Hirdetés

Megdöbbentő magyar valóság!

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Mostanában sokat foglalkozom (leendő munkámból adódóan) a devizahitelesek gondjaival. Próbálok valami emberibb és belátható megoldást adni nekik, s közben elképesztő tényekkel szembesülök. Olyan adóságcsapdában van a mai hitelfelvevők legnagyobb tömege, hogy rémisztő.

Most voltam egy fiatal házaspárnál, akik 7 000 000.- (azaz hétmillió) Ft-ot vettek fel devizában, amit még 31 évig kell törleszteniük, s ha marad is 240.- Ft-on CHF, akkor is 32 000 000.- (azaz harminckét millió) Ft-ot kell visszafizetniük!

Mi ez, ha nem uzsorakamat? 457,14 %-os kamat, azaz a szerencsétlenek 35 év alatt a felvett összeg több mint 4 és félszeresét fizetik vissza!…

Azt a kormányt, amelyik ezt engedte, bitófára kell küldeni! Öreg emberek lesznek szerencsétlen fiatalok – miközben éppen, hogy tengődnek), mire esetleg megszabadulnak a adós-rabszolgaságból. Micsoda kilátástalan, haszontalan, eltékozolt élet!

Hogy ez egy tudatosan kitervelt összeesküvés volt a globális pénzpiac részéről, az világosan látszik. Amint jóformán mindenkit sikerült behálózniuk a bankoknak a látszólag kecsegtető lehetőségekkel, meglódult az addig mindig stabil CHF. Be ne mesélje nekem senki, hogy ez puszta szerencsétlen véletlen! Nem hiszek a véletlenekben!

Azt a kormányt pedig, amelyik tétlenül nézi, hogy állampolgárait kirabolják, el kell kergetni, de jó messzire! Mert az a látszat lehetőség, amit most nyitottak, csak a tehetős családoknak segítség, akik ki tudják fizetni az egészet (a család által összedobva a szükséges pénzt), s ők igen kevesen vannak! Megint a gazdagok járnak jól!

Mondhatja most valaki: Nem volt kötelező felvenni a hitelt. Ez igaz! De ki ne szeretne jobban élni, jobbat adni a családjának? Ennyi év kommunista nyomorgás és bő húsz év hitegetés után már elfogy az ember türelme, s nem tud várni, hogy “most még össze kell húzni a nadrágszíjat, most még egy kicsit nehezebb lesz, de majd jön a jobb idő”!

Azért van a kormány, hogy az így megnyomorított, eltorzult gondolkodású társadalmat védje a haramiáktól!

Ezt nem tette meg, és még most is hagyja – sőt védi – a rablókat!

A következő történet pontosan jellemzi a csaló politikusi garnitúrát. Azok, akiket azért bízott meg a nép, hogy intézze a társadalom ügyeit, biztosítsa a nyugodt életlehetőségeket, csak saját zsebének tömködésével foglalkozik.

Leültem a minap beszélgetni egy politikus ismerősömmel. Történetesen alaposan ismerem munkáját, és állítom, sikerült észrevétlenül dolgoznia. Szó szerint nem lehet észre venni, hogy bármit is tett volna a köz javára! Magyarul, nem csinál évek óta (már legalább második ciklusát tölti) semmit.

Amikor meséltem neki, hogy van egy jó lehetőség, mereven elzárkózott, hogy őt nem érdekli semmi, nincs hitele, meg van mindene, nagyon jól megy a vállalkozása, a megrendelő partner nagy állami vállalat mindig pontosan fizet, és hál’ Istennek sok munkájuk van (ugyan, vajon miért is – gondolkodtam el egy pillanatra!). Büszkén mesélte, hogy épp augusztusban nyert meg egy pályázatot, ami két napig volt nyitva (s itt szólta el magát!!!), s neki már júliusban kész volt az egész pályázat! Ja, így könnyű!

A kevélység, önteltség, elbizakodottság tényleg ostobává és óvatlanná tesz!

Még az is felmerült bennem, vajon ő nem megvette a posztját (ha ilyen jó anyagi helyzetben van), mint a másik? Akiről híresztelték, hogy az egyik pártnak jelentős összeget adományozott. (Hogy még kinek, arról csak – rosszmájú – feltételezésem van, de azt elvetem.) Attól kezdve ő volt a példa! Miért, miért nem, de nem lepett meg, amikor a hamarosan következő választáson a párt egyik képviselőjeként tűnt fel, s az is lett belőle, immár második ciklusban. Ennél jobb befektetés nincs ma Magyarországon.

Meddig hagyjuk, hogy így legyen? Meddig tehetik ezt a politikusaink, akiknek a mi dolgainkkal kellene törődniük(!)?

Ez a keserű és megdöbbentő magyar valóság. Az erkölcsi züllés mély szakadékában vagyunk. Meddig tűrjük még? Vagy mi, egyszerű polgárok is már a sumákolás útján járunk? Akkor meg mit várunk, ki szabadít meg terheinktől?

Alapos, egész életünket átható morális (erkölcsi) megújulásra van szüksége hazánknak, ahol az ügyeskedőt, a sumákolót, a kiskaput keresőt megvetik, és megbüntetik. De ehhez nekünk is nézőpontot kell váltanunk: ez így nem mehet tovább! A megújulást magunkon kell kezdenünk, nem másokra várva, mert akkor csak egymásra mutogatás lesz! Kezdve a megújulást ott (olyan apróságnak tűnő dolgokban), hogy nem szemetelünk, nem állunk meg a tiltott helyen, nem használunk minket meg nem illető kivételeket (pl. mozgáskorlátozottak parkolókártyája – érdekes, mennyire gazdagok nálunk ezek az emberek, hiszen legtöbbjük luxusautókon jár!, és ránézésre semmi bajuk nincs)…

Tudom, ez álomnak, idealista képzelgésnek tűnik, de amíg meg nem utáljuk az efféle ügyeskedéseket, sumákolásokat, cselekedeteket, addig nem lesz változás! Csak, ha a társadalom nagy része megcsömörlik az ilyen viselkedéstől, s azt mondja: ELÉG!

Kívánom, hogy adjon az Isten ehhez mindenkinek őszinte lelkiismeretet (nem egymásra mutogatást!), belátást, hogy így nem mehet tovább, és erőt a döntéshez és a változtatáshoz (először saját életünkben).

ISTEN ÓVJA MAGYARORSZÁGOT!

Czakó István

(Nemzeti InternetFigyelő)

Facebook hozzászólások

%d bloggers like this:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás