Hirdetés

Mítoszok és realitások a népi gyógymódok világából

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

(Siklósi András beszélgetése Kovács Józseffel. Elhangzott a Szegedi Közéleti Kávéházban, 2011. október 18-án. Rövidített és szerkesztett változat.)

Mottó: „Az egészség a legnagyobb gazdagság, a legnagyobb hatalom, a legnagyobb boldogság. Tedd egészségessé a népet, s ezzel hatalmassá, gazdaggá, boldoggá teszed hazádat.” (Fodor József, 1883)

Siklósi A.: Köszöntöm a tisztelt hallgatókat, valamint vendégemet, Kovács József természetgyógyászt és publicistát. Most először szerepel Kávéházunkban, ezért illik röviden bemutatnom, mielőtt a beszélgetésbe merülnénk.

Kovács József 1956-ban született Ungváron, ott is nőtt fel, majd 1980-ban a helyi Állami Tudományegyetemen szerzett közgazdász diplomát. 3 leánya van. 1987-től Budapesten és Tahitótfalun él. Régóta foglalkozik az ezoterikus tanokkal, a keleti filozófiával és életformával, a pszichológiával s a nem konvencionális orvoslással. Gyógyítói szaktudását – a vonatkozó iskolák és tanfolyamok elvégzésén túl – főként az ősi népi módszerekből, valamint a kortárs orosz és amerikai kutatók eredményeiből, ill. önnön tapasztalataiból, kudarcaiból meríti… Emberi tartását, jellemét alapvetően meghatározta a sajátos kárpátaljai sorsközösség, ahol nemcsak a magyarokkal ápolta kapcsolatait, hanem más nemzetiségek fiaival is. Itt „fertőzték meg” a gúnyhatárokra fittyet hányó kárpát-medencei szokások, néphagyományok és kulturális értékek. Itt szerette meg örökre a szülőföldet, a festői természet csodáit, s innen töltődik föl energiával, jókedvvel, bárhová veti az élet.

Tudomásom szerint eddig – szerzői kiadásban – 5 könyve jelent meg a témában, „Egy természetgyógyász feljegyzései” összefoglaló név alatt, s külön-külön is beszédes címekkel. Ezek sorrendben a következők: A szervezet tisztítása lépésről lépésre; Mítoszok és realitások a népi gyógymódok világából (mai estünknek is ez a címadója); A hidrogén-peroxid – az eltitkolt gyógyszer; A kerozin – a rák és egyéb betegségek gyógyítója; Az olajok gyógyító ereje. Kívülük még újabb félkész kötetei is publikálásra várnak, továbbá újságokban, folyóiratokban is rendszeresen közli írásait (legutóbb a „Világ Magyarsága” c. hetilapban olvashattuk egy sorozatát), sőt, már honlapja is van (www.remenygyogyulas.hupont.hu). Akik pedig személyesen keresik, elérhetik a Remény Egészség Stúdióban (1102 Budapest, Állomás u. 17. VI/30; tel: 70/327-5753 és 1/706-8699; e-mail: [email protected]). Kiadványai és előadásai országszerte népszerűek, ennek dacára mégsem tolonganak körülötte a pártfogó mecénások. 

Vágjunk mindjárt a közepébe! Magadat reflexológusként, reiki mesterként, metafizikai pszichoterapeutaként és alternatív gyógyítóként hirdeted; jelmondatod: „Reménytelen esetek nincsenek!” Hivatásod elég kacifántosnak, idegen hangzásúnak tűnik. Arra kérlek, magyarázd el, mit is takar ez pontosan, s nincsen rá valami magyarosabb, könnyebben érthető megnevezés? Ismereteim szerint állandó egzisztenciális és egyéb háborúk dúlnak a hivatásos orvosok és a természetgyógyászok között. Előbbiek zöme komolytalan sarlatánságnak, kuruzslásnak ítéli az „amatőrök” tevékenységét, ők viszont sok esetben merevnek, dogmatikusnak, a dúsgazdag gyógyszergyárak „fizetett ügynökeinek” tartják diplomás kollégáikat. A normális versengés tán rendben is lenne, azonban a kizárólagosságra való törekvés mindkét részről elfogadhatatlan, hiszen az akadémikus és a természetes gyógyászatnak is léteznek előnyei és hátrányai. (Ráadásul évezredekkel ezelőtt az orvostudomány az élő organizmusok megfigyeléséből, az egyes szervek működésének tanulmányozásából, a „ráolvasásokból”, a „csontkovácsolásból”, a gyógynövények, ásványok és egyéb erdőn-mezőn gyűjtött portékák felhasználásából fejlődött ki; amikre jó példa néhai táltosaink, mágusaink munkássága, vagy a ma is „divatos” masszázsok, keleti akupunktúrák és akupresszúrák stb.) Azt hiszem, valahol középen van az igazság, s a kétféle szemléletnek közelednie kellene egymáshoz, éppen az egészségmegőrzés, ill. a betegségek megelőzése és kiküszöbölése végett. Továbbá a diagnosztizálást és a terápiát nem szabad csupán egyes „alkatrészekre” korlátozni (lásd okozati, tüneti kezelések!), mert az ember nem gép, s mindig a teljes valójában kell vizsgálni, lelki-szellemi állapotával együtt, mivel bajaink gyakran nem materiális (fiziológiai) eredetűek. Ha nem tévedek, akkor (a baleseti sérüléseket s a járványokat leszámítva) a betegségek döntő többsége abból fakad, hogy a spirituális rend(szer)ben anomáliák támadnak (pl. bűnök, mulasztások, becstelenségek, félelmek, lelkifurdalások, pszichés zavarok miatt), vagyis az ember belsőleg nincs összhangban önmagával, ill. külsőleg megbomlik a teremtett világgal, az Univerzum törvényeivel való békés harmóniája. Egyetértesz-e az iménti elmélkedésemmel, s te hogyan látod ezt a problémát? 

Kovács J.: Tisztelettel köszöntöm én is a megjelent érdeklődőket.

Miért hirdetem magam annak, aminek – ennek igen egyszerű a magyarázata: Azért, mert ezen megnevezésekkel lettek kiállítva a bizonyítványaim, okleveleim. Most már a természetgyógyász kifejezést is vonakodva használom. Az idén áprilisban az MSZ Egészségügyi Tagozata felkért, hogy tartsak ott könyvbemutató előadást. Az előadáson megtisztelt jelenlétével Dr. Tóth József professzor, onkológus, aki arra hívta fel a figyelmemet, hogy nem szerencsés a „természetgyógyász” titulust használni, mivel ezt a kifejezést igen lejáratták Magyarországon.

Nos, sokan vannak az országban, akik sámánoknak, táltosoknak nevezik magukat. Én is megtehetném ezt, mivel természetgyógyász kollégák figyelmeztettek, hogy viselem a kiválasztottak jelét magamon. Például szemeim különböző színűek, az egyik közülük passzív; nem tudok hazudni; a szerzett tudásomat igyekszem közkinccsé tenni. Az égiek gyakran jelzik, hogy mellettem vannak; az Univerzum védettségét élvezem. Talán a népi gyógyító jelző illene még rám, hiszen nagy alázattal nyúlok vissza az ősi népi gyógymódokhoz, a régi elfeledett gyógyító eszközökhöz. Szívesen gyűjtögetem és teszem magamévá a csonka Magyarország határain túlívelő területek hagyományait és új keletű gyógyító eljárásait.

Ami az akadémiai orvoslás képviselői és a népi gyógyítók közötti kapcsolatot illeti, én nem vagyok ellenséges viszonyban egyetlen orvossal se. Sőt, mondhatnám, egyre több orvossal hoz össze a sors, pácienseim között is van nem egy. Az orvosok egyre nyitottabbak az alternatív gyógyítások irányába. Sok orvos, szakorvos úgy hirdeti magát, mint orvos-természetgyógyász. Hála Istennek, nem egyedi eset, hogy könyveimet olvassák az akadémiai orvoslás képviselői, sőt gyógyulnak belőlük. Néha felkeresnek személyesen vagy telefonon, és elmondják, hogy a pácienseiktől hallottak a könyveimről, majd tájékozódnak, hogy helyesen értelmezik-e egyik vagy másik eljárásomat, ilyen vagy olyan betegség gyógyítására.

Így például egy alkalommal egy természetgyógyász hölgy hívott fel telefonon, ismeretlenül, és gratulált a hidrogén-peroxidos könyvemhez, majd elmondta, hogy a férje orvos. Igencsak szemellenzős, csupán az akadémiai orvoslás módszereit ismeri el. Nehezen, de rávette férjét, hogy próbálja H2O2-vel kezelni a lábszárán évek óta nem gyógyuló bazaliómáját. Eddig a doktor urat a kollégák kezelgették kisebb-nagyobb sikerekkel, de végső soron eredménytelenül. A H2O2 oldatával 10 nap alatt megszabadult a sokáig nem gyógyuló bőrrákból.

Egy másik eset: Hangjából ítélve egy idősebb korú orvos keresett telefonon, és arról tájékoztatott, hogy az egyik betege bevitte hozzá a kerozinos könyvemet, és tanácsát kéri, hogy szedje-e. De számára érthetetlen, hogy milyen kerozinról írok. Amikor elmagyaráztam neki, hogy a kerozin magyarul petróleumot jelent, és annak van egy desztillált változata, amit a finomvegyszer-gyárak állítanak elő, mindjárt helyére rakta a dolgokat, hisz’ mint mondta, korábban ő vidéki orvos volt, és emlékszik azokra az időkre, amikor az emberek a petróleumot alkalmazták betegségeik gyógyítására.

Tehát a jövőt csak úgy tudom elképzelni, hogy orvosok és természetgyógyászok együtt dolgozzanak, rakják össze tudásukat a páciens egészsége érdekében. Az orvosok tudnak diagnosztizálni, amire a természetgyógyászokat nem tanítják; mi azonban ismerjük a természetes alapanyagú orvosságokat, amelyeknek nincsenek mellékhatásai, és sok esetben hatékonyabbak, mint a szintetikus gyógyszerek. Az orvosok többnyire tünetet kezelnek, míg a természetgyógyászok az egész szervezetet. Így az orvosok jobbára az akut betegségeket gyógyítják, míg a természetgyógyászok a krónikust, vagy az akadémiai orvoslás eszközeivel nem gyógyítható betegségeket.

Ami a betegségek lelki hátterét illeti: A baleseti sérülések is gyakran előre eldőlnek már a tudatunkban, és a járványokkal szemben se vagyunk vétlenek. A baleset gyakran előre lejátszódik álmunkban, vagy révült pillanatunkban, már a megtörténte előtt hetekkel, vagy akár néhány másodperccel. A járványok elleni védekezés hiánya pedig gyakran tudatlanságunk következménye. De mindkét példa lehet akár karmikusan visszavezethető is. Az tény, hogy a betegségeket, mint feladatot, nem véletlenül kapjuk. A betegségek tanítanak bennünket, előre viszik spirituális fejlődésünket. Ha kigyógyultunk belőlük – megoldottuk a ránk bízott feladatot; ha nem, akkor alulmaradtunk, és vagy szenvedünk tőle, vagy akár bele is halhatunk. Ami a betegségek lelki hátterét illeti, itt néha szkeptikus vagyok, mivel nem egyszer úgy érzem, nem teljesen fedi a valóságot (belemagyarázás). Ám azzal egyetértek, hogy a betegség a külső és a belső harmóniának, a Jin és a Jang energiák egyensúlyának megbomlása, elbillenése miatt következik be. Ezt az egyensúlyt nem könnyű fenntartani, még nehezebb visszaállítani, de nem lehetetlen. Most készül újabb könyvem, ahol a felborult női és férfi energiák egyensúlyba hozásának módját írom le, ami lényegében a szervezet finom behangolása. 

„Amit eszel, azzá leszel” – tartja a mondás. A táplálkozás igen fontos tudomány, de hétköznapi szinten sem elvetendő kérdés életünkben. Immunrendszerünk épsége, ellenálló képességünk ereje nagymértékben függ attól, hogy milyen minőségű és mennyiségű ételt-italt fogadunk testünkbe. Miközben elméletileg egyre „okosabbak” leszünk, a gyakorlatban sajnos – valódi biotermékek helyett – rengeteg méreg, szemét kerül a gyomrunkba, beleinkbe, hála az alapvetően antihumánus, profitorientált, gátlástalan globalizációnak. Hadd utaljak itt a különböző kábító- és serkentőszerekre, a dohányzásra, a mértéktelen alkoholfogyasztásra, a génkezelt növényekre, a tisztázatlan eredetű vegyszerekre, szerves és szervetlen ízesítőkre, adalékokra, tartósítókra, vagy a nagyüzemi úton, gyorsított eljárásokkal kitenyésztett „háziállatokból” eredő nyesedékekre, hulladék-élelmiszerekre. Ezek a hitvány „árucikkek” mind-mind az egészségünket rombolják, mert a szervezetünk nem képes őket feldolgozni és hasznosítani. Mit tehetünk az „eszi, nem eszi, nem kap mást” kényszerítő parancsa ellen, hogyan tisztíthatjuk meg belsőnket a mesterséges, káros(ító) anyagoktól? A mindig időszerű mértékletesség viszonylag könnyen elfogadható, mint mennyiségi kritérium; azonban a minőség kiválasztása gyakran megoldhatatlan a kínálat egyoldalúsága, no meg a tömérdek bóvli (lásd a multik üzlethálózatait!) csábítása miatt. Mit javasolsz, hogyan kerülhetjük el a silány tucatárukat, s csökkenthetjük-e a sokszor fölösleges, nem kívánt mellékhatásokat is produkáló, felületesen kikísérletezett „gyógyszerek” szedését?

A felvetett probléma vagy aggodalom jogos. És az utóbbi 100 évben mind nagyobb gondot okoz a szervezetbe bevitt táplálék egyre hitványabb minősége, aminek következménye a szervezet belső elszennyeződése. Ám ez a probléma nem új keletű, hisz’ Hippokratész, majd Avicenna is foglalkozott a szervezet szennyezettségének kérdésével. Ők 7 fokozatot különböztettek meg, amiket „A szervezet tisztítása lépésről lépésre” c. könyvemben elég részletesen kielemeztem. A táplálkozás tudományának különböző irányzatai vannak. Gyakran a szükséges mennyiségű és a megfelelő minőségű vízfogyasztással, valamint a táplálék helyes megválasztásával képesek vagyunk igen komoly, akár súlyos, krónikus betegségekből kigyógyulni.

Én nem vagyok híve a gyógyszergyárak termékeinek. Különben tudósok megfigyelései arról számolnak be, hogy a betegek a gyógyszerek 90 %-át fölöslegesen fogyasztják. Én a megmaradt 10 %-ot is csökkenteném. Hogy hogyan kerülhetjük el a silány minőségű gyógyszerek használatát? Erre egyszerű a válaszom: Olvassák a könyveimet, amelyek mindegyikét akár kézikönyvnek is tekinthetjük. Az előforduló betegségek nagy részére találunk bennük megoldást, többet is. Ezekkel a könyvekben található receptekkel, ha betartjuk az ajánlott adagolást, semmiképpen se árthatunk szervezetünknek.

Első könyvedben a saját – mindennél értékesebb – egészségünk (melynek megóvását nem bízhatjuk idegenekre!) önálló karbantartásának „mankójaként” összegyűjtötted különböző korok szentjeinek, tudósainak és gyógyítóinak leghatékonyabb módszereit és gyógyító eljárásait, megfejelve persze egyéni tapasztalataiddal. Hallhatnánk ezek közül egy-két érdekesebb „vény nélküli receptet”, beleértve a hozzájuk való nyersanyagokat s az elkészítésük módját is? A gyógyászat egyik legismertebb ága népi eredetű, s a benne foglalt bölcsességeket, „boszorkányos praktikákat” mindenkinek érdemes mérlegelni és alkalmazni. Kérlek, avass be bennünket ebbe a misztériumba, kóstoltasd meg velünk az ősi leírások, füveskönyvek „tömény párlatát”. Lazán ide kapcsolható második köteted is, melyben számba veszed a vízkúrákat, a kék jód és az almaecet fortélyait, a természetes antibiotikumokat (pl. káposzta, sárgarépa, zeller, borsó, uborka, burgonya, fokhagyma, retek, paprika, paradicsom, cékla stb.), a különféle vitaminokat, s kifejted jótékony hatásukat az egyes betegségekre, kórságokra. Úgy gondolom, ez bőven „megér egy misét”, nem különben az is, hogy szétválasszuk az alaptalan legendákat a kipróbált és bevált eszközöktől. Szűkre szabott időkeretünkhöz idomulva, légy szíves e téren is árnyalni ismereteinket.

Első könyvem (A szervezet tisztítása lépésről lépésre) a címéhez méltóan valós mankó az olvasó számára ahhoz, hogy megtisztítsa szervezetét, kigyógyuljon különböző betegségeiből. Amikor ezt a könyvemet írtam, fejezetenként megjelentettem az egyik hetilapban. Az olvasók éltek a felkínált információkkal, elkezdték alkalmazni mindet sorban. Kezdték a vastagbéltisztítással, majd a májuk tisztítása következett, aztán az ízületeké, és így sorra a többi szerv vagy szervrendszer tisztítása. A májuk tisztítása után többen kimosták a vécékagylóból a szervezetükből távozó köveket. Rátették egy tányérra, lefényképezték, majd e-mail levélben elküldték, mint „munkájuk” eredményét. Volt, aki egy 100 forintos pénzérmét is melléjük rakott, hogy érzékelni lehessen a távozott kövek méretét.

Leírhatatlan élmény volt levezényelni az olvasók együttműködésével a szervezetük tisztítását, ami hónapokig tartott. Félóránként csörgött a telefonom, az ország minden részéről hívtak az olvasók. Szervezetük tisztításával kapcsolatos élményeiket, tapasztalataikat osztották meg velem. Éreztem fontosságomat abban a hatalmas tisztulásban, ami emberek százainak a szervezetében zajlott egy időben. Mi emberek a világegyetem parányi részei vagyunk. Ám, ha mi tisztulunk, általunk az Univerzum is tisztul, emelkedik a rezgésszáma, mint ahogy a testünké is. Mindezt nagyszerű volt egyidőben ilyen sok emberrel elvégezni.

„Vény nélküli recept” elmondására kérsz. Tudni kell, hogy a recepteket általában személyre szólóan állítom össze. Persze vannak általános megoldások is. Például egyik ilyen az ízületek tisztítására javasolt babérlevél tea.

Egy 71 éves hölgy járókerettel keresett fel egy térdműtét után. A másik térdét egy hónap múlva kellett volna műteni. Mivel az egyik térde operációján már túl volt, és nem tapasztalt javulást, nem voltak túlzott reményei a következő műtéthez sem. Azért jött hozzám, hogy segítsek elfogadtatni vele ezt az állapotot, amelybe került, azaz, hogy ezentúl járókerethez lesz kötve az élete. Azt tanácsoltam neki, hogy közelítsük meg másképp a problémáját. Próbáljuk meggyógyítani a térdét. Javasoltam a babérlevélből készült tea fogyasztását 3 hétig, heti egy alkalommal. Szkeptikusan fogadta indítványomat, de mint kiderült – megfogadta. Két hét múlva teljes gyógyulásról számolt be telefonon.

Anyám a Bajcsy Kórházban feküdt, epeműtétre várva. Közben az epéje begyulladt, így a beavatkozást elnapolták. Néhány napra hazaküldték. 3 kg fekete retekből 1 liter reteklét nyertem, elvittem neki, mondtam, hogy keverjen hozzá 40dkg mézet. Igyon napi 3 alkalommal, 2 evőkanállal a főétkezések előtt, majd még 2 kanállal lefekvés előtt. Így összességében napi 8 kanállal. Mire a műtétre sor került volna, az epegörcsei elmúltak. A gyógyszert 1 hónapig szedte. A kövek feloldódtak, és távoztak a szervezetéből. Azóta sincsenek epekő-gondjai (kb.7-8 éve).

Elmondok még egy receptet: hogyan lehet 1 nap alatt kigyógyulni a náthából. Keverjünk össze egyenlő arányban vöröshagyma- és fokhagymalevet. Csepegtessünk ebből a keverékből 2-3 cseppet mind a két orrjáratba, reggel és este. A következő reggelen garantáltan egészségesen fogunk ébredni. Kegyetlen megoldás, de roppant hatékony.

Ami a második könyvemet illeti. Témái: a víz, a jód, az almaecet és a természetes antibiotikumok. Mindegyik érintett téma igen nagy horderejű, és tényleg „megér egy misét”.

A víz – maga az élet. Ezért a vízzel úgy kell bánni, mint az egyik legfontosabb táplálékunkkal. Hiszen szervezetünk durván kétharmada – víz. A betegségek túlnyomó része a szervezet vízhiányának következménye. Sok esetben, ha a szervezetünket ellátjuk kellő mennyiségű és jó minőségű ivóvízzel, helyreáll az egészségünk. A víz nemcsak szomjunkat oltja, hanem hígítja a vérünket, sejtszinten tisztítja a szervezetünket, ehhez persze megfelelőképpen elektrolittá kell változtatni. Egy pohár vízhez mindössze néhány konyhasó-kristály szükséges, amennyi a megnyálazott mutatóujjunk hegyére tapad, miután azt bemártjuk a sótartóba – magyarázza Dr. Neumivákin professzor, akadémikus, nemzetközileg elismert tudós, aki magát csak egyszerűen népi gyógyítónak nevezi. Ez a sómennyiség messze nem közelíti meg a fiziológiai oldat töménységét, így nem kell aggódni, hogy megemelné a vérnyomásunkat.

A jód az értelem eleme a szervezetünkben. Sajnos a Kárpát-medence lakosságának 80 %-a jódhiányos, és ez az állapot kifejezetten káros a fejlődésben lévő magzatokra és gyerekekre nézve. Az egykori Szovjetunióban, s mint értesültem, Romániában is, az állam központi intézkedésekkel segített megoldani ezt a problémát. Például az iskolákban rendszeresen jódpótló tablettákat osztottak ki a tanulóknak. Magyarországon és Szlovákiában az állam magára hagyta a felnövő nemzedéket, a polgárait ebben a kérdésben is, még csak felvilágosító munka se folyt a jódhiány következményeiről. A könyvemben kitérek a jódhiány felismerésére, valamint a jódháztartás helyreállítására, ami gyakran sok betegség megszűnését eredményezi (fáradékonyság, feledékenység, gyenge felfogóképesség, nemi és szellemi fejletlenség, szemkönnyezés, a pajzsmirigy alulműködése stb.).

Az igazi almaecetet otthon kell előállítani. Könyvemben több receptet ajánlok erre a műveletre. Az igazi almaecet kissé zavaros, üledékes, mozgása – mint a jó boré – méltóságteljes. Sokféle betegség kiküszöbölésére alkalmas; a könyvemben említek konkrét betegségeket, amelyek almaecettel gyógyíthatók.

A természetes antibiotikumokról szintén sokat lehetne beszélni. A könyvem elég részletesen foglalkozik az általad felsorolt, hazánkban is ősidők óta termesztett zöldségekkel, amelyek gyógyító hatása megdöbbentően sokoldalú és igen hatékony. A nálunk megjelenő, hasonló témájú könyvekkel ellentétben, az én dolgozatom nem általánosságban említi ezeknek a zöldségeknek a gyógyhatásait, hanem konkrétan leírom, hogyan, milyen adagban, meddig kell őket fogyasztani. Még egy gondolat erejéig erről a témáról. A zöldségek, gyümölcsök és azok levének használata akkor hoz eredményt, ha megfelelő mennyiségben fogyasztjuk, és betartjuk a melléjük rendelt utasításokat. Ilyen esetben csodákat képesek tenni a szervezetünkkel.

Nélkülözhetetlen, mindennapi italunk a víz. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tisztaságú és állagú folyadék kerül a poharunkba. Magyarország különösen gazdag forrásokban, karszt- és artézi vizekben, sőt gyógyvizekben, ásványvizekben is. Ehhez képest ivóvizünk jelentős része erősen szennyezett (pl. arzén, klór, nehézfémek, vírusok, gyógyszermaradványok, ipari és mezőgazdasági vegyszerek, fekáliák és egyéb mérgező anyagok), emberi fogyasztásra alkalmatlan. A jobbára külföldi tulajdonosok – önző hasznukon túl – nemigen törődnek a tisztítással, nekik mindegy, ha ettől is hullik a magyar. Ha a kútvíz és a csapvíz ihatatlan, megpróbálkozhatunk valamilyen sima vagy szénsavas palackozott nedűvel (ám ezek minősége sem garantált!), vagy vásárolhatunk házi szűrőberendezéseket, esetleg desztilláló készülékeket, bár egyik sem filléres mulatság. Szerinted hogyan oldjuk meg tiszta és jóízű víz(szükséglet)ünk beszerzését, tekintettel soványka pénztárcánkra is? Nem kevésbé lényeges, hogy mivel sózzuk ételeinket. Egyesek úgy vélik, hogy az itthon forgalomba hozott étkezési sók kivétel nélkül mérgezők (áthágják a magyar szabványokat), s alighanem ezekkel is szándékosan irtanak bennünket. Tejfalussy András kutató-mérnök (és Papp Lajos szívsebész) szerint – az infúziós Ringer-oldattal ekvivalens – tiszta konyhasó (melyben a Na/K arány = 30/1) csak patikákban vagy (a zsidók számára fenntartott) kóser boltokban kapható, a többi mind káliummal és egyéb káros elemekkel dúsított, ami végzetesen kihat a szervezetünkre. Ugyanakkor az sem megoldás, ha fékezzük vagy mellőzzük a só fogyasztását, mert hosszú távon ez is tönkretesz bennünket, hiszen a vizelettel és verejtékkel távozó mennyiséget mindenképpen pótolnunk kell, amire nem elegendő a növényi és állati szövetekben föllelhető só. Úgy emlékszem, te nem egészen értesz egyet Tejfalussy koncepciójával. Hol és miben van köztetek különbség? S ettől függetlenül, mi az álláspontod az egész só-mizériáról?

Míg étel nélkül 30 napig, sőt annál is tovább, képesek vagyunk életben maradni, a víz hiánya 6-7 napon belül végzetes lehet az ember túlélése szempontjából. Ezzel szeretném érzékeltetni a víz fontosságát szervezetünk számára. Hogy milyen vizet igyunk? A legegészségesebb a forrásvíz lenne. De kevés embernek adatik meg ez a kiváltság. A vezetékes víz esetében a biológiai szennyezettség ellen ajánlok néhány megoldást a könyveimben; a H2O2-t, a jódot, az almaecetet, a mézet, a tojáshéjat stb. Ám a méreganyagok ellen ezek a módszerek nem segítenek. Itt a szűrőberendezések alkalmazása célravezető. Az egészségünkért áldozatot kell hozni. Ha nincs rá lehetőségük, néhány ötletet a könyvemből is meríthetnek. (Pl.: az ivásra szánt vizet tartsuk egy kiöntő edényben, legalább 2 órát hagyjuk állni, hogy a víz klórtartalma csökkenjen stb.)

Azért, hogy a vizeink palackozását és egyéb értékeinket hivatalosan külföldiek kezébe adtuk, gyakran aprópénzért vagy jelképes összegekért, nem az idegeneket kell szidni vagy elmarasztalni. Az új tulajdonosok „végzik a dolgukat”. Nem lehetnek országos szintű vezetőink annyira naivak, hogy elvárják a külföldi befektetőktől, hogy üzletpolitikájukban a magyar nemzet érdekeit tűzzék zászlaikra. Tehát, ha hullik a magyar, a te szavaidnál maradva, akkor nem másokban kell keresni az okot, hanem elsősorban azokban, akik lehetővé tették számukra a nemzeti vagyon megvásárlását.

A sóval kapcsolatban nem osztom a kérdésedben idézett véleményt. Szerintem ez vaklárma, nem bizonyítható, hiszen ma már boltjainkban román, lengyel, szlovák, görög só is kapható. Olyat vásárolhatunk, amilyet akarunk. A csomagoláson a só összetétele is szerepel. A káliumban gazdag só – vérnyomásos betegeknek készül, de nem mérgező. Hiszen a szervezetnek szüksége van káliumra, ami legalább olyan fontos, mint a nátrium, és annyi épül be belőle a szervezetbe, amennyi éppen kell. Dr. Jarvis amerikai orvos műveiben felhívja az olvasó figyelmét a kálium fontosságára a szervezet számára, főképp idősödő korban. Megoldásként ajánlja a gyakoribb mézfogyasztást, a csípős paprikát stb.

Nem lenne korrekt bírálni, megítélni Tejfalussy úr tevékenységét, mivel bár hosszú telefonbeszélgetést folytattam vele talán kétszer is, tollcsatát is vívtam vele az egyik hetilap hasábjain, de személyesen nem ismerem őt, meg főképp azért nem, mert nincs itt. Papp Lajos szívsebésszel sincs személyes kapcsolatom, eddig még nem kereszteződtek útjaink. Nem bukkantam olyan írásaira sem, amelyekben arról szólt volna, hogy a konyhasóval mérgeznek bennünket. Tessék kézbe venni a Patika újság júliusi számát, ahol szakemberek fejtik ki tudományosan megalapozott érvelésüket a sóról. Nekem hasonló az álláspontom. A só körüli mizériát Tejfalussy úr hozta létre, és a média számára jó téma, el lehet adni. Mindössze ennyi. Ami a kóser boltokat illeti, találkoztam ilyenekkel, kettővel is a VII. kerületben. Ezekbe bárki bemehet, és vásárolhat bennük. Ha meg már felkeresnek egy ilyen boltot, ajánlom, hogy a són kívül kóstolják meg a kóser borjúhúst, a szilvapálinkát stb. Én nem misztifikálnám ezt a témát. A magyar vagy keresztény embernek is módjában áll „kóser boltot” nyitni, és ilyen táplálékot fogyasztani. Minden a tudatunkban dől el. Az is, hogy mit együnk.

Még néhány gondolat a Tejfalussy úr által felvetettekkel kapcsolatban. Ő előszeretettel foglalkozik a konyhasóval. Én ajánlanám, hogy törődjön inkább az ember számára valós mérgekkel és problémákkal:

1. A matadorral, ami nemzetközileg tiltott méreg, mégis ezzel a szerrel „fertőtlenítik” a hazánkban forgalomba kerülő déligyümölcsöket.

2. Nemrégiben a feleségem „házi” tejet vásárolt egy mozgó árustól. A tej ihatatlan volt a belőle áradó penicillin-szagtól.

3. A nemi infantilitás eredőit se a sóban keresném. Az egyik rádióműsorban arról esett szó, hogy a férfiak spermamennyisége felére apadt az utóbbi 30 évben. Senkiben se merül fel a valós ok. A múlt század 50-es éveiben Nagy-Britanniában annyira elterjedtek a juhok, hogy szinte kezelhetetlenné vált a probléma. Humán megoldást találtak rá. A juhok külső nemi szervére zacskót rögzítettek, így a herék az állandó meleg környezet hatására legyengültek, vagy inaktívvá váltak, ezért csökkent a szaporodás. Orosz tudósok megdöbbenésüknek adtak hangot a 80-as években, amikor felismerték a szovjet boltokban az új pelenkázó szerek anyagának és a birkákra szerelt zacskók anyagának az azonosságát (nálunk is ugyanazok a pelenka-márkák vannak forgalomban).

4. És még egy történet. Egy Hajdú-Bihar megyei rendőrtisztnővel beszélgettem a közelmúltban, aki egy öngyilkosság helyszínén járt. Roppant furcsa tényt állapított meg. Ez volt a 9. olyan helyszínelése, ahol az áldozat korábban a Frontin nevű tudatmódosító gyógyszert szedte, amely öngyilkosságra hajlamosít.

Azt hiszem, kellőképpen tudtam e kiragadott példákkal ecsetelni a valós gondokat, amikkel foglalkozni kellene – mert ezek tényleg nemzetstratégiai jelentőségűek.

A hidrogén-peroxid (H2O2) gyógyhatása közel 200 éve ismert. Számos betegségnél sikerrel alkalmazták, mindazonáltal máig nem épült be orvosságként a köztudatba. Csak nem azért, mert esetleg kiszoríthatná a szintetikus gyógyszerek jelentős hányadát, s ezzel persze a gyártásukban érdekelt ipari lobbi gigantikus extraprofitja is a töredékére csökkenne? Egyáltalán mi ez a „csodaszer”, mi mindenre használható, hogy külön könyvet szenteltél neki? Negyedik köteted a kerozint („leánykori nevén”: petróleum) mutatja be. Erről nagyjából annyi ismert, hogy a kőolajból származik, s egykor világítottak, fűtöttek vele, míg ma főként a repülőgépek hajtóanyagaként szolgál. Te viszont bizonyítod, hogy gyógyító szerként is megállja a helyét, ha megfelelően élünk vele. Fejtsd ki ezt egy kicsit részletesebben! Az illó- és növényi olajok kapcsán azt írod, ha valaki csupán az ezekről szóló ötödik könyvedben foglaltakat alkalmazza az öngyógyításban, képes lehet a legsúlyosabb betegségekből is kilábalni. Tudnád ezt példákkal is igazolni?

Az utóbbi évszázadban a Föld légköre jelentősen megváltozott. Az ipari mérgező gázok – egyre növekvő mennyiségű – kibocsátásával és az oxigént termelő erdők irtásával „két végéről égetjük a gyertyát”. Az atmoszférát alkotó gázok aránya eltorzult, a tudósok valós katasztrófaként jelzik, hogy 20 % oxigén hiányzik a levegőből, amit az emberi szervezet nem tud kezelni. Ettől gyengül a munkabíró képességünk, fáradékonyak leszünk, depresszióssá válunk. A hiányzó oxigént sejtszinten reagálja le a szervezetünk.

A H2O2 – az a szer, amely nem idegen a szervezet számára, és a kataláz, valamint a peroxidáz enzim hatására vízre és nascens (atomi) oxigénre bomlik a szervezetünkben. A nascens oxigén az oxigénnek az a változata, amelyre sejtjeinknek nagy szükségük van ahhoz, hogy a bennük lezajló biokémiai reakciók tökéletesen végbemenjenek, és ne maradjanak bennük égési termékek (a szervezetünket szennyező salakanyagok). Ezért tényleg mentőövként szolgál szervezetünknek, ha kívülről megtámogatjuk egy kevés hidrogén-peroxiddal.

Neumivákin professzor azt tanácsolja, hogy menjünk el a gyógyszertárba, vegyünk 3 %-os H2O2-t, és a holnapi naptól kezdjük el szervezetünket sejtszinten feltölteni oxigénnel. A betegek azért tegyék ezt, hogy meggyógyuljanak, az egészségesek meg azért, hogy azok is maradjanak. Tegyék ezt napi 3 alkalommal, evés előtt 30-40 perccel, vagy evés után 1,5-2 órával, napi 30 csepp elfogyasztásával, azaz 10 cseppjével alkalmanként, feloldva azt 1-2 evőkanál tiszta vízben. Ezt a mennyiséget fokozatosan kell elérni, első nap 1 cseppjével, ami napi 3 cseppet jelent, és így tovább növeljük a napi adagot 1 cseppel, míg a 10. napon elérjük a 10 cseppet. Ezután napi 30 cseppjével folytathatjuk a szer szedését, s 5-10 naponként tarthatunk 1-2 nap szünetet. Ne felejtsünk el napjában C-vitamint is fogyasztani, ami segíti a H2O2 hasznosulását a szervezetben. Erre a célra napi egy gerezd fokhagyma C-vitamin tartalma elégséges.

A H2O2 szinte mindenféle betegségre jó, mindössze attól függ az alkalmazás módja, hogy mit akarunk gyógyítani vele. Ma már 2 magánklinikáról van tudomásom Budapesten, amelyek alkalmazzák a hidrogén-peroxidos kezelést a legkülönbözőbb betegségek gyógyítására, jó eredménnyel. Ottó Warburg 1932-ben Nobel-díjat kapott, amiért bizonyította, hogy a rákos sejtek csak oxigénszegény környezetben tudnak terjedni. Nos, a nascens oxigén épp az ilyen közegeket számolja fel a szervezetben. De képes elpusztítani a kórokozó mikroorganizmusok nagy részét, és tisztítja a véredények falait, ez által javítja a vérkeringést, növeli a nemi potenciát. Mellékhatásai, az ajánlott mennyiség fogyasztása mellett, nem ismertek.

A kerozin kifejezéstől csak addig idegenkedik az ember, míg le nem fordítja a magyar megfelelőjére. Ha petróleumról beszélek, akkor mindjárt eszünkbe jutnak a petróleumlámpa-korszakból azok az „élmények”, amikor a nagymama a petrólámpa olajával kenegette napi 2-3 alkalommal a fájó torkunkat, a begyulladt mandulánkat. 2-3 napi kezelés után a baj elmúlt. Nem kellett hozzá az egy vagy több hetes antibiotikumos kúra. A petróleumot a gazdák is használták fertőtlenítőszerként az állatok herélésekor, vagy ha seb esett rajtuk, azzal gyógyították, és így a legyeket is távol tartották.

A petróleum gyógyító hatását sok országban tanulmányozták, szaklapok, könyvek számoltak be a szerrel végzett kísérletekről. Ma már többfelé az akadémiai orvoslás részét képezi a kerozinnal való gyógyítás. Áttörő sikere volt a zöld dió kerozinos kivonata felfedezésének, amely egy kisinyovi geográfus tudós ember, Togyika nevéhez fűződik. A szer igen komoly sebregeneráló, fertőtlenítő, vértisztító és onkológiai betegségeket gyógyító hatással rendelkezik. Ezek nem az én felfedezéseim: se a H2O2, se a petróleum. Csupán, mint szakíró, összegyűjtöttem a témákról szóló nemzetközi szakirodalmat, összegeztem, és megosztottam a magyar olvasókkal azokat a vitathatatlan tényeket, információkat, amelyek fennakadtak a gyógyszer-lobbi hálóján, és mostanáig hozzáférhetetlenek voltak honfitársaink számára.

Az olajok gyógyító erejéről jelentek meg korábban is változatos terjedelmű brosúrák. Azt hiszem, hogy az én könyvem ebbe a sorba se illik bele. A lenolajról és a napraforgóolajról írt nagyobb lélegzetű tanulmányaim sok új elemet tartalmaznak, ami értékessé teszi ezt a könyvemet is. A tartalmát tekintve, az öngyógyítás szempontjából Magyarországon eddig nem, vagy kevésbé ismert módszereket írok le, amelyek szinte minden betegségre alkalmazhatók, hiszen nem a tüneteket kezeljük velük, hanem az egész embert. Egy régi orosz népi módszerrel ismertetem meg az olvasót, amely felülír mindenféle eddig bevált tisztítást, gyógyító eljárást. Felnőttek és gyerekek tömegesen gyógyulnak ettől a szertől a legkülönbözőbb betegségeikből, mint pl.: ateroszklerózis, hörghurut, aranyér, májgyulladás, májzsugor, vérnyomás, cukorbaj, hormon-függőség, szív isémia, zöld hályog, csontritkulás, vesekő, hasnyálmirigy, tüdőbaj, epekő, epilepszia, rákos fekélyek, vérszegénység, vízkór, asztma, allergiás tünetek, rosszindulatú daganatok stb. .Minden úgy változik az említett gyógyszer hatására a szervezetben, ahogy az számunkra a legelőnyösebb. Amellett, hogy gyógyítja, fiatalítja a szervezetet, visszaállítja az agy működését, a gyerekek jobban tanulnak tőle, normalizálódik a testsúlyuk és így tovább.

Példa: Egy család második gyermekeként jött világra egy kislány. 3 nap múlva kiengedték a kórházból. Otthon az édesanyjának gyanús lett, hogy az újszülött nemigen eszik, étvágytalan. Elkezdett a hasa nőni. Egy héten belül akkorára puffadt, hogy szegény, szerencsétlen gyermek inkább egy békára hasonlított, mint emberre. A hasán jól látható érhálózat jelent meg, ami még borzasztóbbá tette a látványt. A gyereket kórházba vitték, onnan beutalóval a megyei kórházba szállították. Ott rövid idő alatt elvégezték rajta a vizsgálatokat, ultrahang, laborelemzések, máj biopszia stb. Az eredményből megrázó diagnózist állapítottak meg az orvosok: májcirrózis utolsó stádiuma. Az anyjától fertőződött meg a magzat egy vírus által, amely az anyjában ugyan jelen volt, de ott nem mutatott tüneteket. Az anyának felajánlották, hogy hazamehet a családjához, a gyereket hagyja a kórház gondozására. 2-3 hónapnál tovább nem fog élni, mondták az orvosok, majd értesítik, ha meghal. Az anya nem hagyta a kórházban a gyereket. Különböző papírokat írattak alá vele, hogy magára vállalja a felelősséget, majd hazaindult a gyerekkel a kórházból. Akkor ő már ismerte az olajos emulzióval való gyógyítást. Hazaérve azonnal elkezdte gyógyítani a gyereket. Akinek 10 nap múlva visszahúzódott a hasa, a következő 10 nap alatt pedig regenerálódott a mája, ami csodának számít az orvostudományban. Rövidesen a gyerek elérte a korának megfelelő testsúlyt. Az anya bízik abban, hogy a továbbiakban egészségesen fog fejlődni a kislány. Számos ilyen történetet tudnék még előhozni, de erre most nincs időnk; az érdeklődők viszont könyvemben megtalálják a meggyógyult betegek lelkes beszámolóit. Több tucat példát ismertetek.

Köteteid bőséges irodalomjegyzékeket is tartalmaznak; sajnálatunkra a jelzett anyagok többsége idegen nyelveken (főként oroszul) íródott. Szeretném, ha felsorolnál néhány magyar címet közülük (vagy akár rajtuk kívül), amelyeket különösen fontosnak, felvilágosító hatásúnak ítélsz. Nem mellékes az sem, hogy viszonylag olcsó és sokfelé kapható műveket ajánlj számunkra, mert a föllelhetetlen hiánycikkekkel nem sokra mehetünk. Ejtsünk szót arról is, hogy miképpen szerezhetjük be a te munkáidat, ha társalgásunk kellően fölcsigázta irántuk az érdeklődést. Itt kellene kitérnünk kisebb publicisztikáidra is. Mely lapoknak, internetes portáloknak dolgozol jelenleg, s hozzávetőleg hány könyvet tervezel még?

Szívesen sorolnék fel az öngyógyításról magyar logikával íródott, magyar nyelvű szakkönyveket, de használhatót a magaméin kívül nemigen tudok említeni. Úgy érzem, hogy könyveim a fehér foltokat hivatottak betölteni a honi lakosság tudatában. Az Egészségügyi Továbbképző Intézet (ETI) tanárai ugyan írnak szakkönyveket, jegyzeteket, de azokat a kiadványokat szűk körben terjesztik, és leginkább azért fogynak, mert a szakvizsgák anyagát képezik. Sok esetben a gyakorlatban alkalmazhatatlanok, ködösítenek, vagy tájékoztató jellegűek, de a konkrét kivitelezés részleteire nem térnek ki.

Az én könyveim az olvasók széles táborának íródtak, beleértve a szakma képviselőit is, oly módon, hogy megállják a helyüket a szabadpiaci versenyben is. Erről naponta kapom a visszajelzéseket. Amikor egy-egy olvasó beszámol öngyógyításának sikereiről a legkülönbözőbb betegségekből, érzem, hogy folytatni kell az írást – tovább kell adnom azt a hatalmas mennyiségű információt, amit az égiek a nyakamba zúdítottak. Ezt a tudást másokkal is meg kell osztanom, hogy ne vesszen feledésbe; hiszen ha valami oknál fogva a gyógyszergyárak leállnának a termeléssel, az orvosok tehetetlenül állnának a beteg előtt, mert őket csak a gyógyszerekkel való orvoslásra tanítják. Addig fogok írni, amíg engedik. Hogy miről még, azt az utolsó kiadványaimban közlöm.

Most készítem a 6. könyvemet, mely a belső elválasztású mirigyek tisztításáról fog szólni, a szervezet energiaáramlásának behangolásáról, a férfi és a női energiák kiegyenlítéséről a szervezetben. Majd meg kell írnom egy könyvet a tejtermékekről, a tojásról, a savanyú káposztáról – mindezek a természetes gyógymódok eszközei. Az utóbbi időben egyre többet hallunk a szódabikarbóna gyógyító hatásáról. Itt is csak részigazságok hangzanak el. Az olvasó elé kell tárni a teljes igazságot.

Aztán föl kell vetnem azt is, hogy milyen erők és érdekek állnak a pióca alkalmazásának tiltása mögött. Mi mindent és hogyan lehet gyógyítani piócával. A pióca olyan enzimeket juttat a szervezetünkbe, amelyektől a korábban eltávolított belső szerveink képesek újra nőni. Hát ki érdekelt ebben az érintetteken kívül?

Meg kell tanulnunk ismét alkalmazni az ősi magyar gyógymódokat: sörrel, fokhagymával, mézzel. Végül késztetést érzek írni a ma már említett konyhasóról. A sónak hatalmas a gyógyító ereje. Hogy mi mindenre használhatjuk az öngyógyítások során, erről meglepően színes palettát talál majd az olvasó a könyvben. Szeretnék még sok egyéb dolgot is körbejárni, de minden attól függ, hogy meddig kapom ehhez az égiek segítségét.

Kérdésedre válaszolva: folyamatosan publikáltam a Magyar Világ (majd Világ Magyarsága) hetilapban, közöltem egy sorozatot a tahitótfalui helyi lapban, egyik munkámat pedig lehozta a Magyarok Szövetségének lapja, a Szilaj Csikó. Néha fölbukkannak cikkeim különböző – nemzeti értékeket hordozó – internetes portálokon is, pl. a Jobbik kecskeméti honlapján, de ezek kalózkodások, mert régóta nem dolgozom semmilyen csapatnak, időm se lenne rá. A könyvírás, az ismeretterjesztő előadásaim és a pácienseim lekötik minden percemet. Sajnos se magammal, se a családommal nem tudok annyit törődni, mint amennyit szeretnék.

Könyveim megvásárolhatók a Líra, a Libri könyvhálózatában, valamint egy-két kisebb üzletben Pesten. Amennyiben a boltokban kifogytak, akkor postai utánvéttel tudok küldeni az ország bármely tájékára, ha megrendelők jelentkeznek – egyelőre még van néhány tucat mindegyikből a készletemben.

Eddigi életpályádat áttekintve megállapíthatom, hogy szerencsédre nem voltál, s bizonyára nem is leszel már politikus, vagy a közéletben főszerepet vállaló ember. Ám a konklúziókat nyilván levontad az elmúlt 65 évről, kiváltképpen a „gengszterváltás” utáni időkről, s a sorsunkat tragikusan befolyásoló mulasztásokról és bűnökről. Utolsó kérdésemben arról faggatnálak, hogy miben látod népünk nyomorúságának döntő okait, és létezik-e kiút ebből a miazmás mocsárból? Sikerül-e megmaradnunk a következő évszázadokban, lesz-e nemzeti talpra állás, összefogás és fölemelkedés, avagy végleg szétmorzsolódunk és megsemmisülünk külső-belső ellenségeink halálos szorításában? Gyógyítható még súlyosan beteg népünk, s van-e bármilyen elképzelésed a magyar önépítésről és önvédelemről? Szerinted mit és hogyan cselekedjünk egy emberségesebb, örömtelibb jövőért?

Tényleg nem vagyok politikus, persze azért akadnak határozott elveim, nézeteim. Bizonyos szinten mindannyian politikusok vagyunk, akár akarjuk, akár nem. Én a magyarság jövőjét a királyság rehabilitálásában látom, amihez legelőször helyre kell állítani az alkotmányos jogfolytonosságot; a „törvényes privatizációval” szétrabolt közvagyont pedig vissza kell adni a nemzetnek, amely azt létrehozta, megteremtette. A fehéringes kártevőktől is meg kell követelni a törvények betartását; a népnek viszont meg kell tanulnia kiszűrni a galád képmutatókat, a megtévesztő féligazságokat. A magyar ember előbb gondolkodik, aztán cselekszik. Ettől értelmes. Mivel őszinte lélek, a másikkal szemben is gyanútlan. Nem csoportosul, nem keres szövetségest – ez azért van így, mert a saját dolgaival foglalkozik; nem cselszövő, így nincs szüksége összefogásra, szekértáborokra. A magyar nép példás történelmet épített, és méltán egyenes gerincű; s bár hazug történészek, nyelvészek, politikusok próbálják elvenni dicső múltunkat, és ezt mind a mai napig folytatják, nem fog sikerülni nekik. Az átlagember fel se képes fogni, milyen fölmérhetetlen, maradandó értéket hagyunk a jövő nemzedékeinek, amit nem lehet megsemmisíteni. Okkal és büszkén vállalhatjuk kultúránkat, egész históriánkat. A magyarokat nem kell a szeretetre okítani, a „New Age” tévtanai se nekünk íródtak, hisz’ az őszinte szeretet belénk van kódolva, számunkra ez a természetes. Bármi is történjen népünkkel, a magyar szellemiség nem tűnhet el a Föld nevű bolygóról, mivel fizikai világunk kétpólusú, ahol az egyik pólust mi képviseljük.

Tehát nem veszik el a magyarság sem, legföljebb más formát ölt éppúgy, mint Mátyás király serege, amely a legendák szerint hollók seregévé változott. A holló a védettséget, a biztonságot jelképezi ma is. Ha néhány magyar ember összegyűlik valahol a természetben, akkor a közelükben megjelennek a hollók is. Én azt kívánom egész nemzetünknek, hogy a hétköznapok dzsungelében kóborolva minél több hollóval találkozzunk; ássuk ki az enyészet porába temetett gyökereinket, hozzuk napfényre ősi hitünket, sok évezredes hagyományainkat; szabaduljunk meg a hamis prófétáktól, töltsük be szakrális küldetésünket; merjünk nagyokat álmodni, határtalanul szárnyalni, és tűzzünk ki nemes célokat magunk elé, amikért érdemes küzdeni.

A jövő járható útja: a szervezetünket s lelkünket megtisztítani (hogy a magasabb rezgéseket be tudjuk fogadni, melyek hozzásegítenek bennünket a spirituális változások átéléséhez); továbbá a szeretetet közvetíteni, a gondolatainkat egyszerűsíteni, világos öntudatra jutni. Mindehhez a könyveim is követhető eligazítással szolgálnak.

Siklósi András

(Nemzeti InternetFigyelő)

 

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás