Megvan az emberünk! – avagy fellélegezhetnek végre a posztkommunisták?

Arnold Schwarzenegger védjegyévé vált az „I’ll be back!”, azaz „Visszatérek!” mondatocska. Szinte valamennyi filmjében elhangzik. Nos, úgy tűnik a mi „derék” tökös legényünk, a farbával először előálló, a spontán privatizációval kezdetét vevő rablókapitalizmust elszabadító Németh Miklós is szokta nézni Arnie filmjeit, mert lám, most ő is visszatérni készül. Legalábbis a dolgok jelen állása szerint nagyon úgy néz ki. A szocialisták fellélegezhetnek? Valószínűleg nem, Németh Miklóssal vagy nélküle, de 2010-et bebukják. Arra viszont megfelel (mi az, hogy?! Nagyon is!), az államszocializmus utolsó regnáló fő hallja kendje, hogy visszahozzon az urnákhoz annyi ún. baloldali szavazót, hogy a narancsos ácsingózó pártnak ne legyen meg a kétharmados többsége a törvényhozás házában. Nemes cselekedet, köszönjük meg nekik.

Sajátos játéka ez az életnek, nem igaz? A minap, ahogy ott ültem a pusztaegyetem egyik előadásán – amiről ugye tudjuk, hogy a kicsivel több mint kétszázötvenezer Bösztörpusztára kilátogató ember ellenére, tulajdonképpen meg sem történt, hiszen nem volt benne a tévében –, szóval sok egyéb más mellett hallottam egy nagyon érdekes mondatot. Ennek a mondatnak a gazdája Drábik János volt, és mintegy megüzente a köztársasági elnöknek, hogy „Elnök úr, ez az alkotmány selejtesre sikeredett!” Sok egyéb más mellett azért, mert például az ún. mulasztásos alkotmánysértésekre nem rendel szankciókat. Azért citálom ide ezt a mondatot, mert ennek a selejtesre sikeredett alkotmánynak az egyik megszövegezője nemcsak az általa és Tölgyessy kolléga által kreált fércmunkával, de az ország legfőbb közjogi méltóságaként jelenlegi tevékenységével is az egyik legnagyobb kerékkötője Hazánk sorsának jobbrafordulásában. Ő is mulaszt. Elmulasztja elmulattatni a múltat, vagyis, két évtized elmúltával épp itt lenne már az ideje végre, hogy magunk mögött hagyjuk a kommunizmust, káros berendezkedésével, módszereivel, metodikáival és az ezeket képviselő emberekkel.

Hirdetés

Nemrégiben arról értekeztem néhány keresetlen szó erejéig, hogy a nemzetinek nevezett Hír Televízió műsorában az ún. rendszerváltozás után két évtizeddel, miért még mindig a kommunista Thürmer Gyulát kell néznem és hallgatnom, miért az ő véleménye a mérvadó, erre mit látok, a köztársasági elnök kitünteti Németh Miklóst.

Na nehogy mán a fagyi nyalja a nagymamát!

Jó, rendben van, elismerem, tökös gyerek vót ez a Németh Miki, előállt a farbával, de ez még nem elegendő ok arra, hogy amnéziába essünk és hőst faragjunk belőle. Ő is a brancshoz tartozott. Illetve most mán abba se vagyok biztos, hogy olyan tökös legény vót, lehet, hogy szótak neki, „Mikikém, itt az ideje bedobni a törülközőt!” Így meg azé’ kicsikét más a leányzó fekvése, nem igaz? Akár így, akár úgy, Németh Miklós is a pártállam egyik fő hallja kendje vót, asszem politikailag is korrekt vagyok, ha aszondom, semmi keresnivalója nincs az államhatalomban, főként azután nincs, hogy két évtizeddel ezelőtt ezt az országot egyszer már csődbe vitték.

Mostanában egyre többször, egyre több helyről halljuk, hogy a politikai osztály teljesen elszakadt a nagy magyar rögvalóságtól, a néptől, az emberektől, meg amúgy minden mástól is. Hogy ez mennyire így van, azt jól példázza Németh Miklós kitüntetése is. Megkezdődött az emberarcú szocializmus arculatának (szép újmagyar szóval: imídzsének) fel-, vagy ha pontosabb akarok lenni, újraépítése. Azonban ezen a ponton ismét fel kell tennünk magunknak a kérdést, ahogyan azt immáron baloldalinak (félre)nevezett honfitársainknak is fel kellene tenniük maguknak, még pediglen sürgősen: Hogy’ a rossebbe van az, hogy megint a régieket veszik elő? Miért mindig a régieket veszik elő? Nincsenek újak? Miért mindig csak az egyszer (vagy többször J levitézlett eftársak jöhetnek szóba? Nincs itt elég olyan szaki, aki a zsebei megtömése, az idegen érdekeket gátlástalan és fékevesztett kiszolgálása helyett végre a magyar érdekeket tartaná szem előtt?

Dehogy nincs!

Ismét visszautalnék a darab idővel ezelőtt véget ért, kicsivel több mint negyedmillió embert megmozgató rendezvényre, ami tulajdonképpen meg sem történt, hiszen az ún. mainstream vagy fősodratú média nem találta érdemesnek beszámolni róla. Nem is azt a hihetetlen szellemi potenciált emelném ki, amely a NÉP, azaz a Nemzeti Érdek Programjában nyilvánult meg, mert arra még könnyedén legyinthetnénk egyet, mondván, ugyan kérem, ez csak szimpla tárgyi tudás, megtanulható. Mást tartok én itt fontosnak kiemelni! Magam a Nemzeti Érdek Programjának gazdaság és a jog területére nyerhettem betekintést egy kicsikét részletesebben, de ami a bemutatásra került felhalmozódott tudás mellett számomra igazán meggyőző volt az a programot kidolgozó emberek Nemzet iránt érzett alázata és elkötelezettsége. A tárgyi tudás mellett számomra ez volt az, ami feltétlen hiteleséget adott a Hazánk megmentésére kidolgozott direktíváknak. Tehát rendelkezünk számos olyan – és azt gondolom, hogy itt a lényeg – nemcsak kiművelt!, de egyúttal a Haza, a Nemzet, az emberek iránt kellő alázattal bíró kitűnő magyar emberrel, akikkel fel lehetne, vagy talán helyesebb, ha így fogalmazok, fel kellene most már építeni egy új, a Nemzet, a Haza, az ország sorsa iránt felelősséget vállaló, azért ténylegesen cselekedni akaró és tudó politikai osztályt.

A valóság azonban ezzel homlokegyenest szembe megy! A köztársaság első embere – úgy tűnik nemcsak a másodmagával összetákolt alaptörvényszerűséghez, hanem az átkos múlthoz is görcsösen ragaszkodik. Hogy ennek családi, vagy egyéb más okai vannak, a téma szempontjából teljesen indifferens, az eredmény, ami számít, az pedig siralmas.

Persze, mint minden ürömben, öröm is akad azért egy kicsike a Sólyom úr zuhanórepülésében. Mert bármit is mutasson fejlécében a Szabad Nép évfolyamszámát továbbvivő, állítólag ma is a legnagyobb példányszám megjelenő napilap által időről időre prezentált közvélemény-kutatók által összeállított népszerűségi lista, Vidék-Magyarország, mely a kicsivel ezelőtt véget ért kisméretű társas összejövetelhez hasonlóan, tulajdonképpen nem is létezik, másként látja a dolgokat, más életet szeretne magának. A respublika hivatalos elnevezése szerinti dirigálójától most már azt kell, hogy mondjuk nem szokatlan húzás, az egyszer már rendszert bukott miniszterelnök kitüntetéssel való elismerése. A szocialista szavazók újbóli (tegyük hozzá rögtön, hogy kétségbeesett) helyzetbehozása jó lecke lesz majd a hatalomba készülő narancsos ácsingózó pártnak is. Ha – több más mellett – a kredencből előráncigált régi-új ember leporolásának köszönhetően – nem sikerül egyedül megszerezniük a kétharmados parlamenti többséget, kénytelen kelletlen, de meg kell, tanulják az összefogást. Ha kell, akkor bizony az olykor szélsőségeseknek, olykor radikálisoknak nevezett másik résztvevővel. Lehet, hogy presztízsveszteséget fognak szenvedni némely alkalommal, lehet, hogy szalonképtelennek tűnnek majd bizonyos esetekben bizonyos körökben, de ha az ország, a Nemzet, a Haza érdeke úgy kívánja, hogy bizonyos döntéseket meg kell hozni – már pedig meg kell hozni, nem is keveset –, és ez csak úgy megy, ha kezet nyújtunk, mi több, összekapaszkodunk a tőlünk némiképp eltérő véleményen lévőkkel, akkor azt bizony meg kell cselekedni.

És ebből talán valami jó is kisülhet.

Tegyük végre helyére a dolgokat! A kommunista múlt embereit pedig oda, ahova valók, a történelem szemétdombjára!

Isten áldja Magyarországot!
1 öntudatos pécsi polgár
www.johafigyelunk.hu
Nemzeti InternetFigyelő

Facebook hozzászólások


One thought on “Megvan az emberünk! – avagy fellélegezhetnek végre a posztkommunisták?

Várjuk véleményét itt! (a hozzászólások moderáció után jelennek meg)

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás

Ezeket olvasta már?
Czakó István: Új kiegyezést ajánl Kolompár? – Most ijedtek meg igazán!
Meddig vár még az ellenzék?
Czakó István: Buzifesztivál 2009 – avagy: Csak embereket vagyok hajlandó tisztelni!
Close