MJB: SZOLZSENYICINTŐL PLAGIZÁLT, SAJÁT TÖRTÉNELMÜNKRE AKTUALIZÁLHATÓ GONDOLATOK

MEGJEGYZÉSEKKEL „TARKÍTOTT” RÉSZLET,-  ALEKSZANDER  SZOLZSENYICIN „A GULAG SZIGETCSOPORT” c. MŰVÉBŐL

„Nyugat-Németországban 1966-ig 86.000 náci bűnöst ítéltek el. Mi pedig még egyre bosszút lihegünk: KEVÉS!  Tessék folytatni! Ugyanakkor nálunk TÍZ EMBERT ítéltek el a Legfelső Bíróság Hadikollégiumának adatai szerint. Pedig ha a nyugatnémetek 86.000-ét átszámítjuk a mi arányainkra, országunkban 250.000-re rúgna az elítélendők száma! Ezekből az elmúlt negyed évszázad folyamán egyet sem találtunk meg, egyet sem idéztünk törvény elé, aggódunk, hogy feltépjük a sebeiket!

Olyan rejtély ez, amelyet mi –  kortársak -,  nem bírunk megfejteni. Mily végzetes pusztulásba vivő út lesz a mi utunk, ha nem tisztulhatunk meg ettől a szennytől, mely testünkben rothad?

Mit tehetünk mi?  Ezt a pár nemzedéket joggal nevezi majd az utókor a málék nemzedékének: először jámboran tűrtük, hogy milliókat nyírjanak ki közülünk, majd öregségükre gondtalan megélhetést és jólétet biztosítottunk a gyilkosoknak.

Mit tegyünk, ha az állati félelem, hogy akárcsak a századrészét is elviseljék annak a szenvedésnek, amit ők okoztak másoknak, legyőzi bennük a legkisebb hajlandóságot is az igazságtételre.  Ha egyszer olyan görcsösen ragaszkodnak ahhoz a terméshez, mely az áldozatok véréből sarjadt s érett be számukra.

De jól van, nagylelkűek leszünk. Nem lőjük agyon őket, nem töltünk beléjük sós vizet, nem szívatjuk ki őket poloskákkal, nem kötjük őket „fecske”-gúzsba, nem állatjuk őket egy hétig álmatlanul, nem rúgunk beléjük  a csizmáinkkal,  nem verjük őket gumibottal, vasabroncsba sem szorítjuk a fejüket, semmi olyant nem teszünk,  amit   ők tettek velünk, de kötelességünk hazánkkal és gyermekeinkkel szemben, hogy  valamennyit felkutassuk s elítéljük. Ne múljanak el hosszú évtizedek anélkül, hogy meghatároznánk, mit tartsunk törvény által üldözendő vadállatiasságnak s mit annak a  bizonyos „múltnak”, amit  „nem kell  hánytorgatni”.

Magát az ESZMÉT kell nyilvánosan elítélnünk, azt, hogy egyesek terror alatt tarthatnak másokat.  Azzal, hogy hallgatunk a bűnről, hogy öntestünkkel óvjuk, nehogy valamit is látni lehessen belőle kívülről,- TENYÉSZTJÜK azt s ezerszeres termést hoz majd a jövőben.

Azzal, hogy nem büntetjük meg, még csak  meg sem rójuk a gonosztevőket, nem csak hitvány  öregkorukat  oltalmazzuk, hanem egyben kirántjuk az alapot, melyre  az új generáció jogtudata épülhetne.

Ezért lesznek „közömbösek”, nem pedig a „nevelőmunka gyengesége” miatt! A fiatalok azt szűrik le tanulságul, hogy a hitványság sohasem nyeri el büntetését e földön, ellenkezőleg: jóléthez vezet. Nem lesz kívánatos, szörnyű lesz egy ilyen országban élni.”

MEGJEGYZÉSEK

Szolzsenyicin fenti sorai hazánkra is jellemző és megszívelendő jelenségeket tartalmaz. Kádár és bandája büntetlenül megúszta a „rendszerváltozást”, a legfelsőbb vezetőik köreiből (példátlan módon) miniszterelnökök (Horn, Medgyessy), miniszterek, államtitkárok, országgyűlési képviselők (tömege) kerültek  ki, nem beszélve egyes főhatóságok vezetőiről vagy magas beosztású tisztségviselőiről.

Az „átejtőernyőztetett” új vezetők kivették pártjuk betűszavából az „M” betűt (MSZMP-ből lett MSZP), de megtartották az évtizedeken át hazugságok tömegét terjesztő NÉPSZABADSÁGOT.  Kuncze elvtárs révén kiépítették az ÁVH utódszervezetét, amely 2006-ban véresre verte Budapesten a békés tüntetőket, ütöttek, vertek, rugdostak, gázosítottak, vízágyúztak, lovas-rendőr rohamot vetettek be, gumilövedékkel lőtték az embereket, megtaposták nemzeti zászlóinkat, megalázták a letartóztatottakat.

Hazugsággal és csalással nyerték a választásokat, kordonokat építettek maguknak, „műveleti területeket” vettek birtokukba, tönkretették az ország gazdaságát, „mahorkáért” eladták nemzeti vagyonuk jelentős részét, milliárdokat sikkasztottak, milliárdosokat tenyésztettek ki, a világpiaci árak háromszorosát vagy ötszörösét kitevő összegekkel építettek utakat, aluljárókat, metró-vonalrészt vagy más objektumokat,

Az elmaradt felelősségre vonás eredményeként olyan kapitális hazugok „nőtték ki magukat”, mint: Kovács,  Medgyessy, Kuncze,  Kóka, Gyurcsány, Lendvai,  Lamperth, Mesterházy, Hiller,  Magyar,  Pető, Fodor, Vadai, Demszky,  Hagyó,  Horváth  és  hasonszőrű társaik (beleértve a szóvivők tömegét, köztük az egyik „gyöngyszemet” Szollár Domokost, aki  szorgalmasan elnyögdicséli  szánalmas hazugságait,  elámítva a tájékozatlan embereket).

Önmagában  már az is kuriózumnak számít, hogy olyan párt  is bekerülhetett  a parlamentbe, amely a szovjet kommunista (bolsevik) párt „honosított”  utódjának számít, és olyan múlttal  „büszkélkedhet”, amelyben a Szolzsenyicin által említett  terror  minden  változatos eszköze be lett vetve:  az akasztások tömegétől  kezdve, a kivégzettek  libalegeltető árkokba történő  „elkaparásán”, a hozzátartozók kiközösítésén,  a  vagyonuk  „elzabrálásán”, a letartóztatások százezrein át,-  a spion rendszer kiépítésével bezárólag, mindent megtett, amit a „nagy  testvértől”  anno dacumál  eltanult. Miközben (a mai napig) van (finoman kifejezve) vastag bőr az orcájukon és lelkesen danolásszák: Fel, fel, ti rabjai a Földnek,/Fel, fel, te éhes proletár…..

Meg kell hagyni,- hogy mintegy 5 millió embert „sikeresen”  a létminimum alá vagy környékére szorítottak, nem feledve  a munkanélküliek egymilliót megközelítő tömegét.

És most – a parlamentben -, a „legnagyobb ellenzéki párt” címkéjének birtokában azt kritizálják, amit  (gyakorlatilag) 1945-től kezdve  tönkretettek,  elfuseráltak, vagy a  „félnótás” Gyurcsány szavaival élve: „elqrtak”!

Az új kormány programja (előzetesen) azért sem lehet rossz, mert Mesterházy bírálja,  vagyis az a demagóg „ifjijú” kommunista, aki Lendvaival egyetemben minden előző (majd megbukott) programhoz vörösre csattogtatta a tenyerét. Lendvai Ildikó például Aczél elvtársnál „bontogatta” szárnyit, gazdag tapasztalata volt Kádár, Grósz, Horn, Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai ajnározásában, esetenként szinte „elalélt” a parlamenti felszólalásaikat hallgatva és szorgos jegyzetelést mímelve, de mentségére legyen mondva, hogy Orbán eskütétele után is elsőként „rebbent” oda gratulálni az új kormányfőnek, annak, akinek  a nevével éveken át riasztgatta a közvéleményt és nemzeti tragédiának nevezte, ha Orbán Viktor hatalomra jut.

Befejezésként gondoljunk Szolzsenyicin konkrétumokat és féltő aggodalmat tartalmazó intelmeire. Nem ismétlődhetnek meg még egyszer azok a hibák, amelyeket az Antall-Boross kormány elkövetetett.  20 évvel vetették vissza az országot(!), mert  Grál-lovagként kezelték a hazaárulókat, gyilkosokat és a gazdasági csőd létrehozóit.

Talán nem ártana alaposabban kiválogatni a minisztereket, államtitkárokat és más vezető beosztású személyeket, mert egyesek eddigi tevékenysége vagy hozzáértése erősen megkérdőjelezhető.  Félő, hogy a „dörzsölt” ortodox kádáristák „megvezetik” őket, mint tették azt például Für Lajossal,vagy Szabó Jánossal, akik szinte a teljes párt-politikai apparátust átmentették a  HM-ben és az MH-ban. Hasonló jelenségek előfordultak más tárcáknál is.

AZ MJB már évtizedek óta jelezte azokat a törvénytelenségeket és visszaéléseket, amelyek a BKV-nél, a MALÉV-nél,  a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemnél,  a Metró építésnél, az útépítéseknél,  a Közterület Felügyelőségnél, Fővárosi Önkormányzatnál, az egészségügyi intézményekben  és más területeken  előfordultak.  „Falra hányt borsónak” minősültek az észrevételeink, de nem veszítettük el a kedvünket, önzetlenül segítettük a korrupt kormány leleplezését.

Sok sikert kívánunk a jelenlegi parlamentnek, az új kormánynak és mindazoknak, akik le akarnak számolni a múlt bűneivel, és segítik a bűnösök elszámoltatását, illetve a közéletből való eltávolítását.

Összeállította:

Prof. Dr. Bokor Imre

az MJB elnöke

P. S.: Célszerű lenne a Büntető Törvénykönyv  gyors  átdolgozása és új büntetési formák bevezetése.  Például: Horváth Ágnesre  tízévi takarítónői munkakörben (egy pszichiátriai osztályon) letöltendő  büntetést  kellene kiszabni,  mert a Pszichiátriai  Kórházkomplexum  felszámolásával ezreket juttatott az utcára vagy  szegényes otthonukba, kezelés, felügyelet és  megfelelő ellátás nélkül.  Nagyobb  bűnt még  Rákosi vagy  Kádár  pribékei, illetve  vérbírái sem követtek el emberek tömegei ellen.

Nemzeti InternetFigyelő