” olvasóim számára, Morvai Krisztina gondolatai, melyek talán elgondolkoztatják az engem nem ismerő, alaptalanul címkézőket.

Ezek a gondolatok nagyon is aktuálisak, négy év után is!

Szeretetükben és megértésükben bízva:

Reiner Péter

Tiszta beszéd – Morvai Krisztina gondolatai, a könyv négy évvel ezelőtti, 2009. május 5.-i, első bemutatóján

Jó estét kívánok mindenkinek!

Nagyon megtisztelő, hogy itt lehetek.

Köszönöm Péternek és köszönöm a Jó Istennek, hogy bennünket barátként összehozott.

Nem mondom, hogy köszönöm Gyurcsány Ferencnek, hogy a magyarokat jól összeverette 2006. október 23.-án, mert ennek kapcsán jöttünk össze aztán Brüsszelben, ahol számot adtunk a velünk történtekről.

Ha megengedik, megengeditek, ülve maradnék, hogy egy baráti, családias hangulatú beszélgetést kezdeményezzek a könyvvel kapcsolatosan.

Ez furcsa beszélgetés, mert a legtöbben nem olvashattátok a könyvet, hiszen most jelent meg, most vehettük a kezünkbe.

Megható volt, hiszen én a kéziratot olvastam számítógépen.

Engedjétek meg, hogy az előszónak a legelső gondolatát felolvassam: “A Tiszta beszéd – ez ugyanis a könyvnek a címe – az évtizedeken keresztül tabunak tartott, vagy éppen elhallgatásra kényszerített magyarországi zsidó kérdést járja körül”.

Majd egy oldallal később a következő gondolatokkal folytatja: “De van-e egyáltalán zsidókérdés Magyarországon, a harmadik évezred első évtizedének vége felé és nemcsak Reiner Péter csinál a dologból ekkora ügyet?”

Tulajdonképpen az olvasót folyamatosan ezen a kérdésen gondolkodtatja el a könyv és bevallom, hogy én is úgy ültem neki az olvasásnak, hogy Péter a barátom, nagyon szeretem, nagyon fontos nekem.

Biztos nagyon jó, hogy ez a könyv megszületett, de hátha ez az egész zsidó téma egy kicsit, hogy úgy mondjam, elnézést a kifejezésért, de “túl van lihegve”.

Van egyáltalán ilyen, hogy “zsidókérdés”, kell-e ezzel foglalkozni?

És ahogy a könyvet olvastam, egyre több történet jött elő az agyamban, az emlékeim között s engedjétek meg, hogy egy párat megosszak Veletek.

A legelső az úgynevezett rendszerváltást követő első nagy jogi dilemma, ha emlékeztek, az az igazságtétel dilemmája volt.

Azt gondolom, hogy itt a teremben mindenki emlékezhet rá, igaz hogy alapvetően jogi kérdésről volt szó, de eléggé a nyilvánosság előtt zajlott a vita.

Sohasem felejtem el, amikor az Igazságügyi Minisztérium épületében, egy Büntető Jogász Fórum nevű szakmai szervezet gyűlésén, először meghallottam azt az elképzelést, hogy nincs szükség igazság tételre, illetve helytelen koncepció lenne felelősségre vonni büntetőjogilag azokat, akik 1956-ban a fegyvertelen nép közé lövettek, illetőleg azokat az AVH-sokat, akik az ötvenes években kínozták a fogva tartottakat.

Fel nem merült bennem, hogy ez kérdés lehet, azt gondoltam, hogy a rendszerváltozás egyebek között erről szól, hogy ezt a felelősségre vonást el kell végezni.

A jogászok tábora is kétfelé oszlott, illetve a jogászok két táborra oszlottak és nagyon meghatározó volt, hogy volt egy -a nevét nem szeretném most mondani- remek amerikai jogászprofesszor kollégánk, egy kiváló jogi karról, a Kolumbia Egyetemről, aki nagyon befolyásos volt a Soros féle Közép-Európai Egyetemen és egyáltalán a változást élő jogász társadalomban, jogász körökben.

Nagyon örültem annak, hogy ő teljes természetességgel a természetes igazság érzete okán is, a kommunista ellenessége okán is és a jogászi logikája okán is azt mondta, hogy természetesen szükség van igazság tételre és elkezdett nyilvános szerepléseken megfogalmazni ilyen határozott gondolatokat.

Egyszer az egyik kolléga azt mondta: “figyeld meg, hogy nem sokáig fogja ezt mondogatni, mert meg fogják neki mondani a hitsorsosai, Gyuri állítsd le magad!”

“Hát gondolj bele, elkezdődnek ezek az eljárások, akkor ki fog derülni, hogy az AVH-sok jelentős része magunkfajta zsidó ember volt és ezt egyszerűen nem tehetjük meg, elindul egy pogrom, egy zsidó ellenes antiszemita hadjárat ellenünk”

Én nem értettem, hogy ez az ember miről beszél, micsoda hülyeség ez, hát nem lehet igaza!

Mit ad Isten, kiderült, hogy igaza volt, szó szerint így történt.

Második számú történet.

A rádióban hallottam, hogy Soros György az édesanyjára hivatkozva mondta többször társaságban. “Megmondta nekem az édesanyám, hogy kisfiam jegyezd jól meg, hogyha a magyarok elkezdik Erdélyt emlegetni, akkor, másnap már viszik a zsidókat!”

A másik nagy kötelezettségünk a rendszerváltozás után az igazságtétel mellett, a Trianon utáni helyzet igazságos kezelése lett volna, hogy végre igazat beszélhetünk, hogy végre vége az internacionalizmusnak, a román “elvtársakkal” történő barátkozásnak, kényszer barátságnak és el lehet  kezdeni Trianonról őszintén beszélni.

Hogy akadályozta ez a kérdés ez a bizonyos “Ha Erdélyről kezdenek beszélni a magyarok, akkor már másnap viszik a zsidókat” problematika, az igaz beszédet és az igazságtételi késztetést Trianonnal és az elcsatolt területekkel kapcsolatban?

Ezek mind-mind Reiner Péter könyve kapcsán jönnek elő gondolatokként, tehát meggyőződésem, hogy mindnyájan, amikor elkezditek majd olvasni ezt a  könyvet, ugyanazt fogjátok megélni, mint én, hogy lehet, eleve úgy kezditek olvasni: tökéletesen igaza van Péternek, nagyon fontos, nagyon jó ötlet volt erről könyvet írni, nagyon reális probléma a “zsidókérdés” Magyarországon, tulajdonképpen minden e körül forog.

Lehet, hogy úgy álltok a könyvhöz, hogy most már elég, beszéljünk végre másról, de akármilyen gondolatokkal álltok a könyv olvasásához, elő fognak jönni a saját történeteitek és az, hogyan határozta meg Magyarországnak a rendszerváltás előtti és utáni történetét ez a kérdés, amit Péter a könyvben boncolgat.

Sokszor leírtam és megfogalmaztam már, hogy Magyarország ma válaszúton áll, ha így megyünk tovább, akkor menthetetlenül egy harmadik világbeli leszakadt, elnyomorodott gyarmat lesz Magyarországból.

Most kaptam egy nyílt levelet Gusztos Pétertől, ahol felteszi nekem a kérdést, hogy “mégis milyen alapon állítja azt, és kik azok,  akik Ön szerint gyarmatosítják Magyarországot?”

Ugye megint csak szembesítenek az antiszemitizmus vádjával!

Ezekben a történetekben az a közös- és a legutolsó gondolat, ha most azt kérném, tegye fel a kezét, akinek eszébe jut hasonló élmény, akkor szerintem majdnem mindenki feltenné!

Még egy utolsó gondolat a könyvből, annál is inkább, mert ez egy nagyon humoros része a könyvnek, /oda van írva a könyvben, zárójelben, hogy fekete humor/ és tényleg az, ezért felolvasom.

Ki fogjátok találni, hogy milyen kérdéssel kapcsolatban jött elő megint ilyen elhallgattatóként “ultima ratio”-ként, végső szóként, hogy nem beszélhettek róla, nem tisztázhatjátok, nem lehet igazságtétel, nem lehet igazság!

Hogy melyik kérdés ez, azt így fogalmazza meg a könyv: “feltételezhetjük és joggal, hogy más-más ország zsidókérdése más-más lehet. Tehát az “uszítóknak”, de a “békéltetőknek” sem kevésbé. Fel kellene mérni a különböző országokban a zsidókérdés mibenlétét és összevetni a magyarországival. Meg lehet vonni azt a tanulságot, miszerint lényegi különbség van a magyarországi és más országbeli zsidóság között. Magyarországon például a zsidóság olyan allergiás a fekete nadrágos fehér inges paraszti viseletre, hogy az könnyen a halálát okozhatja.

Így tehát azonnal be kell tiltani annak viselését, mert ez a ruházat a magyarországi zsidókat olyannyira megterheli, mint az indiánokat a nyugat pálinkája, ez már aztán igazi „hungarikum!”

Ugye nem nehéz kitalálni, hogy a Magyar Gárdáról van szó, ami olyannyira szívügye Péternek, hogy belépett a Magyar Gárdába és egyik legfontosabb, legközpontibb, legérdekesebb, legizgalmasabb része a könyvnek az, hogy hogyan érte ő meg magyar emberként, zsidó emberként, gárdistaként a Gárda pert.

Miről is volt itt szó!

Arról, hogy összevertek bennünket 2006 őszén, megalázták a magyar embereket, ez az első szempont.

Második: folyamatos rettegésben él a vidék magyarsága, mert a gyarmatosítási terv részeként a magyar állam és a magyar rendőrség nem tekinti közfeladatának a tömeges bűnözéssel szembeni fellépést.

Megjelenik egy Magyar Gárda, aki valamilyen szinten visszaadja a magyaroknak az önbecsülését és azt az érzését, hogy fontos vagy, értékes vagy, hogy vigyázunk Rád, komolyan veszünk!

És rögtön ott van az antiszemitizmus bélyege és az elnyomásnak a vádja: ezt azonnal el kell fojtani, nem jó, nem helyes, antiszemita!

Volt egy Szent Bonaventura nevű szerző, akinek volt egy nagyon érdekes gondolata.

Azt mondta, hogy: “minden egyes embert az Isten egy csodálatos ragyogó gyémántnak teremtett meg.”

A baj az, hogy az életünk során, a különböző elvárások, konvenciók társadalmi elképzeléseknek való megfelelései, erre a gyönyörű  csodálatos gyémántra raknak rá sorban sárrétegeket, amelyek rá merevednek erre a gyémántra és a végén már mi sem látjuk.

Ez a könyv tulajdonképpen két fő gondolati szálon fut az én szememben.

Az egyik az, hogy Reiner Péter egy zsidó származású magyar ember, hogyan veti le a saját ragyogó gyémántjáról, önmagáról, azt a sok réteget, amit az elvárások tettek rá azzal kapcsolatban, hogy ő zsidónak született.

Tehát, ha zsidó vagy nem lehetsz nemzeti érzelmű, ha zsidó vagy, nem ragaszkodhatsz az elszakított területekhez!

Ha zsidó vagy, szeretned kell a kommunistákat!

Ha zsidó vagy szeretned kell az oroszokat, mert ők kommunisták és ők “szabadítottak” fel bennünket!

Ha zsidó vagy, alapvetően az SZDSZ-hez, vagy az MSZP-hez kell húznod!- és így tovább.

Ez, mint egy abroncs, mint egy ilyen nagyon bénító réteg vette körül Pétert is és meggyőződésem szerint vesz körül, nagyon sok zsidó embert Magyarországon.

Péter azt hiszem elől járt faltörő kosként abban, hogy le lehet dobni magatokról ezeket a rétegeket és meg lehet látni alatta azt a ragyogó gyémántot, akinek a Jó Isten megteremtett.

És magyarnak teremtett, lehetőséget, sőt kötelességet adva Neked arra, hogy szeresd a Hazádat és tegyél érte!

A másik fontos gondolati szála a könyvnek pedig az, hogy kérem szépen, sokkal többről van itt szó, mint zsidó kérdésről!

Itt alapvető igazságossági kérdésekről van szó és arról, hogy ki lehet-e mondani az igazat!

Vagy pedig a kommunizmusnak a cenzúrája helyett bejött az újfajta cenzúra, a “politikai korrektség”-nek a cenzúrája, amelyik azt mondja: “hogyha Te Trianonról beszélsz, ha Te Magyar Gárdáról beszélsz, ha Te kizsákmányoló kapitalizmusról beszélsz, vagy Magyarország gyarmatosításáról, akkor antiszemita vagy, rasszista vagy, homofób vagy és ezért el kell hallgatnod!

El fogod veszíteni a munkahelyedet, el fogod veszíteni a jövedelmedet, kirúgnak az otthonodból, jön a végrehajtó, nem tudod fizetni a Provident kölcsönt, tehát maradj csöndben és maradjon minden úgy, ahogy van!

Tehát Reiner Péter szembesíti az érdekelteket azzal, hogy gyerekek hazudtok, nem igaz, amit mondotok.

Benneteket nem igazán az antiszemitizmus zavar, benneteket az zavar, hogy valaki megkérdőjelezi a ti történelem felfogásotokat, a ti hatalmatokat, a ti gazdaság felfogásotokat, a ti világnézeteteket és a világon meglévő hatalmi erőket, a szövetségi rendszereiteket, ha így tetszik.

Ez zavar benneteket és ezért vádoljátok igaztalanul az én honfitársaimat folyamatosan, antiszemitizmussal és nekem, mint zsidó embernek, ebből tökéletesen elegem van!

És én odaállok magyar honfitársaim mellé és együtt mondom velük magyarként, hogy elég volt!

Szeretnék végre igazat beszélni, szeretnék egy igazságosabb Magyarországért harcolni és nem fogtok bennünket ebben megakadályozni, a folyamatos megbélyegzésünkkel, antiszemitázásunkkal, rasszistázásunkkal stb.

És ez az a fő gondolati szál és az a fő küldetés, amit Péter magára vállalt.

Tehát ott ragyog az a bizonyos gyémánt, amivé a Jó Isten a Pétert teremtette és rajta a megbénító a ragyogást eltakaró sárrétegek, amik az elvárásokból keletkeztek, ezekről szól a könyv és ezekről tudnék még órákig beszélni, de ne ijedjetek meg, mert nem fogok.

Olvassátok el a könyvet és majd látjátok, hogy hogyan fejti le, hogy hántja le a Péter történetről történetre, eseményről eseményre az elvárások sár rétegeit.

Én most büntető jogászként is a legerőszakosabb lebontását ennek a háncsnak az, ami engem a legjobban megragadott, azok a verések.

Amikor magyarrá verték a Pétert, illetve amikor magyarként verték.

Úgy szokta mondani, hogy őt magyarrá verték akkor, amikor Erdélyben volt a nyolcvanas évek elején szerelmesen és Erdély szerelmeseként, Nagy Magyarország szerelmeseként és elkapta őt a szeku, merthogy “postási feladatokat” is vállalt, különböző hazafias csoportok között és azt mondta, “akkor éreztem meg azt, hogy engem most véglegesen magyarrá vernek”.

A másik nagy verés, ami ezeket az elvárások sár rétegét véglegesen leverte Péterről, az legalább ennyire megrázó volt, amikor 2006 október 23.-án, az emlékezetes 50. évfordulón elkezdték őt verni a rendőrök, amikor már nagyon-nagyon magyar szívű magyar ember volt és megérte azt, hogy 1956 ötvenedik évfordulóján, őt magyar zászlóval a kezében,  magyar jelképeket viselve és a szívében az ő kiemelkedő magyarságával, elkezdik verni.

És akkor egy hihetetlenül megrázó dolog történt: Azt kérdezte a rendőröktől barátai füle hallatára, hogy “Mit csináltok, 62 év után újra veritek a zsidókat Magyarországon?”

Nagyon sokat gondolkoztam ezen a történeten, mert Péter nem magyarázza meg.

Olyan szempontból is nagyon jó a könyv, hogy ez egy narratíva, történeteket mesél el és nem elméleteket.

Tehát ezek nem elméleti fejtegetések és nem magyarázatok arról, hogy zsidóként és nem zsidóként mit is jelent élni, hogy identitás vagy nem, vallás vagy nem stb., hanem személyes történetek.

Én úgy interpretáltam ezt a történetet, hogy itt az történt, a fordítottja, a tükörképe annak, amit a Civil Jogász Bizottság tagjaival folyamatosan megtapasztaltunk a meghallgatások során, hogy az emberek nem akarták elhinni, hogy azok a rendőrök, akik verték a magyar embereket Magyarországon a magyar Nemzet egyik legcsodálatosabb és legnagyobb emléknapján, azok magyarok voltak.

Biztos, hogy voltak közöttük idegenek, mi is hisszük, nem sikerült ugyan bebizonyítanunk, de bizonyosan voltak.

De sajnos akárhogy is szépítgetjük a túlnyomó többsége a magyarokat verő rendőröknek magyar volt, csak ezzel nagyon nehéz volt szembesülnünk!

Amivel Péternek nagyon nehéz volt szembesülnie az, hogy az áldozati oldalon őt magyarként verik Magyarországon, a  magyar rendőrök és ezért “kisegítette a helyzetet”, tehát talált egy kisegítő megoldást”, engem persze itt zsidóként vernek újra, mert ez még mindég sokkal elviselhetőbb, mintha magyarként vernének a magyar rendőrök Magyarországon, a magyar nemzeti ünnepen”.

Nekem meggyőződésem, hogy ez volt az a bizonyos reflexszerű reakció: “Mi van, veritek a zsidókat?”, mert ez még midig elviselhetőbb, ez egy fájdalomcsökkentő reakció volt abban a pillanatban, hogy nem azt kellett kérdezni: Veritek a magyarokat?

Hát mi folyik itt?- hanem hogy veritek a zsidókat? És ekkor a zsidó identitása kisegítette  azt a megtört, megvert, most már nem magyarrá, hanem magyarként vert Reiner Pétert, hogy egy kicsit elviselhetőbb legyen a lelki és mellette talán az átélt fizikai fájdalom.

Péternek a könyve és bocsánat az idő túllépéséért, de ez már az utolsó gondolatom, nemcsak az ő gyémántjának a felfedezését segíti, hanem továbbviteti az emberrel ezt a bizonyos gyémánt gondolatot és azt érezteti, hogy Magyarország is az Istennek egy ilyen csodálatos ragyogó gyémántja, amire ezek a mesterséges dolgok teszik rá folyamatosan a sár rétegeket és már nem nagyon látjuk az eredeti ragyogást.

És most jött el az a történelmi feladatunk, hogy lehántsuk ezeket a sár rétegeket úgy, ahogy ő a személyes életében megtette és megosztotta ezt velünk a könyvében.

Párhuzamosan, az ő személyes életének a gyémánt keresésével a könyvben, ott van Magyarország, mint ragyogó gyémánt eredetisége, felfedezésének a lehetősége.

Hogyha megszabadulunk ettől a fajta gondolati terrortól, szellemi terrortól, érzelmi terrortól, amit ránk tesznek a mai kor cenzúrájaként, megbélyegzéseként, megalázásunkként, meggyalázásunkként, ha ezektől a sárrétegektől sikerül megszabadulnunk, akkor ott látjuk meg Magyarországot  és a Magyar Nemzetet Isten által megteremtett tökéletes ragyogásában.

Elkezdhetjük, illetőleg folytathatjuk azt a történelmi küldetésünket, hogy élen járhatunk Európában és a világban, szabadság szeretetben, az emberi méltóság és az emberi jogok melletti kiállásban és a nagyhatalmak és a nyugat irányában való folyamatos dörgölőzés helyett, mi járhatunk elől ragyogó példával és útmutatással abban, hogy hogyan lehet egy igazságosabb és jobb világot felépíteni.

Reiner Péter könyve ebben egy csodálatos útmutató, gondolatébresztő és szív melengető, úgyhogy szívből gratulálok Péternek és nagyon köszönöm, hogy meghallgattatok.

Feltétlenül olvassátok el a könyvet, mert nagyon fontos élményekkel lesztek gazdagabbak.

Isten óvja és vezesse Magyarországot!

Isten Áldjon Benneteket!

Morvai Krisztina

Újpest, Polgári Centrum, 2009. május 9-én.

Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás