Mayer Gábor: Ölik a civileket

Egy háború – akármilyen okból, célból robban ki, s akármilyen erőcsoportok rendezgetik úgy a körülményeket, hogy azok szikrázzanak össze, míg egyszerre kirobban maga a háború, mindig az emberi lét legaljára taszítja az érintetteket. Így volt ez a dicső íjfeszítő s nyalka huszáros időkben is, de különösen a mai pusztító-képességünk birtokában.

Az Ukrajnába szervezett háború természetesen (hiszen – ott a bölcsője) érinti az USA-t is, s Európát újra magával ránthatja a kiinduló mezőre. A résztvevők szerepe annyiban érdekes, hogy míg a jelcini idők adományozó szuperdemokráciája a nemzeti vagyon szétmaszatolásával, Putyin a maga kemény beleállásával teszi kockára Európa létét. Különböző háttéranyagok szerint ez a beroppantási kísérlet évszázadok óta tervezetten ismétlődik ugyanazon cél érdekében. S pont ennek a háborúnak árnyékban, majd élesbe fordulásában jutott Ukrajnának (nem véletlenül) egy olyan miniszterelnök, aki politikai képességekben a mi piperkőc mákonyzaj Péterünkkel mozog egy szinten. Vezetőszárukat is láthatón ugyanazok a kezek markolják.

S lám, a jogvégzett sorozathős kiállt a barikádra, fegyvert osztott, és Molotov koktél gyártására taníttatta a civileket, akiket így hadviselő felekké tettek, mint voltak régebbi háborúkban a különböző partizánalakulatok. S még így sem biztos, hogy igaz mindaz a tragédia, amiről tudósítanak minket, volt már hatásvadász ferdítés nem egy. Terhes anyák menekülése az amúgy üres kórházból, fekete takarófóliáját magára igazító, s a kamera elhaladtával felülő halott. Párhuzamosan: tömegsírokat tárnak fel Dombasz ukránoktól visszavett részein, idegösszeomlás határán rezgő nők mesélik megerőszakolásuk történetét, hogy nem engedték őket az óvóhelyekre, tűz alá vették a kijelölt menekülő utakat, s euró ezreket sajtolnak ki a határon túlra menekülni szándékozóktól. Láthatunk megkötözött orosz foglyokat, kiknek kezét – lábát közvetlen közelről lövik szét AZOV gárdisták, és mesélnek ukrán (?) foglyokról, kiket disznóólakba zártak. Hirosimát és Nagaszakit, meg a napalmmal összeégetett vietnami gyerekeket mutató felvételek és a felperzselt Szíria képei mostanában nem szédelegnek a világhálón, de az egymást követő amerikai elnökök csoportképe igen. Mind háborús bűnös, közülük egyikük Nobel békedíjjal. Hozzátesznek még műteremben készült háborús felvételeket, s az álhírek alapján jogosnak érzik a származási alapon történő jog és vagyonfosztást. Ma az ukrán szenvedésre hivatkozva ugyanazt csinálják az egész nagyvilágban, mint amit a világ keleti felén a szegények szenvedéseire hivatkozva követtek el. Vannak emlékeink, hogy lökte hanyatt az életet az igazságra hivatkozó zabrálás – ma ennek a bolsevik vérengzésnek, náci megkülönböztetésnek, és valami őrületbe hajló libertáriusságnak rémisztő kevercsével küzdünk úgy, hogy európai szövetségünk tagjai Magyarországból igyekeznek valamiképp helyi oroszt faragni. Egyelőre a konstruált médiaigazságok uralgnak, kérdés, lesz-e annyi időnk, hogy legalább a körvonalait megismerhessük a valóságos igazságnak? Európa szétgyalázására irányuló eddigi utolsó próbálkozás történelméből talán húsz éve vált közkinccsé, hogy bár Nürnberg idején mindent a németekre illett és kellett kenni, mégsem ők rendezték a katyini vérengzést – ahol (bár egy emberi élet kioltása is sok), nem százakat – tízezreket mészároltak le. Ugyanakkor gyilkolt halomra szintén lengyeleket a Bandera csoport, minek névadójára horogkeresztes felvonulók szobrokkal emlékeznek szerte Ukrajnában. Itthon pedig a volt kultuszminiszter, tudós Hóman Bálint szobrának felállítása ellen tiltakoztak habzó szájjal azok, akik most az ukránok védelmében egész Oroszországot irtanák ki, máskülönben hónapokig tartó vircsaftot rendeztek a Moszkva tér vissza nevesítése ellen. Ha semmi más, ez az azonnali, teljes körű elítélése az oroszoknak a legbeszédesebb arról, hogy koncepciózus ügyet tálalnak nekünk.

Most még sorra halnak a civilek is, és nem tudjuk, ki ölte meg őket, miért, hogyan, mitől haltak meg, s valóban civilek voltak-e? Egyetlen józan hang itthonról hallatszik: azonnali tűzszünet kell, tárgyalásokkal oldják fel az ellentéteket! Nem véletlenül botoznak érte minket minden irányból, mert – mint volt a két nagy háború idején is, ez a háború sem hagyható abba, míg nem teljesítette a bevételi tervet. Az ukrán elnök megbízása éppen a nehezen kiprovokált háború elhúzására, mélyítésére és szétterítésére szól, ezért, meg azért kér fegyvert, pénzt és zsoldosokat, mert ő akarja rákényszeríteni borítékban kapott akaratát az oroszokra. És ezért küldenek neki A–tól Z–ig mindenhonnét és mindenből garmadával.

Pedig nem kell háború, hogy hihetetlen dolgok történjenek meg velünk és körülöttünk. A kiváló humorú, zseniális Kuncze belügyminiszterünk vezénylése idején bankjegypapírokat szállító pótkocsis teherautó tűnt el Budapesten. Az egyik teherautó a nagyvárosi forgatagban hirtelen befordult egy sarkon, s az őrző – követő rendőrmotorosok már nem fértek bele a kanyarba. Mire utána tudták vetni magukat, a teherautó – huss! eltűnt, a többiek meg másfelé szlalomoztak a felvezető és követő motorosok orra elől. Hmm, hmm, nem jó ez így, de most már mit csináljak, ha egyszer eltűntek? – morogta bajsza alatt a kiváló debattőr, s azóta se tudjuk, hová lettek azok a papírbálák. Valószínű, soha nem tudjuk meg azt se, ki adott parancsot a civilek lemészárlására, vagy ki nem adott parancsot annak megakadályozására. Vagy épp – fals felvételek közzétételére. Ukrajnában. Se.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Kapcsolódó:

Ruszofóbia – Ukrán atombomba, biológiai fegyver és náci fajgyűlület

Videó: a pillanat amikor Von der Leyen meglátja a bucsai áldozatokat

Az EU elfogadta az Oroszország elleni szankciók ötödik csomagját