Mint a mesében – avagy Hogyan fejlesztettük tökélyre a mézesmadzag technikát?

Ülsz otthon a televízió előtt, éppen a miniszterelnök úr tájékoztat bennünket a parlamenti pulpitusról, hogy a kormányzati ciklus feléhez érve ők is elérkezettnek látják az időt arra, hogy most mán tényleg hozzáfogjanak a tejjel-mézzel folyó Kánaán felépítéséhez. De legalábbis a beígért egymillió új munkahely helyett a mostaniak megvédéséhez.

Velem együtt neked is biztosan felcsillant a szemed amikor ahhoz a részhez ért, hogy a főállású vállalkozó havi 50, mellékállású kollégája pedig havi 25 rugó leperkálása mellett megszabadul minden egyéb más tehertől nyűgtől, munkájára parazita energiavámpír módjára rárakódó, ráakaszkodó hóbelevanctól. Ez a rész a hivatalos kommunikációban egyébként a kisvállalkozások tételes adózása elnevezéssel szerepelt.

Igen ám, de mivel velem együtt te is ebben az országban töltötted az elmúlt pár évtizedet, s velem együtt te is elszenvedője voltál annak a folyamatnak, amikor a monopol-kapitalista államszocializmus egyfajta sajátos átrendeződés következtében rezzenéstelenül privatizálódott tomboló magánkapitalizmussá, s mivel ennek a folyamatnak hozzám hasonlóan nagy valószínűség szerint te is a vesztese voltál (őszintén szólva én még egyetlen nyertessel sem találkoztam eddig), akárcsak az ezt követő, Európai Unióhoz történő csatlakozás néven emlegetett vircsaftnak, így hát ne csodálkozzunk azon, amikor velem együtt ott ülsz a televízió előtt és önkéntelenül kifakad belőled az a szócska, amit a miniszterelnök úr mondandója végén következetesen elfelejtett kimondani: DE…

Bizony ám!

A fentiekben felsoroltakból következik az is, hogy velem együtt te is várod a „DE”-t, mert szintén a fentebb felsroltak következményeként tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy piacgazdaságban ingyenebéd nincs, azt valakivel mindig kifizettetik. Olyan meg aztán végképp elképzelhetetlen, elő nem fordulhat – különösképpen a pártitkár és egyéb funkcionáris felmenőkkel büszkélkedhető nemzetépítő nagyságos és fényességes néppárt praxisában – hogy az egyszerű, ún. „kisembernek” csak úgy, mindenfél ellenszolgáltatás nélkül jó legyen. Ki van csukva! Az meg aztán végképp, hogy esetleg valamivel több pénzt hagyjanak nála, hogy esetleg tovább életben maradhasson. Ki van zárva. Mindenből! De tényleg! A látszat kedvéért persze kikérik a véleményét, pontosabban annak látszatát keltve előre beikszelhető válaszok formájában „konzultáció” látszatát keltve papír alapon eldiskurálgatnak vele kisebb vagyonokért, ahelyett, hogy mondjuk a világhálót igénybe véve (jóval olcsóbb, és garantált, hogy el is tudják olvasni, mit ír a jó nép), hagynák, hogy a pógár magától töltse ki ötleteivel, elképzeléseivel az üresen hagyott pontozott vonalakat. Mert hát azért mégse kéne hülyének nézni az embereket, nem igaz?

De kanyarodjunk vissza a DE-hez! Darab idő múltán aztán jön is a hidegzuhany (urbánus frazeológiában eztet híjják szopatásnak). Persze ezt is finoman, fokozatosan adagolják, mint az államszocializmus idején az áremeléseket. Szokja a nép, idő kell hozzá!

No, mármost először csak aszongyák: ezt a megoldást a magánszektor kiszolgálói számára dolgozták ki. Magyarra fordítva ez azt jelenti, azoknak szól, akik általában nem adnak számlát. Amikor az első slendrián reakciómentesség következtében ezt a kis szösszenetet rezzenéstelenül elengedted a füled meleltt, na akkor kapcsolnak turbó fokozatba, és rántanak vissza az anyagi világ kommercializálódott mocskába (ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a halmozott képzavarral). Itt jön el a pont, amikor közlik veled, rendben van öcsém, választhatod a tételes adózást, de jár hozzá még egy kis apróság is, nevezetesen, hogy az üzleti partnereidnek adott számlákat ők nem számolhatják el költségként.

Tisztára, mint a régi viccben, amikor a sánta meg a púpos betéved a temetőbe és a jó tündér megkérdezi a sántától „ Mi van a hátadon?”, válasz: „Semmi.”, mire jó tündér csak annyit mond: „Nesze, itt egy púp.”

Mit is mondhat erre az ember? Korrektek vagyunk, amikor azt mondjuk, adtunk a szarnak egy jó nagy pofont? Tudom, hogy ez nem valami cizellált, hogy ne mondjam, diplomatikus megfogalmazás, de kétségkívül lényegretörő, ráadásul meglátásom szerint tömören és pontosan fejezi ki a lényeget.

Emlékszünk még a mesére? Tudjátok, a galambász csaj. Hozott is ajándékot a királynak, meg nem is. A HVG internetes oldalán a témával kapcsolatban megjelent anyagnak már a címe is érdekes:

NGM: megéri a tételes adó, még ha esetleg versenyhátrányt is okoz

Adószakértők szerint versenyhátrányba kerülhetnek a tételes adót választó kisvállalkozók a társasági adót fizető konkurenseikkel szemben, a nemzetgazdasági tárca szerint azonban az esetleges hátrányokat bőven ellensúlyozza az alacsonyabb teher.

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról kedden az Országgyűlésnek benyújtott törvényjavaslat rögzíti, hogy nem minősül elismert költségnek a társasági adó szempontjából az a költség, ráfordítás, amely a kisadózó vállalkozások tételes adójának hatálya alá tartozó vállalkozás részére juttatott ellenérték következtében merül fel.

Hegedüs Sándor, az RSM DTM adópartnere közleményében azt írta, ez a szabály praktikusan azt jelenti, hogy a tételes adót választó adóalanyokkal a társasági adó alanyainak nem lesz érdemes szerződni, vagy az árakat, díjakat legalább 10 százalékkal alacsonyabban kell meghatározni, mint társasági adót fizető konkurenseik esetében.

A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint a megállapított tételes adó 50 ezer forintos összege jellemzően lényegesen alacsonyabb a vállalkozónak amúgy kötelező jelleggel fizetendő minimum adó- és járulékkötelezettségénél.

Szintén jelentősnek nevezték az adminisztrációs terhek csökkenését, amely pénzben is mérhető enyhítés. Ezért az új adónem még akkor is megéri a tételes adózást választó vállalkozónak, ha az nem kizárólag végső fogyasztóknak értékesít, azaz ha vállalati megrendelések esetén az árait valamivel alacsonyabban kell meghatároznia – fogalmaznak.

Megjegyzi az NGM azt is, hogy a kifogásolt feltétel beépítése az adónemmel kapcsolatos visszaélések – így a normál munkaviszony vállalkozási formában való kiszervezése, valamint a tételes adó alá tartozó vállalkozások által adott számlákkal való visszaélés – elkerülése miatt szükséges.

Forrás: HVG.hu

Mondjuk ilyenkor azért úgy elgondolkodik a magamfajta egyszerű, józan paraszti ésszel megáldott ún. kisember, hogy akkó’ most tulajdonképpen mér is válasszam ezt az adózást, ha kapásból úgy indul a dolog, hogy versenyhátrányt okoz? Én nem tudom, csak kérdezem.

Pedig első ránézésre nem is lenne rossz. A Piac és Profit weboldalán (http://www.piacesprofit.hu/kkv_cegblog/itt_vannak_a_reszletek_a_kisadozok_teteles_adozasarol.html) található összeállításból egy kis részlet, hogy mit vált ki ez az új adózás:

Mit vált ki a tételes adó?

A kisadózó vállalkozás és a kisadózó a tételes adó megfizetése esetén a törvényben meghatározott közterhek alól mentesül. A tételes adó megfizetésével teljesül:

 a vállalkozói személyi jövedelemadó és a vállalkozói osztalékalap utáni adó vagy átalányadó megállapítása, bevallása és megfizetése;

 a társasági adó megállapítása, bevallása és megfizetése;

 a személyi jövedelemadó, a járulékok és az egészségügyi hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése;

 a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás, valamint a szakképzési hozzájárulás megállapítása, bevallása és megfizetése.

Forrás: piacesprofit.hu

A konzumidióta társadalmi berendezkedés globális mértékű elterjedésének következtében időről időre újra és újra átéljük az ún. beetetés időszakát. Ez azt jelenti, hogy a tömegmédián keresztül kitartóan sulykolják az elterjeszteni kívánt termék, eszme, imídzs, személy iránti vágy felkeltésére irányuló erőfeszítéseket. A Goebbels nevével fémjelzett és a régmúltban gyökerező technika a modern kommunikációs eszközökkel és technológiákkal kétségkívül rendkívül hatásos és hatékony, előbb vagy utóbb beadjuk a derekunkat.

Kockázat persze mindig van, az engedetlen nép olykor-olykor, amikor a torkán lenyomni kívánt cucc (eszme, személy, viselkedésminta) annyira életszerűtlen, vagy idegen az emberiség emberiességétől vagy szemléletétől, az efféle tevékenység kontraproduktivitásba csap át, és kiborul a bili. A média persze ebből is rögvest szenzációt kreál. A botrány aztán hamar elül, a dolog kifullad, új írányokból, új próbálkozások indulnak, tanulva az előző hibákból.

Ugyanez a helyzet a kisvállalkozások tételes adózásánál is, a kockázat itt is fennáll. Mert most, a beetetés időszakában ugyan szépen és látványosan elhúzták előttünk a mézesmadzagot, de mi történik majd akkor, ha a piac már most beárazza az ezzel az adózási fajtával együtt járó versenyhátrányt, és ugyanez a senki által nem ismert, nem beazonosított piac, vagy egyszerűen csak a vállalkozók, a vállalkozások mondják azt, hogy köszönjük szépen, de nem vesszük igénybe. Nem fordulok tételesen adózó vállalkozóhoz, vagy céghez – még akkor sem, ha esetleg 10%-kal olcsóbb –, mert manapság, amikor mindenki azzal „sakkozik” hogyan tud minél több költséget elszámolni, mert csak így tud életben maradni, egyszerűen nem éri meg. Ha ez megképződik, akkor bizony elsül az a bizonyos sokat emlegetett kapanyél, miközben a fagyi visszanyal.

Óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is! – tartja a régi bölcs mondás.

Lehet, hogy nem véletlenül választották a narancsot jelképnek?

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár

www.johafigyelunk.hu

Nemzeti InternetFigyelő