Mayer Gábor: Magyarázzuk a benzináremelést
Karinthyt szeretem. Mivel nincs jogom kisajátítani: szeretjük. Egy-egy rövid, halk kis futamában több, az életről szóló töltés van, mint homlokráncolva körmölt, sok-sokoldalas tanulmányokban található.
Most és konkrétan a „Magyarázom a bizonyítványom” –ra gondolok. Mindig magyarázunk valamit, de Karinthy óta csak ő mögé állva tehetjük azt. Most az elszabadult benzin/üzemanyagárakat magyarázzuk. Merthogy, húznak föl az égbe – ugyan mitől?
A repülők, kamionok letapadva pihegnek, a linerek valami öbölben alszanak. Se sí, se tropikus kirándulás, az autók nagy többsége inga módján jár munkahely és otthon között, hisz estétől kijárási tilalom van a legtöbb országban. Az USA-tól megszokott mocskos háborúk is takaréklángon hevülnek. Az őszi fordulóban mégis drágul az üzemanyag, mert a nemzetközi nyersolaj piacokon…
A tavaszi fordulóban az üzemanyag árzuhanását magyaráztuk. A kitermelt kőolaj senkinek nem kellett, az olajbányászatot pedig nem lehet elzárni, mint egy vízcsapot. Volt, hogy fizettek a kitermelők, ha valaki vitt tőlük rájuk penészedett, fölös kőolajat.
Bennem azok az idők merülnek fel, amikor a dollárt leemelték arany alapjáról, s hozzákötötték a kőolajhoz. Arra az időre Európa államainak nagy többsége teleszívta magát gazdasági sikerekkel, s annyi pénzük volt, hogy az NSZK adott kölcsönt az USA-nak. Azt a sok pénzt akkor a többszörös áruvá emelt üzemanyaggal szívták le róluk, de mi a túró lehet ebben a tavaszi – őszi fordulóban? Gyanús nekem ez az ügy. Karinthy talán mégsem olyan zseni, ha erre nem ad választ? Dehogynem! Olvassuk el hozzá a „Nekem gyanús a feleségem” opust is.