KÉRJÜK, ENGEDÉLYEZZE BÖNGÉSZŐJÉBEN A HIRDETÉSEK MEGJELENÍTÉSÉT, EZZEL TÁMOGATJA A PORTÁL MŰKÖDÉSÉNEK FENNTARTÁSÁT!

KÖSZÖNJÜK!

Mayer Gábor: Ha nincs bennünk a létra…

Kérjük, egy megosztással támogassa honlapunkat!

Talán és valószínűleg, Bogár tanár úrtól hallottam először a labirintus és létra életképét, s Weöres Sándor filozófiai alapvetését: örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. 

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindenkinek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás. Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. Az öröklét nem időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

Úgy rögzítette ezt Weöres Sándor, hogy minden bizonnyal ismerte az örökkévalóság egyik Távol-keleti szemléltetését: mi az örökkévalóság? Képzelj el egy akkora gyémánthegyet, amekkora a Csomolungma/Himalája, melyre minden nap rászáll egyszer egy kis veréb, és csőrét megfeni egyszer balról, egyszer jobbról. Amikorra ettől teljesen elkopik az a nagy gyémánthegység, – akkor van vége az örökkévalóságnak. Lám, az örökkévalóság nem az időben rejlik. S hogy ne tapogathassuk ki létezésünk határait az örökkévalóságban, sem a jelen pillanatainak vonzataiban –labirintusba zárt minket a világot igazgató háttérerő. Kinek a Minotaurus félelmetes barlang-sikátorai jutottak kinek más, nekünk történetesen a francia díszkertek zöld útvesztői, ám mindegyik csak előfeltétele és egyben járadéka a lélek és szellem labirintusba zárásának. Mikor ráeszméltünk, hogy így bezárván örök és tétova bolyongásra vagyunk ítélve a teljes eléhezésig és/vagy kiszáradásig, próbáltunk magasabbra nyúlni, de velünk nőttek, magasodtak labirintusunk zöld falai is. Akkor ácsoltunk létrát, hogy mégis rálássunk helyzetünkre, azt meg az idegen erő kitépte kezünkből, s a labirintuson kívülre dobta. Próbáltunk egymás vállára kapaszkodva, nyakába ülve kilátni, mert ha rálátnánk, megtalálnánk a kivezető utat, de viszályt szított közöttünk az idegen hatalom – ki másszon kinek vállára, ki tartsa a másikat? És a zöld növényfal is emelkedett, hogy abból a magasságból se láthassunk ki.

Ez is érdekelheti:  Megszállás akkor és most - avagy a vesztüket érző patkányok ámokfutása

Hosszú egyeztető, békítő munkával sikerült összefognunk és megtanulni, hogyan építhetünk magunkból embergúlát, melynek legestetejére hágó könnyűsúlyú ifjú vagy friss szemű lányka, szabadulási térképet adhatott volna. Akkor bocsájtott ránk az idegen erő sűrű füstködöt és mérgező gázokat, hogy mint permettől méhek, hullott a gúlát állítók népe. Egy-egy pillanatot tudunk összerakni a hagyomány, regék alapján, ahogy néha ráláthattunk, átláthattuk útvesztőnket. Próbálkoztunk erős karmokat növesztve aláásni a bokroknak, de a gyökerek sűrű szövevénye már nem, vagy alig ad útbaigazítást.

Észre se véve, hogyan vesztünk emberi minőségünkből, ásókarmainkat megőrizve éles metszőfogakkal készültünk, hogy átrághassuk magunkat leveleken, ágakon, törzseken -mondván: ha sokáig tépünk, ásunk, rágunk egy irányba, kijuthatunk a gaz-labirintus szélén túli világba. Annyit tudunk, hogy azon túl, ott van valami, valami, amire lélekben mindig vágytunk és vágyunk. Mi, hol, merre, azt már nem, hisz rég csoportokra szakadtunk, s amit ma rágunk, azt holnapra eltüntetik, még közénk, maradék magunk közé is viszályt hintenek a hogyan, merre, mit? kérdéseiben. Gyakran támadnak ránk másik csoportok, ásókarmaikkal, metszőfogaikkal sebeket vágnak oldalunkba, miként sebeket vágunk beléjük mi is. Tájékozódásunk régóta nehezíti, hogy nem csak a labirintus fala áll elénk, hanem ránk bocsájtott sűrű homállyal, és a homályból villódzó színes képekkel is meg kell küzdenünk,  vágyott szabadulásunkért végzett erős munkánk alig enged kevés figyelmet utódainkra.

Kijuthatunk-e valaha? S ha mi igen – hátra hagyva, vagy részben magunkkal ragadva utódainkat – van-e értelme, joga, magyarázata a kijutásnak? Van-e miért kiküszködni innét, ha bennünk még van, de utódainkban már zselésedve, kocsonyásodva szívódik fel, s mára talán semmiféle létra sincs? Mert, ha nincs bennük, az a mi örökkévalóságunk, életjogosultságunk vége.

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

LÉLEKEMELŐ - mementó 2006 emlékmű

Petíció az emlékmű megvalósításáért!

Aláírásával egy elvi támogatást fogalmaz meg. Amennyiben elegendő társadalmi támogatást gyűjtünk össze, elindítjuk a megvalósításhoz szükséges jogi és szakmai lépéseket.

Kattintson ide a petíció aláírásához!

További részletek itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük