Mi lenne, ha nem lenne? – avagy A feltételes mód gyönyörei


Kérjük ossza meg a tartalmat! Csak egy kattintás!


Oszkó Péter (Fotó: Metropol)
Oszkó Péter (Fotó: Metropol)

Nézem a televízióban a Háry János babérjaira törő, egykor adóoptimalizálási tanácsokat adó szakembert, aki most éppen a pénzügyminiszter szerepében tetszeleg. A pofa arról győzködi a Tisztelt Házat, meg persze minket, gyanútlan, jogkövető magatartást tanúsító televíziónéző állampolgárokat, hogy ha nem lenne ez a fránya, világgazdasági válság néven elhíresült problémahalmaz, na akkó’ mi lennénk a legfrankóbbak a világon. Még a skandinávokat is lekűdenénk megalázóba.

Csakhogy van!
Mármint válság.

Tessék mán mondani, csak így érdeklődésképpen kérdezem, nem szótak neki erről az aprónak és elhanyagolhatónak semmiképpen sem nevezhető körülményecskéről? Mán, ha nem vagyok indiszkrét?

Jó. Tudjuk, ők megmondták előre, csak addig rontják itt a levegőt, amíg a derék posztkommunisták zsebre vághatják a maradék lóvét, valamint hogy elvégezzék az utolsó simításokat egy olyan jogi környezet megteremtéséhez, amely a későbbi elszámoltatást – legalábbis jogi értelemben – lehetetlenné teszi, azaz megússzák a dolgot. Hát, lehet, hogy nem volt erkölcsös, de minden az írott jog bötűjének megfelelően zajlódott, így sajnálattal kell közölnünk, hogy eftikéim ezúttal is megúszták a dolgot. A tavaszi nagytakarítás – igaz nem érdeklődés hiányában, de – ezúttal is elmarad.

Na, most ha öregapám csilingelt volna, és áramszedője lett volna, ő lett volna a villamos. Asszem valami hasonló szófordulattal szoktak élni az urbánus szubkultúra mélységes mély bugyraiba empirikus tapasztalatszerzés céljából alámerítkező szociológus hallgatók az efféle szituésünök megfelelő verbális érzékeltetésére, felhasználva a városi szóhasználat porszemekként utcán heverő gyöngyszemeit, ha bátorkodhatom kifejezni magamat ezzel a csodás képzavarral.

Játszunk el egy pillanatra a gondolattal! Hogyan lehet komolyan venni egy olyan minisztert, aki költségvetési vita címén arról beszél, hogy mi lenne, ha ez meg ez, meg amaz lenne? Nem arról beszél, hogy mi van, hanem arról, hogy mi lenne, ha nem lenne! Arról beszél, hogy milyen jó lesz nekünk majd akkor, amikor a versenytársaknak adót kel emelniük, s ennek következtében nagy szarban lesznek, mert mink mán alapból nagy szarban vagyunk, mink mán hozzá vagyunk szokva, ők meg még majd csak akkó tanulják!

Pedig ez az Oszkó gyerek nem ma kezdte a szakmát, ahogy mifelénk mondani szokás, „nem ma jött le a falvédőről”. A rövid idő alatt legendássá váló majd’ 400 gurigába kerülő kis vityilójába lehallgatás-biztos szobát építtet a csávó, tehát nagy valószínűséggel van fogalma róla, hogy mitől döglik a légy. És akkor nekünk meg kiszúrja a szemünket ezzel a Benedek Elek-féle meseprojekttel, hogy mi lenne, ha nem lenne.

Fogtad, ugye?

Most vagy ennyire semmibe vesz minket, ennyire hülyének néz bennünket ez az optimista optimalizáló, ahogy szemrebbenés nélkül megaláz, vagy pedig tényleg az képződött meg, amiről egyre többen immáron nyíltan is beszélnek a médiában, nevezetesen, hogy ez az ország a külföldi befektetők martalékává változott. Annak ellenére, hogy a világ összes térképén – egyelőre még – azt a kiírást látod, hogy ez az ország a magyaroké, a valóságban már csak megtűrt rabszolgahadként tartanak nyilván bennünket a nálunknál szerencsésebb történelmi fejlődésen átesett, és darab idő óta gátlástalanul rajtunk élősködő, egykori nyugati jóléti államok.

A messzi ámerikai üzleti körökben oly divatossá vált „Venne ön használtautót ettől az embertől?” című mondat jut az eszembe. Hát ettől semmiképpen, az zicher!

Úgy tűnik, Mintha-ország a muszáj korszakát éli.

Olyan ez az egész, mintha piacgazdaság lenne, de nem az.

Olyan ez az egész, mintha demokratikus jogállam lenne, de nem az. Max. a demokratikus Patyomkin-falu büszke cím viseléséért szállhatna versenybe, ott viszont kimagasló eredményeket érne el.

Olyan ez az egész, mintha félelem nélkül szabadon élhetnél, de mégsem az. A televízióban azt hallod, hogy belső utasításban van kiadva a fakabátoknak, ha államalkotó kisebbségit állítanak meg, pozitív diszkriminációban kell részesíteni őtet, míg a többségi lakosságra esetében más a hatályban lévő protokoll.

A muszáj pedig azt jelenti, hogy nincsen a nép kezében semmiféle fajta jogi eszköz vagy jogszerű lehetőség – nem is lehet, hiszen gondos tervezésnek köszönhetően asztat mán ideje korán kivették belőle –, hogy törvényes módon eltakarítsa az útból a nemzet vesztét okozó pernahajdereket. Azaz muszáj végig menni az állítólag jó szándékkal kikövezett, ámbátor mostanra már mindenki számára világossá váló, hogy pokolba vezető úton. Végig kell járni, letérni róla nem lehet! Nem engedik! És ki kell várni, mivel nincs más törvényes lehetőség, hogy cinikus vigyorgások közepette a kamerák előtt (megtehetik, hiszen tudják, hogy megtehetik) a szemünk láttára offshore ájlendbe menekítsék az utolsó filléreket is, majd angolosan távozzanak.

Sőt!

Tetézem a bajt, ráteszek még egy lapáttal! Posta Imre után most már egyre többen kíváncsiak arra, legutóbbi például az Echo Televízióban Kubínyi Tamás műsorában, a Vidék Hangjában került szóba, hányan is ülnek a Törvényhozás Házában olyanok, akik kettős, vagy többes állampolgárok, azaz nem, vagy nemcsak Magyarország érdekeit tartják szem előtt munkálkodásuk során.

Ezt csak az esetleges lóvéval történő zajtalan és rezzenéstelen lelépés miatt hozom szóba. A Mokka egyik reggeli adásában játszották be azt a felvételt, amikor a stáb utánaeredt Írországba annak a férfinak, aki kilenc éve ütött el két gyereket Magyarországon, és még ma is büntetlenül éli világát. Nem tudták elérni, hogy a fószert leültessék. Elgondolkodtató a dolog, nem igaz? Nem találta meg a hatóság? Érdekes, a riporter egyből megtalálta! Igaz, a tag felesége úgy elhajtotta a gentlemanusokat is megszégyenítően illedelmes viselkedésű riportert a halál megfelelő alkatrészére, mondván, „Kifelé a kertemből!”, hogy az csak na! Hiába, a magán tulajdon szentsége mindenekfelett! Úgy tűnik, még az élethez és az igazsághoz való jog felett is! Aszonta a csaj, „baleset volt!”. És egy ilyen romlott, eltorzult értékrendű társadalomhoz kell nekünk feltétlenül csatlakoznunk? Ez az a klub, amiből mi semmiképpen sem maradhatunk ki?

Látják? Egy egyszerű, nyugati állampolgárnál kilenc éven keresztül nem volt képes elérni a magyar állam, hogy érvényt szerezzen a törvénynek és a delikvens bűntető-jogilag is vállalja a felelősségét, azaz feleljen a tetteiért. El lehet képzelni, hogy akkor vajon hogyan fog érvényt szerezni a magyar állam az elszámoltatás során keletkező büntetőjogi konzekvenciák levonásának, példának okáért egy a világ túlsó felére, mondjuk egy olyan országba távozó brigantival szemben, amellyel nincs kiadatatási szerződésünk. Lehet, hogy át kéne vennünk a MOSZAD módszereit, és feltűnésmentesen egész egyszerűen visszarabolni a világ csendesebb zegzugaiba lelépő egykori pénzügyi „szakembereket”?

És akkor arra a nemzetbiztonságot jelentő kockázatra, amit a KOL-NIDRÉ jelent, még egy árva szó nem sok, annyit sem pazaroltunk. Kicsiket necces, de legalábbis elgondolkodtató, hogy a népszámlálások során magukat sem etnikai, sem vallási kisebbségnek nem tartó, ám ugyanakkor félelmetesen felülreprezentált néphez tartozó önkéntes mérvadók – és akkor innen autentikus idézet következik:

„Mindazokat a fogadalmakat, eltiltásokat, esküket, ígéreteket, átok alá helyezéseket, vezekléseket és kijelentéseket melyeket megfogadtunk, melyekre megesküdtünk és melyekre elköteleztünk magunkat, melyeket megtiltottunk magunknak ettől a Jom Kipurtól a Jom Kipurig, mely javunkra jön el, mindezeket megbántuk már! Mind legyen feloldott, érvénytelen, nem kötelező és semmis, teljesen érvényét vesztett, hatály és kötelezettség nélküli! Fogadalmaink ne számítsanak fogadalmaknak, tilalmaink ne számítsanak tilalmaknak, és esküink ne számítsanak esküknek.”

KOL NIDRE

Szóval!

Gyönyörű dolog ez a feltételes mód.

Magyarország lenne a legszabadabb ország, ha …

Magyarország lenne a leggazdagabb ország, ha…

A magyarok lennének a legboldogabb emberek a világon, ha …

A pontozott részt mindenki úgy egészítse ki, ahogy jónak látja. A papír és a feltételes mód sok mindent kibír. Különben is, ha a pénzügyminiszternek lehet…

Isten áldja Magyarországot!

1 öntudatos pécsi polgár
http://www.johafigyelunk.hu/
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások

Egy hozzászólás a(z) “Mi lenne, ha nem lenne? – avagy A feltételes mód gyönyörei” bejegyzéshez

  1. “Az ország helyzete reménytelen, ez az ország nem képes megvédeni magát, mert kormányzatában nincsenek becsületes emberek!”

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Read previous post:
"Munkát, kenyeret, minőségi oktatást!" – cigánybevonulás Budapestre (Oskar videó)
Október 23-án 15 órára a Deák térre hív a Jobbik
Az Echo Tv óriási baklövése, vagy így kell kinyírni a védtelen újságírót?
Close