Mayer Gábor: Márki zajongták magukat…

Most nem kevésbé zajos ünnepet ülnek, a diktatúra feletti győztes demokrácia ünnepét. Az eredményes összefogás ünnepét. Sok-sok pezsgővel, Unicummal s más erős italokkal. Az italok a gyomroknak szükségesek, az ünneplés a nemes eszmék jegyében zajlik.

Mindenki (meg)tette a magáét, és sorolódott be a nagy rendező elv szerinti helyére. A két kis hülye lepörgött a tetőről, egyikük pártjából már csak a fő gerinctelenek élhetik túl szolgasorsban itt – ott. A másiké se váltotta be befizetőik reményét, ők okafogyottá váltan felszívódnak imitt – amott, leginkább a DK nevű erőben, melynek kalapot hordó női és a zuhanypolitikát kitűnően művelő férji tagjának KFT-je talán észrevette a felolvasztandó párt második – harmadik vezetőjének gazdálkodási anomáliáit.

Hat aláíró indított öt küzdőt, mert egy nem létező, és egy már alig létező párt, a régi filmélmény szerűen állt össze: „nekem sincs senkim, neked sincs senkid, kettőnknek pont egy jelöltje van” alapon indította a luftballon-embert, akit a szervezők az utolsó körre már vissza is hívtak. Őt semmi körülmények között el nem veszthetik a főváros nevű tejelő mellől, neki addig kell ott maradnia, míg pénzt tud leszívni az emlőkről. (Lásd még – mint volt Demszky esetében.)

Az első félidőben mindenki az MSZP Török bolondjához hasonlón kemény volt. Már a győzelem délutánján börtönben vagy földönfutó lesz mindenki – némi életmegvonásokkal tarkítva. Másnapra megszűnik minden kétharmados törvény – az alaptörvény is, és egy, uszkve másfél évig lemondunk a jogállamiságról. Erre már vastagnyakú globalisták is szívták a fogukat – hát, azt azért talán már mégse! Akkor visszatették az óvodást a kiscsoportba, és emeltek Márki Zajongón. Beindult az „ő az igazi, felelős jobboldali demokrata” pumpálása.

Az erős fiú még Ferinek is üzent, és csúnyán kiosztotta annak nadrágos feleségét. Ez igen! Hét gyerek, templom, karakán kiállás – ő az igazi nemzeti. (Közben a hideg futkos a hátamon, ha eszembe jut, talán ugyanezzel a hanghordozással beszél gyerekeivel is ez a nárcisztikus akarnok.) És lám – győzött! Hányan mentek szavazni, senki se látta, senki se tudja azon túl, hogy szavazólapok és pénzkötegek dőltek ki egy autóból az aszfaltra.

Ennyit tudunk: a zsűri szerint a Zay győzött – most már megnyugodhat mindenki. Hiszen ő bizonyította, hogy gerinces, erőskezű, tiszta ember, és nem híve a törvénytelenségnek. Hozzá bátran visszafordulhat bárki felszisszenő. És fogyhatnak az Unicumok, más erős italok, mert lesz rá ok bőven. A moslék összefolyás pártjai szétverve, egyeduralkodó lett a zuhany-politikus,  kinek, és jelenleg nagyon kell a jobboldali Zay, aki most épp olyan, mint a rágcsálók elleni méregdoboz. Belehalna az ország, ha kapnánk a felkínált csemegén, mert akkor indulnának be igazán a megvillantott törvénytelenségek. Azon túl, amit zuhany-Feri 2002 és 2010 között bemutatott (s azóta is), egy színes koalíciós kormányzás maga a zsarolás, feketézés és korrumpálás melegágya. Még akkor is, ha mindenki visz a balhéból, egyedül a nagy kombinátornak nem jutott, és mostantól ott, a mocsárvilágban az ő tenyeréből igyekeznek enni.

Ezért is kell erőt, tömeget, tiszta fejeket mutatni a Békemeneten. Történelmi esélyt kaptunk: a hatokhoz csatlakozik Márki, s nyolcadikként a Bősz, mert a Bősznek lenni kell. Nyolcszor öt az negyven. Szorítsuk negyven alá őket.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)