Úgyis bántották eleget, amikor ócska akarnokok pártérdekek, koszos és olcsó kis pártoskodások miatt rúgták ki a Budapesti Tavaszi Fesztivál szervezői – igazgatói székéből. Erős közfelháborodás, munkaügyi szerződések kötő ereje, s tán némi háttér-megállapodás mentette mintegy maradék félmegoldásként a Margitsziget színpadának szervezői, igazgatói posztjára.
Amúgy kiválón végezte munkáját, eredményesen építette Budapest tavaszi –nyári kulturális életét, de a 2019-ben bekövetkezett önkormányzati változások után az új vezetők ki akarták törölni a régiek embereit. Hiszen a régiek nem az ő politikai gyermekeik – csinálhatnak amit, és akármilyen jól, menniük kell. A normalitást képviselő oldal fő érve volt akkor, hogy a kultúra nem lehet ostoba napi politika tárgya, küzdőterepe, bosszúeszköze.
Kompromisszumos megoldásként Bán Teodóra maradt a Margitszigeten, majd most kivágta onnét Valentina Lisitsa ukrán zongoraművésznőt, kinek június 3-án lenne ott koncertje. A szerződésbontás a magyarországi ukrán nagykövet tiltakozása okán történt. A „meglehetőst szavahihető és merőben szimpatikus” nagykövet asszony azért tiltakozott, mert említett zongoraművésznő szerinte putyinista. Valószínű, egyenes vonalon utasította Bán Teodórát, aki bokáját összevágva teljesített. Egy náci ország náci nagykövetének felszólítására – s ezzel a legmocskosabb politikát fűzte be a művészeti életbe.
Az indok: említett zongoraművésznő ünnepi koncertet adott a mariupoli front orosz katonáinak. Bizony. Sok hazai művészünknek kellett menekülni, sokakat levágtak itthon 1945 után, mert kimentek a frontra, ahol igyekeztek feledtetni az elkínzott katonaemberekkel. Ha mi nyerünk, jutalom jár ezért, ha elbukjuk, náci kollaboráció miatt börtön, bitó. Pedig a háborúk sosem azért vannak, mert a német cipész acsargó vággyal vágná dikicsét az orosz cipész hasába, épp ellenkezőleg: a két cipész, hentes, zugárus inkább barátságot kötne egymással, de nem tehetik, mert valahol valakik barátkozás helyett háborút csinálnak nekik. Műhelyeikből lövészárkokba hajtják őket, s lám, néha mégis akad valaki, aki az őrületbe is elvinné a normalitás harmóniáit. Csak ennyit. A szuronyokkal, bombákkal sebzett lelkekbe valami emléket a harmóniáról. Még akkor is, ha bizonyos agresszív utasításokra (jobb a békesség) ezért Bán Teodóráék összetépik a szerződéseiket. Ne bántsuk Bán Teodórát, nem tudjuk, kinek a parancsát teljesítette – a magasabb érdekek szerint.
Annyit tudok, már nem háborodok fel többé, ha munkájába belekeverve a nyers politikát, tovább rugdossák pozíciójából kifelé. És, hogy már közénk is beszűrődott őrült gazemberek őrületet okozó mérge. Ami megmérgez embert, művészetet, jelent és jövőt. Ami miatt az egész világon már megint semmi sem az, ami.
Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg.Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.
