Mayer Gábor: Egyensúlyverés – avagy Akik nem férnek hozzá a terülj-asztalkához
Gyerekeknél figyelhető meg plasztikusan ez a bebiztosító túlkompenzálás, amit 2019 óta láthatunk az elhódított településeken, városrészekben. Így volt 2002 után is, árnyképe így rajzolódik a jövőt illetőn is.
Tegyük fel, A gyerek piszkálja B-ét, kellemetlenkedik, elveszi radírját, eldugja telefonját. B megmérged, és belerúg A-ba, aki a személyét ért méltatlan támadáson feldühödve visszaadja a rúgást, majd még egyet, és még, ököllel vállon és hátba veri B-t, majd érezvén még a rúgás fájdalmát, hozzávágja B-hez B iskolatáskáját. S mivel még mindig nem biztos benne, hogy az elszenvedés és megtorlás egyenlege az ő javára mutat – visszafordulva jól megsorozza B-t.
Pont ez látható a székbe kapaszkodottaknál. Addig mantrázták az „ezek lopnak” szöveget, s addig fantáziáltak a mérhetetlen pénzt megjelenítő építés-teremtés mögé, amíg éles fájdalmakkal nem hasogatta/hasogatja őket a mennyit lophatnak ezek? kifosztottság érzete. No, és az, hogy a 98-ig, majd 2010-ig tartó terülj-asztalkához nem férnek oda. Oly annyira bántó élű ez, hogy mindenük sajog belé, s ahol végre székbe ülhetnek, vad dühvel a „most mi jövünk!” visszacsapás-sorozatot indítják el. Visznek, amit érnek, s mert még sajognak a száraz évek – visszafordulnak az elhullajtottért is.
Tervezni, építeni, szervezni nem tudnak, mert akkor egyrészt valami olyant kellene csinálniuk, mint amire a NER rendszere képes (akkor meg mi végre a váltás), másrészt náluk a párthűség utáni időkben legfontosabb válogató elv a szivárványhűség. Így lett csupa kicsavarodott lelkű, ostoba, tehetségtelen disznó mindből, hogy ott maradhasson a harsányan röfögve igazgyöngyöt zabáló kondában. S mert megint erősen fogynak a gyöngyök – újra áremeléseket, extra adókat, jövedelem elvonásokat terveznek.
Hiába, ők is csak lényegüket adhatják – nem szenvedhetik a szellemi gátfutást, mert a cél előtt mindig felbuknak benne.