Menjünk vissza Ázsiába – Ady döbbenetesen aktuális gondolatai 111 évvel ezelőtt
„Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába!… Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival. Menjünk vissza Rakovszky Stefi, Lengyel Zoltán, ifj. Móricz Pál s a többi nyomában. De menjünk, míg – lehet…
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibb nívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, mely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Egy futó percig szeretnék honáruló „nemzetiségi agitátor” lenni, hadd tudnám kellő érzékenységgel felfogni a magyar parlamentben lefolyt skandalumot. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre…
Parlament kell ennek az országnak? Kancsuka, nem parlament. Azaz dehogy kancsuka. Kisdedóvó, gyermekkert és sok-sok türelem, ha e dicső erényből maradhatott volna valami a huszadik századra.
Vázsonyi Vilmos, az egyetlen magyar népképviselő, akit öntudatos nép választott, nem juthat szóhoz a magyar parlamentben. Nem engedik szóhoz jutni a gyermekek, akik haragusznak, mert kinizsisdi s malomkősdi játékukat megzavarta, a gyermekek, akik, hajh, tizenkilenc milliomod magunk szerencsétlen bőrén kockáznak és malomköveznek.
Az immár legbalkánibb parlamentnek ez a botránya irtózatos, kegyetlen világosságot adott a mi szemeinknek. Olyan titkot világított meg, amit jaj de jó lett volna sohasem tudni. Megtudtuk, hogy a magyar parlamenti gyermekek mindegyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széll Kálmán harmatozó pattanására, Kossuth Lajos kalapjára, pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibongnak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban.
Kultúr-bestiákat mondott Vázsonyi? A kultúra isteni nevében vétózunk e címadományozás ellen. De a bestiák reputációja érdekében is, mert a bestiák mindig ki merik a fogukat mutatni, nem csak akkor, mikor demokrata képviselővel van dolguk.
Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki. Nem voltam ott, de látom a képet. Középen az agyonhajszolt egyetlen intellektus. Sokat tud, sokra vágyik, merész a hite, elszánt a munkája, nagy a gyűlölete. És – óh szörnyűség – ősei a Jordánon átkeltek. Ez a kis zsidó óriás közöttük. Ezt az óriást fiatalon fölkapta szárnyaira a hír, imádja őt sok ezerek tömege s tud… Ez, ez a legborzasztóbb! Ez az ember mer tudni közöttük, a tudatlanok között! De meg hogy ez az ember zsidó! Ott áll zavarodottan a középen. Egy harsány szitok hallszik. Lengyel Zoltán kiáltott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúrországban evőkészlet-tisztító sem lehetne. Meg Leszkay úr, meg Rakovszky úr, meg a többi jólismert idióta. És Vázsonyi egy egyfogatú kocsin futtat el ebből a komédia házból, hova bekerülni idestova erkölcsi halál lesz.
Szeretett úri véreim, értsük meg egymást. Kinizsi fáj úgy-e és a malomkő? A kelet nomád lomhasága lázadt fel ugye, hogy semmisítsük meg ezt az embert még a Krimiából velünk hozott eszközökkel, mert tanulni, tudni s az ő fegyvereivel állni vele szemben nem tudunk. Ugye így van szeretett úri véreim? Mert csak így lehet menteni ezt a világra szóló skandalumot.
Ha ugyan így is lehet. De aligha. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.
Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…
Nagyváradi Napló 1902. január 31.
Ady Endre
(Az írás egy részlete megjelent a Nemzeti Hírhálóban is)
Nemzeti InternetFigyelő
Tisztelt Olvasók! A portál működtetéséhez nagyon nagy szükségünk van az Önök támogatására.
Kérjük Önöket, hogy a
DONATE
gombra kattintva segítsék anyagi hozzájárulásukkal működésünket!
A portál valóban független, anyagi támogatást semmilyen szervezettől, vagy politikai erőtől nem kapunk, ezért a legkisebb támogatásnak is örülünk.
Nagyon köszönjük!
Mementó 2006 emlékmű
Ez az írás aztán már mindennek a teteje. Egyszerűen már felfoghatatlan és teljesen érthetetlen, hogy ki és mit akar kifejezni ezzel a címszerkezettel: „Ady döbbenetesen aktuális gondolatai 111 évvel ezelőtt”.
Szerintem aki ezeket az irónikus mondatokat vagy követendő célt előhámozta az ismeretlenből, saját magáról állította ki az útlevelét. Mégpedig minél hamarabb szedje össze a motyóját és pucoljon oda ahova való: Mongóliába. De ne sokat tököljön, mert a mongolok sem hülyék és a végén le fogják zárni a határukat az ilyen kultúrbarmok elől. Mert ezek a sivatagban is csak az árnyékot keresnék, mert rövidesen felforrna az agyvízük a fejüknek nevezett tárolóban.
Az rendben, hogy Adyról elterjedt, hogy a költő is valami szabadkőműves páholy felesküdött eminense volt. Különben, már akkor sem lehetett másként értelmiséginek lenni. De azért tudja meg minden valódi magyar, hogy mi nem vagyunk mongolok, legfeljebb a hunok arra is megfordultak. Inkább mongolok az ANGOLOK, mert a nevük is ugyanaz, onnan erednek.
Mert ha nem tudták volna, mi magyarok vagyunk Indoeurópa ősnépe, és a nyelvünk az emberiség (egyik) ősnyelve. És igen, a magyari népek az elődeinkkel együtt, ősidőktől fogva őslakói vagyunk a Kárpát-medencének. Mi ide nem jöttünk hont foglalni sehonnan sem, mert ez elsődlegesen a miénk volt, és ezért nekünk nem kell sehova sem visszamennünk.
Aki a fenti szavaimat nem érti, az jobb ha csomagol!
T. István
Tisztelt T. István!
Ady nagyváradi évei kezdetétől szoros kapcsolatban állt az ottani szabadkőműves páholyok tagjaival, vezetőivel. 1912-ben maga jelentkezett páholytagnak, a dokumentumokat ld. pl. Tompó L. .: Ady tévedései és igazságai c. tanulmányában. Ady szörnyű sokat ártott nemzetünknek újságírói ténykedéseivel. A politikához nem értett, de beleártotta magát…
Telekiek
Milyen szempontból „döbbenetesen aktuális” Ady eme írása?
Ady szörnyűségeket írt és tett közzé közéleti írásai többségében.
Emiatt?!
a Telekiek…
Ki tette fel, ki nem tette fel, mondjuk a kiváncsiságnak tenne elégtételt.
Úgy vélem, az elsô olvasásra lehet, s talán joggal is, felháborodni.
Ha a sorok között olvasunk, az üzenet nagyon világos, és aktuális is.
A „menjünk vissza Ázsiába” -nt, a mai Magyarország helyzetét tekintetbe véve, nem szóról-szóra kell értelmezni, vagyis nem abban az értelemben amiben Ady írta akkoriban. Az Ázsiábatérés ma, mint sona, nemhogy aktuális, hanem létkérdése. Nem kell nekünk kiüríteni a Kárpátmedencét, mert ha továbbra is így mennek a dolgok, jól tudjuk kik, gondoskodni fognak róla, hogy az ôsmagyarok helyet engedjenek nekik. Talán még vannak akik nem vették észre, hogy a gazdanép szolgává lett téve saját házában?
Hogy menyire aktuális Ady szavai, olvassuk csak Bartha Miklós „Kazárföldön” címû mûvét (itt:http://judeologia.20megsfree.com/konyvek/kazarf.htm),
ami kb. Ady ideyében íródott.
Legyünk magyarok, de érzelmeink mégse vakítsanak meg.
Corvinus.
Ady épp ezt a Bartha Miklóst (is) támadta dühödten, akire Ön itt hivatkozik – Adyt mentve..
Mintha a mai liberálisainkat hallanánk akkori kirohanásaiban…
A Telekiek…
Tisztelt honfitársam, A Telekiek… :
Ha jólértettem, hogy mentem Adyt, akkor kényetelen vagyok ezt mondani: Nagyon régen megtanultam nem az embert vitatni, hanem az eszméjét. Ember és eszme két külömbözô dolog.
Uram, azt is rég megtanultam, hogy az ellenséget nem szabad sem lenézni, sem alábecsülni, és rájöttem arra is, vannak alkalmak mikor az ember sokkal többet tanulhat az ellenségtôl mint a baráttól.
Lehet, hogy sokkal többet láttam, mint gondolná.
Ha félreértettemvolna válaszát, kérem kedves elnézését.
Corvinus
Szeretném még ezt hozzáfûzni:
Több életelvem egyike: Ne az erényeimet mond, mert ismerem, mond hibáimat, mert nem ismerem.
Corvinus
Mottó: „Századokon keresztül a magyar a hízelkedéshez szokott, amibűl honosaink nagy részének önmaga túl¬becsülése, gőgje s hiúsága támada: az igaz egyenes szótúl pedig elszokott…
„A közrestség nem engedi, hogy ott keresse a hibák gyökerét, ahol azok valódi fészke van, tudniillik saját szánakozásra méltó tudatlanságában s a legvilágosb oknak sem elegendő gőgjében.” Széchenyi.
„Súlyt helyezek arra. hogy elösmerjük, miszerint magunk voltunk okai elaljasodásunknak. mert az egyik leg¬főbb átkunk amaz önámítás. mely szerint hibáink okát mindig másban, magunkon kívül keressük a sanyarú poli¬tikai viszonyokra hárítva mindent, hagyjuk magunkat elbúsulni és elalunni a haza fájdalmat. A nemzet felemel¬kedő korszakát az önismeret vezette be.” Vajda
lényeglátó
Nem megyek sehova! Ide születtem, itt élek az idők kezdete óta! Ez a Hazám! Menjenek….. nem! TAKARODJANAK innét a betolakodók!
Orosházi Ferenc
Kedves Ferenc, Ön ne menjen sehova. Azokra, kik képtelenek értelmezni egy írás lényegét, az itteni betelepülő globalista maffiának szüksége van, hiszen cselédek is kellenek. Előbb meg kellene érteni Ady maró gúnyjának és elkeseredettségének lényegét, de már látom, hogy vannak, kiktől ez nem várható el.
(Híradmin)
Kedves Híradmin!
Megkísérlem újfent eljuttatni válaszom, hátha csak a technika ördöge és nem az elvtelen cenzúrázás működik.
Sajnos nem vagyok vevő a „maró gúnyra” ebben a köntösben, főleg annak fényében, hogy az emlegetett „kultúrkör” egyik „jeles” alakja szájából már elhangzottak hasonló szavak, korántsem a maró gúny jegyében. Idézem:
„Akinek nem tetszik, annak el lehet menni! Tessék, csak tessék!” By Öszödi Böszme
Egyébiránt meg, ha az Ázsiába való költözés alternatívájaként csak a cselédség merül fel, mint választható egyetlen lehetőség, az nem rólam állít ki szegénységi bizomyítványt, kedves Híradmin.
Feribá
Kedves Uram! Már többször elmondtuk, de a hozzászólásokat olvasva is észre veheti, hogy nem szoktunk cenzúrázni, csak azokat a hozzászólásokat töröljük, amik uszítók, ocsmányak vagy személyeskedők, ill. durván sértők, vagyis amik nem felelnek meg a normális kommunikáció etikettszabályainak. A vélemény pedig tudtommal szabad. Az Öné is, az enyém is, Adyé is. Aki pedig valamit mindenáron félre akar magyarázni, és olyat is bele akar magyarázni egy írásba, ami nincs benne, az úgyis megteszi,… Van rá jónéhány példa. (Híradmin)
Adyt e tárgykörben idézni?!
Adynak a nagyváradi – dicsőnek egyáltalán nem nevezhető – újságírói „termékeiből” kiválasztani?!
Adyt idézni, aki mindennek elmondta a Kazárföldön című mű szerzőjét?!
Ady gondolatait példaképpen idézni, aki Nagyváradon szívet váltott?! Aki olyanok szekerét tolta, aki olyanok tenyeréből evett – időnként kényszerűségből is – mint akiket jelen korunkban Önök teljes mértékben elítélnek?!
Tisztelt, Ismeretlen Témakiválasztó!
Ez nagy balfogás volt!
Szíveskedjék elolvasni ifj. Tompó László: Ady tévedései és igazságai című tanulmányát!!!!!!!!!!!!!!!!
http://api.ning.com/files/BdFIdh8v3rnM4nQwfDUtpagI60II*BKPx4Kioz1T3IU5n*cuf6QzlHcms1vymyOfXgKMJyY4KabpCuKDD5qEtXmDkXianAZi/Adytvedseisigazsgai.pdf
a Telekiek
Kedves Telekiek … !
Ez is egy vélemény!
(Híradmin)
Tisztelt Híradmin!
Ha ismeri a Tompó L. tanulmányt, akkor hogyan írhatja ezt, hogy ez is egy „vélemény”?
Ott hiteles adatok, hiteles iratok, hiteles visszaemlékezések vannak. Tények…Az erre való hivatkozásra ezt írni, hogy „ez is egy vélemény” – …..
Ha pedig még nem olvasta volna, olvassa el!
Kicsit fáradságos.
Kicsit megrázó..
Kicsit döbbenetes
Kicsit hátborzongtató.
És nagyon-nagyon szomorú!!
Mert Ady zseniális költő…
a Telekiek
Tisztelt Corvinus!
Válaszait csak itt, a hozzászólások végén tudom megköszönni, a rendszer csak erre ad lehetőséget. Talán el is olvassa, bár az általam vitatott és kifogásolt cikk megjelenése óta eltelt idő csökkenti ennek esélyét…
Egyetértek általánosságban Önnel, az ember és az eszme valóban két különböző dolog. És azzal is, hogy mindenkitől lehet és érdemes tanulni.
Vannak azonban kivételek. Adynak ez az írása ide tartozik. Nála – sajnos – az ember is és az eszme is kifogásolható. És a módszer is!
Mely dolgokat állapít meg ? (és most tekintsünk el a felháborodottságát kifejező soraitól!)
1. a magyar parlamentben lévő képviselők pártjaiktól függetlenül egytől egyig egyformák. – Nos, ez lehetne döbbenetes időszerűség is ma, bár ezt ilyen leegyszerűsített formájában azért vitatnám.
2. A tudás, a műveltség, a tenni akarás Nyugaton és nem Keleten létezik. – Ez műveltség, tudás hiányára és nagy beképzeltségre vall. Amúgy ilyen nézeteket hallhattunk mai magyarországi liberálisoktól is a számukra nem kedvező országgyűlési választások után, amikor hazánk lakóinak szavazati eredményeit területi eloszlás szerint „tudós” emberekként „méltatták”.
3. Az Ady általi „kultúrnépek” szemében mi lenézendő, semmirekellő nép vagyunk, akik történelmi eseményeinkre, eredményeinkre büszkék nem lehetünk, de még nem is emlékezhetnénk azokra, inkább tanulnánk, és húzódnánk meg csendben.. – Ismerős ez a hozzáállás is.
4. 1902. január 31-ét megelőző parlamenti napon hatalmas botrány volt. (?!) A „skandalum” kiváltó okát az újságíró Ady soraiból nem lehet megtudni. Tények közlése nélkül ítélkezik, hangulatot kelt, külföldre hivatkozik, szitkozódik – Ez sem ismeretlen módszer. Az is, hogy közben idetartozónak vallja valaki magát, miközben évekig külföldön él, és más(ság)ok elismerésére/pénzére pályázik.
Tehát időszerű gondolatok, de éppen az ember- és eszmezavaros Adytól kelljen ezt olvasnunk? Hitelesebb forrást nem lehetett volna találni?
Üdvözlettel: A Telekiek őszinte tisztelője
Végül a középosztály tényleges magyar része: a lefelé és felfelé bukottak két rétegéből tevődött össze: az első típus az úr betyár, minden szociális igazság, kultúra, könyv művészet ösztönös ellensége, a születési kivételezettség és kiváltságosság vadagyarú ember baromja. A második típus az ezercsalafintaságú ravasz haszonvadász, szolgál minden űrt és érdeket, elnyom minden gondolatot és munkát, lesz bármily párt vagy érdekszövetség ágense, lesz idegen érdekek zászlója, poroszlója, vagy vérebe: csakhogy a maga vagyonát és hatalmi helyzetét emelje. A harmadik típus: talán a leghitványabb, aki nem vállal soha semmilyen felelősséget, kezdeményezést, nem kockáztat semmilyen melléállást, aki minden színű és semmi színű, barátja minden sikernek, és elszökője minden tragédiának.
A középosztály felfelé bukott magyar elemeinek, minden lépésüket előre, minden deka több kenyerüket az¬zal kellett és kell megfizetniük: hogy buzgón megmutassák az uralkodó érdekszövetségnek, mindenképpen alkalmasak az álláshoz jutásra, az előléptetésre… A fentebbi lelki sajátosságból szükségszerűen következik a ma¬gyar középosztály egy másik általános vonása: antidemokratikus, demokráciaellenes… egyszerűen a jól nevelt házi kutya úrkutyasága, mely fogat vicsorít a kevésbé pártfogolt és „be nem érkezett vértestvérei ellen!… a folytonos szolgaságban Annyira úri emberré csonkult, hogy képtelen emberré egészségesedni.
(És ez az a „polgári középosztály” amelyet az új politikai kurzus szerint újjá kell teremteni?) Szabó Dezső
lényeglátó
haha, kedves Híradmin! Most legalább „élő egyeneseben” olvashatod a hozzászólásokban is, 2013-ban azoknak a hörgését, amiről Ady 1902-ben írt. Hát persze, hogy nem értik, miről írt Ady. Hisz róluk van szó. Erről a mélybuta, magát nemzetinek képzelő fejlődésképtelen hordáról. Akik nemzeti zászlót lobogtatva zsidóznak, cigányoznak, rácoznak, oláhoznak, ruszkiznak. Komcsiznak, szabadkőműveseznek, kapitalistáznak, gonosz-bankoznak, gonosz-multiznak… Mert fejlődésképtelenk. Agyilag „szamojádek”, akik képtelenek megérteni a világot ezért képtelenek felvenni a lépést a világgal, értelmes választ adni a kihívásokra. Csak hörögnek, rázzák a rácsot. Kár, hogy a világ közbe halad, elmegy mellettük-mellentünk és szarik ránk. Mint az állatkerti látogatók a rács mögött vicsorgó makákóra.
Zoltán