Meglepő fordulat
Megdöbbentő karácsonyi történetet posztolt Mercs Erika a Facebookon. A nő épp bevásárlását végezte a karácsonyi asztalra, amikor egy hajléktalan tüzet kért tőle. Ami ezután jött, az emberek ezreit döbbentette meg.
Ma karácsonyi nagy bevásárlást csináltam. Általában utálok bevásárolni. Ma sem volt ez másképpen. Amikor végeztem, a kocsit tolom az autómhoz, és egy hajléktalan jön felém. Megkérdezte adnák-e neki tüzet. Azt nem tudtam adni, de ha éhes azon segíthetek. Mondta, hát ő tegnap este óta nem evett, most 17:10 van. Megkértem várjon, bepakolok az autómba, és meghívom a bevásárlóközpontba enni.
Ellenkezett, hogy őt onnan ki fogják küldeni. Megértettem vele, addig még velem van, ez nem történhet meg. Na, mintha kicsit megnyugodott volna, pakoltam a táskákba, ő segített és közben beszélgettünk.
Elmesélte ács volt, maszek. Mivel a megrendelők nem fizették ki, tönkrement. Mindent elveszített. A családot, otthont, munkát.
Mióta utcára került iszik is, mert a hideget amúgy sem lehetne pálinka nélkül kibírni, meg a szép múltját, családját, így tudja elfelejteni. Miután bepakoltunk, mondom, neki mehetünk. Ő erre azt mondta, ő mégsem jön be, mert fél, hogy kiküldik. Megint győzködtem, mire nagy nehezen, a korgó gyomra miatt igent mondott.
Belépünk a bevásárló központba, megyünk a gyorsétterem felé, akkor veszem észre, hogy egy biztonsági őr követ bennünket. Nem tulajdonítottam különösebb figyelmet neki, hisz mi enni szeretnénk. Nézegetjük, mit szeretne kérni, mondtam bármit kérhet, a lényeg, hogy forró levest is válasszon. Ott tanakodunk, mire odalép a biztonsági őr. Megkérdezte minden rendben van-e…
Mondom neki igen, és hogy milyen figyelmes, hogy minden vendégnek ugyan ezt a kérdést felteszi. Erre tudatta velem, hogy nem minden látogatónak teszi fel ezt a kérdést, csak olyanoknak, akik nem illenek be az áruház megszokott közönségéhez.
Tudattam vele, velünk minden rendben, legyen szíves hagyni, rendelni és enni minket. No, erre elvánszorgott, de csak pár lépésre tőlünk. Rendeltünk, várjuk, hogy megkapjuk az ételt, erre becsomagoltan oda akarják adni. Én nagyon néztem és megkérdeztem, hallotta-e tőlem azt a kérést, hogy elvitelre. Ő nem hallotta, de nem szeretnék, ha a hajléktalan ott enne, nem jó fényt vet a gyorsétteremre. Na, erre én jól felhúztam magam. A hátam mögött sor állt. Hangosan megkérdeztem az emberektől, hogy zavarja-e őket ha egy hajléktalan, aki tegnap este óta nem evett, és a hidegben éjjel, nappal kint az utcán kell élnie, egy forró levest elfogyaszt. Mindenki meg volt döbbenve, és elkezdték a felháborodottságukat kifejezni. Milyen embertelen bánásmód stb. Az emberek mellénk álltak és kénytelenek voltak megengedni, hogy ott bent együnk.
Kicsomagolták az ételt, és ahogyan azt megszoktuk megkaptuk, leültünk.
A hajléktalan (Péter), nekilátott a levesnek, az emberek néztek bennünket, ahogyan evett, az a megtört arc, én csak néztem és könnyeztem. A mellettem lévő asztalnál a hölgy a 2 gyermekével ugyanazt tette, mint én. És akik körülöttünk voltak, csendben és látszólag meghatódva figyelték Pétert. Miután megette a levest hozzálátott a rántott húshoz és a krumplipüréhez, mert a krumplipüré a kedvenc körete. Alig kezdte a másodikat enni, egy kedves úr odajött hozzánk, és egy szatyrot adott át Péternek, boldog karácsonyt kívánt. Gyümölcs volt benne.
Egy másik asztaltól felállt egy másik úr, és Péternek 5000 Ft-ot nyújtott át, boldog karácsonyt kívánva. Péter csendben tovább evett és közben sírt. Annyira sírt, hogy szalvétát kellett neki adnom. Erre felállt a másik asztaltól az 5 év körüli kisfiú, oda jött Péterhez, megrázta pici kezeivel Péter lábát, és azt mondta neki: ne sírj bácsi! Erre felállt az édesanyja, ő is odajött, zsebkendőt adott Péternek és 1000 Ft-ot…. Péter rám nézett és azt mondta, a három év alatt annyi emberséget nem tapasztalt, mint most 1 óra alatt. Megette az ételt, és kezdtük felhúzni kabátunkat, amikor az étteremből kijött egy kedves hölgy és azt mondta Péternek, minden nap 16 és 18 óra között menjen be és kap egy tányér meleg levest. Erre én ledöbbentem. Ahol még 1 órája, kiszolgálni sem szolgálták volna ki, most ingyen levest kap minden nap.
Péter nagyon hálás volt, és én is. Mindenkinek, aki ma délután segített és emberszámba vette Pétert nagyon köszönöm.
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)
Köszönöm az emberségét, tisztességét, az emberekben való hitét .Szívmelengető a mersze a jóságra.Tisztelettel, T.Andrea
Több ilyen emberre van szüksége hazánknak. Sajnos odafenn nekik ez természetes, pedig embertelen. Nincs joga senkinek ehhez a sorshoz.
Hát pár héttel ezelőtt olvastam ugyan ezt a sztorit csak akkor egy férfi hívta meg Pétert is pontosan ugyan ez a történet játszódott le ugyanezekkel a párbeszédekkel a történet szívhez szóló de
érdekes
Karácsonykor a hasonló történetek gyorsan utat találnak a szeretetre vágyó magyar olvasókhoz. Sajnos az erdélyi magyarság súlyos helyzetét elemző cikkeinkre elég kevés az olvasó, és még kevesebb a megosztás, vagy a hozzászólás. Mi pedig kimondottan egy politikai híreket, elemzéseket közlő portál vagyunk. Szeretnénk Olvasóinkban a reálpolitika iránt nagyobb érzékenységet kifejleszteni. Ehhez pedig szükséges nemcsak a mi -Szerkesztők- részéről a nagyobb bátorság, hanem az Olvasóink részéről is, akik merjék elmondani ésszerű érvekkel alátámasztott érveiket és civilizáltan vitassák meg egymástól esetlegesen eltérő nézeteiket.
Ha igaz ,ha nem,Szívszoríttó sztori .ennek nem lenne szabad megtörténnie ,hogy becsületes polgártársunk napokig étel nélkül legyen.!!!
Könnyezve olvastam végig ezt a történetet…nem szeretném magam futtatni,de én is szeretek embereken segíteni…..egy csarnokban dolgozom,ahol eladó vagyok.Karácsony elötti pár napban rengeteg ember fordult meg az üzlet elött.Sok szegény ember fordult meg nálam és bizony megpróbáltam valamennyin segíteni.Kevesebb pénzt illetve nem is fogadtam el pénzt a vásárlásért.Merem remélni hogy egy kicsit hozzájárultam a boldogabb ünnepükhöz.
Hangsúlyozom,nem magasztalni szerettem volna magam,de borzasztó hogy emberek milyen körülmények között élnek.
Mindenkinek boldog békés karácsonyt kívánok
Kapcsolódom Szilágyi László véleményéhez miszerint én is régebben ugyanezt olvastam kiváncsi leszek még hányan fogják maguknak tulajdonitani a történetet!!!
Az emberek ilyenek… Könnyedén átfordíthatók jóbol rosszba és fordítva. Ha az ilyen esetek nemcsak karácsonykor fordulnának elő, nem lenne annyi szerencsétlenné vált ember – embertársai miatt.
Valóban megható történet. Mutatja, hogy elegendő egyetlen bátor ember ahhoz, hogy az emberek kimutassák a jó arcukat, a félelem helyett.
Köszönöm Erika!
Szevasztok!
Minden a példamutatáson és a “reklámon” múlik – Jézus valós története is ugyan az: PÉLDAMUTATÁSA, A HOGYAN ÉLJÜNRE – MONDTA IS KÖVESSETEK! csak a meghamisított “reklám” biblia VEZETETT KIFACSART MAGYAR SZAVAIVAL ÉS TARTALOMMAL TÉVÚTRA ÉS TÉVE JÁMBOR BIRKÁVÁ – JÉZUS TANÍTÁSAIVAL ELLENTÉTBEN – A SZERETET A HANG ÉS IGE HATALMAS EREJÉNEK ELHANYAGOLÁSÁVAL – MELLŐZÉSÉVEL – ÉS IMÁDVA AZ ARANYBORJÓT ÉS URAIT KISZOLGÁLVA TENGETIK RABSZOLGA ÉLETÜKET MA MÉG SOKAN, HOLNAP MÁR NEM!
ÜRÜM HELYETT ÖRÖMTELLI BÉKÉS KETYELEMEL TELJES KERECSENT – KARÁCSONYT MINDENKINEK!
id. Kiss László
A történet iskola példa! Az emberek alapvetően jók, szerintem ha clubbot alakítanánk sokan lennének a partin. Higgyétek el sokan vagyunk csak nem tudunk egymásról.Ideje lenne belépni az ilyen és hasonló gondolkozású embereknek,és egész más lenne a leányzó fekvése. Emberségből egy aranydiploma.
Kegyetlen egy sors , az emberek meg csodát tettek
Ha nem is tart rá igényt,de Köszönet az Emberségéért! Sajnos megható a történet! Azért sajnos mert magától értetődőnek kellene lennie ,hogy a bajba jutott emberen-embereken segíteni “kell,a szó nemesebb értelmében. Ha feltudunk nőni ahhoz, hogy nincs te és én,nincsenek egyéni sorsok,még ha úgy is tűnik. Minden és mindenki mindennel összefügg. Mikor Te én vagyok. Ugyan azon a vonaton utazunk és ez mindenkit “oda visz. Így karácsony táján eszünkbe jut(?) JÉZUS,de Őt nem érdekli az egyéni törekvések,hogy mid van,miben flangálsz,kik a “barátaid,milyen kapcsolataid vannak. Egy dolog érdekli. Gondoskodsz e másról is? S ha igen, rólad Ő fog.
” mindig olyan embert hívjál meg ebédre,aki nem tudja viszonozni a meghívást,mert helyette az Univerzum állja a cekket és Ő bőkezű.
“….pár héttel ezelőtt olvastam ugyan ezt a sztorit csak akkor egy férfi hívta meg Pétert is pontosan ugyan ez a történet játszódott le ugyanezekkel a párbeszédekkel….”
Akkor viszont szélhámosság az egész!
Már nem tudok meglepődni a zsidó-simlin.
H.B.
„Isten azért adott nekünk arcot, hogy felismerjük, kivel állunk szemben!”
nem gondoltam, hogy az inetrnet malmai ilyen lassan őrölnének.
https://www.facebook.com/erika.mercs.7/posts/10205201002401895
szevasztok!
Na mit írtam – ellen reklám – és már azt se hisszük el amit látunk – de nem ám – mert semmi sem az aminek látjuk – mutatják és sulykolják…
Tehát mit kell tennünk – bizalom az ősi erényben – saját közösségünkben környezetünkben akit ismerünk – segítsük –
a szélhámosokat és akik erre megélhetési ipart gyártottak – ki kell szűrnünk. Hogyan nehezen – de nem lehetetlen!
tisztelettel: id. Kiss László