KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

''MINDEN NEMZETNEK OLYAN KORMÁNYA VAN, AMINŐT MEGÉRDEMEL…''

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!



TÉLI ÁLMOT ALSZIK A NÉP…

…”Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi!

De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.

Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen.”*

– Összefoglaló a magyar nép álmairól… –

A NAGY ÖSSZNÉPI ÁLOM… PROLETÁR ÁLMOK… A PARASZTI ÁLMOK… AZ ÉRTELMISÉG ÁLMAI… A NEMZETI ELLENÁLLÁS ÁLMAI… ÉS, AKIK NEM ALSZANAK…

*

Nagy a csend. Mintha a Nemzet Ellenállása megszűnt volna létezni. A havas, jeges utcákon küzdelem az előre jutás, akár járművel, akár gyalog.

Csak néhány BKV-s buszsofőrnek lett elege Demszkygrád cionista kihasználásából, – a fajtabeli főnököknek járó extra pénzekből, a gój rabszolgáknak jutó éhbérből, – és munkalassító sztrájkkal próbálták felhívni a figyelmet, a judapesti önkormányzat által teljesen tönkre tett, s mára már az összeomlás szélén álló BKV gondjaira.

Jelzem, itt volt az ideje, hogy az eddig rabszolgaként, Demszky csicskásaiként viselkedő BKV-s dolgozók végre visszaszerezzék a nép szemében teljesen elvesztett becsületüket. – De, hogy ez mennyire fog nekik sikerülni, az majd, elválik.

Ezen cikk írásakor úgy tűnik, lesz 12.-én BKV-s sztájk. Hogy milyen eredménnyel, ez is kiderül majd.

És a nép, az istenadta nép, – ezen kis közjáték után, minden bizonnyal vissza is merül téli álmába. Látszólag azért él, fenn van, létezik, – de csupán csak a téllel való küzdelmekre koncentrál, – a mindennapok harcaira, – mintha a jövő nem is létezne számára.

Bár, ha visszagondolunk a régiekre, akik azért tudtak valamit az életről, – olvashatjuk azt; hogy a hadak a régi időkben, az év legsötétebb 3 hónapjában, – téli szállásra vonultak. Mondhatni bölcs dolog, – hiszen télen háborúzni a legkegyetlenebb küzdelmek közé tartozik. – Persze azért a XX. században, az első modern háborúk korában, – már nem nézték a hadvezérek, hogy milyen évszak van. Csak annyira, – hogyan tudnák a javukra fordítani azt.

De a téli szállásra való vonulás, a pihenés, az álom, és a takarékon való élés, – még mindig ott van a mérsékelt égövi fehér ember lelke mélyén. És akarva, akaratlanul is eszerint cselekszik.

S ez rányomja bélyegét mindenre, még a nép ellenállására is. – Ha egyáltalán létezik ilyen.

Mert ”Téli álmot alszik a nép…” – mondhatnánk, ha ez csak az utóbbi két hónapban volna így. De nem, mert a Magyar Nép nem csak ”téli álmot alszik”, – hanem ”nyárit” is, – immár évtizedek óta.

***

És közben álmodik. S ezek az álmok azok, melyek oly vonzóvá teszik számára az alvást, – mert lényegében küzdelem nélkül olyan világba juthat, amilyet mindig is szeretett volna maga körül.

És itt a hangsúly, a küzdelem nélküliségen van. – Hisz álmodni könnyű dolog, – legyen az az álom bármilyen szép, vagy bonyolult, – ám azt megvalósítani, annál nehezebb. – Ezért maradnak meg sokan, az álmok szintjén.

Na de nézzük meg, miket is álmodik a Magyar Nép, – miket álmodnak a magyar társadalmi osztályok átlagos emberei:

1. A NAGY ÖSSZNÉPI ÁLOM

Ám először is beszélnünk kell arról az álomról, melyet lényegében szinte minden magyar álmodik, nap, mint nap. Beszélnünk kell, a ”Nagy össznépi álomról”, – mert lényegében ez határozza meg a nép mindennapjait.

A ”Nagy össznépi álom” lényegében így szól: – ”Valaki oldja már meg a gondjainkat! Valaki húzzon ki már minket ebből a féktelen sárból és kátyúból! Valaki kergesse már el a zsarnokokat, és valaki teremtsen már végre emberhez méltó életfeltételeket, ebben az országban!”

„VALAKI!” – Igen, ennek az álomnak ez a kulcsszava; „valaki”. – Tehát nem én, nem mi, hanem valaki! – Vagyis egy harmadik személy, személyek cselekedjenek, a nép érdekében, miközben az emberek nagy része békésen szunyókál, lubickol a langyos mosogatólében. És lényegében nem tesz semmit önmagáért, családjáért, mit nem mondjak, hazájáért, s Istenéért. (Ha van ilyen neki egyáltalán.)

Hányszor hallottuk már az alábbi mondatokat az elmúlt években:

„Valaki csináljon már valamit! Miért nem csináltok már valamit! Kéne már csinálni már valamit!” – Tehát a VALAKI! Ez a varázslatos, messianisztikus személy.

Erre kérdem én: „És mit csinálsz TE?” – vagy: „Mit csináltok TI?”

Ti (te) mit tesztek (teszel) azért, hogy megoldódjanak a nép gondjai? Mit teszel (tesztek) azért, hogy kihúzd (akár többed magaddal is) az országot a féktelen sárból és kátyúból, mit teszel azért, hogy elkergesd (elkergessük) a zsarnokokat, és teremthessünk végre emberhez méltó életfeltételeket ebben az országban??

Mert hőbörögni, a kevés cselekvőt szapulni, azt lehet, – ám semmit nem ér. Morgolódva hőbörögni, s közben kiszolgálni a „kiválasztottakat”, – annyit jelent, hogy lényegében a TE segítségeddel betonozzák be ide magukat, – minimum 99 évre! (Mert legalább ennnyi időre terveznek, erről árulkodnak még a bérleti szerződéseik is. És akkor még a tulajdon szerzéseikről nem is beszéltünk!

Tehát az Össznépi Álom lényege: A cselekvőképtelenség helyettesítése höbörgő szöveggel, és a felelősség áttolása a VALAKI-re, – „Mert az a szemét, nem csinál az ország és a nép érdekében semmit.” – És a vágy a megfogalmazása, hogy ez a bizonyos VALAKI, majd csak csinál valamit, – miértünk. – Vagyis lényegében: „Előbb, utóbb csak belerepül a sült galamb a szánkba!”

Nos, ez az, ami soha nem fog megtörténni! A cselekvőképteleneket hamar bedarálják az események, – ezt tulajdonképpen nevezhetjük a „Természetes szelekció” törvényének is.

2. PROLETÁR ÁLMOK

Lakótelepek bérkaszárnyáiban, régi bérű omladozó körfolyosós házakban, lébecoló cigányok által lenézve és zaklatva, – öreg munkástelepek pusztuló falai között, – álmodnak a munkások, szép új világot maguknak.

Ezen álmodás központi eleme a televízió. Viszonylag olcsó multis cuccokal a dohányzó asztalkán, melyeket tv nézés közben nassolni lehet, olcsó sörrel feltankolva, – foszladozó, de kényelmes fotelben terpeszkedve, – beleolvadnak a kereskedelmi tévék hamis csillogású gagyi világába. Néznek, s persze nem látnak. Nem látják, hogy a kivételezett jólétben tobzódó sztárok, a celebek, – legnagyobb részt a „kiválasztott nép tagjai”. Akik elvárják, hogy „az ostobán bámuló gój rabszolga” csodálja őket, – örüljön annak, hogy milyen jókat főz és eszik, – vagy milyen szép helyekre utazik a világban.

De a bámulók belemerülhetnek az akciófilmek piff-puff modern őrületébe is, – ahol mindenki rohan, a kamera idegesen kapkod, – és a szereplők központi problémája az; hogyan is lehetne, minél kevesebb befektetéssel (rablással, lopással, csalással, – s véletlenül sem munkával,) – minél több pénzt szerezni.

Isten itt nem létezik, csak egy bálvány, éspedig; „Mammon, a Pénz Ura”. – Aki neki hódol, aki gazdag, – az kiválasztott, kivételezett ember.

Aki pedig nem, aki nem hódol a Pénznek, aki szegény; – az bűnös, megvetendő, állati értelmű utolsó senki. Kinek élete annyit sem ér, mint egy csótánynak.

Ezt sugallja, ezt nyomja agyába cionista kereskedelmi média, – az átlag egyszerű embert arra sarkallván, hogy vessen el minden hagyományos értéket, – legfőképpen a szeretetet, tiszteletet és a becsületet, – s csak a pénzszerzésnek (Mammon istennek) vesse alá magát.
DE NEM EZ AZ IGAZI CÉLJA!

AZ IGAZI CÉLJA  cselekvőképtelenség fenntartása, – mert hisz mindenki tudja, hogy az átlag magyar ember, bármennyire is kondicionálják erre, – nagy többségében mégsem lesz képes rabolni, lopni csalni, – egyrészt mert gyakorlatlan létére hamar elkapják, elkaphatják, – másrészt; minden cionista kondicionálás ellenére, – még mindig benne vannak a régi magyar becsület alap elemei: a Szeretet, a tisztelet és a becsület!

Ne csináljon hát semmit, csak bámulja a tévét, – létezzen egy 5. dimenzióban, a tévé hamis gagyi világában, álmodjon ébren is – s csak akkor mozduljon ki onnan, ha feltétlenül szükséges.

Ennek megfelelően az álmai is leredukálódtak egyfajta lecsupaszított szürke vágyhalmaz szintjére. Melynek legfontosabb eleme a következő:

„Egyszer csak megjön majd a NAGY PÉNZ! Nyerek a lottón, vagy elnyerem a NAGY ÁLLÁS-t, és dögre keresem majd magam!”

De a lelke mélyén ő is tudja, hogy ez soha az életében nem valósul meg. Mert úgy látja, hogy ennek megvalósításához ő már túl lusta, túl fáradt és túlságosan is kiégett.

Pedig egyáltalán nem erről va szó. AZ ÁLOM MAGA, AZ A HAMIS!

Egy tiszta álom eléréséhez nem lusta, nem fáradt és nem kiégett. – Csak rá kellene találnia, – ha látná a fától, az erdőt is. Ha elszakadna végre attól a hamis csillogástól. Ha belátná végre, hogy a kereskedelmi televízió nem más, mint: „Az agy rágógumija, a lélek McDonalds-a”.*

Amelyre mégis úgy érzi szüksége van. Ha van munkája azért, ha nincs, akkor meg azért. – Vagy „gályázik” napi 12 órát, akár heti 7 napon keresztül, – vagy pedig nincs számára semmi, – még munkanélküli segély sem, mert kiderült, hogy nem jelentette be őt a volt főnöke. És ráadásul még az utolsó 2 havi fizetését se kapta meg.

A fáradtság, az álmatlanság az egyik oldalon, a reménytelenség a másikon. – Ez az oka annak, hogy sokan közülük eladják magukat a cionistáknak. Akár BKV-ellenőrnek, vagy akár egy-egy kormány, hatalom közeli zsidó tulajdonú biztonsági cégnek, – és ezzel végleg le is írták magukat. Mert azokat árulják ezzel el, akik közé tartoztak. Saját népüket, saját osztályuk tagjait. – Mely bárhogy is lusta, bárhogy is konfliktus kerülő a proletár ember: azért még az alapvető igazságérzete megvan. S megveti az árulókat.

Ám nincs veszve semmi. Nemsokára ez az egyszerű, hamis csillogású álomvilág is veszélybe kerül. S kerül még jobban ezek után is. Az áremelésekkel, a kilakoltatás rémével küzdő, s a nyomor szélén tántorgó melósok már személyes támadásként élik meg a gazdasági összeomlást és személyes ügyként kezelik majd, az utolsó álmukból is szó szerint őket kipenderítő hódítók és kollaboránsaik, – elleni harcot.

3. A PARASZTI ÁLMOK

A föld. Az Áldott Magyar Föld, – a központi eleme a magyar parasztok álmainak. Nem véletlenül, hiszen ez adja az országnak az életet, – ez adja az élelmiszert… és 3-szor annyi embert lenne képes eltartani, mint most.

És nem utolsósorban ez adja a megélhetést a parasztembernek.

De kell ez a hely másoknak is. Izrael nem véletlenül feni a fogát erre az országra: a termékeny áldott földje, és ami legalább olyan fontos, a vize miatt!

És nincs, aki megvédje a földet, a betelepülők elől. Mert az, akinek ez lenne a dolga, a régi bevált viselkedési séma szerint szunyókál, és azt álmodja, hogy egy nagy kert lesz az egész ország. Kert-Magyarország, – ahogyan ez régóta vágya a földet művelőknek.

És mikor fel-fel ébred, arra gondol, hogy végredeményben jó dolog szunyókálni, hiszen ez volt mindig az, amelyik megvédte őt és a családját. Hisz’ úgy véli, hogy ismét működni fog, az immáron évszázados bevált kettős viselkedési forma: a „Kaparj kurta neked is jut!” és a „Ne ártsd magad más dolgába!”

Ez eddig mindig működött. Úgy, ahogy gyarapodott a paraszt, még a szovjet megszállás éveiben is jól élt, – kapart magának, és nem foglalkozott más dolgával.

Most azonban hiába kapar, – nincs már jóformán semmi a kifosztott országban, amit kitúrhatna magának. És a konfliktuskerülés, a „Ne ártsd bele magad más dolgába!” – „A meghúzni magunkat.” politikája sem működik, most először, hosszú idő óta.

Mert hiába húzza meg magát az, aki harcolni fél, aki gyáva, s csak a saját haszonállataival szemben van némi bátorsága. Hiába gondolja, hogy elhúz fölötte a történelem, mint már annyiszor, – és megmarad a földje. Merthogy a hódítók megsemmisítik az ellenállókat, de aztán nekik is enni kell! És nem mástól veszi meg majd az élelmiszert, mint a kistermelőtől, vagy a módos paraszttól.

Ez eddig működött, mert a hódítók jobbára csak a hadseregük lévén voltak jelen. – De most más a helyzet! – MOST EGÉSZ CSALÁDOK JÖNNEK MAJD, AKIK SAJÁT MAGUK AKARNAK GAZDÁLKODNI, A MAGYAR FÖLDÖN!

És úgy elfoglalják majd a magyarok földjeit egyik napról a másikra, – hogy az eddigi tulajdonosok csak pislognak majd első megrökönyödésükben.

És úgy képen lövik majd, a földjét vissza venni akaró, – vasvillával hadonászó felháborodott parasztot, – hogy csak úgy füstöl. Hiszen hitük szerint, a zsidók istene, a zsidóknak fogja adni a magyarok földjeit is, – mondván, ők hamarabb itt voltak a Kárpát Medencében, Árpád Népénél. (Ezt sugallja többek között a „Hágár Országa” című könyv is, mely a magyarországi zsidókról és történelmükről szól, – kik „Hágár” földjének hívják ezt az országot.)

Ám nincs veszve semmi. Azok, akik úgy gondolják, hogy a tavasztól őszig, a kertjében és földjein élő, magyar paraszt nem fog ellenállni, ha már személyesen is érintve lesz, ha végleg kisemmizik, – akkor nagyon tévednek.

Ha azt hiszik öngyilkosok lesznek, mint a libások, akkor rosszra számítanak.

Ezek a parasztok harcolni fognak, ha egyszer oda kerül a sor! (Legfeljebb így lesznek öngyilkosok.) Génjeikben ott vannak még az évszázadok küzdelmei, – és a gének, adott időben emlékezni fognak.

A magyar hadak gerincét mindig is a magyar parasztkatonák adták! A végvári vitézek, Rákóczi kurucai, a kis híján az Osztrák császárt elfogó Ocskay portyázók, mind, mind parasztfiúk voltak. A világ hadtörténelmébe magyar találmányként is bevonuló első magyar huszárság is, – parasztokból verbuválódott. Vagy a 48-as légiók, az Isonzónál harcoló magyar egységek, vagy a Donnál odaveszett 2. magyar hadsereg, katonáit is mind mind a magyar falvak adták.

Még a 300 ezer főt számláló kádárista Néphadsereg katonáinak is több mint a fele, vidéki falusi fiú volt. – (Mi ehhez képest a mostani még 20 ezer főt sem számláló állítólagosan hivatásos katonaság?) – Akiknek még jóformán tankjai sincsenek? És fele annyian se vannak, mint a rendőrök.

Álmodik tehát a föld népe is, – de nemsokára felébred…

4. AZ ÉRTELMISÉG ÁLMAI

Furcsának tűnik, de úgy vélem, hogy az értelmiség álmaira nem kell sok szót vesztegetni. A magyarnak nevezett értelmiség 3/4-ed része nem állt ki a nép mellett, – akik pedig kiálltak, azok nem álmodnak, hanem nagyon is ébren vannak, teljesen tisztában lévén azzal, hogy mi történik ebben az országban.

Ők aranyat érnek a nép számára, – a többiek viszont egy lukas garast sem.

Igen. A magyarnak nevezett értelmiség 3/4-ed része egy lukas garast sem ér, – mert még mindig nem ismerte fel az országban lejátszódó folyamatok eredőjét, s okait. De még magát a történéseket sem!

Az embernek az az érzése, mintha az egyetemeken pontosan azt tanítanák, hogy hogyan is értelmezhetjük félre a gazdasági, pénzügyi és társadalmi folyamatokat, – de ez persze nem így van. Az oktatás, és különösképpen a felső oktatás legnagyobb része liberális kézben van. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy például Dr. Vörös József, a Pécsi Tudományegyetem, általános rektorhelyettese az OTP bank külsőseként, tagja a Magyar Bankszövetségnek. Vagy például: Dr. Pogácsás Anett, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem [JÁK], egyetemi tanársegédje, – a Kinizsi bank külsőseként, ugyancsak tagja a Magyar Bankszövetségnek.

A magyarnak nevezett értemiség 3/4 része bezárta saját magát, a cionista elkötelezettségű, liberális, polgári demokrácia börtönébe. És nem sokban különbözik ettől a nemzeti polgári vonal gondolatköre sem.

A polgári demokrácia mint olyan, már nem megoldás semmire. És azok, akik rendkívül műveltnek és okosnak érzik magukat, (akik valójában a legteljesebb mértékben félre és alul informáltak,) – azt álmodják, hogy a nemzeti köntösbe öltöztetett polgári demokrácia; megoldást jelent az ország gondjaira.

Hogy majd jön a Viktor, és akkor az asztalra csap, és cselekedni fog. Vagyis, hogy Viktor lesz az a bizonyos „VALAKI”. – Ez már önmagában is egy nevetséges elkézelés. Viktor, a Likud testvérpártjának az elnöke, soha nem fogja átlépni a saját árnyékát. Régen el van ő már kötelezve Cion Bölcsei felé, – de ha nem lenne, akkor is meggátolná őt saját gyávasága a cselekvésben.

Mi még nagyon jól emlékszünk 2006 október 23.-ára, amikor a gázgránátok már a Filmmúzeum előtt robbantak, onnan 200 méterre, az Astoriánál Viktor még mindig a szép jövőről beszélt, és nem akarta meghallani a nép neki szóló kántálását, miszerint: „Fordulj meg! Fordulj meg!”

És, amikor felismerte, hogy a fideszes demonstrálókat is támadás érte, a rendőrnek nevezett Gergényi féle, állati Rebiszes banda részéről, kiknek tekintélyes része csakis angolul és héberül beszélt… akkor Viktorunk elhúzott onnan, elfutott, elmenekült, sorsára hagyva híveit.

Azt álmodni tehát, hogy egy gyáva, önző és pökhendi ember kivezeti az országot a kátyúból, – a legnagyobb botorság. Mint ahogy demokráciában való hit is az.

Méghogy a parlamentben meg lehet oldani az ország bajait? – A CIONISTÁK ELLEN KÜZDENI A CIONISTÁK SZABÁLYAINAK ELFOGADÁSÁVAL? – hiszen a polgári demokrácia minden szabálya, őrájuk lett kidolgozva. A magyarnak ez idegen. A polgári demokrácia politikája a hazugságokra, az igérgetésekre, a csalásokra épül, – a furfangos trükközésekre, a rafináltságokra, – ezek pedig nem a magyar emberekre jellemző tulajdonságok.

Az igaz magyar, az becsületes, tisztelettudó, dolgos és büszke. Amit ígérnek neki azt elhiszi, – amit ő ígér másoknak, az vasba lehetne önteni. És megfogható, jelen lévő lénye van, – ellentétben a munkakerülő, üres igéreteket tevő, csúszós egyéniségű, elillanó zsidó viselkedés móddal, – amelyre lényegében, mint már említettük, – a polgári demokrácia ki lett dolgozva.

És ez nem más megint, mint a Mammon uralmának elismerése.

Ezzel szemben az igaz magyart, sosem érdekelte igazából a pénz. Az a magyar számára sosem cél volt, hanem eszköz. Arra, hogy jót tegyen vele.

És a Magyar Népnek ez a lovagias tulajdonsága az, – amivel a magyarnak nevezett értelmiség, majd 3/4 része nincsen tisztában. Anyagias pártokráciában gondolkodik, – ezzel konzerválni akarván Mammon, Cion, és kiszolgálóik uralmát. Legyen az a párt bármelyik, MSZP, vagy Fidesz, vagy akár a Jobbik, – hiszen Vonáék sem fogják tudni felülírni a Parlamentben uralkodó zsidó szokásjogot, és a cionista demokrácia szabályait.

5. A NEMZETI ELLENÁLLÁS ÁLMAI

Sokan elgondolkodtak már azon, hogy vajon miért is nem győzött a 2006-os Őszi Forradalom? – Azért nem, mert nem győzhetett. Ideológia, szervezettség, – és valljuk be: a habitus híján nem. Egyik sem volt meg ahhoz, hogy győzelemre vigye a Felkelés ügyét.

Ideológia azért nem volt, mert a „Gyurcsány takarodj!” – az nem ideológia. Ezen kívül, más nemigen hozta össze az embereket, – csakis a megalázottág érzése, csakis az, hogy ezt a nemzet szemébe köpő pimasz frátert eltávolítsák a székéből. – De ez sem sikerült. Nem akadt senki, aki tényleg megfizetett volna Gyurcsánynak ezért a tettéért. És mivel ő büntetlenül megtehette ezt, – követte a bűnbe a többi; Szilvásy, Gergényi, Draskovics, és még sorolhatnám az askenázik neveit, akik jócskán felbátorodtak a következmény nélküliségtől.

Igazi szervezettség és fegyelem pedig végképp nem volt. Sem a Kossuth-téren, sem pedig az összecsapások közben. Melyeknek azon kívül, hogy némileg visszadták az emberek önbecsülését, – lényegében semmi értelmük nem volt.

A Budaházy féle „Itt a zászló, hol a zászló?!” elnevezésű, 2008. március 15.-i. kergetőzős, bujócskás játéknak sem volt különösebb értelme, – annál is inkább, mert egy idő után senki sem találta meg, – sem a zászlót, sem pedig Budaházy Gyurit, – viszont a jól megszervezett, könnygázt lövöldöző rendőr falanxokat annál inkább.

És itt a nagy hátrány. A szervezetlenség. S a fegyelem hiánya. Bár a Nemzeti Ellenállás önnönmagát szervezettnek és fegyelmezettnek álmodja, – talán vannak is olyan elit egységei, amelyek mára már, ütőképesek lettek. (Majd 4 év után 🙂 – ám nagyobb részt a legteljesebb mértékben szervezetlen. És hihetelenül fegyelmezetlen.

A nemzeti forradalmárok hatalmas egója, eleve meggátolja a szorosabb együttműködést a társ szervezetekkel, – és minden kis vezér, egy kis hadúrként kezd viselkedni.

Nem véletlen, hogy 2009-10. telére a Nemzeti Ellenállás lényegében teljesen kifulladt, – nem lehet azért a sorozatos vereségeket büntetlenül átvészelni.

Mostanra már a Nemzeti Ellenállás is a téli álmát alussza, – s lehet, nem is fog már felébredni, – hacsak nem akarnak az elszánt fiatal hazafiak, egy újabb, ám teljesen reménytelen összecsapásba bonyolódni az állig felfegyverzett droidokkal. Mert ennél többre, a Nemzeti Ellenállás nem képes.

És mostanra már álmodni is kezdett. Például azt, hogy a nemzetiszínű trikolór, vagy az árpádsávos lengetésére, – a sünök halálra rémülnek, és kétségbeesetten menekülnek vissza, a pesti Kerepesi úton lévő gyülekező, laktanyájukba. Vagy, hogy: „A magyar rendőr velünk van!” – ami persze rohadtul nem így van, – mert a rendőr azzal van, akinek a parancsát teljesíti. Amíg teljesíti. De ha már nem, akkor viszont már nem rendőr!

Az Ellenállás arról is álmodik, hogy a nagy tömegdemonstrációkkal meg lehet dönteni a rendszert. Ami persze a történelemben még sohasem történt meg, – hacsak nem törték fel a forradalmárok a fegyverraktárakat. A zsarnokok és a hódítók, önmaguktól nem fognak szégyenkezve és hüppögve elkullogni.

Arról is álmodnak még, hogy majd a Nagy-Magyarország félelmetes ellenfele lesz a cionistáknak.

Arról persze viszont nem álmodnak, hogyha ez így is lenne, még az izraeli expedíciós hadsereg bevonulása előtt, – már román, tót és szerb szabadcsapatok pusztítanák nemcsak a határvidékeket, hanem az ország központi régióit is. – És vajon kikkel védenék meg a magyar családokat? – Hol van hozzá a katonai erő? – És a zsidóknak már nem is kéne harcolni, mikor elfoglalják a magyar földeket. Megtették ezt helyettük, a román, a tót, és a szerb nacionalisták.

Jól működik azért a Moszad. Jó beléplántálta a Nemzeti Ellenállás zavaros politikájába, a folyamatos megosztás démonait. Cigányokat a magyarok ellen, és fordítva, – tótokat a magyarok ellen, és fordítva, románokat, szerbeket, – felélesztette újra a Kisantant összefogását Magyarország ellen.

Mindezt azért, hogy lekösse a magyarokat egyaránt északon, keleten és délen, – valamint a lassan magyarellenes partizánfészkekként funkcionáló cigánylakta területeken.

Álmodik a Nemzeti Ellenállás; hogy mindenkit egyszerre le fog győzni. Ami persze csak álom marad. Nem lévén se katona, se fegyver, sem pedig pénz a kezében.

Arról persze nem álmodik, hogy békét kell kötni mindenkivel, akiket szintén fenyeget a cionista expanzió. Bár senkit se annyira, mint minket, – de azért a környező országok is szenvednek tőle. Meg aztán nekik sem érdekük, az agresszív zsidó telepesekből álló szomszéd.

És nemcsak békét kötni, hanem taktikai szövetséget is! Lehet gondolkodni, egy Új Közép-Európa eszméjén, Lengyelországtól az Adriáig, – mely a népeket összekovácsolja a Nemzetközi Cionizmus elleni küzdelemben.

De ehhez a hagyományos Nemzeti Ellenállás már kevés lesz. Minden álmával egyetemben.

6. ÉS, AKIK NEM ALSZANAK…

Nem alszik az ellenség. De nem ám! Jól megtervezett folyamatos pénzügyi, gazdasági háborúval fojtogatja a Nemzetet, mely a megosztottsága és örökös álomkergetése folytán szinte képtelen védekezni. És, amíg föl nem ébred, nem is fog. Fölösleges most újra leírni, hogy mi a céljuk. Aki ezt még mindig nem tudja, – reménytelen eset.

*

Ám vannak közöttünk, akik szintén nem alszanak már, és soha nem is aludtak. Mint fentebb írtam, az értelmiség 1/4-ed része, akik eddig is kiálltak a Nép mellett, azok nem álmodnak, hanem nagyon is ébren vannak, teljesen tisztában lévén azzal, hogy mi történik ebben az országban. Ők aranyat érnek a nép számára.

Mint ahogy aranyat ér minden egyszerű hazafi is, akik egyre többen és többen döbennek rá az isteni igazságra: „Segíts magadon, s akkor az Úr is megsegít!”

Mindenki meg fogja találni a  helyét, a Nemzeti Ellenállást felváltó új Népi Ellenállásban, – annál is inkább, mert itt már a Közösség és a Nép érdeke a legfontosabb.

Az egység, a bajtársiasság, a hűség, s a bátorság, a Népi Ellenállás kulcsszavai, – ahol nincsen fölösleges egyénieskedés, nincsen különcködés, – csak a közösség van. Isten, haza, bajtársak, család, – sorrend nélkül, egyformán fontosak.

Munkások, parasztok, értelmiségiek, mindenki meg fogja találni a neki való feladatot. És el is fogja végezni azt. A Hazánk és Népünk érdekében.

A Népi Ellenállás lesz az, aki győzelemre fogja vinni ezt a harcot. Mert Isten, a magyarokkal van.

(Fort András -Szabad Riport Tudósító Iroda)

2009. Január 12.

***

Idézetek:

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt megérdemel.

Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél

hamarabb a pokol fenekére küldi! De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.

Akkor a nemzet aljas vagy műveletlen.”*

(Gróf Széchenyi István)

*

„A televízió; az agy rágógumija, a lélek McDonalds-a”*

(Született gyilkosok – Oliver Stone)

Szabad Riport – Nemzeti InternetFigyelő

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük