Mikor lesz vége az 1956-os forradalomnak?

Első olvasatra a kérdés érthetetlennek tűnik, de ha megvizsgáljuk az elmúlt ötvennégy évet, bizony rá kell jönnünk arra, hogy a forradalom vérbefojtásával és a Kádár-korszak terrorjával a forradalom nem fejeződött be. Itt nem akarok részletekbe belemenni, hisz ennek taglalására egész könyvet lehetne (talán kellene?) írni.

Amint az 1990 óta eltelt éveket elemezzük, nyilvánvalóvá válik, hogy a feltett kérdés nem körmönfont gondolatok szüleménye. A kérdés jogosságát bizonyítja az 1956-os Nemzetőrség életre keltése, létezése és tevékenysége egyaránt.

Már egyre kevesebben élünk azok közül, akik a heroikus küzdelemben személyesen részt vettek. Szerencsére a fiatalabb nemzedékeinket is érdekli a Nemzetőrség története, ennek megismerésével tudjuk a fiatalabb bajtársakat olyan nemzeti érzésekkel felvértezni, amelyek szükségesek az elkövetkező időkben ahhoz, hogy népünk, hazánk ne süllyedjen el a történelem tengerében.

Mivel 1956-ban a harcok befejezése után, – életemet mentvén – külföldre mentem, így a harcot, amit 1956 novemberében szétverésünk miatt nem folytathattunk, a magam részéről minden erőmmel azon munkálkodtam, hogy a kommunista rendszer mielőbb megdőljön és hazánkat, nemzetünket a külföldi emberek rajtunk keresztül megismerve, megbecsüljék. Nos, ezen tevékenységemet továbbra is folytatom, ennek egy újkori szomorú részletéről fogok itt beszámolni.

Minden évben megtartjuk Zürichben a megemlékező ünnepséget, az okt. 23-hoz legközelebb eső vasárnapon. Egy ökumenikus istentisztelettel kezdünk, amelyen felváltva a r.k. vagy a protestáns lelkipásztor tart prédikációt. Ezen rendezvény az öt évtized alatt jól bevált és megszokott összejövetellé vált. Az istentisztelet után a templomhoz tartozó nagyteremben gyűlik a közönség, a cserkészek süteményekkel, friss debrecenivel és más frissítőkkel járulnak hozzá, az egybegyűltek testi igényei kiegészítéséhez.

A rendezvény keretében a fiatalok fellépnek, verseket adnak elő, majd a minden évben változó szónok beszéde következik. Tavaly Wittner Máriát láttuk vendégül, idén a Luganóban élő dr. Segesváry Viktor tartott egy igen szép visszaemlékező beszédet.

Ez minden nagyon szép lett volna, ha a prédikációt tartó, egy éve közöttünk élő református lelkipásztor, Kókai Csaba, aki Debrecenből jött Zürichbe, ahol az egyetemisták lelki gondozását látta el, prédikációjában nem tett volna egy számunkra teljesen elfogadhatatlan kijelentést: „… 1956-ot is különböző szemszögből lehet megítélni…”! Ez hallatlan, eddig soha el nem hangzott kijelentése ugyancsak felforgatták a hallgatóság lelkivilágát.

Nos, ezt a provokatív kijelentést nem hagyhattam szó nélkül, azonnal írtam egy tiltakozó levelet Kókai „tiszteletlen” úrnak és kértem, küldje el nekem prédikációja kéziratát. Ő ezt természetesen megtagadta, kijelentését magyarázni sem volt képes, vagy hajlamos…

Ezután a Magyar Református Egyház Zsinatának egyházi elnökéhez, Bölcskei Gusztáv püspök úrhoz intéztem tiltakozó levelet, valamint Csomós István püspök úrhoz (Miskolc), mert Kókai – mint megtudtam – állományilag őhozzá tartozik.

Közgyűlésünkön is beszámoltam erről a hallatlan provokációról és kértem a Főparancsnok urat arra, hogy írjon egy tiltakozó levelet Bölcskei püspök úrnak.

Végezetül meg kell jegyeznem, hogy tiltakozó leveleimre sem Bölcskei, sem Csomós püspök urak eddig nem látták szükségesnek választ adni, vagy nem mernek a kérdéshez hozzáállni?

Minden esetre számomra, ill. számunkra egy ilyen viselkedésmód elfogadhatatlan, a patinás Magyar Református Egyházra nézve szégyen és gyalázat.

Remélem a Főparancsnok úr tiltakozása is hamarosan meg fog jelenni honlapunkon.

Írásom címében feltett kérdésre, mikor lesz vége az 1956-os forradalomnak, ezek után egyedül azt a választ tudom adni, amíg még egyházi berkekben is a régi, beidegzett kommunista/kádárista felfogás uralkodik, addig erkölcsi kötelességünk elesett, kivégzett vagy más módon lehetetlenné tett bajtársaink emlékét védeni. 1956-ot valóban csak két módon lehet megítélni: becsületes, tisztességes magyar ember módján, vagy közönséges gazember módján.

Kenessey Csaba

Nemzetőr dtb.

Zürich, 2010. december

Nemzeti InternetFigyelő